Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
1 oldal 1970. augusztus 8, szombat MAI KRÓNIKA Akár kölcsön is, 30 mázsa cement kerestetik! Mit tenne, ha egy napig ön lenne igazgató? Szerdán reggel, pár perccel a hivatalkezdés után, gyors léptekkel halad a városi tanácsház folyosóján egy tarkaruhás, nyúlánk nő. Hirtelen megtorpan, és elgondolkozva megáll. Ekkor ismertem fel: Szecsei Teréz, a Magyar-Szovjet Barátság Tsz párttitkára. — Csak nincs valami baj? — Baj? Azon gondolkozom, merre is vegyem az útirányt innen tovább. Azt hiszem, mindenekelőtt a TÜZÉP-hez. Szombaton ugyanis munkára kész az építőbrigádunk, hozzákezdenének a két ház alapozásához, de a telkeken egyelőre csak a sóder van kint. Pedig, ha a lábam lejárom is, ennek menni kell... — sorolja szinte egyszuszra. — Házalapozáshoz a sóder egymagában kevés, alighanem cement miatt veszed célba a TÜZÉP-et. De miféle házakat kívántok építeni, hogy a lábadat is le akarod járni? — firtatom. S aztán egy darabon kísérőjéül szegődve, megtudom a következőket: Körülbelül egy hónappal ezelőtt a közös gazdaságban gyümölcsszedést vállaló kisiskolások között két Miski nevű fiúcska is jelentkezett. Nyolc- és kilencévesek, testvérek. Hamarosan kiderült róluk, hogy tunyogmatolcsiak, akik a Kecskeméten élő nagybácsinál vannak kényszer-vendégségben. Apjuk állattenyésztőként dolgozott az árvíz sújtotta falu közös gazdaságában. Érthető hát, hogy csak egyszer üzentek neki az MSZBT Tsz tagjai: látogasson el hozzájuk, itt akár le is telepedhet, másnap már ott volt Miski András és ma az aratásban serénygyerekekkel együtt szedte a gyümölcsöt. Fogni kell a krajcárt, az élet újrakezdése enélkül nem megy. Mert otthonukat, mindenüket elvitte az ár... Maradnak — így határoztak. Katona Ferenc tsz- elnökhelyettes pedig a hajdani otthonuk színhelyére látogatott. Hasznos ismerni atsz- család új tagját. S részint e látogatás jóvoltából még egy, ugyancsak kecskeméti rokonságú, árvíz sújtotta, kétgyerekes komlódtótfalui családdal gyarapodott a Magyar—Szovjet Barátság Tsz. Péter Istvánék ugyanis szintén a kecskeméti letelepedés mellett határoztak. A családfő a kenyérszállítást végzi a tsz-ben. A közös — szükséglakásként — két, tisztára meszelt tanyát bocsátott a rendelkezésükre. Ám ennél sokkal több is történt. A tsz-tagjai, akik gyors segítségként 45 ezer forintot adtak össze a nagyhó- dosi Petőfi Tsz tagjainak megsegítésére, s akik, amikor meghallották, hogy éhezik ott a jószág, nyomban gondoskodtak 50 mázsa kukorica továbbításáról, nem töprengtek az új családtagok fogadásakor sem: 22 250 forintot adtak össze a két család számára. — Szeretnénk, ha ebből fizetnék be bútorra az első részletet — jegyzi meg magyarázatként Szecsei Teréz. A tsz mindkét családnak nálta a házak tervét — díjtalanul. Foktí József, a földhivatalban a legnagyobb jóindulattal azonnal lebonyolította a telekátírást. És maximális jószándék az OTP hitelügyi osztályán ... — Csak az a tömérdek papír, igazolás, bizonylat! — sóhajt fel a tsz-párttit- kár. — Mert hidd el, ilyen csodálatos segítőkészség mellett is annyit futkostam már az elmúlt hetekben, hogy szinte nem igaz. Most meg ez a cement. Nincs, nincs, pedig kell! Kell azért, hogy legalább novemberben beköltözhessenek a mi árvízkárosultjaink. — Nem adom fel a reményt, mert ha másképp nem megy, talán csak akad valaki, aki legalább kölcsön ad 30 mázsát. Mert szombaton alapozni akarunk !... De ne haragudj, futok. A cement után... P. I. II. — Magam is érzem hiányát, — erősíti Szabó Ger- gelyné elvtársnő —, hogy egy idő óta ritkábban jutok el a műhelyekbe... Előttem legalább is úgy rémlik, hogy e szavaknál azért tart kicsit több szünetet magával sodró beszédében, mert tán „titkolni” akarná a nagy lélegzetet, ami -r- úgy érzem — sóhajtás is egyben. — Hatvanban kerültem a Férfi Fehérneműgyár bajai üzemébe. Három évet töltöttem a termelésben, dolgoztam mindkét műszakban. Ott ismertem, szerettem meg az embereket, asszonyokat, lányokat. Ha az az idő nincs, aligha lennék alkalmas párttitkárnak. Aztán „lejöttem’’ ide. Pénzügyi előadó vagyok. Anyagiakban inkább — mondhatom, lényegesen hátrányba kerültem, mert a termelésben többet kereshettem ... 1966-ban pártvezetőségi tag lettem, 1968 elején a szervezet élére kooptáltak s az akkor őszi választáskor csúcstitkár lettem ... Szívesen vállaltam, mert Vidám alkotmánynapi műsor a Rádióban Egész napos randevúra várja a fiatalokat az Ifjúsági Rádió augusztus 20-án. A reggel 9-től este 8 óráig tartó vidám, zenés, játékos műsortervről pénteken 281 négyszögöles telket jut- délelőtt tájékoztatták a sajtatott, vállalja az összes építőanyag-fuvart, és rendelkezésre bocsátja az építőbrigádját. Az események szinte filmszerűen peregtek. Juhász István, a városi tanács vb főmérnöke, aki maga is szabolcsi szármakedik. Felesége pedig a i zású, egy nap alatt megcsitó képviselőit a rádió székházában. A 11 órás maratoni nonstop műsorban 18 helyszínről jelentkezik a rádió 20 riportere. Az ötletes versengésben 14—26 éves fiatalok vehetnek részt, akiknek „tűzön-vízen” át, minden akadályt leküzdve a kora esti órákig kell a budapesti stúdióba vinniök az ország legkülönbözőbb pontjain elhelyezett magnótekercseket — melyek tartalma egyelőre még „titok” í katársam is. a versengésben a budapesti fiatalok mellett miskolciak, gyöngyösiek, szegediek, balatonfürediek, veszprémiek, pécsiek, paksiak és dunaújvárosiak is részt vehetnek. A legjobbak számára „Csak győztes fiataloknak” címmel este zenés ajándékműsort adnak. szeretek minél többet, jobbat tenni az emberekért. Pedig a pártmunkában nem számítjuk a túlórákat, vasárnapokat. Eszembe se jut, csak... mikor magammal is viaskodom. A közeli napokban egy este olyan sokáig bent maradtam, hogy ... alig volt már valaki az üzemben ... Férjem, két gyermekem van — 12 éves a kislányom, 8 a kisfiam... A férjem 6 hónapja tanfolyamon ... — Nagymama bizonyára... — Nem, itt nincs .11 — Mosolyog. — Szerencsére most, a nagy előkészítő szakaszban „túladtam” a gyerekeken; vidéken nyaralnak. Nyakig merülhetek a munkába... Eszembe jut, hogy üzembe érkezésem után a portás segítségével találtam az elvtársnőre. Egy kis „kuckóban”, amilyenben a pénztárosok szoktak dolgozni. — Igen, mondja most — több mint egy hónapja pénztáros is vagyok; kollégát helyettesítek... Harmincnyolc túlórám volt ebben a hónapban. S ebben nincs benne a pártmunka, a hétköznapi és vasárnapi... Ne gondolja senki, hogy panaszos, érzelmes hangsúllyal szól minderről a csinos, mértéktartóan elegáns fiatalasszony. Mint tényt közli. Élénk nagy szeme csupa életvidámság, erő. (85) _ Kérdezhetek valamit öntől, Hans? — nézett f el hosszú szünet után Meier. — Megtenne valamit nekem, szívességből? — Igyekszem, ha nem lehetetlen. — Kérem, mondja meg nekem az igazságot, ön az Abwehrnél van, sokkal többet tud, mint amennyit a rádió mond, vagy az újságok írnak. Kérem mondja meg, mi volt Hamburgban a valóságban? — Tegnap — kezdte Kloss, lassan, szinte szótagolva ejtve ki a szavukat — légitámadás érte. Részleteket sajnos, nem tudok, talán csak annyit, hogy Hamburgnak elég gyenge volt a légelhárítása. — Közben arra gondolt, hogy végre ez a tankgyártó is félelmet érez. A felesége, a gyerek... És mi volt 1939-ben, amikor Varsóra hullottak a bombák? És 1941-ben és azóta mindig Európában? Millióknak és százmillióknak volt családja, felesége, gyermeke, szülei... Akkor persze még biztos volt a Birodalom győzelme, s nem kellett arra gondolni, hogy a hamburgi feleségek és gyermekek sem többek, mint élő emberek, akiket félteni is lehet, akiknek félni, sőt meghalni is lehet egy háborúban, . .. Szerette volna ököllel megkopogtatni ezt a műszaki koponyát, hogy ébredjen rá a valóságra: amíg háborúban és a háborúért alkot, amíg ártatlan embermilliók elpusztítóinak segíti a győzelem mámorát visz- szanyerni, addig bűnös a bűnösök között. — Szóval nem akarja megmondani — törte meg a csendet Meier. — Ezek szerint igaz, amit az egyik altiszt titokban elmondott, hogy Hamburgot kilencórás légitámadás érte, s a fél város romokban hever. A mi házunk a kikötő közelében van, s a telefonunk egész délelőtt süket volt. — Mi az örödögöt mondjak neki? — meditált Kloss. — Ügy látszik a kantinos altiszt jól informált. Bizonyára hallgatja az angolok rádióadásait. Jó ezt tudni, hiszen egy kantinos altiszt nem szívesen cseréli fel a söntést a keleti frontért. Az angol rádió hallgatásáért pedig — hirtelen az ablak alatti feliratra nézett: „A rémhírterjesztés — fecsegés, a fecsegés — hazaárulás!” — igen, a rémhírterjesztésért vagy front, vagy halál jár. Vagy mondja el neki, amit ma reggel a „Szigorúan bizalmas” törzskari tájékoztatóban olvasott, hogy amit eddig Hamburgnak neveztek, az romhalmaz csupán? Hogy nemcsak a telefonok némultak el... — Biztos, hogy a vonalat hamarosan helyreállítják. De kérem, adja meg a lakás címét, s megkísérlem közvetlen vonalon felhívni a feleségét. Meier leírt néhány sort egy szelet papírra, s utána sokáig némán szorította Kloss kezét. Ostobaság — gondolta Kloss —, hiszen most együtt- érzek ezzel az emberrel, s ma éjfélkor mégis jelenteni fogja a J—23-as, hogy megkezdhetik a gyár szőnyegbombázását, hogy megsemmisítsék Meier életének értelmét. S nincs kizárva, hogy Meiert magát is. — Átkozott háború — mondta végül Meier, s elfordult. Papírjait kezdte rendezni. Kloss már az ajtóban volt, amikor Meier ismét feléje fordult, s könyörgő, majdnem síró hangon suttogta: — Meg kell mondania az igazat. Akármilyen kegyetlen is legyen az, az igazságot akarom hallani, Kloss. * A fiú csendesen sírt, nem szégyelve könnyeit. , — Itt maradok — mondta. — Igen, most itt maradsz —, mondta vigasztaló hangon Bartek. — Később majdcsak kieszelünk valamit, hogy biztonságba helyezzünk. Most pedig egyél — s egy tányér káposztalevest tett a fiú elé. — Fia rögtön az üzlethez futottam volna — szipogta a fiú —, még figyelmeztethettem volna Filipet, de így, hogy futkostam össze-vissza ... — Kénytelen voltál így csinálni, hiszen egyrészt az életedről volt szó, másrészt az órást is így figyelmeztetted. — Igaz, azonnal kitette a bohócot a kirakatba, de ez sem segített már Filipen. — Ne nyafogj már. — Szólt rá Flórián, ugyanaz a göndörhajú férfi, aki a papirosba csomagolt zlotyikat szedte el az öregtől a hazár belső szobájában. Nyersen szólt, s remélte, hogy ezzel a keménységgel végre elteeli a gyerek figyelmét a történtekről. Flórián is az öreg koldusra gondolt. Hiszen két hétéi ezelőtt ő adta át neki a ciánkálit. íFolytatjuki — Idáig nincs semmi baj. Bírtam----jó lenne sokáig í gy bírni... De ugyanígy ván sok más elvtárs, munKérdések, válaszok Nem ezután következett, de a beszélgetésünknek ezt megelőző szakaszában tárgyalt kérdéscsoportról most ejtek szót. A kérdésekre adott válaszokból ilyen összegezések adódtak. „Érvényesül-e gyáregységünkben az üzemi demokrácia? Mi a teendő?” — han- zott az egyik főkérdés. Az elvtársnő őszintén vetette közbe. — Azért nem úgy tettük fel a kérdést, — „Van-e fejlődés...?” e téren, mert azt tudjuk, tapasztaljuk, hogy általában van. Azt is tudjuk azonban, hogy vannak területek gyáregységünkben, ahol úgy érzik, nincs üzemi demokrácia. Ezt majd részletesen is kibontjuk a taggyűlésen. A szóbanforgó helyeken tudniillik a demokratizmus téves értelmezéséről van szó. Meg fogjuk értetni ottani elvtársakkal, hogy mert egy pártonkívüli vezető fegyelmet követel részlegében és nyakoncsípi a mulasztókat, — ez nem „antidemokratikus” magatartás esetleg párttaggal szemben sem. „Előny-e, vagy hátrány a párttagság?” — erre is választ vártak az elvtársaktól. — Nem egyszer hallottunk olyan hangokat, hogy a pártonkívülieknek na- , gyobb a becsülete ... Azok másodállást, különmunkát vállalhatnak, jobban gya- j rapíthatnak egyénileg, mert j — több idejük van rá. Van, l aki kineveti azokat, akik önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatás nélkül társadalmi munkát, plusz megterhelést vállalnak, pártfeladatot végeznek... Meg: a párttagot, a pártfeladat elhanyagolásáért kérdőre vonják. Hányszor, csak munkaidő után van mód ezt elvégezni... A pártonkívüli meg: ha akar, pénzt kereshet, ha akarja, él magának... ...hátrány se lehet Túlságosan „élére állítva” vetették fel a kérdést az elvtársak, vitatkoztak, érveltek, összecsapták nézetek, — röviden nehéz volna ismertetni, amit majd a taggyűlésen is elemeznünk kell. A válaszok lényege: Nem előny a párttagság, de hátrány se lehet semmiképpen. Kommunisták vagyunk, önként vállaltuk a velejáró magasabb követelményeket ... Hogy feszültségek vannak az előbbiekből következően, nem lehet tagadni. Hogy szemléletbeli konzekvenciákon túl is van tennivaló, — erről is beszélnünk kell még. Végül — eltekintve most a két év alatt elért sok eredmény, változás ismertetésétől, mint a 44 órás munkahét, a napközi otthon bővítése, az üdülők — térjünk rá a cikk címeként kiemelt kérdésre: „Mit tenne, ha egy napig ön lenne az igazgató?” Az általánosítható feleletcsokor pedig: „Addig meg nem állnék, míg megrendelést, anyagot nem szereznék.. Ütemesebben a munkát A válaszok az üzem termelési életének régóta s ma is fennálló hiányosságára vetnek fényt: az „ütemtelenségre” — hogy a csúcstitkár szavával éljek. Hogy vagy annyi a munka, hogy alig győzzük, a vasárnap is rámegy; vagy csak „csöpögtetve” kapják. Jó, meg tudja az üzem gazdasági- és pártvezetősége magyarázni, hogy ez az üzem csak gyáregység, s az igazgató csupán „jelzést ad a központ felé”, s országos szintű intézkedések változtathatnak ezen az állásponton, de ... De ez magyarázat; s még nem megoldás. Az is igaz. hogy lényegesen könnyebb volt egyenletesebben termelni, míg régebben álló és apacsgallérral készültek itt ingek. Akkor huzamosabb időn át ráállhattak a szalagok. Ma már sok új fazont gyártanak, kezdve a ragasztott, a kámzsás gal- lérútól az aranygomboson, váll- és zsebpántoson át az újabbakig, melyeket a piac igényel, nem beszélve a szettekről, pizsamákról. Gyakran kell modellt, technológiát, s mást változtatni. Tény ez is. De mégsem lehet az „ütemtelenségbe” belenyugodni ... Biztos, hogy a jól felkészült kommunisták augusztusi, szeptemberi tanácskozásai sok előbbre mozdító javaslattal segí- j tik majd a felsőbb gazdasá- I gi szerveket is — rugalma- í sabb irányítási módszerek- ! hez. Tóth István
