Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

1970. augusztus 9. vasárnap

5. oldal

Helyük a faluban

— A tanácselnököt keresem.

— Tessék, én vagyok az.

— És ki a tanácstitkár?

— Az is én vagyok.

— De szeretnék a községi párttitkárral is találkozni.

— Már találkozott. Az szintén én vagyok.

— Van még más funkciója is a községben?

— Ajaj! Soroljam? A Hazafias Népfront községi titkára is én vagyok például. És tagja a járási elnökségnek is.

— Ezenkívül?

— A kerekegyháza

ÁFÉSZ igazgatósági tagja. Tisztség az MHSZ-ben... Ne haragudjon, a többi most nem jut eszembe.

— Nem haragszom. De valójában melyik az „eredeti” tisztsége?

— A vb-titkári. Több mint egy éve megbízott tanácselnök vagyok. És a legutóbbi vezetőségválasztás óta párttitkár.

Dr. Szentkúti Sándor tehát Kunbaracs község tisztségviselő mindenese. Bizonyos, hogy nem túl kényelmes szerep. Szabadságon évek óta nem volt. Most kivett néhány napot, de akár ne tette volna. Éppúgy a falucska ütőerén kell tartama a kezét, mint munkaidőben. Azt meg egyszerűen nem vállalhatja, hogy a falut égy vagy két hétre „magára hagyja”.

Budapesti születésű, de 1945 óta itt él. Meggyökeresedett. 1966-ban levelező tagozaton elvégezte a jogot. Közéleti emberré vált, községi mindenessé.

Az előző tanácselnököt, Hugyecz Józsefet megválasztották a helybeli szak- szövetkezet elnökéül. Több mint egyéves tevékenységével annyit sikerült elérnie. hogy a közös gazdálkodást kimozdította a fejlődéskép L.elenség állapotából. Eljutottak odáig, hogy műrágyát. vetőmagot tudnak vásárolni, idejében elvégzik a növényápolást. betakarítást, egyebeket. Néhány állandó alkalmazottat foglalkoztatnak, a kapásokat kiadják százalékos művelésre.

Ennyit elértek, s nem csupán csak Hugyecz József, vagy dr. Szentkúti Sándor áldozatkész irányítása jóvöltából... E folyamatnak a képletében kell megkeresnünk a helyi párt- szervezet szerepét is.

A pártszervezet 28 tagja között tíz 45-ös párttag van. Ám ez nemcsak azzal a következtetéssel jár, hogy tapasztalt, régi kommunisták vannak az alapszervezetben. de azzal is, hogy az átlagos életkor eléggé magas. 20—30 év közötti életkorban levő párttag mindössze három található. Számuk rövidedén Megduplázódik; három fiatal felvételére kerül sor.

■ H m S

Mindez nem véletlenül alakult így. A Helvéciái Állami Gazdaságnak üzemegysége van a község hatarában, továbbá két erdészet — a fiatalok zöme itt fsűál munkát hosszú idő óta. s az arra érdemesek is itt lettek párttagok, ilyenformán nem tartozhatnak a köz.'-' ' alapszervezethez

A községi

tagjai többnyire a szak;

szövetkezet gazdái. Kétharmad részben külterületen laknak. Jórészükre, figyelembe véve hajlott korukat is, nem bízhatnak pártmunkát. A taggyűléseken viszont rendszeresen részt vesznek, s ilyenkor vitakészségük is feltámad. Az igaz, hogy többnyire helyi, lokális jelentőségű kérdésekben nyilvánítanak véleményt: hogyan épüljön a vízhálózat, merre terjeszkedjék a villany a belterületen, milyen létesítményekre volna legégetőbb szükség.

Nem kell lebecsülnünk a beleszólás ilyenfajta megnyilvánulásait. Különösen, ha tudjuk: Kunbaracs fejlődése az utóbbi pár évben meglendült. A falu, amely „színtiszta’’ tanyás vidéken jött létre, belterületén ma már mintegy 80 lakóházat számlál. Igaz, még több mint 350 tanyát tartanak nyilván. Ám a belterület minden lakóházához elér a villany, a víz és a járda. Működik az ifjúsági klub és épül az új egészségház. Legutóbb új munkahely is született; egy régi uradalmi épület nagy pinceraktárában a Kecskeméti Konzervgyár létesített előkészítő telepet. Jelenleg 25 körüli asszony, lány dolgozik itt. Egész évben lesz munkájuk, s nem is keresnek rosszul.

— Községünk lakóinak életnívója átlagos, de ezt átlagon felüli munkával érik el — vallja dr. Szentkúti. — A szántók aranykorona értéke 2—5 között van. A fő jövedelmi forrás egyrészt az állattartás, másrészt a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az utóbbi tíz évben a tanyákon is a komfort tárgyi kellékei, az új bútor, a szőnyeg, az olajkályha jelzik az igénytelen életformával való

szakítást. Tavaly a belterületen tíznél több házhely kelt el, s beköltöztek legalább nyolc új családi házba. A faluban 11

személykocsi-tulajdonos

van.

De mi van az „árnyékos oldalon”?

— Tíz szociális segélyezettünk van. Többnyire nagycsaládosak vagy magukra maradt öregek.

Néhány évvel ezelőtt a helybeli kommunisták közül is néhányan úgy látták: valamilyen helyi

„kasztrendszer” kezd kialakulni. De belátták, riadalmuk alaptalan, hiszen a 15—20 holddal rendelkező gazdák száma elenyésző, jóval a 10 alatt van; az 5—10 holddal rendelkező gazdák száma dominál A 300 hold tagsági szőlő megoszlása ennél is kiegyenlítettebb. Egyébként a szakszövetkezeti párttagok is az 5—10 holdas kategóriába tartoznak, valameny- nyien juttatott földön tanulták meg az önálló gazdálkodást, szőlőiket, gyümölcsfáikat maguk telepít- gették.

Néhány héttel ezelőtt, az egyik vasárnapra a sokfunkciójú községi vezető társadalmi munkát hirdetett meg: fel kellett tölteni az épülő egészségház alapját. Csak néhány embernek szólt. S mikor vasárnap reggel a helyszínre ment, a lovas kocsikkal, zetorokkal „fogatolt” gazdák már alig fértek el egymástól. Ott volt közöttük a párttagság munkabíró része is. Azon a dél- előttön tízezer forint értékű munkát végeztek.

Ha a község ügyéről, előrehaladásáról van szó, nem számít, ki a párttag, és ki a pártonkívüli. S így van ez rendjén.

Hatvani Dániel

(86) — Félek — mondogatta az öreg mostanában^ s kérlelte Flóriánt, hogy adjon neki gyorsan ölő mérget. — Nem bírom a fájdalmakat elviselni. Olyasmit adj, ami rögtön hat. És ő odaadta neki a ciánt. Most úgy érzi. hogy maga is felelős az öreg haláláért.

— Aludj egyet — szólt Bartek a fiúhoz, s egy széles ládára meleg bundát terített.

A szomszéd szobában, az erdészlak legnagyobb helyiségében, ahol már harmadik hónapja működött az A2-es. körzet adó-vevője, Anka a rádióslány készülődött adáshoz.

— Ha nem férnél be az adásidőbe, akkor először a J—23-as jelentését és Filip ügyét add le — mondja

Bartek a lánynak.

— Igyekszem mindent leadni. Kezdem. Ne zavarjatok — válaszolt a lány, s ujjai villámgyorsan kopogták az üzenetet. Bartek még egy ideig nézte a rádióslányt, aztán kiment a másik szobába, két széket tett az ablakhoz, Flóriánt is maga mellé ültette.

— Még szerencse, hogy volt ideje továbbítani a jelentését — mondta Bartek, s mindketten Filipre gondoltak, akit már bizonyosan kínozásokkal igyekeznek rábírni a Gestapósolc, hogy információkat adjon a csoportról.

— Remélem, hogy Filip letartóztatása nincs szoros összefüggésben a készülő akcióval — mondta ismét Bartek. Mert ha mégis...

— Gondolsz néha a J—23-asra? — kérdezte most Flórián. — Ki lehet az tulajdonképpen?

Bartek figyelmesen, sőt vizsgálódva nézett Flóriánra. És ha Flórián? Nem, ez kizárt dolog. Flóriánt Filip hozta be a csoportba már egy éve. de itt van Filip utolsó jelentése: „Nincs kizárva, hogy hálózatunkba Gestapós ügynök épült be”. Nem, Flórián már egy esztendő alatt annyi értesülést szerezhetett volna az ellenségnek, ami bőségesen elegendő ahhoz, hogy felszámolják őket. De mit jelenthetett Filip üzenete? Honnan szerezte meg az információt? És hitelesnek |lehet-e tekinteni? Vagy csak egyszerűen megérzés? Sajnos Filip nem tud már ezekre válaszolni.

a Szelidi-tónál

Urnák

A Szelidi-tótól néhány száz méterre szokatlan látvány szakítja meg az egyhangú homokot. Olyan a talaj, mint egy elhagyott fazekasműhely. Öblös cserépedények sorakoznak egymás mellett, csontok, oxidálódott fémtárgyak. A Nemzeti Múzeum nemrég kezdte meg itt egy bronzkori temető föltárását. A munkásak mozdulatait két négerbamára égett, fürdő- nadrágos férfi irányítja, dr. Bandi Gábor régész és Aknai Tamás művészettörténész.

— Sajnos, túl későn jutott a szakemberek tudomására ennek a temetőnek a létezése — mondja Bán- di Gábor. — Még 1957

őszén szőlőforgatás közben lelték meg itt az első urnákat a Horváth-féle szőlőben. Állítólag az egyik munkás talált egy aranypénzt, mire a többieken is kitört a kincskereső láz. Sorra ásták ki az agyagedényeket, és ásóval ol- dalbaverték őket. Egy népi babona szerint az aranyat hirtelen kell meglepni, mert másképp elillan, ötven umasírt pusztítottak el ily módon az „öntevékeny” régészek, és ráadásul aranyat sem sikerült találniuk.

— Hogyan sikerült megmenteni mégis a temető maradványait?

— Pastyik Istvánt, a du- napataji tájmúzeum vezetőjét illeti az érdem. Páratlan buzgalommal

gyűjti a község múltjának emlékeit, ö akadályozta meg a sírok további rombolását. A feltárást az idén tavasszal határoztuk el, amikor a pécsi Janus Pannonius Múzeumhoz került Aknai Tamás, aki évekig Patajon volt könyvtáros. Ö hívta fel a figyelmet erre a lelőhelyre, s én kapva kaptam az alkalmon, minthogy ez a korszak a témája készülő kandidátusi értekezésemnek. A Nemzeti Múzeum is érdeklődött az anyag iránt, és tízezer fo- rintott folyósított a leletmentő munkálatokra.

— Melyik időszakra tehető' o sírokból előkerült település élete?

— Nagyjából az időszámításunk előtti 1600ras évektől mintegy két évszázadon keresztül mulatható ki a település folyamatossága az eddig előkerült leletek alapján.

— Van-e tudományos

szempontból valami különleges érdekessége az anyagnak?

— Elsősorban az, hogy jól érzékelhetők rajta a korabeli etnikai változások. Három különböző népcsoport együttélését, illetve vándorlásait követhetjük nyomon a temető alapján.

— Milyen jiépcsoportők éltek itt három, és fél évezreddel ezelőtt?

— Erre hozzávetőleg«»

választ is csak alapos antropológiai vizsgálat alapján lehet adni. Az őslakosság egy földművelő nép lehetett, amely az úgynevezett vatyai kultúrához sorolható. Hozzájuk az időszámítás előtti tizenhatodik században csatlakozott egy feltehetően ellenség elől menekülő, Dunántúlról érkező népcsoport, az úgynevezett szeremlei csoport. Mindkét nép hamvasztásos szertartással temetkezett.

— Hogyan különböztethetők meg a kétféle nép urnasírjaii?

— A később érkezett csoport fehér mészporral díszített kerámiaedényekbe temette el a hamvakat. Ez a szeremlei csoport aztán a tizenötödik században tovább húzódott dél felé, Jugoszlávia területén is nyomon követhetjük mészdíszítéses edényeiket. Nyomukban megjelentek a hódítók, akik márv halom-, sírokba temetkeztek. Az ő csontvázaik is előbukkantak a temetőben.

— Mik találhatók a tárgyi leletanyagban?

— Elsősorban változatos

formájú és díszítésű kerámiái«, szépen csiszolt obszi- dián pengék és különböző ékszermaradványok. Előkerült az áldozati tűzhely js, amelyen megégették az elhunytakat. A körülötte szétszórt állatcsontok,

edénymaradványok arról tanúskodnak, hogy a temetkezési szertartás nagy halotti torral járt együtt.

Az ásók óvatosan kerülgetik a talajt az urnák gömbölyded formái körük A Nemzeti Múzeumban, érdeklődéssel várják a Sze- lidi-tó partjáról érkező .leleteket. Az eredményeknek kétségkívül a pataji múzeumvezető, Pastyik István örül legjobban,: ismételten sikerült bizonyosságot .szerezni róla, hogy az általa annyira szeretett környék never-''s hely volt már a régi időkben is.

Jövedelmező melléküzemág

Az Agárdi Állami Gazdaság jánosmajori telepén kiegészítő üzemágként magyar fajkutyákat tenyésztenek exportra. A törzskönyvezett, szépen fejlett négylábúak nagy népszerűségnek és keresletnek örvendenek világszerte a kutyabarátok körében.

Képünkön: ízlik a finom fejecske az apróságoknak.

(MTI-foto — Jászai Csaba felv. — KS)

Flórián zavarba jött Bartek vizsgálódó tekintetétől. Ideges kézmozdulattal megigazította a haját.

— Bocsáss meg, ostobaságot kérdeztem — mondta, s Bartekot nem tudni miért, megnyugtatta ez a za- vartság.

— A legrosszabb — mondta — hogy még ma meg kell kapnunk a gyár bombázásának időpontját Zsuzsanna néni várja a jelentést. — Aztán kisvártatva kérdéssel fordult Flóriánhoz. — Vajon Filipnél is volt ciánkáli?

— Csak nem gondolod, hogy megteszi? — kérdezte Flórián.

— Nem gondolom, de félek. Tudod, ha valaki a Gestapo kezébe kerül, arra vigyáznak, amíg nem szedték ki belőle, amire kíváncsiak, s ebben reménykedem is. Filipre szükségünk van.

— Rajtaütéssel talán kiszabadíthatnánk — mondta Flórián.

— Arról csak a területi parancsnokságon dönthetnek. De a J—23 nélkül ábrándozni sem tudunk ilyesmiről.

— Hacsak a J—23-as is nem került bele a szórásba — jegyezte meg Flórián.

— Bízzunk a szerencsénkben. Ma egyébként még találkozom valakivel a területről, s ez jó alkalom lesz figyelmeztetni a többi csoportot is az SD készülő terveiről. Visszatérésemig te veszed át a csoport irányítását.

— Értettem — mondta Flórián, s kihúzta magát.

Anka időközben befejezte az adást. Lezárta a szekrényt, és Bartekhez ment:

— Mit csináljak éjfélkor, adásidőm lesz? Zsuzsanna néni várja a támadás időpontját.

— Adásszünetet jelentesz — Bartek megsimogatta Anka arcát. Három nap múlva jelentkezünk ismét a tartalékhullámon. Megmondod, hogy árulás történt. Filipet letartóztatták, és nincs hír a J—23-asról sem.

Bartek magához húzta a lányt és megcsókolta búcsúzásképpen;

— Remélem, hogy még itt talállak benneteket!

*

— Janek! Janek! — kiabált egy idős asszony a pályaudvaron, a már mozgásban levő vonatról, s Kloss idegesen fordult a hang irányába. Aztán észrevett egy tizenöt év körüli fiúcskát, alti kezében vizesüvegével rohan a szerelvény után, s néhány másodperc múltán az utolsó kocsira sikerült felkapaszkodnia.

— Végre! — mosolyodott el Kloss. -* Janeknek sikerült felugrania.

(Folytatjuk)