Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
jegyzetek az i§mE IX.kongresszusáról és a kecskeméti Kodály-szemináriumról Johannes R. Beefier: Nyár Szél kavarta Szénaillatban Járom a földi Paradicsom tájait. Nem kell Túlvilág, hogy Valóra váljanak Abrándszőtte Vágyaim. Cirógat a nyár Eletszagú melege. Ha saját boldogulásom Mások jólétével Párosul — Már e földön Teljesültek Féltőn dédelgetett Almaim. Boldog Balázs fordítása Gál Farkas: Utóírat — a Halottak napja e. hosszabb vershez— Mit akarok a halottaktól aki meghalt, mit várok attól aki immár fejét lehajtva romló testét a földnek adta szája szavak beomlott árka csönddel árasztott meddő-tárna. Mégis, rn.it akarok ezektől a csontjukig meztelenektől homokkal teli koponyáktól gyökérrel befont múmiáktól? S a holtak tőlem mit akarnak kiket elástak, elsirattak a halottak mit várnak tőlem ki magam is vagyok erőtlen vagyok esendő dolgaimban tétovázó szándékaimban. Engem nem lehet eltemetni csöndbe-fojtva a földbe tenni nekem ne ásson senki árkot ne szórjon senki rám virágot mert bár vagyok élve erőtlen szándékaimban felelőtlen de a holtak nem érdekelnek gondjaimra ők nem felelnek látomásomban nem lobognak félelmemre nem válaszolnak. Tőlük hát én mit is várhatnék hisz az élethez közöm van még kenyerem és borom az élet s mindent az élettől remélek. A nemzetközi zenei neveléssel foglalkozó egyesület, az ISME (International Society for Music Education) minden két évben megrendezi kongresszusát valamely tagállamában. Ismeretes, hogy Magyarország elsőnek a szocialista államok közül 1964-ben látta vendégül a világ haladó zenészeit, zenepedagógusait, első ízben vitatták meg a modern, zene és a zenei nevelés problémáit. Ez a kitüntetés a Magyarországon meghonosodott és kitűnően bevált zenenevelési módszertanhoz, Kodály Zoltán nevéhez fűződik. Azóta szerte a világon Kodály-iskolák, akadémiák, zenenevelési központok alakultak és alakulnak. Például Japánban, az USA-ban, Angliában stb. Az ISME IX. kongresszusát az idén a Szovjetunióban rendezték meg. Mi is a célja ennek az egyesületnek? a humanista nevelést, a nemzetközi nyelvet, a zenét szeretné összehangolni, úgy, hogy előbbre vigye a népek barátságát, a humanista erők összefogását a különböző népek zenekultúrájának és hatásos nevelési módszereinek a megismertetésével. A moszkvai kongresszuson 42 állam képviseltette magát. A szovjet szakemberek száma meghaladja a 300-at, míg külföldről több mint 1200 zenész és pedagógus érkezett. Háromezernél is több volt azoknak a száma, akik különböző együttesek, előadások szereplői voltak. Nyolcvanhat előadást tartottak és negyvennél több hangversenyt adtak. Sajnálattal vette tudomásul a rendezőbizottság, hogy az USA-ból több együttes kénytelen volt lemondani moszkvai útjáról, többnyire anyagi természetű problémák miatt (csak saját költségükön utazhattak volna az ISME-re). A világkongresszus fő témája: a zene szerepe az ifjúság életében. Ennek megfelelően szervezték a különböző szakkörök foglalkozásait. Húsz éve halt meg Schöpflin Aladár Schöpflin Aladár, a XX. századi magyar idodalom egyik legjobb ismerője, kritikus és irodalomtörténész húsz esztendeje hunyt el, 1950. augusztus 9-én. Hadd kezdjem azzal, hogyan „ismerkedtem meg” Schöpflin Aladárral! Azonnal hozzá kell tennem azt, hogy nem személyes, hanem „szellemi” találkozás emlékét szeretném felidézni. Kecskeméten voltam gimnazista S itt a zsibpiacon vettem meg egy eléggé elkopott, kötés nélküli könyvet, Schöplin Aladár korszakos jelentőségű XX. századi magyar irodalomtörténetét. Azóta több mint húsz esztendő telt el. Leérettségiztem „kezemben” Schöpflin könyvével. Tanári diplomát szereztem, s elég régóta tanítok. S iránytűként vezetett a modern magyar irodalom dzsungelében Schöpflin irodalomtörténete. Ha lehetett, idéztem óráimon, felhívtam tanítványaim figyelmét rá. Illés Endre bevallja egyik esszéjében, hogy csak a „szeretet elfogódottságával” tud írni Schöplin Aladárból. S ez a legnagyobb dolog, ez a „legigazibb mérők”. Egy parányi hivatali szobában kézirathalmazok mögött látta őt. Mindig egyenesen ült az íróasztalánál, kedvesen mosolyogva. Tartására, érzékenységére, bátorságára emlékszik. Egyénisége széppé varázsolta a kiadóhivatali, fülkeszerűen kicsi szobát. „Néha téli délelőttökön jártam itt, s a besütő hónál és felülről ömlő villanyfénynél melegebb csillogás ért belőle. Schöpflin körül lassan megnemesedett minden” — vette észre Illés Endre. A Nyugat folyóirat munkatársa, kritikusa volt. Ily- lyés Gyula mellett a Magyar Csillag társszerkesztője lett. A felszabadulás után a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Kossufch-díjjal tüntették ki. Legfontosabb tanulmányait, kritikáit a modern magyar irodalomról írta. fi írt monográfiát az időélményt nagyon korszerűen értelmező Mikszáth Kálmánról; ő vette észre a századvég szerepét: a polgári-, városi irodalom kibontakozásának időszakát (pl. Reviczky, Komjáthy). De a legértékesebb művei kortársairól szólnak. Csalhatatlan érzékkel, az igazi értéket kritikusi mérlegén pontosan kimérve tudott határozottan igent és nemet mondani. A Nyugat folyóirat indulásának izgalmas éveit ő rögzítette irodalomtörténeti érvénnyel, hitelességgel: „A huszadik századi magyar irodalom szelleme a Nyugatban alakult ki és zajlott le”, — írta. Kitűnő portrékat rajzolt a kortárs írókról: Adyról, Babitsról, Kosztolányiról, Kaffka Margitról stb. 1934-ben könyvet jelentetett meg Adyról, s elsők közt adott teljes képet Adyról, az emberről, a költőről, sőt pl. a Margita élni akar című verses regényéről is. „Megvolt benne a költő legnagyobb merészsége; mert különbözni” írta Adyról. Így folytatta; „Ady, mikor szembe mert szállni nemcsak a közvéleménnyel, hanem a közízléssel is, visszahozta a magyar költő bátorságát, melyet Petőfi óta elvesztett.” Három évvel ezelőtt jelenttették meg Schöpflin Aladár válogatott tanulmányait. Öröm volt észre venni azt, hogy Schöpflin milyen érzékkel vette észre az újabb nemzedék tehetségeit; Tamási Áron regényéről, Nagy Lajos novelláiról, Németh László drámáiról félreérthetetlenül a lényeget írta meg. Éles szemmel látta meg az irodalomtanítás problémáit is. Fontosnak tartotta a kortárs irodalomismeretét. S azt vallotta, hogy az iskola feladata „intelligens ) 'vasót nevelni.” Halálának huszadik évfordulóján a mindig aktuális hodalmárt, a kitűnő irodalomtörténészt, a Nyugat legjelentősebb kritikusát ünnepeljük benne. Szekér Endre Ezen a nagyméretű szimpózionon többségben je^ lentkeztek a szocialista országok képviselői, a zeneoktatási és esztétikai nevelést szolgáló előadásokkal. A Szovjetuniót, mint „házigazdát” nagyszámú együttes képviselte, és arról tettek tanúbizonyságot, hogy a Szovjetunióban a legszélesebben és legnagyobb mértékben terjedt el a zenei nevelés. Kiváló zenészek, pedagógusok, pszichológusok egész sorát ismerhette meg a közönség. így például az iskolás kor előtti zenei nevelés szakemberét, Nyina Vetluginát a pedagógiai tudományok doktorát, a moszkvai általános iskola kórusvezetőjét, Vladimir Szkolov kiváló művészt és másokat. Bár mindenki számára hozzáférhető és elérhető a zene, meg kell jegyezni, hogy ezek tudatában is kevésbé rendszerezett a zenepedagógia módszertana, nem eléggé egységesített a zenei nevelés folyamata. Persze, ebben objektív okok is közrejátszanak. A Szovjetunió területe jónéhány szocialista ország területének felel meg. a különböző nemzetiségek, vagyis a nemzeti kultúra ápolása, a nemzeti jelleg figyelembe vétele megkívánja, hogy bizonyos eltéréseket eszközöljenek az egyes köztársaságok zenei nevelésében. így rendeződött és ma már világviszonylatban is elismert az észt és lett zenepedagógia, fik — az észtek és a lettek —1964-ben Magyarországon még csak tanulmányozták a Kodály Zoltán által meghonosított zenenevelési formákat, módszertant. Ma már a relatív szolmizációra épített saját tankönyveik vannak. Kiváló gyermekkórusok, magas színvonalú műkedvelő együttesek jellemzik az észt zenekultúrát. A legnagyobb érdem Heino Kaljusté-t illeti, aki új szolmizá- ciós szótagokat hozott létre, hogy így áthidalja a szokásossá váló szolmizációs rendszert. Nem maradhat ki ebből a kiváló észt férfikórus vezetője, Gustav Erne- szaksz sem. Tagaurogban Nikita István, Szőnyi Erzsébet neveltje rendszerezett tankönyvet szerkesztett Kodály módszertana alapján. Moszkva, Leningrád, Kijev, Donyeck, Minszk és más városok ma már hiányolják Kodály módszertanának bevezetését, legalább részlegesen. A legnagyobb elismerést a magyar zenepedagógia a Kodály Zoltán által meghonosított zenenevelési rendszerrel és módszertannal aratta a IX. nemzetközi kongresszuson. Világsikernek lehet nevezni az Andor Ilona vezette Kodály-kórus szereplését. Jól sikerült bemutató előadást rendezett Szabó Helga és csengőhangú leánycsoportja. Nagy érdeklődést váltott ki Nemesszeghy Lajosné, a kecskeméti zenei általános iskola és gimnázium igazgatója, rendkívül értékes előadásával. A szovjet Nyina Vetluginát mindenütt együtt említik a magyar Forrai Katalinnal. Dr. Kokas Klára pszichológus értékes kísérleti adatokkal illusztrálta előadását, a zene hatásáról. Gyulai Mihályné a gyakorlati zenei neve-, lést és tanítást mutatta be elismerő sikerrel. A magyar zenepedagógia gyakorlati példákkal bizonyította a Kodály-módszer hatékonyságát. És éppen ezért nem véletlen, hogy a nemzetközi találkozóval párhuzamosan beszámolhatunk az első, külföldi részvevőkkel megrendezett kecskeméti Kodály-szemináriumról. Ez nemcsak művészeti, tudományos és pedagógiai esemény, de olyan jelentősége is van, hogy megalapozza a zenei nevelés klasszikusokra épülő új irányzatát. Még csupán a szeminárium közepe táján tartunk, de bátran mondhatom, hogy szervezettség szempontjából, és főleg tartalmilag világviszonylatban is a legsikerültebbek közé kell sorolni a szemináriumot. Csak köszönetét mondhatunk a rendezőknek a meghívásért, hogy lehetőséget adtak nekünk Kodály zenepedagógiai módszereinek részletes tanulmányozására. Felbecsülhetetlen az az érték, melyet a szeminárium nyújt a hallgatóknak, a pedagógusoknak és a tudományos kutatást végző szakembereknek is. Bár az UNESCO, a Művelődésügyi Minisztérium,' a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Bács-Kiskun megyei Tanács és Kecskemét város tanácsa a szeminá-’ rium védnöke, külön ki kell emelni Kodály Zoltánná munkáját, pedagógiai célkitűzéseit, vendégszeretetét és mint Kodály Zoltán művészetének és nevelési irányelveinek leghűbb tolmácsolóját. Ungvári István zenetanár, az Ukrán Zeneszövetség módszertani előadója Fazekas Lajos Bárpult, magasszék. Gint iszunk. Frivol blúz feszül rajtad. — Én a férfikor ízét dicsérem... Füst-fanyar, fehér hamuba ásott, égő, röpke éj. Jazzdobzene-, gitárzene-láva ömlik az ejben, ki az utcára. — A gyár komolyan nézi fiait; s kapujában régi őre hallgat, mint szobra ódon templomi alaknak. Nyegle ifjúság! — recsegik tömören az öregek, kiket szúr a szavuk tőre. Erős ifjúság, — mondom, — erős a fa, mely kihordja virágát termőre!
