Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

1970. szeptember 18, péntek 5. oldal Otven gyerek villanyfényben Hétközi otthon Az új zenei évad programja Az élénk sárgára festett épület udvara' még rende­zetlen, de odabenn már minden a gyerekek rend­szeres életét szolgálja. Au­gusztus 31-én kezdte meg munkáját a kiskőrösi já­rás első, helyi és járási erőből megvalósított hét­közi otthona Kecelem Egy régi iskolaépületet alakítottak át több mint félmilliós költséggel, hogy a községet övező nagy ta­nyaterület iskolásai számá­ra az életet és a tanulást megkönnyítsék. Az otthon­ban jelenleg 19 lány és 30 fiú lakik a megszűnt Pol- gárdi, Űjtüskös, Vádé és Imrehegy—Bánegyháza ta­nyasi iskolák felső tagoza­tosai. Elmondhatjuk, hogy mind a gyerekek, mind a velük törődő „új szülők”, a nevelők, valóban otthon­ra leltek itt. HISZEN A GYEREKEK eddigi környezete alig-alig tudta nyújtani számukra a tanuláshoz ma már el­engedhetetlenül szükséges előfeltételeket, amit itt megtalálhatnak. — „Nagyon sok új do­log van itt számukra — mondja Horváth Imréné nevelő —, melyet először élveznek életükben. A hi­deg—meleg víz, a tusolás lehetősége, a villanyfényes tanulószobák, a saját szek­rények, melyet ki-ki ma­ga tart rendben; mind, mind része megváltozott körülményeiknek. Az is új, hogy a tanu­láson és a szórakozáson kívül a „dolog” nem köti le idejüket, ki-ki olyan el­foglaltságot keres és ta­lálhat magának, amihez a legtöbb kedvet érez. így felduzzadt az iskola szak­köreinek létszáma és a könyvtár gyermekolvasói­nak száma is megnöveke­dett a tanyasi kollégisták­kal. Sajnos, a régi épület megszabta a lehetősége­ket, és klubszobát már nem lehetett kialakítani, így a televízió műsorainak megtekintését vagy a kö­zös foglalkozásokat csak az iskolában tudjuk meg­rendezni — mondja a nevelőnő. AZ ÉPÜLET két szár­nyán, egymástól teljesen elkülönítve helyezkednek el a fiúk. lányok hálószo­bái, mosdók, szekrényes és tanulószobák. Az ét­kezést sem tudták meg­oldani a kollégium falai között, a napközi helyisé­gét használják erre a cél­ra is. Hiányoznak még ap­róságok; néhány függöny, színes képek, vagy a hí­res keceli batikszakkör munkái a falakról, cipős szekrénysor, virágdíszek, de ezek már készülnek a szakkörökben, hiszen a he­lyiségek csinosítása már az ottlakók feladata. Egyébként nagy a tiszta­ság mindenütt, az ágya­kat színes térítők borítják, és a tanulószobák rendje is már dolgos hétköznapo­kat tükröz. — Nem panaszkodnak gyerekeink a kosztra sem — magyarázza Nagy Sán­dor, az általános iskola igazgatója. A kezdetben a reggeli után csak a taní­tás végeztével, úgy kettő felé ebédelhettek, és ez az idő hosszúnak tűnt. Ezért most az uzsonna helyett tízórait kapnak és ez a rendszer közelebb áll ahhoz, amit eddig meg­szoktak, hiszen a bejáró gyerekek táskájában is mindig akad valami en­nivaló. A szülők semsíny- lik meg különösebben a kollégiumi költségeket, hi­szen a legkevésbé tehető­sek csupán 50 forintot fi­zetnek havonta, de a felső határ sem haladja meg a 200 forintos térítést tanu­lónként. Ez pedig igazán nem sok a négyszeri ét­kezésért és a diákotthoni ellátásért. Egyetlen szülői reklamáció volt ez ügy­ben, de az illető is ab­ban a hiszemben volt, hogy túlságosan alacsony kategóriába soroltuk gyer­mekét. Kecelen EZ VALÓBAN így van. A kollégiumi díjakból be­folyt összeg csupán 6000 forintot tesz ki, míg a fenntartási kiadásokra több mint 27 ezer forin­tot költ a tanács. Alig egyötöde terheli tehát a szülők zsebét, s gyerme­keik kulturált, korszerű iskoláztatásban részesül­nek. (Pa.) HÁROM NAGY évfor­duló esik az október elején kezdődő hangversenysze­zon idejére. Bartók Béla halálának 25. évforduló­járól emlékezünk meg szep­tember 26-án, december­ben Beethoven születésének 200., majd 1971. márciusá­ban Bartók Béla születé­sének 90. évfordulóját ün­nepli a zenei világ. A két nagy mester művei az Or­szágos Filharmónia és a városi tanács kecskeméti hangverseny program j ában is előtérben fognak állni. Bartók emlékét idézi a sorozat nyitó hangverse­nye, januárban pedig Bee- thoven-est vezeti be a sze­zon második felét. A nagy Bartók-művek közül a Con­certo, a III. zongoraver­seny és a Hegedűverseny hangzik el,' Beethoven élet­művét pedig a VI. és VII. szimfónia, az Esz-dúr zon­goraverseny, valamint a ritkán hallható Karfantá­zia és C-dúr mise repre­zentálja a programban. A hagyományos decem­beri Kodály-estet idén a Magyar Rádió és Televízió gyermekkara és a kecske­méti Városi Szimfonikus Zenekar adja. Ezen kecske­méti bemutatóként hang­zik el Kodály utolsó zene­kari műve, a Szimfónia. Az élő magyar zenemű­vészet megismertetése több év óta tervszerű programja hangversenyeinknek. Idén az idősebb generációhoz tartozó Kadosa Pál szer­zői estjét hallhatja közön­ségünk. Külföldi vendégeink so­rából emeljük ki minde­nekelőtt a Szvesnyikov-kó- rust. Ez a kitűnő szovjet együttes októberben lép fel „a cappella” — tehát kisé­ret nélküli — kórusművek­ből álló műsorral. Nagy érdeklődésre tarthat számot a hazánkban igen népszerű francia zongora- művésznő: Jeanne Marie Darré szólóestje, melyet ép­pen ezért a két kamara­bérleti sorozat összevoná­sával a színházban rendez meg az Országos Filharmó­nia. EGYRE NAGYOBB sze­repet kapnak zenei éle­tünkben a helyi erők: a kecskeméti Városi Szimfo­nikus Zenekar három alka­lommal ad műsort a bér­leti sorozatban. Ezenkívül az egyik kamarahangverse­nyen kecskeméti zongoris­ta; Kákonyi Ilona is fel­lép. Érdekessége lesz az idei sorozatnak, hogy két rit­kán hallható pengető hang­szer: a gitár és a hárfa is helyet kap szólistaként egy- egy hangversenyen, az előbbit Szendrey-Karper László, az utóbbit Juta Zoff (NDK) szólaltatja meg. A klasszikus mesterek, el­sősorban Haydn és Mozart nevével többször is talál-' kozunk a programban. A szezonzáró hangverseny műsorára külön is fel sze­retném hívni a figyelmet. Händel egyik orgonaverse­nye mellett Bach: H-moll szvitje és Mozart hegedű­brácsára írt Simfonia Con- certante-ja kerül ezen elő­adásra, az utóbbi kettő a klasszikus zeneirodalom kiemelkedő remekművei közé tartozik. A XX. század zenéjét az említett Bartók-, Kodály- és Kadosa-estek mellett Prokofjev: III. zongoraver­senye, valamint Farkas Fe­renc, Vincze Imre és Sá­rai Tibor egy-egy műve képviseli. Az ifjúsági sorozat tör­téneti sorrendben mutatja be a zene egy-egy nagy korszakát, illetve alkotóját. Így például teljes Beetho- ven-műsorral kapcsolódik be az évforduló eseményei közé. Az idén — igen he­lyesen — külön sorozatot indít a Filharmónia az ál­talános iskolások és a kö­zépiskolás korúak számára. A MEGYESZÉKHELY zenei élete természetesen nem merül ki azzal, amit a filharmóniai bérleti so­rozatok nyújtanak. Több szerv, iskola és népműve­lési intézmény tervezi ön­álló hangversenyek, illet­ve zenés műsorok megren­dezését. Ezekből hadd em­lítsek most csupán kettőt: a művelődési központ Bar- tók-emlékestjét,’ valamint a megye zenetanárainak kö­zös hangversenyét, melyen ugyancsak Beethoven és Bartók művei szólalnak majd meg. K. T. Iskolások a konzervgyárban Hagyomány már, hogy munkával kezdődik a taní­tási évad az általános és középiskolákba.:. A tanulók néhány napot dolgoznak különböző üzemekben, gaz­daságokban. Ennek az őszi munkának megszokott színtere a konzervgyár is. A tanulók paprikát dara­bolnak, paradicsomot, szárított hagymát válogatnak, vagy a göngyölegraktárban dolgoznak. Segítik a gyár munkáját, a megkeresett forintok pedig az osztályki­rándulások pénzügyi fedezetéül szolgálnak. Sok ügyes fiú és lány közül is kiemelkedtek a Bányai Júlia Gim­názium III. c. osztályos tanulói, és a Mátyás téri ál­talános iskolának a képen paradicsomot válogató nyolcadikosai. A Mátyás tériek, akik tavaly a hete­dikesek versenyében elsők lettek, az idén is — fel­nőtt normában számítva — 85 százalékos teljesít­ménnyel büszkélkedhetnek. (119.) Két órán át hallgatta az ezredes kifakadásait, s látta, hogy valamennyi jelenlevőt legalább annyira un­tat ez a prédikáció, mint őt. Egy valamiért mégis érde­mes volt idejönni, s ez a viaduktot védő aknamező legújabb beosztásáról szerzett információ voltos ami bizonyára nagyon érdekelni fogja Zsuzsanna nénit. Az információt gyorsan továbbította, és sietett elin­tézni egyéb ügyeit. Néhány üveg bort szerzett ma es- ére, mert vendégei lesznek. Most éppen Kürtőt várta, hogy hazavigye a bort. Síéhány percnyi késéssel meg is érkezett a csicskás, ; Kloss azzal adta át neki az üvegeket, hogy egyet gyanak meg Margittal, Kurt kedvesével, az ő egész­ségére, a többit pedig tegye a konyhába. Kloss még i lelkére kötötte, hogy feltétlenül tisztán hagyja ott i lakást. _ Természetesen a lakás ragyogni fog — mondta C urt, s miközben szabályos hátraarcot csinált, neki­ütközött Brunnernak, aki nesztelenül érkezett most is. — Szervusz, Hans! — integetett barátságosan Brün­ier. Hallottad, hogy a partizánok megint rossz vic­:et csináltak? — Csak akartak — mondta Kloss, és hellyel kí­íálta Brunnert. Üjév után szitát csinálunk a bőrükből, aztán össze­varrjuk az egészet, s egy szakadékba dobjuk — mond- a EÍrunner, s tovább járkált a szobában. — Ami újév után lesz, arról beszéljünk az új év­ien mondta nevetve Kloss, s újra hellyel kínálta i másikat, de Brunner sietett, ezért elbúcsúzott. Ha :gy perccel tovább marad, furcsa változást figyelhe- ett volna meg Kloss arcán, ugyanis megszólalt a te- efon. s a vonal túlsó végén így jelentkezett be egy nő; — Oberleutnant Kloss? .Itt Edit Lausch beszél. Kloss érezte, hogy megremeg a keze, s elszorul a torka. — Egy pillanat — mondta, s letette a kagylót. Meg­törölte verejtékező homlokát, s egy percnyi csend után ismét felvette a kagylót, de akkor már határozott volt: — Edit; Igazán te vagy, Edit? — Én, én. Ez aztán a meglepetés, igaz; Ennyi idő után, s éppen itt, távol a hazától. Mondd, gondoltál erre valaha is, Hans? Edit csacsogott. Elmesélte, hogy miként tudta meg, hogy Hans itt él. Aztán arról beszélt, hogy bizonyára mindketten nagyon megváltoztak, s aligha ismernek egymásra. Kloss váratlanul meghívta Editet ma estére magá­hoz, s nagylelkűen abba is beleegyezett, hogy hozza el a barátnőjét is. Ezután még jónéhányszor elmond­ta, hogy mennyire örül Edit jelenlétének, s meg­említette, hogy nemcsak, mint unokahúgára gondolt vissza az elmúlt években szívesen. — Egyébként is elég távoli közöttünk a rokonság — mondta olyan hangsúllyal, hogy egy szerelmi vallo­mással felért, s Edit hangján érezni lehetett, hogy megértette Kloss célzását a nyolc év előtti esemé­nyekre. Alighogy letette a kagylót, ismét érezte a feszítő fájdalmat a halántékán. Erre az eshetőségre nem gon­dolt mostanában, s most rettenetes erőfeszítéssel pró­bálta visszaidézni mindazt, amit Editről tudnia kell. Edit Lausch, Hilda néni legkisebb lánya — gondol­ta, vagy talán félhangosan mondta is Kloss, mert Jakobs, az irodavezető összecsapta a bokáját; — Hallgatom, herr Oberlautnant. — Semmi, semmi — legyintett Kloss, s indult volnr tovább, de Jakobs ismét megszólalt; — Az utasítást alá kellene írnia főhadnagy úr - mondta félszegen az őrmester, mint aki szégyenli, hog felettesét emlékeztetni kell valamire. — Majd jövőre, Jakobs. És addig mulasson jól... — Köszönön, és boldog újévet kívánok a főhadnag úrnak is. Kloss még bement a főnökéhez is elköszönni. A tit­kárnőnek kezet csókolt, bár tudta, hogy ez a nő sok­kal jobban szeretné, ha magával cipelné az ágyba, s ott szilvesztereznének. * Kloss fáradtan ért haza. Ledobta a csizmáját, zub­bonyát, azután végighevert az ágyon. Igénytelen kis lakása volt most. Valamikor iparis­kola volt ez az épület, a háború alatt pedig volt már kórház is, raktár is. Most tiszti lakásoknak rendez­ték be. Nem szeretett itt lakni. Az egyik éjszaka is arra riadt fel, hogy verik az ajtót, s üvöltenek: Kinyitni, a Gestapo; Már éppen lőni akart az ajtóra, amikor eszébe jutott, hogy neki végig kell játszania ezt a há­borút. Percek múlva kiderült, hogy csupán a részeges Brunner tréfálkozott odakint néhány barátjával, s italt kerestek. Most várt. Telve belső feszültséggel, várta, hogy Edit megjelenjen. Az utóbbi hónapok egyik legnehe­zebb vizsgadrukkját élte át ezekben a percekben. Vé­gül mégiscsak elszenderedett. Ajtókopogásra ébredt. Kurt jelent meg az ajtóban, s_ jelentette, hogy az órás járt itt, meghozták Kloss főhadnagy zsebóráját. — Köszönöm, éppen jókor — mondta Kloss, és in­tett Kurtnak, hogy távozhat. Azután gondolt egyet, s megállította Kürtőt: — Holnap délig szabad vagy. Vidd el ezt a tábla csokoládét Margitnak, s kívánj neki a nevemben bol­dog új évet. Megvárta, amíg eltávolodnak Krut léptei, aztán gyorsan bezárta a szoba ajtaját, pisztolyát megszokás­ból csőre töltve helyezte el az asztalon, bicskájával pedig felnyitotta az óra fedelét. Parányi papírlapot szedett ki onnan, s nagyító segítségével leolvasta az í zenetet: — „Hilda néni reumás. Utolsó levél 1938-ban. Utol- ó találkozás 1936-ban, a Weisenbergi birtokon. Val­’omás a bokornál, holdfény, csónakázás, leheiletnyi 'sók a lány hajára”. — Nem valami sok, de több a semminél — gondol- a Kloss. Lezárta az óra fedelét, s a papírszeletkét elégett^ (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents