Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

1970. augusztus 9. vasárnap 5. oldal Helyük a faluban — A tanácselnököt ke­resem. — Tessék, én vagyok az. — És ki a tanácstitkár? — Az is én vagyok. — De szeretnék a közsé­gi párttitkárral is talál­kozni. — Már találkozott. Az szintén én vagyok. — Van még más funk­ciója is a községben? — Ajaj! Soroljam? A Hazafias Népfront községi titkára is én vagyok pél­dául. És tagja a járási el­nökségnek is. — Ezenkívül? — A kerekegyháza ÁFÉSZ igazgatósági tagja. Tisztség az MHSZ-ben... Ne haragudjon, a többi most nem jut eszembe. — Nem haragszom. De valójában melyik az „ere­deti” tisztsége? — A vb-titkári. Több mint egy éve megbízott tanácselnök vagyok. És a legutóbbi vezetőségválasz­tás óta párttitkár. Dr. Szentkúti Sándor te­hát Kunbaracs község tiszt­ségviselő mindenese. Bizo­nyos, hogy nem túl ké­nyelmes szerep. Szabadsá­gon évek óta nem volt. Most kivett néhány napot, de akár ne tette volna. Éppúgy a falucska ütőerén kell tartama a kezét, mint munkaidőben. Azt meg egy­szerűen nem vállalhatja, hogy a falut égy vagy két hétre „magára hagyja”. Budapesti születésű, de 1945 óta itt él. Meggyöke­resedett. 1966-ban levelező tagozaton elvégezte a jo­got. Közéleti emberré vált, községi mindenessé. Az előző tanácselnököt, Hugyecz Józsefet megvá­lasztották a helybeli szak- szövetkezet elnökéül. Több mint egyéves tevékenysé­gével annyit sikerült el­érnie. hogy a közös gaz­dálkodást kimozdította a fejlődéskép L.elenség állapo­tából. Eljutottak odáig, hogy műrágyát. vetőmagot tudnak vásárolni, idejé­ben elvégzik a növényápo­lást. betakarítást, egyebe­ket. Néhány állandó alkal­mazottat foglalkoztatnak, a kapásokat kiadják százalé­kos művelésre. Ennyit elértek, s nem csupán csak Hugyecz Jó­zsef, vagy dr. Szentkúti Sándor áldozatkész irányí­tása jóvöltából... E folya­matnak a képletében kell megkeresnünk a helyi párt- szervezet szerepét is. A pártszervezet 28 tagja között tíz 45-ös párttag van. Ám ez nemcsak az­zal a következtetéssel jár, hogy tapasztalt, régi kom­munisták vannak az alap­szervezetben. de azzal is, hogy az átlagos életkor eléggé magas. 20—30 év közötti életkorban levő párttag mindössze három található. Számuk rövide­dén Megduplázódik; három fiatal felvételére kerül sor. ■ H m S Mindez nem véletlenül alakult így. A Helvéciái Állami Gazdaságnak üzem­egysége van a község ha­tarában, továbbá két erdé­szet — a fiatalok zöme itt fsűál munkát hosszú idő óta. s az arra érdemesek is itt lettek párttagok, ilyenformán nem tartoz­hatnak a köz.'-' ' alapszer­vezethez A községi tagjai többnyire a szak; szövetkezet gazdái. Két­harmad részben külterüle­ten laknak. Jórészükre, figyelembe véve hajlott ko­rukat is, nem bízhatnak pártmunkát. A taggyűlé­seken viszont rendszeresen részt vesznek, s ilyenkor vitakészségük is feltámad. Az igaz, hogy többnyire helyi, lokális jelentőségű kérdésekben nyilvánítanak véleményt: hogyan épül­jön a vízhálózat, merre terjeszkedjék a villany a belterületen, milyen léte­sítményekre volna legége­tőbb szükség. Nem kell lebecsülnünk a beleszólás ilyenfajta meg­nyilvánulásait. Különösen, ha tudjuk: Kunbaracs fej­lődése az utóbbi pár év­ben meglendült. A falu, amely „színtiszta’’ tanyás vidéken jött létre, belterü­letén ma már mintegy 80 lakóházat számlál. Igaz, még több mint 350 tanyát tartanak nyilván. Ám a belterület minden lakóhá­zához elér a villany, a víz és a járda. Működik az ifjúsági klub és épül az új egészségház. Legutóbb új munkahely is született; egy régi uradalmi épület nagy pinceraktárában a Kecs­keméti Konzervgyár létesí­tett előkészítő telepet. Je­lenleg 25 körüli asszony, lány dolgozik itt. Egész évben lesz munkájuk, s nem is keresnek rosszul. — Községünk lakóinak életnívója átlagos, de ezt átlagon felüli munkával érik el — vallja dr. Szent­kúti. — A szántók arany­korona értéke 2—5 között van. A fő jövedelmi for­rás egyrészt az állattartás, másrészt a szőlő- és gyü­mölcstermesztés. Az utóbbi tíz évben a tanyákon is a komfort tárgyi kellékei, az új bútor, a szőnyeg, az olajkályha jelzik az igény­telen életformával való szakítást. Tavaly a belte­rületen tíznél több ház­hely kelt el, s beköltöz­tek legalább nyolc új csa­ládi házba. A faluban 11 személykocsi-tulajdonos van. De mi van az „árnyékos oldalon”? — Tíz szociális segélye­zettünk van. Többnyire nagycsaládosak vagy ma­gukra maradt öregek. Néhány évvel ezelőtt a helybeli kommunisták kö­zül is néhányan úgy lát­ták: valamilyen helyi „kasztrendszer” kezd ki­alakulni. De belátták, ria­dalmuk alaptalan, hiszen a 15—20 holddal rendelke­ző gazdák száma elenyé­sző, jóval a 10 alatt van; az 5—10 holddal rendelke­ző gazdák száma dominál A 300 hold tagsági szőlő megoszlása ennél is ki­egyenlítettebb. Egyébként a szakszövetkezeti párttagok is az 5—10 holdas kategó­riába tartoznak, valameny- nyien juttatott földön ta­nulták meg az önálló gaz­dálkodást, szőlőiket, gyü­mölcsfáikat maguk telepít- gették. Néhány héttel ezelőtt, az egyik vasárnapra a sok­funkciójú községi vezető társadalmi munkát hirde­tett meg: fel kellett töl­teni az épülő egészségház alapját. Csak néhány em­bernek szólt. S mikor va­sárnap reggel a helyszínre ment, a lovas kocsikkal, zetorokkal „fogatolt” gaz­dák már alig fértek el egymástól. Ott volt közöt­tük a párttagság munka­bíró része is. Azon a dél- előttön tízezer forint ér­tékű munkát végeztek. Ha a község ügyéről, előrehaladásáról van szó, nem számít, ki a párttag, és ki a pártonkívüli. S így van ez rendjén. Hatvani Dániel (86) — Félek — mondogatta az öreg mostanában^ s kérlelte Flóriánt, hogy adjon neki gyorsan ölő mér­get. — Nem bírom a fájdalmakat elviselni. Olyas­mit adj, ami rögtön hat. És ő odaadta neki a ciánt. Most úgy érzi. hogy maga is felelős az öreg haláláért. — Aludj egyet — szólt Bartek a fiúhoz, s egy széles ládára meleg bundát terített. A szomszéd szobában, az erdészlak legnagyobb he­lyiségében, ahol már harmadik hónapja működött az A2-es. körzet adó-vevője, Anka a rádióslány készülő­dött adáshoz. — Ha nem férnél be az adásidőbe, akkor először a J—23-as jelentését és Filip ügyét add le — mondja Bartek a lánynak. — Igyekszem mindent leadni. Kezdem. Ne zavar­jatok — válaszolt a lány, s ujjai villámgyorsan ko­pogták az üzenetet. Bartek még egy ideig nézte a rá­dióslányt, aztán kiment a másik szobába, két széket tett az ablakhoz, Flóriánt is maga mellé ültette. — Még szerencse, hogy volt ideje továbbítani a je­lentését — mondta Bartek, s mindketten Filipre gon­doltak, akit már bizonyosan kínozásokkal igyekeznek rábírni a Gestapósolc, hogy információkat adjon a csoportról. — Remélem, hogy Filip letartóztatása nincs szoros összefüggésben a készülő akcióval — mondta ismét Bartek. Mert ha mégis... — Gondolsz néha a J—23-asra? — kérdezte most Flórián. — Ki lehet az tulajdonképpen? Bartek figyelmesen, sőt vizsgálódva nézett Flóriánra. És ha Flórián? Nem, ez kizárt dolog. Flóriánt Filip hozta be a csoportba már egy éve. de itt van Filip utolsó jelentése: „Nincs kizárva, hogy hálózatunkba Gestapós ügynök épült be”. Nem, Flórián már egy esztendő alatt annyi értesülést szerezhetett volna az ellenségnek, ami bőségesen elegendő ahhoz, hogy felszámolják őket. De mit jelenthetett Filip üzenete? Honnan szerezte meg az információt? És hitelesnek |lehet-e tekinteni? Vagy csak egyszerűen megérzés? Sajnos Filip nem tud már ezekre válaszolni. a Szelidi-tónál Urnák A Szelidi-tótól néhány száz méterre szokatlan lát­vány szakítja meg az egy­hangú homokot. Olyan a talaj, mint egy elhagyott fazekasműhely. Öblös cse­répedények sorakoznak egymás mellett, csontok, oxidálódott fémtárgyak. A Nemzeti Múzeum nemrég kezdte meg itt egy bronz­kori temető föltárását. A munkásak mozdulatait két négerbamára égett, fürdő- nadrágos férfi irányítja, dr. Bandi Gábor régész és Ak­nai Tamás művészettörté­nész. — Sajnos, túl későn ju­tott a szakemberek tudo­mására ennek a temetőnek a létezése — mondja Bán- di Gábor. — Még 1957 őszén szőlőforgatás közben lelték meg itt az első ur­nákat a Horváth-féle sző­lőben. Állítólag az egyik munkás talált egy arany­pénzt, mire a többieken is kitört a kincskereső láz. Sorra ásták ki az agyag­edényeket, és ásóval ol- dalbaverték őket. Egy népi babona szerint az aranyat hirtelen kell meglepni, mert másképp elillan, öt­ven umasírt pusztítottak el ily módon az „öntevékeny” régészek, és ráadásul ara­nyat sem sikerült találniuk. — Hogyan sikerült meg­menteni mégis a temető maradványait? — Pastyik Istvánt, a du- napataji tájmúzeum veze­tőjét illeti az érdem. Pá­ratlan buzgalommal gyűjti a község múltjának emlékeit, ö akadályozta meg a sírok további rom­bolását. A feltárást az idén tavasszal határoztuk el, amikor a pécsi Janus Pan­nonius Múzeumhoz került Aknai Tamás, aki évekig Patajon volt könyvtáros. Ö hívta fel a figyelmet er­re a lelőhelyre, s én kapva kaptam az alkalmon, mint­hogy ez a korszak a témá­ja készülő kandidátusi ér­tekezésemnek. A Nemzeti Múzeum is érdeklődött az anyag iránt, és tízezer fo- rintott folyósított a lelet­mentő munkálatokra. — Melyik időszakra te­hető' o sírokból előkerült település élete? — Nagyjából az időszá­mításunk előtti 1600ras évektől mintegy két évszá­zadon keresztül mulatható ki a település folyamatos­sága az eddig előkerült le­letek alapján. — Van-e tudományos szempontból valami külön­leges érdekessége az anyag­nak? — Elsősorban az, hogy jól érzékelhetők rajta a korabeli etnikai változások. Három különböző népcso­port együttélését, illetve vándorlásait követhetjük nyomon a temető alapján. — Milyen jiépcsoportők éltek itt három, és fél év­ezreddel ezelőtt? — Erre hozzávetőleg«» választ is csak alapos ant­ropológiai vizsgálat alap­ján lehet adni. Az őslakos­ság egy földművelő nép le­hetett, amely az úgyneve­zett vatyai kultúrához so­rolható. Hozzájuk az idő­számítás előtti tizenhatodik században csatlakozott egy feltehetően ellenség elől me­nekülő, Dunántúlról érke­ző népcsoport, az úgyneve­zett szeremlei csoport. Mindkét nép hamvasztásos szertartással temetkezett. — Hogyan különböztet­hetők meg a kétféle nép urnasírjaii? — A később érkezett csoport fehér mészporral díszített kerámiaedények­be temette el a hamvakat. Ez a szeremlei csoport az­tán a tizenötödik század­ban tovább húzódott dél felé, Jugoszlávia területén is nyomon követhetjük mészdíszítéses edényeiket. Nyomukban megjelentek a hódítók, akik márv halom-, sírokba temetkeztek. Az ő csontvázaik is előbukkan­tak a temetőben. — Mik találhatók a tár­gyi leletanyagban? — Elsősorban változatos formájú és díszítésű kerá­miái«, szépen csiszolt obszi- dián pengék és különböző ékszermaradványok. Előke­rült az áldozati tűzhely js, amelyen megégették az el­hunytakat. A körülötte szétszórt állatcsontok, edénymaradványok arról tanúskodnak, hogy a temet­kezési szertartás nagy ha­lotti torral járt együtt. Az ásók óvatosan kerül­getik a talajt az urnák gömbölyded formái körük A Nemzeti Múzeumban, ér­deklődéssel várják a Sze- lidi-tó partjáról érkező .le­leteket. Az eredményeknek kétségkívül a pataji mú­zeumvezető, Pastyik István örül legjobban,: ismételten sikerült bizonyosságot .sze­rezni róla, hogy az általa annyira szeretett környék never-''s hely volt már a régi időkben is. Jövedelmező melléküzemág Az Agárdi Állami Gazdaság jánosmajori telepén ki­egészítő üzemágként magyar fajkutyákat tenyészte­nek exportra. A törzskönyvezett, szépen fejlett négy­lábúak nagy népszerűségnek és keresletnek örvende­nek világszerte a kutyabarátok körében. Képünkön: ízlik a finom fejecske az apróságoknak. (MTI-foto — Jászai Csaba felv. — KS) Flórián zavarba jött Bartek vizsgálódó tekintetétől. Ideges kézmozdulattal megigazította a haját. — Bocsáss meg, ostobaságot kérdeztem — mondta, s Bartekot nem tudni miért, megnyugtatta ez a za- vartság. — A legrosszabb — mondta — hogy még ma meg kell kapnunk a gyár bombázásának időpontját Zsu­zsanna néni várja a jelentést. — Aztán kisvártatva kérdéssel fordult Flóriánhoz. — Vajon Filipnél is volt ciánkáli? — Csak nem gondolod, hogy megteszi? — kér­dezte Flórián. — Nem gondolom, de félek. Tudod, ha valaki a Ges­tapo kezébe kerül, arra vigyáznak, amíg nem szed­ték ki belőle, amire kíváncsiak, s ebben reményke­dem is. Filipre szükségünk van. — Rajtaütéssel talán kiszabadíthatnánk — mondta Flórián. — Arról csak a területi parancsnokságon dönthet­nek. De a J—23 nélkül ábrándozni sem tudunk ilyesmiről. — Hacsak a J—23-as is nem került bele a szórásba — jegyezte meg Flórián. — Bízzunk a szerencsénkben. Ma egyébként még találkozom valakivel a területről, s ez jó alkalom lesz figyelmeztetni a többi csoportot is az SD készü­lő terveiről. Visszatérésemig te veszed át a csoport irányítását. — Értettem — mondta Flórián, s kihúzta magát. Anka időközben befejezte az adást. Lezárta a szek­rényt, és Bartekhez ment: — Mit csináljak éjfélkor, adásidőm lesz? Zsuzsanna néni várja a támadás időpontját. — Adásszünetet jelentesz — Bartek megsimogatta Anka arcát. Három nap múlva jelentkezünk ismét a tartalékhullámon. Megmondod, hogy árulás történt. Filipet letartóztatták, és nincs hír a J—23-asról sem. Bartek magához húzta a lányt és megcsókolta búcsúzásképpen; — Remélem, hogy még itt talállak benneteket! * — Janek! Janek! — kiabált egy idős asszony a pá­lyaudvaron, a már mozgásban levő vonatról, s Kloss idegesen fordult a hang irányába. Aztán észrevett egy tizenöt év körüli fiúcskát, alti kezében vizesüvegé­vel rohan a szerelvény után, s néhány másodperc múltán az utolsó kocsira sikerült felkapaszkodnia. — Végre! — mosolyodott el Kloss. -* Janeknek si­került felugrania. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents