Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

1970. augusztus 8. szómnál 3. oldal Befejeződött a x. pártkongresszust megelőző vezetőség- és küldöttválasz­tó taggyűlések, pártértekez­letek előkészítésének első szakasza. A pártalapszerve- zetekben lezajlottak azok a vezetőségi ülések, ahol — a felsőbb szerv képviselő­jének jelenlétében — érté­kelték a vezetőség kétévi tevékenységét, a vezetőségi tagok munkáját. Egyidejű­leg, e napokban megyeszer- te megkezdődtek azok a taggyűlések, amelyeken a munkaértékelés tapasztala­tairól, az alapszervezet kommunistáinak kétévi munkájáról beterjesztett be­számolókat vitatják meg. Az augusztusi taggyűlése­ken választják meg a szep­temberben sorra kerülő, pártvezetőségeket újjává­lasztó taggyűlések munka- bizottságait. A megbízatá­sok nyomán mintegy 5500 tisztségviselő: jelölő, szava- zatszedő-bizottsági tag, tag­gyűlést levezető elnök lát munkához, hogy megbízatá­sához híven minden egyes párttaggal szót értve állhas­son majd a ' szeptemberi taggyűlés plénuma elé a vezetőségre teendő javaslat­tal. E soron következő, s min­den túlzás nélkül rendkí­vül fontos feladat kapcsán hadd vessünk fel egy-két, a vezetőségek összetételét érintő gondolatot. Indul­junk ki abból a tényből, hogy a megyei párt-végre­hajtóbizottság — a párt­demokrácia maradéktalan tiszteletben tartása jegyé­ben — a korábbi százalék­szerű behatárolást mellőz­ve, ezúttal csupán egy do­logra hívta fel az alapszer­vezetek figyelmét. Neveze­tesen arra, hogy a megvá­lasztásra javasolt személyek között kapjanak a szere­pükhöz méltó képviseletet a nők, a fiatalok és nem utolsósorban növekedjék a vezetőségekben, csúcsveze­tőségekben, párt-végrehajtó­bizottságokban a fizikai munkások aránya. Mi indokolja, hogy erről a jelölő bizottságok munkához kezdésekor kü­lön is, nyomatékosan szól­junk? A nők és a fiatalok képviseletének fontosságát illetően ezúttal talán feles­leges az ismételt bizonyga- tás. Hiszen az MSZMP Köz­ponti Bizottságának február 18—19-i határozatát köve­tően erről szinte minden fórumon és munkahelyen sok szó esett, sőt, napirendi a téma. A fizikai munkások aránya növelésének szüksé­gességéről a pártvezetősé­gekben, s minden szintű párttestületben azonban aligha felesleges szólni. An­nál is inkább, mert akad­nak munkahelyek a megyé­ben — különösen az ipari és mezőgazdasági üzemi csúcsvezetőségek és végre­hajtó bizottságok vonatko­zásában —, ahol a tapasz­talatok szerint — követke­zetesen végig nem gondol­tán, elfogadhatatlan indok­lással mellőzni kívánják a fizikai munkások megvá­lasztását. S ez az indok így hangzik: „A vezetés szín­vonalának fontosságát tart­juk szem előtt...”. Mennyire hamis ez az érv, szinte kézből kontrázható. Anélkül, hogy annak fejte­getésébe bocsátkoznánk, mit is jelent valóban a szín­vonalas vezetés. A cáfolatot egyértelműen megadja rá, szinte a választ is magában hordozó kérdés: Nevezhe­tő-e színvonalasnak az a ve­zetés — álljon a vezető tes­tület csupa egyetemi vég­zettségű, vagy bármilyen tudományos fokozattal bí­ró személyekből —, amely csak áttételesen, szublimál- tan szerzett tapasztalatok alapján vezet, határoz? Világosabban SLehet­e színvonalasan vezetni például az ipari üzemet a kétkezi, termelő munkát végző dolgozók véleményé­nek, közérzetének alapos, közvetlen ismerete nélkül? Egyetlen testület vezetési színvonalát sem az határoz­za meg, hogy tagjai meny­nyire választékosán fejezik ki gondolataikat, vélemé­nyüket. (Olykor előfordul, hogy ezek a vélemény-fej­tegetések annyira választé­kosak, hogy már nem is érthetők.) Mert a lényeg elsődlegesen mégsem a for­ma, hanem a tartalom. A munkapadok mellett, vagy éppen a határban dolgozók széles táborának — legye­nek azok párttagok, vagy éppen pártonkívüliek —, legőszintébb véleményét a párt politikájáról, annak üzemi, községi stb. érvénye­süléséről ugyanis a legjobb szándék mellett sem ismer­heti olyan pontosan, olyan tisztán más, mint azok, akik a munka szervezeté­nek ugyanezen a posztján tevékenykednek. Gondo­lunk például a termelő munkában élenjáró és egyéb vonatkozásokban is példás kétkezi munkás kommunis­tákra, a párt, vagy a köz­élet dolgaiban is már jár­tassággal bíró brigádveze­tőkre. Nem vitás, magasabb iskolai végzettség híján nem mindegyikük mestere a szónak. Fogalmazzanak azonban bármennyire is nyersen, szögletesen, de az élet sűrűjéből vett, a min­dennapi munka sodrásában szerzett tapasztalatok, őszinte vélekedések, javas­latok továbbítása, haszno­sítása miatt jelenlétük, vé­leményük egyetlen pártve­zetőségben sem nélkülözhe­tő. A megalapozott dönté­sek születése érdekében épp annyira nem, mint az azok helyességét eldöntő gyakor­lati végrehajtás önkritikus kontrollja szempontjából. Ezekben a napokban és augusztus folyamán egyik legfontosabb feladatként a mintegy 3500 pártvezetősé­gi, 500 csúcsvezetőségi tag és több ezer küldött szemé­lyének mo’választására va­ló előkészítés áll a párt- szervezetek előtt. E mun­kában pedig jelentős a sze­repük a jelölő bizottságok­nak. A kommunistákkal va­ló egyéni beszélgetések so­rán ezért rendkívül fontos szem előtt tartaniok — a kádermunka alapvető hár­mas követelménye mellett — a megyei párt-végrehajtó­bizottság irányelvét: Kap­janak szerepükhöz méltó képviseletet az újjáválasztó vezetőségekben a nők, a fiatalok és a fizikai munká­sok! ÉRDEKESSÉGEK a nagyvilágból A KORONATANÚ A hollywoodi rendőrség nemrég ,,őrizetbe vett” egy papagájt, minthogy meg volt róla győződve, hogy a papagájtól igen sok hasz­nos dolgot megtudhat egy nagyszabású csempész­üggyel kapcsolatban. A papagáj azonban nem „köp”, és a rendőrhivatal­nokok minden arra irá­nyuló igyekezete, hogy szó­lásra bírják, egyelőre ered­ménytelen. ELEVEN JELKÉP Az 1972. évi müncheni olimpiának eleven „jel­képe” lesz: Waldi, a tacs­kó. A fürge kis négylábút már bemutatták a sport­sajtó képviselőinek. 0RIÄSTEKNÖS Japánban, a fujisawai akváriumban van a világ egyik legnagyobb teknőse. Mintegy kétszáz kilós, 1,21 méter hosszú és húsz­éves. 1957-ben fogták. Cey­lon szigetén. JÓSLAT — Nem lesz többé divat — jelentette ki Jacques Esterei, a neves francia divattervező. Jóslata sze­rint a jövőben a nők, fér­fiak egyaránt sima kezes­lábasba öltöznek, s legfel­jebb szőrmékkel díszítik magukat. A FÉNY HATÄSA A HALAKRA A halászok gyakran al­kalmazzák azt a módszert, hogy lámpákat bocsátanak a vízbe, s a fény egyhely- re csábítja a halakat. A szovjet halipari kutatóin­tézet szakemberei a közel­múltban eltervezték, ho­gyan lehetne ezt a mód­szert újszerűén alkalmazni. Képzeljünk el egy nyílt tengeren ringó bolyát, még­hozzá a legelterjedtebbet, azt, amellyel a folyókon a sekély helyeket jelzik. A víz tükre felé fordított lámpák széles fénysugár- nyalábokat bocsátanak ki. Előbb-utóbb sok hal gyű­lik össze a fénylő „csa­léteknél”. A bolyánál fel- álltott hidrolokátor ek­kor bekapcsolja a rádió­adó berendezést, amely jel­zi, hogy a halászoknak ér­demes munkához látniok. TANFOLYAM TEHENEKNEK A pásztorokat maguk­nak a teheneknek kell felváltaniuk — állítja több japán rádiótechnikai mér­nök. A mérnökök miniatűr rádióvevő készülékeket he­lyeztek el több tehén szarvában. Nem mindegyik tehenet ért ilyen „meg­tiszteltetés”: egy egész csordából csak a „vezére­ket” választották ki erre a célra. Ezeket az állatokat megtanították, hogyan ér­telmezzék helyesen a hangjeleket: „visszatérni a gazdaságba”, „fejés”, „etetés”. A „tanfolyam” mindössze négy napig tar­Fiaink Fehérgyarmaton Az augusztusi naptól át­forrósodott finom homok­ba bokáig süllyedtünk, ami­kor a tivadari KlSZ-építő- tábor felé igyekeztünk, oda, ahol a kecskeméti, bajai fiúk — középiskolások, ipa­ri tanulók — csoportba ve­rődve beszélgettek. Amint megtudták, hogy otthonról érkeztünk, nyomban kör­I ről, hatvan mázsa meszet oltottunk le, és 250 mázsa I cementet építettünk be a I házak alapjaiba Fehérgyar­maton ... ról elfelejtkeztél? — vágott közbe Túrái Jóska, a Katona József Gimnázium másod­éves hallgatója. A fiúk egymás szavába nem még pihenőidejüket is feláldozzák. Ezt a rendkívül nagy lelkesedést alig ér­tem meg, hiszen a fiúk fel­tört tenyere megkívánná a pihenést, ök azonban min­dig azzal érvelnek: „nem pihenni, dolgozni jöttünk ide”. Itt van például Vincze Csaba kecskeméti ipari ta- ] nuló, aki elől szinte el kell j bújnom, mert örökösen munkáért nyaggat Min­dent megpróbáltam vele, pihenőidőben postára, gyógyszerért küldtem, de abban a pillanatban, ahogy visszaér követeli tőlem a munkát. Nagyon vigyázunk, hogy a gyerekek ne erőltes­sék meg magukat, sokszor azonban nem tudunk el- lentállni sürgetésüknek és megengedjük, hogy társa­dalmi munkában Tivadar­ban, az árvíz sújtotta csa­ládoknak segítsenek. A tábor fegyelme nagyon szigorú, senkinek nem en- I gedélyezik a Tiszában való fürdést. Sajnos, négy kecskeméti fiú vétett a szabály ellen, a büntetés az volt, hogy kitiltották Kezük alatt nőnek a falak. t . — A hat házalap kiásásá­Kczdődik a játék... Bács megyeiek csoportja. bevettek bennünket, s lel­kesen újságolták mi min­dent tettek az árvíz sújtot­ta lakosság megsegítése ér­dekében. A Katona József Gimnázium harmadikos ta­nulója, Ferenczi Laci fej­ből sorolta az adatokat: — Húszezer téglát rak­tunk fel és le a vontató­tott, s a tehenek megle­pően értelmesnek bizonyul­tak, annyira, hogy a ter­vezettnél több és bonyo­lultabb jelre lehetett meg­tanítani a „növendékeket”. KIHAL A FÖLDKÖZI- TENGER A Földközi-tenger nö­vény- és állatvilága ve­szélyben van — állapítot­ta meg Bruno VailaitUi olasz dokumentumfilm­rendező, számos tenger mélyén készült film alko­tója. Ha a víz továbbra is ilyen mértékben szeny- nyeződik, húsz éven belül kihal a növény- és állat­világ — állítja. Vélemé­nyét a tengerkutatók nem­zetközi tanácskozásán fej­tette ki. WILSON ELADTA EMLÉKIRATAIT A Sun című angol újság közli, hogy Harold Wilson, volt miniszterelnök több mint százezer font sterling tiszteletdíjat kap könyvé­ért, amelyben hat évig tar­tó kormányfői tevékenysé­géről számol be. Összeállította: K. A. vágtak alig sikerült lecsen­desíteni őket. Az élelme­zésről érdeklődtünk — ugyanis néhány szülő, in­dokoltan erre a kérdésre szeretett volna választ kap­ni. Horváth József, a 607-es iparitanuló-intézet máso­dik osztályos tanulója, akit néhány órája neveztek ki parancsnoknak, így fogal­mazott. — Az élelmezésünk ki­váló, ma tökfőzelék volt, jókora hússal, s még süte­ményt is kaptunk. Reggeli­re tej, szalámi, szalonna, kenyérből pedig annyit ehetünk, amennyi belénk fér. A vacsora még a leg­nagyobb étkűeknek is ele­gendő, általában három fo­gásból áll... * Megkértük a fiúkat mu­tassák meg hálóhelyüket, ruháikat, mert a szülők szemével szerettük volna látni, milyen körülmények között pihennek? örömmel nyugtáztuk, hogy a sátor belsejében a ruháik vállfán — igaz, táborin — lógnak, ágyuk tiszta, munkaruhá­juk rendes, s fehérneműi­ket, ha maguk is, de kimos­sák. A sátorból kilépve a fiúk a tábor parancsnoká­hoz Házi Miklós, nyíregy­házi gimnáziumi tanárhoz kísértek, aki nagy szeretet­tel fogadott bennünket. Ö a következőket mondta a bajai, a kecskeméti fiata­lokról. —r Csak szuperlativuszok- ban tudom jellemezni a fi­úk munkáját. Nagyon elé­gedettek vagyunk velük, mert nemcsak a hétórás munkaidőt dolgozzák ki, ha­őket a munkából, haza- küldték a táborból. Bennünket körülvevő tár­saságban feltűnt egy vál- lig érő hajú fiú, s nem áll­tuk meg szó nélkül, meg­kérdeztük honnan jött, hogyan dolgozik. Kiss And­rás elsőéves ipari tanuló Bajáról, a Kismotor- és Gépgyárból jelentkezett építőtáborba. A legjobb munkások közé tartozik. Ö mesélte: — Olyan sokat utazunk, hogy Illés Pisti elfáradt, s emiatt ülve elaludt. Ami­kor az autóbuszok értünk jöttek, görcsöt kapott a lá­ba, s fájdalmában sírni kezdett. A táborparancsnok a tízkilométeres autóbusz- útón mindvégig a lábát masszírozta, de azóta nem fájdítja... — Én ma gyengélke­dem — szólt közbe Mamu- zsics István, egy körszakál­las ifjú ember, és felénk nyújtotta tenyerét, amelyen néhány folt ép bőr látszott a hólyagok között. — Egy kicsit feltörte a tenyerem a szilikáttégla, de holnap már dolgozom... Amikor azt írjuk, hogy lelkesedés, nem fejezzük ki pontosan azt, ami ezekben a középiskolásokban, ipari tanulókban izzik. Több ez, mint segíteni akarás, több mint lelkesedés, több mint önként vállalt munka, több mint 'hazaszeretet. Talán a tábor parancsnoka fogal­mazta meg hozzávetőleges pontossággal azt, amit csak érezni, s kifejezni nem le­het; „A mi fiaink, a szo­cializmus gyermekei ők!” I Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents