Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

trtn. augusztus 4. kedd

5. oldat

Muzsikánk a nagyvilágban

Hc

A magyar zene már ■™ több, mint százötven eve meghódította a világot. A verbunkos ritmusa fel- felbukkan Gluck. Mozart, Haydn és Beethoven műveiben, Brahms magyar táncaiban, Schubert dara fajaiban. Liszt rapszódiái és késői magyaros művei éppoly ismertek, mint az újabb időkben Kodály Háry-szvit- je, Galántai táncai. Bartók Bélával pedig muzsikánk elérkezett az igazi, a teljes világhírhez, elismertetéshez. szinte már közhely — bár bizonyos vonatkozásban erősen helyesbítésre szorul —, hogy századunk első felében a világzene centruma Közép- és Kelet- Európa lett. S ebben az új zenei világban a magyar muzsika — mindenekelőtt Bartók zenéje — a legelsők közt állt.

fogyan követték a fiatalabb nemzedékek Bartókék iránymutatását? Mi ma, a század második felében, a magyar zene szerepe, hol van a helye a világ nagy hangversenyében?

Zeneszerzőinknek minde- hekelőtt be kell hozniuk azt a nagy lemaradást, amely a háborús évek elzártsága, majd később a dogmatikus kultúrpolitika következtében fejlődésüket körülbelül a harmincas évek stílusvilágában meg- rekesztette. Az ötvenes évek végén — leginkább a lengyel zene előretörésétől ösztönözve — komponistáink megismertek minden korszerű kompozíciós módszert, technikát, stílust — éppúgy, mint annak idején Baftpk és géiietáclőja.'1

Kezdettől fogva felmerült a '" probléma;' rierírzétkozi vagy magyar stílust kövessenek zeneszerzőink? s ha magyart, milyen eszközökkel szólaltassák meg azt? Tudni kell mindehhez, hogy korunkban, körülbelül 1950 óta az egész világon megfigyelhető egyfajta egységes zenei világnyelv kialakulása Norvégiától Egyiptomig, Koreától Spanyolországig, a Szovjetuniótól Dél-Ameri- káig az alkotóművészek többé-kevésbé ugyanazt a zenei nyelvet beszélik, s hasonló zenei kifejezőeszközöket és technikákat alkalmaznak. Kiderült, hogy a népdal műzenei feldolgozása nem az egyedüli mód a sajátosan magyar zenei stílus megszólaltatására. Sőt: ma már megállapíthatjuk, hogy ez a metódus a múlté.

A z új eJv tehát az lett, hogy a nemzeti hangot magasabb szinten szólaltassák meg a zeneszerzők, például a temperamentum, a színek világában. Nehéz ezeket a jellegzetességeket szavakban meghatározni, de tény az, hogy számos esetben olvashatunk a külföldi sajtóban arról, hogy egy-egy fiatal magyar szerző alkotása félreismerhetetlenül magyar hangot üt meg, noha eszközeiben semmiben sem tér el, mondjuk, egy német, vagy svéd kolléga művétől.

Muzsikánk mai vílág- visszhangja szempontjából döntő, hogy szinte valamennyi külföldön is elismert komponistánk a fiatalabb évjáratokhoz tartozik. persze nem mind. A középgenerációhoz tartozik például Maros Rudolf, a modern magyar zene úttörője, akinek nevét és műveit világszerte ismerik. Tagja az Űj Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) vezetőségének, darabjait többször műsorra tűzték a társaság nemzetközi zeneünnepélyein.

Kurtág György talán a legismertebb név ma az új magyar muzsikában. Kevés darabot írt, de ezek — hallatlan érzelmi feszültségük, őszinteségük, és szépségük

révén — bejárták a nagyvilágot.

A legnevesebb előadó- művészek játsszák vonósnégyesét, zongoradarabjait, hegedű-cimbalom- duóit; néhány művét Bartók és Kodály kiadója, a bécsi Universal bocsátja közre. Durkó Zsolt ugyancsak a „harmincasok” közé tartozik. Latin formakultúrával megírt, drámai töltetű alkotásai közül kiválik a Vonósnégyese, amelyet díjazták a montreáli világ- kiállítás zeneszerzői versenyén. Bozay Attila ugyancsak az ISCM zeneünnepélyén keltett nagy feltűnést; Kalmár László egyik kórusműve a londoni Kodály- alapítvány első díját nyerte meg, egy másik pedig a Volkswagen-művek nagydíját. s végül a legfrissebb, nagy jelentőségű világsiker: az UNESCO évenként megrendezett párizsi zenei seregszemléjén Szőllősy András Concertója vitte el a pálmát.

Az új magyar operaművészet is jelentős sikereket könyvelhet el. Petrovics Emil: „C’est la guerre” című egyfelvonásosát a többi között Nizzában, az NSZK- ban és Jugoszláviában adták elő. Szokolay Sándor „Vérnásza’’ sikert aratott Helsinkitől Bolognáig, a „Hamlet” küföldi bemutatójáért pedig valóságos verseny indult, amelyet végül is a kölni operaház „nyert meg”. Oj operáinkban a válságban levő műfaj kivezető útjait látták meg a külföldi szakemberek, magával ragadó drámaiságuk pedig a közönség körében talált visszhangra.

Tehát joggal és büszkén mondhatjuk: a mai magyar muzsika a legjobb úton van afelé, hogy nyomába lépjen a Bartók- nemzedék nemzetközi hírnevének,

V. P,

fejlődésével

“__________L

_____________I- ________ Közművelődési célok

O

SSZnangDan a negyedik ötéves tervre

„A közművelődés

a szocialista ember formálásának egyik legfontosabb eszköze, feladatait a társadalom fejlődésével és továbbfejlesztési terveivel összhangban kell meghatároznunk.” Ez az egyetlen mondat összefoglalja a megyei tanács végrehajtó bizottságának a negyedik ötéves terv idejére szóló köziművelődési célkitűzésednek lényegét.

A legfontosabb ezek között a dolgozók nevelése a tudatos, aktív közéleti tevékenységre, a marxizmus —leninizmus gyakorlati

megvalósítására, a szocialista erkölcs társadalmi méretekben való alkalmazására, a szocialista demokratizmus bővítésére.

Ennek érdekében szükséges tovább fejleszteni azokat a népművelési formákat, amelyek hasznosan szolgálták már eddig is az említett célokat. Gyakoribbá kell tenni a politikai és tudományos témájú rendezvényeket, vitaesteket, a vezetőkkel való találkozást, az eszmecsere lehetőségét.

Jobban kell figyelni a közművelődés feladatainak megtervezésekor a termelő munka és a művelődés közötti összefüggésekre. Háttérbe kell szorítani azt a gyakorlatot, amely csak a művelődési házakban és könyvtárakban folyó munkát tekinti a kulturális célkitűzéseknek. A már bevált és megszokott népművelési területek mellett a negyedik ötéves tervben több gondot fordítanak a megyében folyó kiadói tevékenységre, elsősorban a helytörténeti és honismereti kiadványokra, továbbá a népművészeti hagyományok ápolására Nagyobb támogatást szánnak a Duna menti folklórfesztivál, a kecskeméti népzenei találkozó és a Kodály-program megvalósítására.

A negyedik ötéves terv során növelni szándékoznak a megye szakképzett, függetlenített népművelőinek a számát Különösen a községi művelődési házak személyi feltételednek megvalósítása fontos feladat, s ennek érdekében társadalmi ösztöndíjak, megfelelő lakás- és bérfeltételek létesítése szükséges. A tanácsok lehetőséged mellett számításba kell venni a társadalmi erőforrásokat is.

Az MSZMP KB ifjúság- politikai határozatának értelmében külön szükséges gondoskodni az ifjúság kultürálódásót biztosító anyagi alapról, az ifjúsági klubok jobb ellátásáról.

Megyénk településviszonyai miatt különleges fontossága van a külterületi népművelési munkának. A tervidőszak során növelik a művelődési autók számát.

Jelentősen fejlődik a könyvtárak állománya: az ötéves terv végére elérik az egy főre jutó 2,5-es könyvátlagot. Az állomány védelmében korszerűsítik a megyei könyvtár kötészetét.

A múzeumi hálózat számottevően nem bővül, de Kecskeméten új kiállítási csarnok építését kezdik meg, és új otthonba költözik a kalocsai múzeum is.

A negyedik ötéves terv két nagy közművelődési beruházása a Kecskeméten létesítendő megyei művelődési ház és a technika háza lesz, A tervek szerint az állami közművelődési alaphoz hasonlóan megyei közművelődési alapot hoznak létre a tervidőszak során, amelybe a megye tanácsi, üzemi, társadalmi szervei helyeznék el kulturális alapjuk egy részét a közös feladatok megvalósításéra.

Sz. A,

REKLÁM

Pilátus úr, itt van 2 millió sestercius. Semmi mást nem kell mondania, csak azt: „Camea szappannal mosom kezeimet”.

(81) Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak — fordult Geibelhez, majd rövid hatásszünet után hozzátette: — ha már a kezében lesz a rádióadó.

Geibel nem vette, vagy nem akarta észrevenni az Ábwehr-tiszt csipkelődését:

— Ez tetszik nekem, Kloss! Örülök, hogy az Abwehr is segítséget nyújt a partizáncsoportok felszámolásában.

Geibel befejezte a tájékoztatást, s véleménynyilvánításra kérte a tiszteket. Kloss kihasználva a pillanatnyi szünetet, elnézést kért és fontos feladatra hivatkozva, távozott.

Megállt a folyosó nyitott ablakánál, magába szívta

& friss levegőt.

— Ma borzasztó hőség van — szólalt meg mögötte Brunner, aki arra volt büszke, hogy macskaléptekkel tudott megközelíteni bárkit. Ám ennél is jobban hí- zelgett hiúságának, ha páciense megrettent a megszólításra. Kloss nem volt ijedős természetű.

— Lopakodsz, mint egy indián.

— Találkozunk este, Hans? — kérdezte Brunner, anélkül, hogy Kloss megjegyzésére válaszolt volna.

— A megszokott helyen? — kérdezte Kloss.

— Természetesen. Nagy társaság lesz és sok ital — csettlntett a nyelvével Brunner.

— Sajnos — mondta Kloss — nem élvezhetem Ko- bas asszony kitűnő társaságát, pedig kedvelem azt az

asszonyt. , , , t „

— Szóval randevú másutt? — kerdezte Brunner.

;

_ ugyan! — tárta szét a karját Kloss. — Tudod,

h

ogy az öreg berakott abba a gyárba...

_ Tehát az új harckocsik védőangyala Kloss főhadnagy? — kérdezte, vagy inkább csak mondta

B

runner. ... ,

— No, no, Brunner! — fenyegette meg nevetve Kloss — csak semmi hírszerzés. Vagy megbíztak, hogy csalj ki belőlem néhány katonai titkot?

’ __ Akaratlanul csúszott a számra a kérdés, Hans,

Bizisten akaratlanul — mondta Brunn«- nevetve. Ta- lan indokolatlanul is hangosan.

Klossnak, annak ellenére, hogy rossz hírekkel jött ki Geibeltől, jó kedve volt. örült, hogy idejében meg- tudta a csoportokra leselkedő veszélyt, s örült, hogy még idejében tudja figyelmeztetni övéit. Csak az a provokátor izgatta most, akiről elég homályosan beszélt Geibel. Mert ha az igaz, akkor sokkal kevesebb oka van most az örömre, annak ellenére, hogy ez a hét mindenkeppen eredményesnek mondható. Meier mérnök, az új páncélosok szülőatyja ugyanis még a hét elején néhány percre magára hagyta őt a dolgozó- szobájában, s Klossnak pz elegendő volt ahhoz, hogy a derékszíja csatjában elhelyezett kis géppel mikrofilmre vegye az új harckocsi legfontosabb részleteit.

Fütyülni támadt kedve, amint az utcára lépett, s igazán felbosszantotta, amikor egy dagadt csendőr nekirohant a fordulóban.

— Álljon csak meg! — parancsolt rá Kloss. Amíg a csendőr szuszogva magyarázkodni kezdett, Kloss észrevette, hogy az öregasszony, akinek kosarából az utcára hullott a zsemle, végleg eltűnt a tömegben. Meglátta a vak koldust is a gyerekkel, s már csak miattuk is feltartotta ezt a hülye csendet.

— Elnézést, herr Oberleutnant, de az a disznó kofa zsemlével feketézett — kezdte mentegetni magát a csendőr.

— Egy feketéző kofa még nem ok arra, hogy átgázoljon egy német tiszten — mondta erélyesen, majd elkérte a csendőr személyi adatait. Amíg írt, félszemmel az utcát figyelte. Amikor már biztos volt, hogy az öregasszony is, a kintornás is eltűnt, engedékeny hangulatot mutatva összetépte a papírt és útjára engedte a csendőrt.

Rágyújtott, majd pár száz méterre megállt az egyik órás kirakatnál, beállította zsebóráját, s egy perc múlva befordult a 32-es számú ház kapuján. Az első emeleten becsengetett Jan Sokolnicki fogorvoshoz.

Az ajtót az egyik páciens nyitotta ki.

— Danke — mondta Kloss, aztán leült egy szabad székre. A mellette levő pádon bekötött arcú férfi ült, Kloss érkezésekor beljebb húzódott a sarokba. A várakozóban tízen voltak. Filip tehát jó fogorvos — gondolta Kloss — de hol sajátíthatta el a szakmát, hiszen a háború előtti évek felét börtönben töltötte.

Az emberek hallgattak, csak titokban vetettek Klossía egy-egy gyűlölködő pillantást.

ígií&am,

Könyvszemle:

Péter László: Betűrendes mutató Móra Ferenc összegyűjtött műveihez

Tavaly ünnepeltük Móra Ferenc születésének kilencvenedik, halálának harmincötödik évfordulóját. Sajnálatos, hogy megyénk nem az író rangjához méltóan vette ki részét ebből az ünneplésből, pedig nem ártott volna a kiskunfélegyházi születésű író jobb megismerésére, népszerűsítésére törekedni ez alkalomból is. Annál örvendetesebb, hogy a szegedi könyvtár neves irodalomtörténésze, Péter László nem mulasztotta el az alkalmat, s kis kötetben összeállított egy betűrendes mutatót Móra műveihez. Hézagpótló munka ez, mert az eddigi bibliográfiai feltárások részben más jellegűek voltak, részben pedig hiányosak.

Célszerű és praktikus a bibliográfia beosztása: elsőként ugyanis az ifjúsági válogatásokat szedte sorba, majd a Magvető gondozásában megjelent összegyűjtött Művek kerültek felsorolásra. Így azután az egyes novellák ábécés rendjének nem kellett újfent és újfent kiírni a köteteket, hanem csak a számozást jelezni, majd az oldalszámot feltüntetni. A közismert Kozocsa-féle bibliográfia igazán átvehetné ezt a hasznos újítást, hiszen felesleges ismétlődésektől» áfe

=.

fedésektől mentené meg a tájékozódni akarót, s a terjedelem csökkenésével a könyv is olcsóbb lenne.

Külön kell megemlítenünk, hogy a szerző egységes betűrendbe foglalta a fő- és alcímeket, címváltozatokat is. Ezzel az életmű egy-egy darabjának a többivel való összefüggése válik világosabbá. Márpedig ez éppen Móra Ferencnél igen fontos, mert jól tudjuk, hogy egy-egy motívumot, néha egész helyzeteket írt meg több változatban. Maga csodálkozott legjobban, amikor valaki szóvá-’ tette, hogy ezt vagy azt a részletet, motívumot már ismeri, olvasta novelláiban, könyveiben. Azt is jelenti ez természetesen, hogy az önmagából való átvétel nem volt tudatos folyamat nála, hanem a hasonló helyzetele hasonló dialógusokat szültek, a megoldást, a cselekmény tovább göngyölítését csak így tudta másodjára is elképzelni.

Könyvtárosaink gyakorlati munkájuknál bizonyára számtalanszor haszonnal fogják forgatni még a kis kötetet, irodalomtörténészeink pedig a könyebb eligazodást köszönhetik Péter László gondos bibliográfiai összeállításának.

Kőhegyi Mihály j