Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

4. oldal 1970. szeptember 2, szerda Változások Álpáron Taggyűlés a Búzakalász Termelőszövetkezetben A beszámoló jól tükröz­te azokat a változásokat, amelyeknek az utóbbi években részesei voltunk, — így kezdte felszólalását Hatica János mezőőr, az alpári Búzakalász Termelő- szövetkezet alapszervezeté­nek taggyűlésén. — Egy ilyen közösségben, mint a mienk, sokféle ember akad. Tagságunk nagyobb része szorgalmas, igyekvő, jól végzi a munkáját. Többször beszélgettünk arról, hogy a pártonkívüliek között is több olyan ember van, aki szinte kommunista felelős­séggel őrködik a termelő- szövetkezet gyarapodásán. Akad ellenkező példa is. Saját tapasztalataim bizo­nyítják, hogy egyesek nem érzik magukénak a közös vagyont, saját anyagi gya­rapodásukat tekintik csak fontosnak. Ezért emelném ki a be­számolónak erre vonatkozó részét. Nagyon helyesnek tartom, hogy a szövetkezet kommunistái a tudatformá­lás feladatainál hangsú­lyozzák: a szövetkezeti tag nemcsak a közösség dolgo­zója, hanem tulajdonos is. Magyar Imre, az alap­szervezet párttitkára, való­ban foglalkozott ezzel a té­mával már több alkalom­mal és most a vezetőség beszámolójában is szere­pelt. Gyökeres fordulat Az utóbbi években elért eredmények azt bizonyít­ják, hogy a tulajdonosi fe­lelősség-egyre inkább érvé­nyesül. Emlegetik, hogy 1964-ben olyan helyzet ala­kult ki, ámely szinte tragi­kusnak minősíthető. Nem volt aki etesse a jószágo­kat, rossz volt a hangulat. A mostani taggyűlés gyöke­res fordulatot tükröz. • Az utóbbi öt év alatt a vezetés megszilárdult, a fiatal szakemberek „felnőt­tek” a feladatokhoz. A kö­zös vagyon 1968-ban 25 millió forint volt, most 30 millió körül van. Hasonló­képpen 5 millió forinttal emelkedett a tiszta vagyon is. Két év alatt csaknem 4 millió forint értékű beru­házást valósítottak meg, ezek elsősorban az állatte­nyésztés fejlesztését, vala­mint a gépesítést célozták. Jelentősen emelkedett a bruttó bevétel a két főága­zatból: az állattenyésztés­ből és a növénytermesztés­ből. A bruttó termelési ér­ték öt és fél millió forint­tal emelkedett két év alatt, a tiszta nyereség megkét­szereződött. Biztonságossá vált a termelés, jelentős tartalékalappal rendelkez­nek. Van tartalék Erre a tartalékra az idén nagy szükségük van. 1700 holdon pusztított az árvíz, ebből 800 hold értékes szántó. Ezen a területen az idén nem tudtak termelni. A keletkezett kár egy ré­szét megtéríti ugyan az Állami Biztosító, de a ki­esések pótlása nem oldha­tó meg teljesen. Ezért kénytelen a tartalékala­pot igénybe venni. A hozzászólók közül töb­ben aggodalmaskodtak, hogy a károk miatt meg­kapja-e a tagság az év vé­gén járó 20 százalékos ré­szesedést. A vezetők vá­laszaikban megnyugtatták őket, a tartalékalap lehe­tőséget ad erre is. Sokan emlékeznek arra, hogy a maszek világban I összhang megteremtése a egy ilyen természeti csapás vezetőség és a tagság kö­tönkretette a gazdákat. Éheztek, nem tudták az J zött. Seres Imre, a termelőszö­Szakszervezeti munka, tudományos alapokon Több mint két esztende­je hívta életre a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa adót fizetni, elárvereztek az , elnöke erre utalt ^ a Szaicszervezetek Elméleti otthonukat. Teljesebb összhang A beszámoló megemlítet­te, hogy az eddigi eredmé­nyek bizonyítják: sikerült javítani a munkaszervezést, megalapozottabb a szakmai irányítás. Még jobb ered­ményeket is elérhettek vol­na, ha sikerül a teljesebb hozzászólásában. — A továbbiakban is ar­ra törekszünk, hogy a gaz­dasági vezetés csak a tag­ság véleményének megis­merése és meghallgatása után döntsön a fontosabb kérdésekben. Ez egyúttal a szövetkeze­ti demokrácia kiterjedését is jelenti, elősegíti a gaz­dálkodás gyorsabb fejlődé­sét K. S. Kutató Intézetét. Az arány­lag fiatal intézet eddigi munkája már figyelmet érdemlő eredményeket produkált. Tavaly például értékes javaslatokat dol­goztak ki arra vonatko­zóan, hogy a szakszerve­zetek az eddigieknél ha­tékonyabban lépjenek fel a közéleti demokrácia fejlesztésében, a bürokrácia elleni harc­ban. a múlt évben vizsgál­Magyarországi lovastúrák Évek óta népszerű prog­ramja az IBUSZ-nak a Ba­laton környéki lovastúra. Angolok, amerikaiak, né­metek, belgák, hollandok, svájciak a túra résztvevői. A Balaton északi partvidé­kén, Tihanyban szállnak meg a turisták, s lovas kí­sérő vezetésével innen in­dulnak a környékre kisebb- nagyobb kirándulásokra — természetesen lóháton. A lovagláson kívül szállásról, étkezésről, borkóstolóról, lovasbemutatóról, budapesti városnézésről is az IBUSZ gondoskodik. Az idén már 11 balatoni lovastúrát szer­veztek. S mivel igen nagy az érdeklődés, most Ma­gyarország más vidékeire is visznek lovagolni vágyó tu­ristákat. Mátra—Bükk, a Hortobágy, a Duna-kanyar, és Dél-Magyarország az új lovastúrák színhelye. Ké­pünkön: lovas turisták a ti­hanyi Belső tónál. ben; melyek lehetnek az ütközések, milyen jellegűek azok és mi a megoldásuk módja? A kutatás azt a gyakorlati célt is maga elé tűzte, hogy segítse a SZOT vezetőit az állami szervekkel való kapcsolat korszerűsítése, hatékonyab­bá tétele érdekében. A szakszervezeteknek nagy feladataik vannak a termelés fejlesztésében, a népgazdasági terv teljesí­tésében. E témakörön be­lül az intézet programjába vette; megvizsgálja a szak- szervezetek országos és he­lyi szerveinek szerepét, hatáskörét a népgazdasági, az ágazati és a vállalati tervezésben. Elemezni fog­ják a szocialista munka­verseny helyzetét, a szak- szervezeti feladatokat a verseny formáinak és tar­talmának korszerűsítésé­ben. Az egyik legnagyobb té­makör; az életszínvonal alakulása és az ezzel kap- Az intézet eddigi mun- j csolatos szakszervezeti fel- kássága alapot teremtett adatok. Ez a fő téma hat ahhoz, hogy kidolgozzák J résztémára tagolódik a ötéves kutatási tervüket. | munkatervben. A tartalmuk pedig; az életszínvonal- mérés problémái, a létmi­nimum fogalma, az élet- színvonal alakulása, s az ezzel összefüggő szakszer­vezeti tennivalók a negye­dik ötéves terv időszaká­ban. Ennek keretében elemzik a jövedelempoli­ták a többi között, hogy a munkások, alkalmazottak fogyasztói érdekeinek vé­delmében milyen árucik­kekre és lakossági szolgál­tatásokra indokolt fenntar­tani a központi ármegálla­pítást; felmérték továbbá a szakszervezetek egyes fel­adatait a dolgozó nők prob­lémáinak megoldásában, különös tekintettel „az egyenlő munkáért egyenlő bért’’ elvére és a szociális ellátottság javítására. Az intézet e munkája értékes segítség a szakszervezetek­nek a nők helyzetének ja­vításáról szóló párthatáro­zat végrehajtásához. Úttörő feladatot vállalt az intézet azzal, hogy a rokon terü­leteken dolgozó intézmé­nyek között szinte elsőként tette vizsgálat tárgyává az életszínvonalmérés haté­konyabb módszereit és megpróbálta meghatározni a hazai létminimum fogal­mát, kritériumát, mérésének módszereit. Lehetetlen itt ismertetni a fő témák és a résztémák összességét. A gazdag munkatervből azonban ér­demes kiragadni néhány figyelemreméltót. A kuta­tók a szakszervezetek és a szocialista állam viszonyát tanulmányozva a többi kö­zött vizsgálják majd azt, hogyan alakul ez a viszony a szocializmus teljes fel­építésének szakaszában ha­zánkban. Érdekes részlet­tikának a társadalmi vál­tozásokra gyakorolt ha­tását, javaslatokat dol­goznak ki a bérarányok változtatására; nek ígérkezik annak vfe- kutatják az állami és üze. galta, hogyan illeszthetők társadalmi iut­be a szakszervezetek álla­mi jellegű funkciói közé az érdekvédelmi funkciók; mi történjék az állam és a szakszervezetek érdekössze­ütközése esetén a szocia­lista társadalmi rendszer­Budapest után - Kecskeméten ii. A Szerszám- és Gépelemgyár teljes beindulása után a terme­lés növelhető. A szokái- sostól eltérő nagyságú költségek megtérülése gyorsabb lesz. A termelé­si érték és a költségek aránya javul. A jövedel­mi helyzet kedvezőbben alakul. A nagyobb nyere­ségtömeg magasabb bére­ket biztosít. A fejlődés lehetőségei az üzem gazdálkodásá­ban benne rejlenek. A gazdasági adottságok ki­használása tehát megold­ja a gyár munkaerővel kapcsolatos gondjait. Az üzem a negyedik öt­éves tervben 200 millió fo­rintra tudja emelni ter­melését. Ebben a tervidő­szakban térnek át három­műszakos gyártásra. Csök­ken a gyártmányátfutás ideje. A műszaki fejlődést célgépek beállítása szol­gálja. A műhelyen belüli és az üzemek közötti szál­lítás gépesítése is növek­szik. A jelenleg meglevő 5 darab villás emelővel az anyagmozgatás nincs meg­oldva. Műszaki fejlesztésre az árbevételek 1,8 száza­léka áll rendelkezésre. Az egy normaórára eső ter­melés 210 forint, a terme­lékenység emelésére lehe­tőség lesz. Az egy főre jutó átlagos évi kereset 21 600 forint. A negyedik ötéves terv bérfejlesztésé­vel azt kell biztosítania a gyárnak, hogy az átlag­bérek megfeleljenek a he­lyiipar átlagainak. A mun­kaerőpiacon a vállalatnak versenyképesnek kell lennie. A Szerszám- és Gép­elemgyár fejlődése a je­lenlegi gondok ellenére biztosított A termeléshez szüksé­ges munkaerő Kecske­méten rendelkezésre áll, megtartásának titka a kiegyensúlyozott, kellő jövedelmet nyújtó gaz­dálkodásban rejlik. A Lajosmizsei Vízgépé­szeti Vállalatot azért ke­restük meg, mert a gyár gazdálkodásában igazolva láttuk állításainkat. Az üzem profilja nem tér el annyira a kecskemétitől, hogy összemérhetetlenek volnának. Ez az üzem 1965-ben települt Lajos- mizsére és fejlődésében ugyanazt az utat járta be, mint a Szerszám- és Gép­elemgyár. A Vízgépészeti Vállalatnál kezdetben ugyanúgy nem volt mun­kaerő. mint a kecskeméti üzemnél. Az országos víz­ellátási program végre­hajtása jelenleg komoly lehetőségeket biztosít a gyárnak. Munka van bő­ven. A munkaerő-hullám­zás nem jellemző. Előfor­dul, hogy a korábban ki­lépett dolgozók is vissza­jönnek a vállalathoz. A termelési érték 1965- ben 16 millió forint volt, jelenleg pedig 48 millió forint, öt év alatt tehát majdnem megháromszoro­zódott a termelés. Az egy főre jutó évi termelés 235 ezer forint. A vállalat víztornyokat, dobszűrőket, szivattyúgép­házi berendezéseket, vas-, mangántisztító, savtalanító berendezéseket, vízlágyító­kat, derítőket gyárt. A termelés 20 százaléka ex­port. Főbb vásárlók: Gha­na, NDK, Jugoszlávia. In­dia, Egyiptom. A letelepedés évében a a gyár 1,6 millió forint veszteséggel zárta gaz­dálkodását. A folyó évi nyereség 8 millió forint. A nyereségrészesedés ösz- szege közel egy hónapi bérnek felel meg, átlago­san. A negyedik ötéves tervben a termelés meg­duplázódik és eléri a 100 millió forint értéket. A következő tervidőszak cél­kitűzéseinek megfelelően a gyár a termékek minősé­gének stabilitására törek­szik. Igen pozitívan értékel­hető, hogy minőségi ki­fogás már szinte je­lenleg sincs. A garanci­ális javítások fedezésére képezett alapból fel- w használás még nem tör­tént. A műszaki fejlesztés színvonalát jellemzi, hogy a vállalat ivóvízszűrő be­rendezés találmányát Ja­pán is megvásárolta. Az üzemben 19 szocia­lista brigád dolgozik, s ezekbe a teljes létszám 90 százaléka tömörül. A bri­gádok rendszeresen 100 százalékon felül teljesíte­nek. Az átlagos életkor 30 év. A munkafegyelem normális, fegyelmi vétség egy éve nem volt. A gyár az „Élüzem” címet viseli, az ezzel járó követelmé­nyeket rendszeresen telje­síti. A Munka Vöröszászló Érdemrend elnyeréséhez szükséges feltételeket szin­tén elérte a vállalat. Az az összehasonítás, amelyet a Szerszám- és Gépelemgyár, valamint a Vízgépészeti Vállalat kö­zött tettünk, alkalmat ad arra, hogy gyakorlati pél­dákon keresztül győződ­jünk meg a vidéki ipar- telepítés programjának he­lyességéről. A negyedik ötéves tervben letelepülő üzemek fejlődése biztosí­tottnak látszik. Az ipar fészekrakása gyermekbe­tegségekkel járhat ugyan, de megvannak a feltéte­lek, hogy Kecskemét és környékének ipara mégis erős gyökeret verjen. Herczeg Kiss Béla l mi szintű társadalmi jut- | tatások lehetséges és szük- : séges fejlesztési irányát; vizsgálják a munkakörül­mények és a munkafelté­telek várható és célszerű alakulását a tizenötéves távlati terv időszakában. Érdekesnek ígérkezik, hogy néhány családtípusra ki­számítják a társadalmilag indokolt jövedelemmini­mumot is. Ennek az egész munkának a célja, hogy a szakszervezeti mozgalom számára használható élet­színvonal-számítási és lét­minimum-számítási mód­szereket alakítsanak ki, s hogy elvileg megalapozzák az érdekvédelmi nézőpontú életszínvonal-vizsgálatok módszertanát, Négy téma, a tudomá­nyos-technikai forradalom társadalmi, gazdasági ha­tásait, és az ezzel kapcso­latos szakszervezeti felada­tokat hívatott feltárni. Elemzés alá kerül itt, hogy milyen hatással lehet e for­radalom a foglalkoztatott­ságra, a munkaerő szakmai összetételére, a szakokta­tásra. a munkaidő-csök­kentésre, a szabad idő ki­használására és a fogyasz­tásra. A kutatók munkamód­szerükben egyformán al­kalmazzák a kérdőíveket, a személyes interjúkat, a reprezentatív felméréseket. Értékes módszerként tart­hatjuk számon, hogy a vizsgálatokba már koráb­ban is bevonták és a jö­vőben is bevonják majd a SZOT-iskola különféle tan­folyamainak hallgatóit. Ez nemcsak az intézet mun­káját segíti, de hatásos ne­velő eszköze is a szakszer­vezeti funkcionáriusoknak. Sz. S.

Next

/
Thumbnails
Contents