Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
1970. augusztus 8. szómnál 3. oldal Befejeződött a x. pártkongresszust megelőző vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések, pártértekezletek előkészítésének első szakasza. A pártalapszerve- zetekben lezajlottak azok a vezetőségi ülések, ahol — a felsőbb szerv képviselőjének jelenlétében — értékelték a vezetőség kétévi tevékenységét, a vezetőségi tagok munkáját. Egyidejűleg, e napokban megyeszer- te megkezdődtek azok a taggyűlések, amelyeken a munkaértékelés tapasztalatairól, az alapszervezet kommunistáinak kétévi munkájáról beterjesztett beszámolókat vitatják meg. Az augusztusi taggyűléseken választják meg a szeptemberben sorra kerülő, pártvezetőségeket újjáválasztó taggyűlések munka- bizottságait. A megbízatások nyomán mintegy 5500 tisztségviselő: jelölő, szava- zatszedő-bizottsági tag, taggyűlést levezető elnök lát munkához, hogy megbízatásához híven minden egyes párttaggal szót értve állhasson majd a ' szeptemberi taggyűlés plénuma elé a vezetőségre teendő javaslattal. E soron következő, s minden túlzás nélkül rendkívül fontos feladat kapcsán hadd vessünk fel egy-két, a vezetőségek összetételét érintő gondolatot. Induljunk ki abból a tényből, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság — a pártdemokrácia maradéktalan tiszteletben tartása jegyében — a korábbi százalékszerű behatárolást mellőzve, ezúttal csupán egy dologra hívta fel az alapszervezetek figyelmét. Nevezetesen arra, hogy a megválasztásra javasolt személyek között kapjanak a szerepükhöz méltó képviseletet a nők, a fiatalok és nem utolsósorban növekedjék a vezetőségekben, csúcsvezetőségekben, párt-végrehajtóbizottságokban a fizikai munkások aránya. Mi indokolja, hogy erről a jelölő bizottságok munkához kezdésekor külön is, nyomatékosan szóljunk? A nők és a fiatalok képviseletének fontosságát illetően ezúttal talán felesleges az ismételt bizonyga- tás. Hiszen az MSZMP Központi Bizottságának február 18—19-i határozatát követően erről szinte minden fórumon és munkahelyen sok szó esett, sőt, napirendi a téma. A fizikai munkások aránya növelésének szükségességéről a pártvezetőségekben, s minden szintű párttestületben azonban aligha felesleges szólni. Annál is inkább, mert akadnak munkahelyek a megyében — különösen az ipari és mezőgazdasági üzemi csúcsvezetőségek és végrehajtó bizottságok vonatkozásában —, ahol a tapasztalatok szerint — következetesen végig nem gondoltán, elfogadhatatlan indoklással mellőzni kívánják a fizikai munkások megválasztását. S ez az indok így hangzik: „A vezetés színvonalának fontosságát tartjuk szem előtt...”. Mennyire hamis ez az érv, szinte kézből kontrázható. Anélkül, hogy annak fejtegetésébe bocsátkoznánk, mit is jelent valóban a színvonalas vezetés. A cáfolatot egyértelműen megadja rá, szinte a választ is magában hordozó kérdés: Nevezhető-e színvonalasnak az a vezetés — álljon a vezető testület csupa egyetemi végzettségű, vagy bármilyen tudományos fokozattal bíró személyekből —, amely csak áttételesen, szublimál- tan szerzett tapasztalatok alapján vezet, határoz? Világosabban SLehete színvonalasan vezetni például az ipari üzemet a kétkezi, termelő munkát végző dolgozók véleményének, közérzetének alapos, közvetlen ismerete nélkül? Egyetlen testület vezetési színvonalát sem az határozza meg, hogy tagjai menynyire választékosán fejezik ki gondolataikat, véleményüket. (Olykor előfordul, hogy ezek a vélemény-fejtegetések annyira választékosak, hogy már nem is érthetők.) Mert a lényeg elsődlegesen mégsem a forma, hanem a tartalom. A munkapadok mellett, vagy éppen a határban dolgozók széles táborának — legyenek azok párttagok, vagy éppen pártonkívüliek —, legőszintébb véleményét a párt politikájáról, annak üzemi, községi stb. érvényesüléséről ugyanis a legjobb szándék mellett sem ismerheti olyan pontosan, olyan tisztán más, mint azok, akik a munka szervezetének ugyanezen a posztján tevékenykednek. Gondolunk például a termelő munkában élenjáró és egyéb vonatkozásokban is példás kétkezi munkás kommunistákra, a párt, vagy a közélet dolgaiban is már jártassággal bíró brigádvezetőkre. Nem vitás, magasabb iskolai végzettség híján nem mindegyikük mestere a szónak. Fogalmazzanak azonban bármennyire is nyersen, szögletesen, de az élet sűrűjéből vett, a mindennapi munka sodrásában szerzett tapasztalatok, őszinte vélekedések, javaslatok továbbítása, hasznosítása miatt jelenlétük, véleményük egyetlen pártvezetőségben sem nélkülözhető. A megalapozott döntések születése érdekében épp annyira nem, mint az azok helyességét eldöntő gyakorlati végrehajtás önkritikus kontrollja szempontjából. Ezekben a napokban és augusztus folyamán egyik legfontosabb feladatként a mintegy 3500 pártvezetőségi, 500 csúcsvezetőségi tag és több ezer küldött személyének mo’választására való előkészítés áll a párt- szervezetek előtt. E munkában pedig jelentős a szerepük a jelölő bizottságoknak. A kommunistákkal való egyéni beszélgetések során ezért rendkívül fontos szem előtt tartaniok — a kádermunka alapvető hármas követelménye mellett — a megyei párt-végrehajtóbizottság irányelvét: Kapjanak szerepükhöz méltó képviseletet az újjáválasztó vezetőségekben a nők, a fiatalok és a fizikai munkások! ÉRDEKESSÉGEK a nagyvilágból A KORONATANÚ A hollywoodi rendőrség nemrég ,,őrizetbe vett” egy papagájt, minthogy meg volt róla győződve, hogy a papagájtól igen sok hasznos dolgot megtudhat egy nagyszabású csempészüggyel kapcsolatban. A papagáj azonban nem „köp”, és a rendőrhivatalnokok minden arra irányuló igyekezete, hogy szólásra bírják, egyelőre eredménytelen. ELEVEN JELKÉP Az 1972. évi müncheni olimpiának eleven „jelképe” lesz: Waldi, a tacskó. A fürge kis négylábút már bemutatták a sportsajtó képviselőinek. 0RIÄSTEKNÖS Japánban, a fujisawai akváriumban van a világ egyik legnagyobb teknőse. Mintegy kétszáz kilós, 1,21 méter hosszú és húszéves. 1957-ben fogták. Ceylon szigetén. JÓSLAT — Nem lesz többé divat — jelentette ki Jacques Esterei, a neves francia divattervező. Jóslata szerint a jövőben a nők, férfiak egyaránt sima kezeslábasba öltöznek, s legfeljebb szőrmékkel díszítik magukat. A FÉNY HATÄSA A HALAKRA A halászok gyakran alkalmazzák azt a módszert, hogy lámpákat bocsátanak a vízbe, s a fény egyhely- re csábítja a halakat. A szovjet halipari kutatóintézet szakemberei a közelmúltban eltervezték, hogyan lehetne ezt a módszert újszerűén alkalmazni. Képzeljünk el egy nyílt tengeren ringó bolyát, méghozzá a legelterjedtebbet, azt, amellyel a folyókon a sekély helyeket jelzik. A víz tükre felé fordított lámpák széles fénysugár- nyalábokat bocsátanak ki. Előbb-utóbb sok hal gyűlik össze a fénylő „csaléteknél”. A bolyánál fel- álltott hidrolokátor ekkor bekapcsolja a rádióadó berendezést, amely jelzi, hogy a halászoknak érdemes munkához látniok. TANFOLYAM TEHENEKNEK A pásztorokat maguknak a teheneknek kell felváltaniuk — állítja több japán rádiótechnikai mérnök. A mérnökök miniatűr rádióvevő készülékeket helyeztek el több tehén szarvában. Nem mindegyik tehenet ért ilyen „megtiszteltetés”: egy egész csordából csak a „vezéreket” választották ki erre a célra. Ezeket az állatokat megtanították, hogyan értelmezzék helyesen a hangjeleket: „visszatérni a gazdaságba”, „fejés”, „etetés”. A „tanfolyam” mindössze négy napig tarFiaink Fehérgyarmaton Az augusztusi naptól átforrósodott finom homokba bokáig süllyedtünk, amikor a tivadari KlSZ-építő- tábor felé igyekeztünk, oda, ahol a kecskeméti, bajai fiúk — középiskolások, ipari tanulók — csoportba verődve beszélgettek. Amint megtudták, hogy otthonról érkeztünk, nyomban körI ről, hatvan mázsa meszet oltottunk le, és 250 mázsa I cementet építettünk be a I házak alapjaiba Fehérgyarmaton ... ról elfelejtkeztél? — vágott közbe Túrái Jóska, a Katona József Gimnázium másodéves hallgatója. A fiúk egymás szavába nem még pihenőidejüket is feláldozzák. Ezt a rendkívül nagy lelkesedést alig értem meg, hiszen a fiúk feltört tenyere megkívánná a pihenést, ök azonban mindig azzal érvelnek: „nem pihenni, dolgozni jöttünk ide”. Itt van például Vincze Csaba kecskeméti ipari ta- ] nuló, aki elől szinte el kell j bújnom, mert örökösen munkáért nyaggat Mindent megpróbáltam vele, pihenőidőben postára, gyógyszerért küldtem, de abban a pillanatban, ahogy visszaér követeli tőlem a munkát. Nagyon vigyázunk, hogy a gyerekek ne erőltessék meg magukat, sokszor azonban nem tudunk el- lentállni sürgetésüknek és megengedjük, hogy társadalmi munkában Tivadarban, az árvíz sújtotta családoknak segítsenek. A tábor fegyelme nagyon szigorú, senkinek nem en- I gedélyezik a Tiszában való fürdést. Sajnos, négy kecskeméti fiú vétett a szabály ellen, a büntetés az volt, hogy kitiltották Kezük alatt nőnek a falak. t . — A hat házalap kiásásáKczdődik a játék... Bács megyeiek csoportja. bevettek bennünket, s lelkesen újságolták mi mindent tettek az árvíz sújtotta lakosság megsegítése érdekében. A Katona József Gimnázium harmadikos tanulója, Ferenczi Laci fejből sorolta az adatokat: — Húszezer téglát raktunk fel és le a vontatótott, s a tehenek meglepően értelmesnek bizonyultak, annyira, hogy a tervezettnél több és bonyolultabb jelre lehetett megtanítani a „növendékeket”. KIHAL A FÖLDKÖZI- TENGER A Földközi-tenger növény- és állatvilága veszélyben van — állapította meg Bruno VailaitUi olasz dokumentumfilmrendező, számos tenger mélyén készült film alkotója. Ha a víz továbbra is ilyen mértékben szeny- nyeződik, húsz éven belül kihal a növény- és állatvilág — állítja. Véleményét a tengerkutatók nemzetközi tanácskozásán fejtette ki. WILSON ELADTA EMLÉKIRATAIT A Sun című angol újság közli, hogy Harold Wilson, volt miniszterelnök több mint százezer font sterling tiszteletdíjat kap könyvéért, amelyben hat évig tartó kormányfői tevékenységéről számol be. Összeállította: K. A. vágtak alig sikerült lecsendesíteni őket. Az élelmezésről érdeklődtünk — ugyanis néhány szülő, indokoltan erre a kérdésre szeretett volna választ kapni. Horváth József, a 607-es iparitanuló-intézet második osztályos tanulója, akit néhány órája neveztek ki parancsnoknak, így fogalmazott. — Az élelmezésünk kiváló, ma tökfőzelék volt, jókora hússal, s még süteményt is kaptunk. Reggelire tej, szalámi, szalonna, kenyérből pedig annyit ehetünk, amennyi belénk fér. A vacsora még a legnagyobb étkűeknek is elegendő, általában három fogásból áll... * Megkértük a fiúkat mutassák meg hálóhelyüket, ruháikat, mert a szülők szemével szerettük volna látni, milyen körülmények között pihennek? örömmel nyugtáztuk, hogy a sátor belsejében a ruháik vállfán — igaz, táborin — lógnak, ágyuk tiszta, munkaruhájuk rendes, s fehérneműiket, ha maguk is, de kimossák. A sátorból kilépve a fiúk a tábor parancsnokához Házi Miklós, nyíregyházi gimnáziumi tanárhoz kísértek, aki nagy szeretettel fogadott bennünket. Ö a következőket mondta a bajai, a kecskeméti fiatalokról. —r Csak szuperlativuszok- ban tudom jellemezni a fiúk munkáját. Nagyon elégedettek vagyunk velük, mert nemcsak a hétórás munkaidőt dolgozzák ki, haőket a munkából, haza- küldték a táborból. Bennünket körülvevő társaságban feltűnt egy vál- lig érő hajú fiú, s nem álltuk meg szó nélkül, megkérdeztük honnan jött, hogyan dolgozik. Kiss András elsőéves ipari tanuló Bajáról, a Kismotor- és Gépgyárból jelentkezett építőtáborba. A legjobb munkások közé tartozik. Ö mesélte: — Olyan sokat utazunk, hogy Illés Pisti elfáradt, s emiatt ülve elaludt. Amikor az autóbuszok értünk jöttek, görcsöt kapott a lába, s fájdalmában sírni kezdett. A táborparancsnok a tízkilométeres autóbusz- útón mindvégig a lábát masszírozta, de azóta nem fájdítja... — Én ma gyengélkedem — szólt közbe Mamu- zsics István, egy körszakállas ifjú ember, és felénk nyújtotta tenyerét, amelyen néhány folt ép bőr látszott a hólyagok között. — Egy kicsit feltörte a tenyerem a szilikáttégla, de holnap már dolgozom... Amikor azt írjuk, hogy lelkesedés, nem fejezzük ki pontosan azt, ami ezekben a középiskolásokban, ipari tanulókban izzik. Több ez, mint segíteni akarás, több mint lelkesedés, több mint önként vállalt munka, több mint 'hazaszeretet. Talán a tábor parancsnoka fogalmazta meg hozzávetőleges pontossággal azt, amit csak érezni, s kifejezni nem lehet; „A mi fiaink, a szocializmus gyermekei ők!” I Gémes Gábor
