Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-15 / 216. szám
i oHa! 1570. szeptember 15. kedd As alkalmaskodóképes Határidő előtt Sokszor tapasztaltuk a múltban, hogy bizonyos árucikkeket akkor kezdett gyártani az ipar, amikor a divat már megváltozott. A következmény: magas készletállomány, kényszer leértékelés és üzleti veszteség az egyik oldalop, kielégítetlen kereslet a másik oldalon. Ezzel kapcsolatosan kérdezzük időnként: miért nem, vagy mikor alkalmazkodik az ipar (a kereskedelem) a divathoz, a kereslethez? Az alkalmazkodás a gazdasági életben egyértelmű a vállalkozással. Minden gazdasági vállalkozás célja a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb nyereség elérése, miközben a vállalkozó kisebb-na- gyobb kockázatot visel. Kockázatviselés nélkül — tartósan — nyereségre nem lehet szert tenni, legalábbis abban az esetben, ha a piac funkcióképes. Az esetleges kockázati veszteség minimálisra való csökkentéséhez természetesen minden vállalatnak érdekei fűződnek. TöbLeányfelelősök a KlSZ-ben A júliusban megtartott pártalapszervezeti taggyűléseken a kommunisták az MSZMP Központi Bizottságának februári határozata alapján megtárgyalták a nők és a fiatalok helyzetét. Ezt követően augusztus elejétől a KISZ-esek hívták össze , az alapszervezeti gyűléseiket, elsősorban azért, hogy megismerjék a párthatározatot, s a KISZ Központi Bizottságának az ifjúságpolitikával kapcsolatos állásfoglalását, illetve a feladataikat. A KISZ Kecskemét Járási Bizottságától nyert értesülés szerint a járásban augusztus eleje óta 99 alapszervezeti taggyűlés zajlott le, melyeiken közel háromezer fiatal vett részt. A KISZ-esek tanácskozásai hasznosak, tartalmasak voltak. A fiatalok megértették a határozatot, illetve az állásfoglalás lényegét: az alapszervezetek a jövőben fokozzák önállóságukat, kezdeményezzenek, s ne felülről várják az utasításokat. A határozatban megjelölt feladatokat pedig a helyi lehetőségek kihasználásával kapcsolják ösz- sze. A KISZ-taggyűléseken — a pártalapszervezetek nő- felelőseihez hasonlóan — leányfelelősöket választottak, akik a lányok, fiatal asszonyok érdekeit képviselik a KlSZ-szervezetek- ben, illetve a munkahelyeken. T. L. Kiadólanács az újvidéki Index élén A jugoszláviai Vajdaság egyetemista szövetségének vezetősége elhatározta, hogy 15 tagú felelős kiadó- tanácsot állít az Index című újvidéki egyetemista folyóirat élére. A döntést az tette szükségessé, hogy az Index ellen az utóbbi időben számos politikai kifogás merült fel, sőt a lap egyes számait be is tiltotbek között azért is kerül előtérbe a közép- és hosz- szútávra szóló vállalati fejlesztési koncepciók, tervek kidolgozása. Minden jel arra mutat, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében a vállalatok és szövetkezetek igénye a jövő kutatása és feltárása, a piaci lehetőségek és az esetleges veszélyzónák feltárása iránt sokkal erősebb, mint a múltban volt. És ez érthető, hiszen a vállalatok döntési hatáskörének növekedésével növekedett felelősségük és kockázatviselési kötelezettségük is. A tervezés tehát nem a felső szervek által kívülről diktált feladat többé, hanem a vállalati döntési rendszer szerves része, belső igénye. Az esetleges kockázati veszteségek csökkentésére irányuló -törekvés realizálódásának egyik lehetséges módja alternatív fejlesztési koncepciók kidolgozása. Természetesen sokkal könnyebb ezt a követelményt felállítani, mint megvalósítani. Hiszen egyetlen vállalatfejlesztési terv kidolgozása is — ha azt valóban megalapozottan készítik elő — igen nagy energiákat köt lg, nagy információs anyag felkutatását teszi szükségessé. Hát még az alternatívák kidolgozása! Igaz, hogy a népgazdasági összefüggések tekintetében nálunk a vállalatok biztosabb alapokra építhetnek, mint a tőkés országokban. A népgazdasági terv és a tervcélőkkal összhangban levő szabályozó rendszer, legalábbis középtávon megadja a vállalati orientáció fő irányát. A népgazdasági terv mellett a vállalatok a minisztériumok ágazati fejlesztési terveire is támaszkodhatnak. Mindez már önmagában is jó alap a vállalati középtávú tervek elkészítéséhez. Mindez azonban nem elégséges, hiszen ezek a tervek nem foglalkozhatnak részletekbe menően az egyes áru (szolgáltatási) — piacok helyzetével, a keresleti és kínálati viszonyok alakulásával, a technikai fejlődés valamennyi olyan részkérdéseivel, amelyek pedig a vállalatok szempontjából sorsdöntőek lehetnek. A részletek a vállalatokra tartoznak. Amikor a vállalat tervez, állandóan az a kérdés lebeg előtte: jól alkalmazkodik-e a változó vizonyok- hoz, illetve hogyan alkalmazkodjék a minduntalan változó környezeti feltételekhez. Ez az alkalmazkodási igény talán gyengébb a kohászatban és erőteljesebb a gépiparban, vagy a divatiparokban. Ezért a vállalatoknak olyan fejlesztési politikát célszerű követniük, amely erősíti alkalmazkodó képességüket, manőverezési lehetőségeiket. Erre éppen úgy nem lehet (és nem is szabad) általánosítható recepteket adni, rrynt pl. a kockázati tényező mértékére. Amíg az egyik vállalatnál az erőforrások koncentrációja és a nagyfokú specializáció, addig a másiknál a választék bővítése és a piacok széthúzása javítja az alkalmazkodó képességet; vannak vállalatok, ahol az adott időszakban a gyártmányfejlesztés, más vállalatoknál pl. a forgalmazási rendszer és a piaci munka moűiauítájta a-z ollzolmo 7^ kodóképesség javításának a feltétele. Az alkalmazkodóképesség javítása természetesen nem öncélú. Bebizonyosodott, hogy a rugalmasság, a gyors reagálási készség a versenyképesség egyik fontos feltétele, amely önmagában is erőforrás-tényezőnek tekintendő. A vállalatok amikor az alkalmazkodóképesség javításáról van szó, rendszerint mint eladók, mint értékesítők vizsgálják a témát. Pedig minden vállalat vásárló is, felhasználó is: munkát, energiát, nyers- és alapanyagot, különféle szolgáltatásokat vesznek Igénybe a termelési folyamatban. A legígéretesebb fejlesztési elgondolás is zátonyra futhat a megvalósítás során, ha kiderül, hogy pl. a szóban- forgó termékhez szükséges anyagféleségek árszínvonala nagymértékben megnövekedett vagy éppenséggel szakemberhiány miatt vezet csődhöz a fejlesztési elgondolás. Előfordulhat az ellenkezője is, amikor éppenséggel egy új, igen olcsó helyettesítő anyag megjelenése teszi versenyképtelenné a vállalat által gyártott terméket stb. Kiskunfélegyházán a Fürst Sándor utcában a múlt év óta gombamódra nőnek a házak. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat I/2-es építésvezetőségének dolgozói joggal élvezik a kiskunfélegyhá- ziak elismerését —, munkájuk szinte kifogástalan. A múlt év végén 102 család költözött új otthonba a lakótelepen, most augusztus elején pedig újabb harminchat félegyházinak szereztek örömet az építők. Az öt, egyenként tizennyolc lakásos épület átadási határideje eredetileg december 31 volt. Az építésvezetőség dolgozói, szocialista brigádjai pártunk X. kongresszusa tiszteletére elhatározták, hogy a decemberi határidő előtt másfél hónappal átadják az új lakásokat A harmadik épület műszaki átadását szeptember huszonnyolcadikára tervezik. A felvételünkön háttérben látható, két épület is gyorsan készül, minden jel arra műtét, hogy legkésőbb november közepén ezeket is átadják az itt dolgozó kilenc szocialista brigád szorgalmas munkája jóvoltából. '■ Opauszky László Az alkalmazkodóképességről többen úgy vélik: mindent megtettek, ha biztosították, hogy vállalatuk készen álljon minden változásra való gyors reagálásra. Ha ezt megtették, igaz, hogy már sokat tettek, de mégsem mindent. A vállalkozó ; típusú vezető ugyanis nem elégszik meg azzál, hogy passzív módon alkalmazkodik a mindehf- kori keresleti és kínálati viszonyokhoz, a műszaki fejlődés által kiváltott követelményekhez. Az alkalmazkodás aktív értelmezése feltételezi, magában foglalja a környezetre való hatást, a környezet befolyásolását is. Ezt a vállalat bizonyos technológiák és termékek élenjáró fejlesztésével, sajátos árpolitikával, piaci munkával érheti el. Amikor piacteremtésről beszélünk, rendszerint arra gondolunk, hogy a vállalat nem csupán követi a műszaki és a gazdasági feltételekben végbement változásokat, hanem saját tevékenységével maga is e feltételek és viszony alakítójává, formálójává válik. Ez a fajta aktív alkalmazkodás nagy mértékben függ a vállalat vezetési stílusától és a vezetők kockázatviselési készségétől. Már szóltunk az alternatív fejlesztési koncepciók kidolgozásának a fontosságáról. Nos, jelentősége most válik igazán érthetővé: a gyors és hatásos alkalmazkodás — azaz a versenyképesség — feltétele az alternatív lehetőségek feltárása. Ezek kidolgozására fordított munka rendszerint bőségesen megtérül a vállalat számára, még akkor is, ha ezt nem mindig lehet számszerűen a nyereségben kimutatni. Vállalatainknál és szövetkezeteinkben most folynak a középtávú tervezési munkálatok, folyik a felkészülés a IV. ötéves tervidőszakra. Ügy gondoljuk, hogy a vállalati alkalmazkodóképesség helyes értelmezése megalapozottabbá teheti a tervező munkát és a fejlesztési koncepciók kidolgozását. Dr. Varua G-VÖray Á tudomány pavilonjában Nem gondoltam, hogy olyan — valósággal meghitt — órahosszát tudok eltölteni a Magyar Tudományos Akadémia egyszerű pavilonjábap, ami minden vásári karsánysá^ot feledtetni tud. Hiszen _ mikor beléptem a Biológiai kutatások a mezőgazdaság szolgálatába címet viselő bemutató csarnokába, még a szomszédos lovaspályán zajló bemutatók hangjai kötöttek le: ütemes ostorpattogások jelezték, most álltak fel lefektetett lovaik csípőjére a csikósok. Mégis a tömör magyarázatokkal .kísért fotók, grafikonok, bravúros statisztikák, kifejező térképek, rajzfigurák fogtak meg odabent. S mikorra „elengedtek”, színes, átfogj kép alakult ki bennem arról, hogy a biológia tudománya — az élet titkának kutatása mellett — a társadalmat, az emberiséget érintő igen komoly problémákat tár fel és old meg. Itt van mindjárt annak sokoldalú megmutatása, hogyan bomlott meg a Föld élővilágának, a BIOSZFÉ- RÁ-nak az egyensúlya az ember civilizációs tevékenységének következtében. A természetes környezet ilyen irányú áta!okítása, bár az emberiség igényeinek tökéletesebb kielégítését szolgálja, önmagában mégis nagy veszélyt jelent. Haszon és kár Lássuk konkrétabban. Dialektikus összefüggésben szemlélhetjük a következők ábrázolását. A termésátlagok növelésének bevált módszere a műtrágyázás. A kapálási munkák helyett gazdaságosabb és eredményesebb a vegyszeres gyomirtás. Ezekkel a műveletekkel azonban igen nagymennyiségű idegen anyagot, mérgeket viszünk be a természet háztartásába, amelyek ott károkat okozhatnak. Vizsgáljuk meg vázlatosan, mi a ha- ‘ szón és a kár. Egy akkora Aldrin — növényvédőszer — darab, mint egy aszpirin tabletta, elegendő 400 fürj vagy tyúk elpusztításához! — Amikor tehát a vegyszer jaűítja a termés minőségét, biztos termelést ered- 'ményez; -terméstöbbletet ad, másfelől mérgezést, állathullást okozhat, ronthatja a talajt — és így tovább. — De lemondhatunk-e a vegyszeres védekezésről, amikor minden raktárba került élelmiszer 30 %-át világviszonylatban a raktári kártevők eszik meg? Segít a hozzáir'és A rendkívül hasznos és feltétlenül szükséges növényvédelem és táplálékutánpótlás káros mellékhatásai ellen a tudomány és az oktatás, szervezés együtt- tesen veszi fel a harcot, így elérjük, hogy a hozzáértéssel kezelt vegyszerek nem követelnek áldozatokat, a kártevők életének ismerete lehetővé teszi, hogy csak ott és akkor védekezzünk, ha az tényleg szükséges. Ezekkel összefüggésben három eredményt kell kiemelnünk a kutatóintézetek munkájából. 1. Igen hatásos, de mérgező foszforészter vegyületek kombinálásával elérték, hogy a területegységre eső adag csökkentése mellett a hatás ugyanolyan. 2. Higanytartalmú csávázószerek helyett, amelyekkel évente 15 tonna mérgező higanyve- gyületet vittünk a talajba, kikisérletezték a nem mérgező CTP szereket. 3. A fénycsapda hálózattal a kártevők pontosabb ismeretével lehetővé vált az eredményes védekezés kevesebb permetezéssel is. Másik igen érdekes tématerülete az Akadémia bemutatójának a fehérjenöveléssel kapcsolatos kutatási eredmények ismertetése. Érdemes, mert rendkívül tanulságos végi Vö- vetni annak levezetését, í hogy a táplálékként felhasznált állati fehérjéknek — a népességnövekedésnek megfelelő — emelkedő nagyüzemi termelése szempontjából milyen jelentőségé „.Y#n - a? ; alkalmas állatfajta tartásának, f..,.. .. . Állatfajta és nyereség Figyeljük meg a „magyar tarka” és a „tejelő magyar barna” (50 °/0 Jersey vérarányú) fajtákra vonatkozó kísérlet eredményeit — 1968—1969 év átlagában. Az adatok sog- rendje is ennek megfelelő az összehasonlításban: ma- ■’var tarka — tejelő ma- _ - barna. 1- kg: 665—560; éli- /o: 81,5—88,3; évi tejtermelés . — liter: 3330—3559; tejzsír %; 3,69—4,86; évi tejzsír termelés kg: 124,5—173,0; évi tejfehérje-termelés kg: 107,9—136,3; 100 kg élősúlyra jutó 4 % zsírtartalommal standardizált tejtermelés kg: 484 —701; Lássuk a táplálóanyagfelhasználás százalékát. 1 kg tejzsírra keményítő- érték: 100,0—71,9; emészthető fehérje 1 kg tejfehérjére: 100,0—73,8; keményítőérték: 100,0— 78,7; emészthető fehérje: 100 0 —80,9; 1 liter tej árbevétele: 4,65—5,63 Ft; nyereség (Ft). 742—4755; Nyereségtöbblet a „tejelő magyar barna” javára — 1 tehénre 4013 forint. Egyetlen kísérlet — a bemutatottak közül —« híven igazolja, hogy az állati fehérje nagyüzemi termelése nem tudna lépést tartani az egyre növekvő igényekkel, ha tudományos megalapozottság 'nélkül, csak őseink tapasztalatára támaszkodnánk. Tóth István
