Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

I»W. szeptember 18, kedd

K. old»

A „King“ erősíti a töltéseket

Egy zenetanár otthonában

A Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalat

„King” nevű holland gyártmányú kotróhajóját az algyői olajmező árvízvédelmét szolgáló töltéserősítési munkára osztották be. A folyómederből kikotort iszapot csővezetéken a töltés mentett oldalára nyomatja, s ezzel szélesíti, magasítja a gátat A következő hetekben több mint 100 000 köbméter homokos iszapot emel ki a Tiszából és rak fel a töltésre. Az algyői szénhidrogén medencét — az annak idején kiépített második védvonal mellett — a nagy gát megerősítésével még nagyobb biztonságba helyezik.

Megtették az előkészületeket a csongrádi nagy buzgár és a Makót veszélybe sodró buzgársor hedyreál- lítására is.

Bálint Ákos a kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskolában tanít; zongorát és éneket. Énekkart is vezet, és kezeli az iskola lemeztárát.

Harmincnégy éves. Másfél éve él Kecskeméten, s ez elég volt arra, hogy megszeresse a várost. Előtte Jászberényben volt zeneiskola-igazgató. Azelőtt az ottani tanítóképző tanára.

A felesége orvosnő. Most született egy kislányuk, Anna. Széchenyivárosi otthonukban kerestem fel.

— Hallottam egy hangversenyen, a színházban — kezdem a beszélgetést —, tetszett a zongorajátéka. Gyakran szerepel?

— Ritkán. Annak a szereplésnek nagyon őrülteim. Értő közönség előtt játszhattam.

— Ha jól emlékszem, Beethovent, ugye?

Folytatódik a Kloss kapitány- fimsorozat

Mi a véleménye a fca- landfilmekről ? — kérdezte Stanislaw Mikulskyt, a népszerű lengyel színészt, az MTI munkatársa, A gyilkos a házban van című film külső forgatásán, a Pozsonyi úton. Csak azt felelhetem; szükség van rájuk. Nem lehet mindig csak „problémás”, „nehéz filmeket” nézni.

Jómagam karakterszerepek után áhítozom, olyanokra, amelyekben csöppet sem vagyok az a hőstípus, mint eddigi szerepeim túlnyomó részében. Bár a katona, partizán szerepek alól voltak kivételek, mégis ezek uralják eddigi pályafutásomat. Pedig a színpadon, a varsói Polski Teatr- ban játszottam már Mac- bethet, Cyranot, Petrucciot és Bicska Maxit is. De azért filmjeim közül olyanok, mint A csatorna, az Éva aludni akar, a Két út, vagy a most Pesten is felújított Egy taxisofőr halála — mégis közel állnak hozzám.

— Magyarországi népszerűségem őszintén szólva meglepett, bár igaz, hogy már odahaza is zsákszámra hozta a posta magyar nézőim leveleit.

— Terveim között odahaza egy nagyszerű színpadi feladat szerepel: Shakespeare Windsori víg nők című komédiája egyik hősének alakítása. A budapesti felvételek befejezése után eleget kell tennem egy jugoszláv, egy NDK-beli és egy amerikai meghívásnak is. A hírek szerint még az idén megkezdődik a Kloss kapitány sorozatának folytatása, ami állítólag még újabb 12 kalandot jelent... Ez legalább egy évet vesz majd igénybe. Addig? — Addig szeretnék valami mást, Mondjuk egy komoly, drámai szerepet — természetesen filmen. 1

— Eltalálta, öt játszom legszívesebben. Ügy látszik, végigkíséri az életemet. És a barokk z©ne áll közel hozzám.

— Kezdettől zenész

akart lenni?

— Csodálkozni fog; mérnök. Ám az — sajnos —, nem sikerült, így a zenét és a pedagógiát választottam. Kilencéves koromtól tanultam zongorázni. Azt hiszi, jól ment kezdetben? Kétszer meg is buktam. Édesanyám erőltette rám.

— Végül is belenyugodott, hogy más pályára

tért?

— Szeretem a hivatásomat. De ne higgye, hogy a műszaki érdeklődés kihalt belőlem.

— Hallottam; a vonatok. A gyűjteménye.

Már hozza is be a szobába a hatalmas dobozokat. Kétszáznál több vasúti kocsi, húszfajta mozdony, százméemyi sín, házak, pályaudvarok.

— Ez a hobbym — mondja.

— Mióta gyűjti?

— Sok éve már. Higgye el, remek szórakozás! Fejleszti a szépérzéket, és a kombinatívkészséget.

— Fotózik is. úgy tudom.

— Főleg a színes diákat szeretem.

Előkerül a vetítőgép, s máris gyönyörködhetünk a falra kinagyított, gyönyörű felvételekben. Műemlékek. képzőművészeti alkotások, szép tájait, városrészek: kincs az apró dobozokban. Háromszáznál több hangszertörténeti felvétele is van.

Gondolom, soha nem unatkozik.

— Hogyan télt el a nyár? Milyen volt a szünidő?

— Nekem nem volt pihenés. Pontosabban alig volt. Gyermekszületés, Ko- dály-szeminárium. itthoni munka.

— Mondjon valamit a szemináriumról.

— Nem lehetne eltúlozni, mennyire hasznos volt. Kitűnő előadók, neves szakemberek, kollégák, együtt naponta. Sokat tanultam. Igyekszem majd hasznosítani a mindennapi munkámban.

Varga Mihály

Emberségből

példa

alk szavú fiatalember lép az orvosi rendelőbe. Jobb kezének négy ujja, és kezefeje, bal kezének pedig két ujja pecsenyevörös, feszülő, fájdalmas hólyagok torzítják. Az orvos rápillant és magában máris megállapítja: Oh, de csúnya másodfokú égés! Együttérzőn a fiatalemberre néz:

— Mi történt a kezeddel?

— Megégett

— Hol, hogyan?

— A Kerekegyházi úti motoros balesetnél...

— Hát te hogyan kerültél oda?

— Éppen arra jártam kerékpárral, amikor a motoros neki szaladt a lovas kocsinak. A motor és a vezetője is meggyulladt. Odaszaladtam, a vezetőt lehúztam az égő motorról és eloltottam. Akkor történt... Benzines ruhájától az én kezem is meggyulladt. De a szegény motoros, sajnos, meghalt.

Az orvos talán a megszokottnál is gyengédebben látja el a beteget. Fejében közben ilyen gondolatok váltják egymást: Kedves, szerény, jó fiú! Ügy beszél, mintha a legcsekélyebbet tette volna. Vajon hányán cselekedtek volna ugyanKönyvekre koppan a kalapács

1882-t írtak, amikor húsvét táján rejtelmes körülmények között Tiszaeszlár határában eltűnt egy 14 éves cselédlány, Solymosi Eszter. Bűncselekmény történt? A Tiszából később kifogtak egy női holttestet. Többen vérvád alá kerültek. Védelmüket a kor egyik legnevesebb jogásza, Eötvös Károly, a haladó író-politikus vállalta. Sorompóba álltak az akkor kibontakozó törvényszéki orvostan úttörői, és több mint egyéves nyomozás során tudományos bizonyításukkal diadalra vitték az igazságot; a koholt gyilkossági vád alól valameny- nyi vádlottat fölmentette a bíróság. A szenzációs per 1883. augusztus 3-án zárult főtárgyalásának teljes vád- és védbeszéd anyagát, bírói kinyilatkozásait most bárki megismerheti és — megvásárolhatja. Elárverezik ugyanis a „Tisza-Eszlár” című értesítőt, amely Nyíregyházán jelent meg, először 1883. június 19-én, s ettől kezdve minden nap hír harsogta a kor nagy bírósági tárigy? Jutalmat, elismerést sehonnan nem vár, csak égett kezeit dajkálja. ö akkor nem gondolt arra, hogy az égés mennyire fáj. Cselekedett. Aligha jutott eszébe, hogy legalább egy hónapig nem bír majd dolgozni és hogy a táppénz sokkal kevesebb, mint a fizetés .. Tiszteletet érdemlő mai fiatal!

Mihálka Mihály az emberségből kitűnőre vizsgázott lajosmizsei fiatalember. Alig húszéves, a helyi Aranyhomok Szakszövetkezet rakodómunkása. S hadd örökítsük meg dr. Mészáros Imre körzeti orvos nevét is, aki gyógyító hivatásához tartozónak érzi az emberi példaadás közkinccsé kinccsé tételét.

—y —n

gyalását: ördöngős kezű beszédrögzítők jóvoltából. Rájuk hivatkozva szerzett hitelt magának a vaskos kötetre való értesítő, amelynek impresszumában olvashatjuk; „A tisza esz- lári bűnper végtárgyalása alkalmából gyorsírói felvéted nyomán kiadja a Nyírvidék szerkesztősége”. E ritka értékű, megsárgult napilap csupán az egyik érdekessége lesz annak az antikvár könyvakciónak, amelyet idén ősszel rendez Budapesten az Állami Könyv- terjesztő Vállalat. Mégpedig azon a sikeren felbuzdulva, hogy tavaly novemberben az első ÁKV- könyvárverésen kalapács alá került 480 régiség közül 474 tétel új gazdára talált

Ezúttal 480 féle kiadványkuriózum tulajdonolta és értékére lehet majd licitálni. Tartalom tekinté- tében most nem a szépirodalom dominál _ bár az olvasmánygyűjtőket is

várják néhány korabeli Petőfi- és Arany- kötettel

, sokkal inkább a nyomdatermék különlegességek kedvelőinek kínálnak becses kuriózumot Miniatűr kiadványok, térképek, metszetek, gazdagon illusztrált albumok, kötészetileg érdekes könyvek szerepelnek a választékban. No, és kották is: köztük Bartók- és Liszt- művek első kiadású partitúrái, a legmélyebben annak kell majd a zsebébe nyúlnia, aki az ős- térképnek számító Ho- mann-mappát veszi meg: ez három híján száz tér- képet tartalmaz, közte Magyarországét is. Mind színes, rézmetszetről nyomtatták és magyarázó szöveggel látták el. 1747-ben adták ki Nümbergben (ugyanott, ahol a legelső térkép megjelent 1680 körül). Tizennyolcezer forint lesz az eredeti kötésű Ho- mann-mappa kikiáltási ára.

(116) Sebaj, jönnek még szebb napok is — nyugtatta magát, amikor az indulás előtti napon meghallotta a hírt, hogy az oroszok már a Visztula vonalánál vannak. És Lausch Edit tényleg optimista volt a német jövőt illetően. Bízott a Führerben, a Birodalom nagyszerű célkitűzéseiben, s abban, hogy Európának történelmi sorsa, hogy német fennhatóság alá kerüljön. Olykor már azzal a gondolattal is játszott, hogy a győzelem után hol Párizsban, hol Helsinkiben fogja tölteni a nyarat, álmaiban pedig már megízlelte a leningrádi fehér éjszakák örömét is.

Nem volt már gyerek. Amikor 1940-ben önként jelentkezett szolgálatra, határozottan vágyódott arra, hogy a frontra kerüljön, s közvetlenül is harcoljon a győzelemért. Később ez a vágya lecsillapodott, de hitében nem ingott meg. Csak ez a város... Amikor meghallotta a város nevét, megborzongott. Négy évvel ezelőtt történt...

Egyike volt a város legelegánsabb lakóépületeinek az a ház, ahová Edit most belépett. A kapu boltozata gazdagon díszített. Most éppen szolgálatról tért haza. Éjszaka volt. Már éppen az első lépcsőfordulóban állt, amikor lövést hallott az első emeletről. Azután gyorsan peregtek az események. Ajtócsapás, lábdobogás, s egy férfialak jelent meg a sötét lépcsőházban.

— Kezeket fel; — kiáltott Edit, s kis pisztolyát lövésre emelte.

A férfi teste előrelendült, s még mielőtt Edit használhatta a fegyverét, lezuhant a lépcsőn. Kétségbeesett birkózás kezdődött a lány és támadója között. Edit egv nillanatra látta támadója arcát, és azt is, hogy a férfi az SS fekete egyenruháját viseli, de arra még csak gondolni sem mert. hogy az öltözet nem álruha. Hogy is gondolhatott volna rá, amikor

az SS-t úgy kellett tisztelni, mint magát a Führert

Birkózás közben a lány keze a fegyver közelébe ért, s már-már elkapta, amikor a támadó csizmasarkával lecsapott a lány kezére.

Felordított fájdalmában, s ez a pillanat elegendő volt a támadónak, hogy kereket oldjon.

Edit nagynehezen felállt, s a legközelebbi ajtóhoz lépett. Csengetett, rugdosta az ajtót, s nem értette, hogy miért nem ébred fel odabent senki. Szerencsére Schneider százados érkezett haza, s a lány ájultan rogyott a karjába.

Idegesítette az emlékezés. Megkísérelte elhessegetni magától a múltnak ezt a sötét árnyékát. Kinyitotta a szemét, s útitársa mintha csak erre várt volna.

— Egy kávét tölthetnék a termoszból.

— Inkább rágyújtanék — mondta Edit. A férfi igyekezett közelebb húzódni hozzá, amikor tüzet adott. De Edit szeme előtt még mindig annak a másiknak a képe élt...

— Elalszik az égő cigarettával — érintette meg néhány másodperc múlva a lány kezét.

Edit megremegett, mintha tényleg aludt volna. Most már őszintén megsajnálta ezt a fiút. Lehet, hogy ez az utolsó beszélgetése egy nővel — gondolta — vagy lehet, hogy néhány hónap múlva lefagyott orral, füllel, megcsonkított végtagokkal tér vissza, mert ő „szerencsés” lesz. Elszégyelte magát, hogy már órák óta kerüli a beszélgetést. Mosolyt erőltetett hát az arcára.

— Otthonról?

— Igen — válaszolt a fiú, és elkomorodott az arca. Edit tudta már, hogy mit jelent az, ha egy német arca elkomorodik az otthon szóra. Lebombázott házak, elpusztult szülők, kedvesek, férjek, feleségek, gyerekek, testvérek... Mégis megpróbálta a beszélgetést folytatni;

—Újból elindulunk előre.

A vonat hirtelen fékezett. A főhadnagy védő mozdulattal átölelte a lányt. Aztán, mintha szégyelné ezt a mozdulatot, felállt:

— Valami történt. Azonnal utána nézek.

Kiszaladt, mint aki örül annak, hogy végre valamit

tehet, elűzheti a tétlenséget. Néhány perc múlva visz«

szálért, s megnyugtatta a lányt, hogy hamarosan indulhatnak tovább.

Edit mérlegelte a helyzetet. Megállapította, hogy a fiú mindössze 2—3 évvel fiatalabb nála, s ez nem is jelentős korkülönbség. Most semmi esetre sem — nyugtatta magát, s ránézett útitársára, aki egy folyóiratot vett a kezébe, címlapján karácsonyi képpel, és minden német jelmondatával: „Győzünk, vagy elpusztulunk!” Ez a „vagy” és ez az „elpusztulunk” — állapította meg Edit — nem is olyan régen került a mondatba.

— Mi történt? — fordult a fiúhoz.

— Ezek a banditák nem nyugszanak. Levegőbe akarnak röpíteni bennünket.

— Disznók — mondta a lány.

— Ugyan — nevetett amaz, — csak nem haragszik rájuk? Én például szerencsésnek tartottam volna magam, ha magával röpülhetek a mennyorságba. Mert sokkal szívesebben vagyok itt maga mellett, mint „Ivánéknál”.

Edit nevetett, s közben arra gondolt, hogy ha fél is a fronttól ez a főhadnagy, udvarolni azért még tud. Méghozzá szépen és határozottan. S hogy ne emelkedjen közéjük ismét a szótlanság fala, nevetve mondta:

— Ahhoz, hogy továbbra is együtt legyünk, nsm feltétlenül szükségesek az aknák.

— Kitüntetéssel vizsgáztam a tűzszerészségből is — mondta a fiú, s Edit szíve megrerríSgett, anSkor rámosolygott.

A viaduktőrség őrmestere összefüggéstelenül beszélt. Vasutas kabátja kigombolva, sapkája alól vastag sál lógott ki. Egészében úgy nézett ki, mint egy toprongyos öregasszony, De sem Kloss, sem pedig Broch ezredes nem fordítottak rá nagy figyelmet.

— Reggel felé történt — magyarázta az őrmester. — Pont az őrségváltásnál. Troschke szakaszvezetőt megölték, Gruber lövészt pedig súlyosan megsebesítették. Még zerencse, hogy a fiúk az állomáson meghallották a lövöldözést és idesiettek. Csak azt tudnám, hogy honnan tudják az őrségváltás időpontját’ Én parancsot adtam, hogy vonuljanak fedezékbe, de hiába. Azt sem tudtuk, melyik irányból tüzelnek ránk.

— Csak egy robbanás volt — mondta Kloss. — A robbanóanyag egy része bedöglött

(Folytatjuk)