Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Kecskeméti Csau-csau. Ezúttal nem köszönést, ebfajtát jelöl. A házőrzés specialistája, a kuvasz. kutyatár Nem síppal, dobbal nyi tották meg ugyan, mint a Harap utca három alatti kutyatárat Weöres Sándo híres gyermekversében de az érdeklődés így is nagy volt. Meglehet, a rendezők sértőnek is tart ják a kutyatár kifejezést, amit csak az irodalmiság kedvéért alkalmazunk, hiszen a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Bács megyei csoportjának országos kiállítására került sor a közelmúltban Kecskeméten. A tekintélyes elnevezés valóban mozgalmas eseményt jelölt. Hétszázötven eb érkezett az ország minden részéből, hogy bizonyságot tegyen fajtisztaságáról, versengjen szépségével. A kiállításra érkező valamely egzotikus expedíció vagy felderítő vállalkozás részesének érezhette magát, hiszen a belépéskor térképet kapott a kezébe, amelyen feltüntették a különböző fajtájú ebek szálláshelyét és a bírói köröket. Érdekes volt megfigyelni, hogy legjobban az úgynevezett munkakutyák érezték magukat a kiállításon. Nyilvánvalóan jól esett a pihenőnap. A máskor pász- torkodó komondorok lustán dőltek végig hosszúszőrű fehér bundájukon, a házőrző kuvaszoknak esze ágában sem volt az éberség, a vizslák, agarak és a vadászebek a táma- dókedvnek legkisebb jelét sem mutatták. A népes mezőnyből legnagyobb tekintélynek kétségkívül egy 77 kilós dog örvendezett. Szoborszerű mozdulatlanságban ült egész nap, egykedvűen tűrve látogatói álmélko- dását. Az ellenkező végletet a pekingi palotaebek képviselték vagy ismertebb nevükön pincsik. Akadt köztük néhány olyan gyu- faszárlábú példány, hogy az élénkebb szélfuvalla- tok érkezésére gazdáik ijedten fogták meg őket: nehogy elrepüljenek. Külön szólni kell még a kiállítás hangerejéről. Hát ez egyenesen elbűvölő volt. A basszus hangú, messzehangzó ugatástól a rekedt koloraturprima- donnák áriájára emlékeztető vonításig minden árnyalat jelen volt a kórusban. Így zajlott le a kiállítás. S ha nem is lesz olyan híres, mint amaz emlékezetes budai kutyavásár, de nem is egyszer volt, a tervek szerint jövőre is megrendezik. Képek Ukrajnából Keleti szomszédainknál, az Ukrán Szocialista Köztársaságban nagy kultusza van a népművészetnek. Majdnem minden városban és faluban működik tánc- együttes, népdalkórus, bal alajka-zenekar. A fiatalok ezrével találkoznak nyaranként a különböző népzenei fesztiválokon, ahol természeti környezetben mutatják be az ukrán táncokat. Lvov határában sajátosan egybeötvözték a régi népi faépítészetet és a r dern formákat, korszerű anyagokat. Az öreg szélmalom márréges-rég net’1 ködik, belsejében néprajzi múzeumot rendeztek be. A malomhoz betör - üvcgelemckbői épült, mozaikkal díszített presszó csatlakozik, amely az őrt úton járó autósok kedves pihenőhelye. Festette: Agárdy Gábor — Van valami hobbyja? — Ikonokat festek. — Miiii? — Miért éppen ikonokat? — Bulgáriában, az Egri csillagok forgatásakor beleszerettem ezekbe a pravoszláv szentekbe, de semmi pénzért nem tudtam szerezni egyetlen darabot sem. Hát, akármi legyek, ha én nem tudok ilyet csinálni — mondtam magamban. — Es tudott? — Nézze meg. — A sajátjairól szeretnék írni, bár nagyon szépek ezek a középkori festmények is itt a falon. — Affenét középkori! En bütyköltem valameny- nyit, pihenésképpen ráérő éjszakai órákon. Egyszerű apró trükkök sorozata az egész: Vesz egy ócska deszkadarabot, a képzőművészeti szakkönyvből kiválaszt egy eredeti szentet, a lehető legprimitívebb vonalakkal rápin- gálja, aztán egy kis égetés, gyertyázás, cipőpasz- tázás, miegymás és kész a patina. Ja! Még egy kis gombostűszurkálás. így lesz szúette. — Nem fél, hogy a hamisítás gyanújába keveredik? — De nem ám! Megtanultam a ciril-betűs írást és a képen egy eldugott helyre alábiggyesztem a nevem. Különben is ajándékozásra készül valamennyi. Mivel a barátaim barátai szétszórtan élnek, eljutottak ezek az adományok már a Föld legkülönbözőbb részeire: Amerikába, Afrikába, a Fokvárosba. — S a megtévesztően eredetinek tűnő naív madonnákról mi a véleménye a szakembereknek? akarok, de kap tan. r ajánlatot hivatalos p művészeti sze ne':: hogy dolgozzam ét asj Persze a legszebb azé mégis egy bécsi műkere kedő ajánlata volt: Hág jón ott csapot-papot mondta — jöjjön át, ni tok magának egy kis a tik boltot, ahol magyar öltözetben dolgozható valahol az üzlet háttér ben, még sejtelmes fen is derítenénk a művéi milliőre, tódulnának sznobok, eladnánk na< pénzen az ikonjait, s b én a maga munkáját lennék milliomos, de m ga is az lenne egy alatt, azt garantálom. — Mit felelt? — Neki semmit, de i hon a színigazgatómn elmeséltem, hátha mén geli a következő fizeti emelésnél, Onody £ví
