Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Külföldön élő magyar művészek Kiállítás a Műcsarnokban Érdekes kiállítás nyílt augusztus 29-én a Műcsarnokban : a külföldre szakadt, s a világ különböző táján alkotó magyar képzőművészek tárlata. A Magyarok Világszövetsége felhívására számos alkotó — világhírű mesterek és csak szakmai berkekben ismert művészek — hatszáznál több alkotást küldött, amelyek méltán tartanak számot a nagyközönség érdeklődésére is. Főként azoknak a mestereknek a művei, akik a hazai modern törekvések úttörői voltak, s haladó magatartásuk miatt 1919 után emigrációba kényszerültek. Másokat egzisztenciális okok késztettek arra, hogy a két világháború között elhagyják hazájukat. Ezek is, azok is becsülettel helytálltak a művészeti élet nemzetközi porondján, munkásságukkal öregbítették népünk jó hírét, tanúsították kultúrateremtő tehetségünket. Jórészük sohasem szakította meg kapcsolatát a szülőföldjével, s mindannyian örömmel vállalkoztak a hazai bemutatkozásra. Néhány kiváló mester nár nem érte meg ezt az mnyira várt alkalmat, kegyelettel emlékezünk Például a ritka tehetségű, tataion, alig 40 éves ko- ában elhunyt Mészáros zászlóra, aki 1935-ben. a lárt segítségével jutott ki Szovjetunióba, s ott je- ;ntős megbízásoknak tett leget. A tragikus sorsú 'ihanyi Lajos műveit, jóészt reprodukciók révén, 51 ismeri a hazai közönég: Párizsban nem ke- ésbé ismerték és tisztelik erőteljes, modern pik- íraját. Mintegy 300 műét számláló hagyatékát i idén szállítják haza. íz éve temették el Bras- iban az erdélyi Mattis- eutsch Jánost, akinek flvei gyakran szerepelik Berlin, Róma, Chica- x Párizs és Bukarest kiirtásain ; eredeti felfo- isú, expresszionista gra fáiban most a hazai tár tlátogatók is gyonyör- idhetnek. Akár a Zürichben elhunyt Kemény Zoltán különleges fémreliefjeiben, amelyekkel elnyerte a Velencei Bien- nálé nagydíját. Régi ismerősökként üdvözölhetjük a Moszkvában élő Uitz Béla — egykor a magyar avantgarde, a Tanácsköztársaság forradalmi művészetének vezéralakja, ma a szovjet szocialista realista művészet nagymestere — alkotásait. Az Itáliában élő Amerigo Tot — Tóth 'Imre — tavaly hódította meg közönségünket nagyszabású kiállításával, s Moholy- Nagy László néhány jellegzetes művét is láttuk tavaly Székesfehérvárott. A híres Bauhaus-iskola nemzetközi hírű apostolának társa: Breuer Marcel építőművész alkotásait fotók szemléltetik a tárlaton. Ö tervezte — egyebek mellett — a párizsi UNESCO-székházat és a New York-i Museum of Modern Art palotáját. A magyar népballadákhoz készített fametszetei révén széles körökben ismerik Buday Györgyöt, a „szegedi fiatalok”, Radnóti Miklós, Ortutay Gyula Tolnai Gábor egykori harcostársát. Az Angliában élő művészt római és londoni metszetei képviselik a tárlaton. Az érzékeny tollú, kiváló rajzművész, Szalay Lajos, Cervantes, Villon, Szabó Lőrinc kiváló illusztrátora — egy ideig Argentínában a Művészeti Akadémia professzora volt — az Egyesült Államokból küldte el újabb alkotásait. Ugyancsak innét jutottak el hozzánk a költőnő Várnai Zseni fiának, Peterdi Gábornak — a Yale Egyetem professzorának, — Kepes György, Braun Vera, Framk Magda, Gertler Tibor és Ko- los-Vary Sigismond művei: Még messzebb tengerentúlról, Ausztráliából küldte el festményeit Orbán Dezső, a Nyolcak egyik alapító tagja. Korántsem teljes ismertetésünket néhány fran- ciaföldöm élő művésszel zárjuk. A veterán párizsi mester Csáky József, Bö- löni György meghitt barátja, tíz éve már bemutatta Budapesten kubista formavilágú, dekoratív szobrait. Szerepel tárlatunkon Hantai Simon, a tassista foltfestés ünnepelt művésze, és Schöffer Miklós „térdinamikus” extra konstrukcióival, ö készítette a világ első kibernetikus, hangot adó és mozgó szobrát (újabb készítményei nemcsak mozognak, hanem konkrét zenét is szolgáltatnak, sőt, absztrakt képeket is vetítenek!) A tizedik múzsa, a fotóművészet is szóhoz jut az igen változatos rendezvényen a most 60 éves Hervé révén. Elkán László kommunista ellenállóként Franciaországban kapta ezt a nevet. Az UNESCO, a Louvre, az Escorial fényképészének eredeti technikájú, plasztikus hatást keltő, kerámiára nagyított, alumíniumra ragasztott fotóiért a modern építészet vezető mestere Le Corbusier is rajongott. Sokszínű, változatos anyagot sorakoztat fel tehát a tárlat rendezője. Passuth Krisztina — a realizmustól a szélsőséges modern formálásig korunknak szinte minden jellegzetes törekvése képviselve van a tárlaton. A művek behatóbb értékelése a szakmai kritika feladata. A nagyközönség mindenesetre sokat nyer ezzel a rendezvénnyel: dióhéjban megismerheti korunk modern képzőművészetének sokágú törekvéseit. A szereplő művészek egyrésze pályáját itthon kezdte, alkotómunkásságuk tehát természetszerűen része a magyar művészettörténetnek. De azokat is számontartjuk, ikik új hazájukban bon- ikoztatták ki a tehetsé- üket, mert bármely ■ányzat hívei legyenek is, nűvészetük formavilága őrzi a hazai indításokat. S ha később a szovjet, a francia, amerikai, svéd, vagy svájci kultúrát gazdagították is, szeretettel fogadjuk őket és művei- két Artner Tivadar Innen—onnan Emilio Maltiuti új divatot kreált, a „gombok ellen”: a kézi festésű, fantáziadús mintájú konfekcióruhák gomblyuk nélkül készültek, kizárólag húrok és zippzár segítségével záródnak. * Alberto Mastroianni, a bájos állatfigurák alkotója, megkezdte első _ rajzfilmjének készítését, amelynek hősei a különböző Ionokból jól ismert vidám állatfigurák. Mészáros László: Freskó térj Buday György: Tavasz. Fametszet A PETŐFI NÉPE Szerkesztette: Szabó János MELLÉKLETE Foto; Tóth Sándor, Pásztor Zoltán Pillanatfelvétel — egy foíokiállításró' A mama és lánya azon túl, hogy külön-külön és elmélyedve gyönyörködött az egyes felvételekben, fogalmat is nyerhetett a Duna Fotoklub működéséről a kör tagjainak bajai kiállításán. Ebben az is segítette őket, hogy alkalmuk volt összevetni a város tehetséges fotósainak műveit másokéval. Az együttes bemutatkozással munkája második évtizedét kezdte el nyilvánosan is a Duna-klub. a színvonalas eseménynek egyáltalán nem az volt a célja, hogy az ítész-mérleg egyik serpenyőjébe tegyék a saját, másikba a testvérváros művész vagy amatőr küldötteinek válogatott alkotásait. A tárlat életrehívásá- val viszonozták a zomboriak ez év májusi meghívását A közös szereplés ismét hozzájárult a két — egymáshoz földrajzilag is közeli — város baráti kapcsolatainak erősítéséhez. A Zombor—Baja 1970 elnevezésű fotókiállítás eredményében sokkal több volt egy udvarias, viszonzó, vendégszereplésre invitáló gesztus megvalósulásánál. A felvételek előtt meg-megállva hírt kaptunk a miénkhez hasonló, mégis talán kevésbé kíméletes sokban ellentmondásosabb életről. Elgondolkozhattunk azon, hogy korunkban mennyire kitágult a művészi élmény forrásvidéke, milyen sokféle hatással igyekeznek segíteni a becsületes alkotók vagy alkotni vágyók a népek egymáshoz való közeledését. Az önmagukról, környezetükről szóló képi vallomásokkal is csökkentik az ismeretlenség szemfényvesztő távolságait, ugyanakkor az összetévesztések, tárgyi és formai szembesítések révén mélyebb önismeret megszerzésére sarkallnak. A zomboriak realisztikusabb ábrázolásmóddal közvetítették ezt a szándékot, a baiaiak pedig merészebb, a társművészetek megoldásaiból is ihletet merítő munkáikkal. A mama és lánya végül gazdagabb élményvilággal térhetett haza a Zombor—Baja fotókiállításról. ~ —halász —
