Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

1970. augusztus 5. szerda S. oldat Az építőanyag­fejlesztési A hazai építőanyag-ipar — mint ismeretes — csak szűkösen és nem is min­dig zavartalanul látja el az építkezéseket anyaggal. Ezért az utóbbi években fokozni kellett az építő­anyag-importot, de a be­szerzési piac is szűkült. A nemzetközi építőanyag-pia­con ugyanis rendkívül vál­tozó a kínálat. Az építő­anyag-ipari beruházás nem nagy üzlet, az átlagosnál költségesebb befektetés1, s így az országok inkább önellátásra rendezkednek be. Ezért ritkán, csak egy- egy új gyár üzembe he­lyezésekor, a pillanatnyi szükségleten felül, vagy az átmenetileg keletkező többletkapacitásból kínál­nak termékeket exportra. E körülményeknek meg­felelően az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium a negyedik ötéves terv időszakára azt az alapvető féladatot irá­nyozta elő, hogy az építő­ipar fejlesztését meghaladó ütemben és úgy kell bő­víteni az építőanyag-ipart hogy az eddiginél lényege­sen kedvezőbb arányban fedezze a hazai termelés az építők anyagellátását. A negyedik ötéves terv irányelvei szerint a nép­gazdaság átlagos fejlődé­sénél nagyobb mértékben, 41—43 százalékkal kell nö­velni az építési-szerelési tevékenységet. Az építő­anyag-ipar termelését pe­dig — a minisztérium elő­irányzata szerint — még gyorsabb ütemben kíván­ják növelni, vagyis az a cél, hogy a negyedik öt­éves tervben 50—55 szá­zalékkal fokozza termelé­sét az ágazat. Ebben a tervidőszakban tehát az építőanyag-ipari ágazat éri el a legnagyobb ütemű fejlődést, amellyel még a vegyipar fejlesztését is meghaladja. Ezt a gyors­ütemű fejlesztést segíti a most épülő évi egymillió tonna kapacitású bere- mendi cementgyár, az évi több mint tízmillió négy­zetméternyi táblaüveg ké­szítésére tervezett oroshá­zi síküveggyár, az ugyan­csak nagyteljesítményű szentendrei betonárugyár és az új tervidőszakban felépülő évi 1,4 millió tonna kapacitású helyő- csabai cementgyár, a béta- széki cserépgyár, a köny- nyűbeton- és épületelem­gyár, a burkolóanyaggyár és az építési kerámiagyár beruházása. A fejlesztés következté­ben megváltozik az építő­anyag-ipar termelési struk­túrája s. A korszerű ter­mékeket gyártó iparágak termelését ugyanis jóval gyorsabb ütemben növelik, mint a hagyományos ipar­ágakét. Így csaknem meg­kétszerezik a szigetelő­ipar tervei anyag-ipar termelését, mintegy 70 százalékkal bő­vítik a cement-, a mész- az azbeztcement- és az üvegipar kapacitását, ugyanakkor a hagyomá­nyos téglaipar, a kő- és kavicsipar termelése 25— 30, illetve mintegy 40 százalékkal emelkedik. A fejlesztést elsősorban gépesítéssel, korszerűsítés­sel, a munka hatékonysá­gának növelésével kíván­ják megoldani, a munka­erőhelyzet ugyanis csak nagyon mérsékelt ütemű létszámbővítést tesz lehe­tővé. Így az a cél, hogy a negyedik ötéves tervben előirányzott többletterme­lésnek mintegy 75 százalé­kát a termelékenység foko­zásával fedezzék. Sajtóértekezlet a Hazafias Népfrontnál Érsekcsanád sikere A SZÖVOSZ és a KISZ Központi Bizottsága rende­zésében Siófokon megtar­tott III. országos szövetke­zeti népitáncfeszti válón a megyénket képviselő érsek- csanádi együttes harmadik díjat kapott a menettánc- versenyben. A fesztiválon versenyen kívül részt vett a jugoszláviai Stara Mora- vica tánccsoportja is, mely Bács megye meghívására tartózkodik hazánkban. MSZBT-küldöttség utazott Kijevbe szerdán az SZMBT ukrán ta­gozatának meghívására dr. Magyari Andrásnak, az or­szágos elnökség tagjának vezetésével Félidő a Szegedi Szabadtéri Játékokon Mi újság a Vajdaságban? DUNAI NÉPEK ZENÉJE Október 20-án és 21-én nagyszabású zenei rendez­vény lesz Újvidéken. Az Oj Dunave, Dunáve Plavi elnevezésű népzenei feszti­válon azoknak az orszá­goknak a képviselői vesz­nek részt, amelyeken ke­resztül folyik a Duna. Már eddig bejelentették részvé­telüket: a Német Szövetsé­gi Köztársaság, Ausztria, Csehszlovákia, Magyaror­szág, Románia, Bulgária, a Szovjetunió és Jugo­szlávia. A szervezők szerint lehet, hogy ezt a rendezvényt ál­landósítják. és minden év­ben ugyanabban a város­ban vagy évenként más­más ország valamelyik Du­na menti városában tart­ják. A résztvevők kötelesek egy-egy dalt a Dunáról éne­kelni, a többi számot ma­guk választhatják meg. Ügy számítják, hogy a nép­zenei rendezvényen mint­egy 50 külföldi énekes lép fel, ezenkívül ismert hazai népdalénekesek és az Újvi­déki Rádió két zenekara. EURÓPAI JELENTŐSÉGŰ ÄSATÄSOK Vietnami sajtóértekezlet volt kedden délelőtt a Ha­zafias Népfront székházá­ban: a vietnami nemzeti demokratikus és békeerők szövetségének működéséről számolt be a delegáció, amely dr. Trinh Dinh Thao jogászprofesszornak, a szövetség központi bi­zottsága elnökének, a DKV ideiglenes forradalmi kor­mánya konzultatív tanácsa alelnökének vezetésével tartózkodik Magyarorszá­gon. Politikai programjá­ban a szövetség az összes hazafias erők egyesítését hirdeti és valósítja meg a gyakorlatban. A függet­lenség, a szuverenitás visz- szaszerzését szorgalmazza Dél-Vietnam részére, kö­veteli az USA kormányá­tól a háború beszüntetését, az agressziós csapatok ki­vonását és az 1954-es gén-1 fi egyezmény tiszteletben tartását. Mindezeknek a kérdéseknek megvitatására kész a békeerők szövet­sége az USA kormányával. A nemzeti újjáépítés te­kintetében független, sza­bad, demokratikus, sem­leges dél-vietnami állam megteremtésén fáradoznak a szövetségben tömörült békeerők. Demokratikus és szabad választási rendszer létrehozására, alkotmányo- zó nemzetgyűlés megvá­lasztására törekednek. Kül­politikai tekintetben is aktív tevékenységet fejt ki megalakulása óta a szö­vetség. Központi bizottsá­ga támogatta a párizsi tárgyalások megindítását, többször leleplezte az USA és a dél-vietnami báb­kormány küldöttségének vonakodó magatartását. Félidejéhez érkezett a Szegedi Szabadtéri Játé­kok idei programja. A ter­vezett tizenhat előadásból eddig nyolcat tartottak meg. Csajkovszkij Csipkerózsika című balettje és Euripidész Trójai nők című drámája három-három alkalommal került színre. Kodály Háry .János című daljátéka ugyancsak három alkalom­mal szerepelt a programon. Egy előadást azonban az esős idő miatt nem tudtak megtartani. így a nagyot- mondó obsitos meséje csak kétszer kerülhetett színre. A nyolc előadásnak több mint harminháromezer né­zője volt. Beleszámolva a kevésbé látogatott hétköz­napi előadásokat is, egy- egy este átlagosan több mint négyezerén ültek a hatalmas színpad nézőterén. A fesztivál intézőbizott­ságának félidei jelentése szerint az idei ünnepi hetek tizenhárom ipari, művésze­ti, és mezőgazdasági kiál­lítását már száztizenhárom- ezren tekintették meg. A szakszervezeti együtte­sek néptáncfesztiválján, a Fogadalmi templom orgo- nahangversenyén, a TIT pe­dagógiai nyári egyetemén, az orosz nyelvi szeminári­umon, a nemzetközi turista- találkozókon, az ifjúsági napokon és három egyéb kulturális rendezvény köz­reműködőinek, nézőinek, hallgatóinak száma megha­ladta a 12 ezret. A Szegedhez közeli röszki határátkelőhelyen két hét alatt százezer külföldi lép­te át a határt különféle gép j árművekkel. Kanizsa közelében (Vele- biten) már harmadik hete folynak az ásatások. Egy nemzetközi régészcsoport végzi a feltárásokat: a ju- goszlá vökön kívül ameri­kai, osztrák, magyar, cseh­szlovák, román és bolgár szakemberek vesznek részt rajta. Az eddigi ásatások eredményei kielégítőek, ez a közép bronzkori lelőhely európai jelentőséggel bír. Hétfőn tanácskozást tar­tottak az ásatások színhe­lyén, ahol a régészek — köztük dr. Stephen Foltiny amerikai, és Szekeres László, a szabadkai mú­zeum régésze — beszámol­tak az eddigi eredmények­ről és a további tervekről. ISKOLA, AHOL NINCS OSZTÁLYZAT Konjovic Maxi, talán az egyetlen tanár Adán, akit diákjai egytől egyig ked­velnek. Olyan tantárgyat tanít, melyet mindenki sze­ret, és a legfőbb, hogy a „fossz tanulók” sem hasal­nak el. Nincs osztályzat. A fiatalok az elemi után az ő iskolájába, a tánciskolá­ba iratkoznak be. Minden­ki Maxi bácsinak hívja. ' Már harminc éve tanítja az adai fiatalokat a táncra. — Itt születtem — mond­ja —, 1936-ban éh is jár­tam tánciskolába. Akkori tanárom felfigyelt táncér­zékemre, és maga mellé vett segédnek. 1940-ben Kraljevón iskolába jártam, hogy fejlesszem tánctudá­som ; 1945-ben, a háború Nemzetközi szövetkezeti tanácskozás Magyarországon rende­zik meg „Pannónia 70” néven a szövetkezeti szak­emberek első nemzetközi találkozóját. A világon ed­dig még sehol sem tartot­tak ilyen — tudományos jellegű — szövetkezeti ta­nácskozást. Augusztus 16. és 29. között Harkányban találkoznak majd a ha­zai és a külföldi szakem­berek. A kéthetes talál­kozó során a szimpozion résztvevői előadásokat hal­lanak szövetkezeti mozgal­munk eddigi fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről, el­látogatnak különböző típu­sú szövetkezetekbe és szö­vetkezeti társulásokba, s kicserélik gondolataikat a látottakról, hallottakról. Talán ez óv. Aztán kiáltá­sokat hallottam: — Meneküljetek a köz­csarnok helyén levő tóba! A közcsarnok a városhá­za északi oldalán állt, de tűzveszélyessége miatt le­bontották. Helyén kis tó keletkezett. Igen, én is oda megyek. És ingadozva elin­dultam. Három munkatárs­nőmmel találkoztam. Ak­korra már kialakult ben­nem végleges elhatározá­som: végzek magammal! * * * A tó olyan volt, mint egy pocsolya. Tele menekülők­kel. Valaki még a bicikli­jét is magával vitte. Én is belemásztam. Végre egy kis nyugalom. De csak pár pil­lanatig tartott. Hirtelen ciklon süvített el felettünk és valamennyiünket a tóba nyomott. Aztán mégegy- szer! Már biztos voltam benne, hogy ott fulladok meg, a sárban. Megpróbáltam kimászni a partra, de visszazuhan­tam. Három barátnőm hívott: menjek velük a hirosimai Vöröskeresztbe. Nem volt hozzá erőm. Elbúcsúztunk: ők elmentek, én pedig nem tudtam többé visszatartani könnyeimet. A tó körül segélyt kérő, jajgató, nyögő emberek tö­mege, anyjukért kiáltozó gyermekek. Igen, ez való­ban a földi pokol. Ekkorra már teljesen elvesztettem józan ítélőképességemet. Szörnyű szomjúság gyö­tört, őrületes szorongás fo­gott el. — Legyetek bátrak és erősek! Halljátok? Ti. vala­mennyien! — odafordul­tam, ahonnan ezek a báto­rító szavak jöttek. Taku­naga úr volt, a főpénztáros. — Kita asszony! Térjen magához! — Elővett egy mandarinszeletet és a számba tette. — Könyörgöm, adjon még egy szeletet! — ö adott még egyet és én ak­kor azt hittem, hogy ő az isten. Oh, bárcsak itt ma­radhatna mellettem! De tovasietett, hangját mind messzebbről / hallottam. * * * Esteledett. Százegyné- hány sebesült töltötte éj­szakáját a tó partján, a szabad ég alatt. Mindenki fájdalmasan nyögött. Ha valaki néma volt, azt je­lentette. hogy már halott. A fűre feküdtem. Ki­nyújtva kezemet megérin­tettem a csípőmet. Valami megszúrt: egy üvegszilánk. Akkora lehetett mint a hü­velykujjam. Cseppet sem fájt. Talán a belső feszült­ség miatt. A város vörös lángten­gerben úszott, az ég olyan világos volt, mint nappal, időnként forró fuvallatot éreztem az arcomon. Istenem! Mi lehet a gyer­mekemmel? Hogy vannak szeretteim? Moccanni sem bírtam. Csak sírni. « * * Másnap reggel a mentő­helyre vittek. Azok közül, akikkel együtt töltöttük az éjszakát a tó partján, keve­sen kerültek élve az ambu­lanciára. Legtöbbjük vagy belefulladt a tó mocsarába, vagy égett teste ott mere­vedett mozdulatlanná a fü- vön. (Fordította: Dr. Szerdahelyi István) Következik: Az atombomba gyújtópont­ja alatti után az adai fiatalok fel­kértek, hogy tanítsam őket. Addig, mintegy 26 000 fia­tal tanult meg nálam tán­colni, de nemcsak táncolni, hanem helyesen viselkedni is. Adán kívül még sok he­lyen tanítok. — Mi a véleménye a mai zenéről, divatról? — A zene nagyon tetszik. A divat.. ? Azzal mindig úgy voltam, szép, ha nem viszik túlzásba. Jelen eset­ben a hosszú hajat és a mini szoknyát. — Milyen tanulóknak bi­zonyultak az adai fiatalok? — A legjobb tanítványok. Komolyan veszik a táncta­nulást, és szükségesnek tartják. SZENTESI VENDÉGE LESZ A MÜVÉSZTELEPNEK A magyarországi Szentes város és Topolya baráti kapcsolatainak keretében a topolyai művésztelep idei nyári táborozásán részt vesz Berkecz István fiatal szentesi festőművész is. Berkecz István nem is­meretlen a topolyaiak előtt, májusban ugyanis kiállítá­sa vplt Topolyán a kiskép­tárban. Festményei iránt nagy volt az érdeklődés. Érdemes megemlíteni, hogy Berkecz Istvánnak, jóllehet már évek óta fest, ez volt az első tárlata, és éppen Topolyán nyitották meg. Berkecz István tíz napig lesz a művésztelep vendé­ge, képeivel részt vesz a művésztelep szokásos őszi kiállításán. NYUGDÍJASOK KÖZÖS NYARALÁSI ALAPJA A kikindai nyugdíjasok nyaralási alap létesítését szorgalmazzák. A kikindai község területén 4200 nyug­díjas él. ezek közül csak 2762 tagja az ’ egyesületnek. Az átlagnyugdíj 420 dinár. Évente minden nyugdíjas 10 százalékot befizet a lé­tesítendő alapba, s az így összegyűjtött pénzből a nyugdíjasok részére nya­ralókat építenek, Vrnjacka, Maturska, Niska Bánján, a tengerparton és másutt. Azok a nyugdíjasok, akik csak 400 dinár nyugdíjat kapnak, kéthetes ingyenes nyaralásban részesülnek. Aki 400—500 dinárig terje­dő nyugdíjat kap, kéthetes nyaralásra 50 százalékos kedvezményben részesül, 500—700 dinárig terjedő nyugdíj után 25 százalék kedvezmény jár. Akinek 700 dinárnál nagyobb a nyugdíjuk, nem kapnak kedvezményt a nyaralók­ban, de mindig biztosíta­nak számukra helyet, úgy, hogy olcsóbban jönne majd ki. mint ha szállodába men­nének. Az idén a kikindai nyug­díjasok részére lehetővé tették, hogy saját költségei­ken tíz-tíz napra, a sza­badkai, zrenjanini és pan- csovai nyugdíjas egyesület rovinji és Vrnjacka Banja-i nyaralóiban üdülhessenek. Összeállította: K. A. Szépítik a „100 évesM „100 éves” néven isme­rik, a valóságban azonban jóval régebbi a patinás gyulai cukrászda. A művé­szettörténeti értéke miatt védett cukrászda restaurá­lását a műemlékvédelmi felügyelőség irányításával megkezdték. Rendbehozzák a kanadai jávorból és cseresznyefá­ból készült, eredeti bieder­meier berendezést is. A műhelyben ma is fonttal és lattal mérnek, 200 éves malomkővel őrlik lisztté a kristálycukrot. A törökö- sen főtt feketekávé messze tájon híres­\

Next

/
Thumbnails
Contents