Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-26 / 199. szám
I»70. augusztus 26, szerda 5. oldal ' Közízlés és korszerűség Igaz tétel: valamely osztály a politikai és gazdasági hatalom birtokba vételével győzelmének legfontosabb feltételeit valóra váltotta ugyan, uralmát azonban nem mondhatja teljesnek, amíg olyan kultúrát nem hoz létre, amely az egész nép sajátja, gondolatvilágának, ízlésének és — közvetve — erkölcsi felfogásának is kifejezője, egyben alakítója. A kultúrát pedig akkor nevezhetjük valóban össznépinek, ha két alaptényezője, a művet alkotó és az alkotást inspiráló-befogadó közönség viszonya harmonikus. Vagyis; az alkotó mennél szorosabb kapcsolatra törekszik azokkal, akikhez szólni, akikre hatni akar, a közönség viszont igényli ezt a szolgálatot, figyelmes hallgatója, olvasója, nézője a neki szánt alkotásoknak. Érti, átéli és — ha kritikusan is — értékeli az író, művész munkáját, vagyis; aktív műértő. Ilyen közönség nélkül a legjobb szándék is hatástalan marad, s kérdésessé válik az alkotómunka tulajdonképpeni értelme. Hasonló felismerések, félelmek fakasztották Adyból a „Szeretném, ha szeretnének” megrázó strófáit. A szocialista kultúra, tartalma és célja szerint minden eddiginél szélesebb körű műértő közönséget igényel. Ennek alapfeltétele a közműveltség és közízlés mainál jóval magasabb színvonala. Közismert tény, hogy a „komoly”, „modern” irodalmi és művészeti alkotások értékét, sajátos szépségeit, gyakran jelképesen tolmácsolt mondanivalóját inkább csak a „beavatottak” szűk tábora ismeri és értékeli, az átlagos ízlésű „egyszerű ember” nem érti, következésképpen nem érzi magáénak, s nem is érdeklődik irántuk. A kul- túrarisztokraták kényelmes — és hamis válasza erre: ne törődjünk a „neveletlen” tömeggel, hadd éljen a giccsel, úgyis „az kell neki”, irodalomban, muzsikában, képben-szoborban egyaránt. Ha az ilyen választ el is utasítjuk, nem hunyhatunk szemet a tények előtt; a többség általános műveltsége — tisztelet a kivételnek — erősen hiányos, ízlése pedig különösen elmaradott. Annak ellenére, hogy az elmúlt két évtizedben óriási energiákat és anyagi eszközöket áldoztunk a közműveltség színvonalának emelésére, a közízlés fejlesztésére, és silány ponyvaregények, a kispolgári ízlést kiszolgáló bulvárdarabok, limonádéfilmek, giccsképek és szirupos muzsika helyett a szocialista és haladó polgári irodalom, zene és képzőművészet értékes alkotásait kínáltuk a tömegeknek. A széles közönség ízlésében tapasztalható szint- különbségek azonban nem szűntek meg, s a jó műveket értők, kedvelők tábora továbbra is szűkös. Mik ennek az okai? Kétségkívül; a múlt öröksége még érezteti a hatását. De az idő múlásával egyre kevésbé hivatkozhatunk erre, mint fő okra, mert a közízlés állapota a megváltozott szocialista viszonyok között sem javult lényegesen, sőt, esetenként romlott (például; a falusi életforma | átalakulása során a népi művészetet nagy mértékben kiszorította a giccs.) A kispolgári ízlésnormák — részben kultúrpolitikánk gyengeségei miatt, másrészt a múlt nosztalgiájaként — további tért hódítottak a jobb körülmények közé került rétegekben, sőt, az ifjúság körében is, amelynek pedig minden lehetősége megvolt és megvan az önművelésre. Sokan az anyagi jólét általános emelkedésében látják az egyidejűleg tapasztalható kulturális igénytelenség és érdektelenség fő okát. Valóban: az életszínvonal emelkedése nem vonta maga után automatikusan a szellemi gazdagodást, mint azt régebben hittük és reméltük. De ez nyilván természetes. Az „előbb a gyomor, azután a szellem” tétele nemcsak az éhségjóllakottság viszonylatában igaz, hatótényező maradt a „lakás—tv—fridzsi- der—autó” törekvések folyamatában is. Jelentős rétegek műveltségi szintjének stagnálásában biológiai és lélektani tényezők is közrejátszhatnak. Lehet, hogy az egzisztenciális emelkedés lehetősége annyira leköti az apák nemzedékének fizikai-szellemi energiáit, hogy idő s kedv már csak a lazítást kínáló, olcsó szórakozásra jut, önművelésre fáradtak már. nem is igénylik, megelégszenek addigi szokásaikkal, régi beidegzettségeik, ízlésük rabjai maradnak, s a köz- műveltség minőségi emelkedése majd a fiák nemzedékében valósul meg. Figyelembe kell vennünk még egy igen fontos, általános törvényszerűséget: a közízlés természet- szerű konzervativizmusát. Azt, hogy a nagyközönség mindig elmarad a legújabbtól, hogy aztán már a túlhaladott tegnapi, késve elfogadott ízlésnormákhoz ragaszkodva, idegen| kedéssel fogadja, illetve elutasítsa a mindenkori legújabbat. Ez az idegenkedés az újtól, erőteljesen tapasztalható napjainkban, amikor a modern irodalom és művészet szakembereket is zavarbaejtő bőségben ontja újszerű témáit, szinte naponta új, meg új formai kísérletekkel lepi meg a közönséget. Szocialista kultúránk korszerűsödése folyamán nálunk is tapasztalható ilyenfajta fáziseltolódás az alkotók törekvései és a nagyközönség lassabban változó ízlése között. Túl komor volna a fenti — vázlatos — helyzetkép? — Nézőpont kérdése. Ha számításba vesszük eddigi, a további munkához jó alapokat kínáló eredményeinket, és azt, hogy a problémák egészségesen fejlődő kulturális életünk egészén belül jelentkeznek, semmi okunk a kishitűségre. Ha népművelő munkánk eddig nem hozta meg a kívánt eredményt, vonjuk le bátran a következtetéseket. A célkitűzés jó, de valóraváltásában bizonyára nem voltunk eléggé következetesek, s hiányosak, elégtelenek voltak az esztétikai nevelés alkalmazott formái és módszerei. Hosszantartó, szívós, az eddiginél szélesebb körű és hatékonyabb munkára van szükség a dolgozó tömegek ízlésének oly fokú kiműveléséhez, hogy modern szocialista irodalmunk és művészetünk értő hívei, és a kívánt mértékben alakítói is legyenek. A feladat kettős; egyszerre szolgálja az alkotói munkát és tömegnevelést: egyiknek lemaradása a másik átmeneti elbizonytalanodását, stagnálását is magával vonhatja. Igen bonyolult, türelmet és sok leleményt igénylő munka, de vállalnuk kell, mert az ízlésfejlesztés része a szocialista világnézet, életforma és erkölcs kialakításának. Artner Tivadar (99) Kloss ismét az órájára nézett, s belső feszültség szorította a mellét. Most kezdődik az akció, s éppen most semmi kedve nem volt az evéshez, de tudta, hogy a rend kedvéért be kell térnie a kaszinóba. Meg aztán ott várja Wolf hadnagy is, akivel persze a Don menti harcok sikeréről kell eszmecserézni, meg arról, hogy most már végképp be kell venni Sztálingrádot. * öt perccel múlott három óra. Rekkenő hőséget árasztott ez az augusztusi délután. Birszuk, az idősebb partizán német egyenruhában már kiállt a hegyoldalban kanyargó útra, Éva az árokparton szeméhez emelte a látcsövet. Kiel felől feltűnt az úton egy lassan mozgó fekete pont. Még messze vannak — állapította meg Éva, s a távcsövet közelebbi pontra, egy magaslatra fordította. Ott volt az előőrs, akinek jeleznie kellett, ha áthaladnak előtte. Jeleznie azt is, hogy egy kocsi van csak, vagy több is. Néhány perc múlva megkapták a jelzést: egy kocsi és kevés kíséret. Birszuk és Éva az út két oldalára álltak fel. Az árokban hasaló fiú kibiztosította a géppisztolyt. Még egy perc, már csak egy fél.. . És Éva keze a magasba lendült: — Mi van itt? — kérdezte a tudós mellett ülő német tiszt. — Kruchka úr utazik önökkel? — kérdezte Lis, aki most lépett ki a bokorból. — Igen — emelkedett fel az ülésről Kruchka. A többiek csak erre vártak. Jól célzott lövések dörren - tek, s a németek, mint a bábuk, hullottak ki a tudós mellől. Kruchka halálsápadtan kiabálta, hogy ő tudós, neki nem eshet bántódása. — Persze, hogy nem — mondta Éva, majd karonra- gadta az öreget, s vonszolta magával az erdőbej. Né; Modern technika a nyelvtanulás szolgálatában Ki tanult meg régen idegen nyelvet? Kétségtelen: az egyszerű magyar is — vegyes nemzetiségű vidékeken. Ám az ilyen nyelvtudásnak, a hetipiacon, a vásáron kívül kevés hasznát lehetett venni, s még az együtt élő különböző nemzetiségek megértését is csak korlátozottan segítette Az általános érvényű, komoly nyelvtudást csak kevesen szerezték meg: szakemberek, akiknek» a foglalkozása nélkülözhetetlenné tette, erős akaratú értelimségiek — egyébként a német a jómódúak, a többi nyelv a „felső tízezer” kiváltsága maradt. Pénz kellett hozzá: általában elkerülhetetlen volt a huzamos külföldi tartózkodás. Kevés és drága volt a nyelv- tanfolyam, s az eredmény, eszközök híján, rendszerint sovány. Az iskolai nyelv- oktatás pedig ritkán vezetett el a beszélt nyelv ismeretéig: a tanulók java része még az újságolvasásig sem jutott. a ■ ■ ■ Jó tíz éve folyik hazánkban a nyelvoktatás reformja, s az egyik fontos cél: a nyelvtudás demokratizálása, kiszélesítése. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat már hosszabb ideje szervez nyelvtanfolyamokat a városokban, sőt helyenként a falvakban is. Az úgynevezett hagyományos tanfolyamokon is meg lehet szerezni az idegen beszéd ismeretének szükséges minimumát, az írott nyelv területén pedig a szorgalmas hallgató komoly eredményeket érhet el: elég hamar megtanul levelet írni, később, szakfolyóiratig is, hivatásához szükséges ismereteit tehát külföldi forrásokból is gyarapíthatja. ■ b b a Ez jelentős és társadalmi szempontból is értékes eredmény. Ám hogyan tanulhatunk meg külföldiekkel beszélgetni? Ezt az igényt a hagyományos rendszerű tanítás — még ha módszer szempontjából korszerű is — csak korlátozottan tudja kielégíteni. Ha valamit jól akarunk tudni, azt szorgalmasan gyakorolni kell, mégpedig reális helyzetben. Eszerint a tanulásnál külföldieknek kellene közreműködniök, másként nem szerezhetünk gyakorlatot az idegen anyanyelvűekkel való társalgásban. A hagyományos rendszerű tanfolyamokon is hallhatjuk angolok, franciák, oroszok hangját, általában hanglemezről; ez azonban a tanulásnak csak kis részét alkotja. A tananyag zömét a tanár hangja — illetőleg a hang nélküli nyomtatott betű — közvetíti. A tanár hangja az egyetlen hang, s ha mindig ehhez kapcsolódik az idegen beszéd, tanítványai nehezen értenek meg másokat. Magam például még most, több mint harminc éyi gyakorlat után is, egy fokkal nehezebben értem meg a francia nők beszédét, mint a férfiakét, mert tanáraim férfiak voltak. A tanterembe tehát valamiképpen be kell vinni az idegen beszédek realitását és sokszínű akusztikáját. Régebben ezt a tantermen kívül oldották meg: külföldi úttal. Láttuk, hogy emiatt a gyakorlati nyelvtudás jórészt a kiváltságosokra korlátozódott. Az utóbbi tíz évben megsokszorozódott a külföldi utazásokon, kirándulásokon, részt vevők száma, de ez a nyelvtanulásban keveset segít. Hasznos a már megszerzett nyelvtudást külföldi kirándulással próbára tenni, de az ismeretek lényeges gazdagítása ott kinn csak úgy lehetséges, ha a tanulni vágyó módszeres oktatásban részesül. Márpedig nyilvánvaló, hogy nem mehetünk évről évre tízezrével külföldi nyelv- tanfolyamra, még a baráti országokba sem. B B fl B A nehézséget a modern technika hidalja át. Az audiovizuális tanfolyamokon idegen anyanyelvűek is tanítják a hallgatót: hiszen ők beszélnek a hangszalagon. Mivel pedig az orosz, az angol bemondók nem tudják párbeszédüket magyarra fordítani, a mondatok jelentését az egyidejűleg vetített képsor mutatja. Az idegen beszéd így teljesen hiteles, külföldön lejátszódó jeleneteknek vagyunk fül- és szemtanúi és megvan a hangszín változatossága is: minden szalagon több bemondó beszél, férfiak, nők vegyesen, olykor gyerekek is. Sűrítve, gépesítve bár, de ugyanolyan előnyökkel folyik a tanulás, mintha a hallgatók külföldön lennének. A magnetofon annyiszor mondja el a szöveget vagy egy-egy részét, ahányszor szükség van rá, s mindig tökéletesen ugyanúgy; a gép türelme és szolgálat; készsége határtalan. Nagyszámú dolgozó audiovizuális nyelvtanításához hazánkban a TIT rendelkezik felszereléssel, tapasztalatokkal és részben külföldi tanfolyamot végzett oktatókkal. Az első budapesti eredmények után megindultak ezek a tanfolyamok vidéken is. Bács- Kiskun megye területén angolt és németet tanulhatnak modem, gépi eszközök segítségével a tanfolyamok hallgatói, a megyeszékhelyen megvan a franciá nyelvi audiovizuális okta-’ tás lehetősége is. A megyei szervezet most már saját tapasztalataira is támasz-! kodik, s az 1970—71-es tan-! évben szívesen bővíti az audiovizuális oktatást, ha növekszik a jelentkezők száma. A siker, amelyet elért s bizonyára el fog érni ezután, nemcsak szakmai, hanem társadalmi is. A1 nyelvtanulás demokratiku-’ sabbá, a nyelvtudás több ember tulajdonává válhat! A gép többé-kevésbé pó-' tolni tudja a külföldi tar-! tózkodást, s ahol vetítőgéppel, magnetofonnal taníta-i nak idegen nyelvet, ott a hallgató kisebb iskolázottsága sem olyan hátrányos, mint a hagyományos tanfolyamokon. Nagyobb szere-' pet kap a kedv és az akarat; a siker reményével vállalkozhatnak nyelvtanulásra olyanok is, akik tíztizenöt évvel ezelőtt még gyakorlatilag teljesen el voltak zárva az idegen nyelvektől. Dr. Bán Ervin A 9- sz. AKÖV HIVATÁSOS GÉPJÁRMŰVEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT, férfiak és nők részére. Jelentkezés a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Kecskemét, Csáktornyái utca 4—6. 863 hány lépés után átadta a két fiúnak, s megállt. Lövéseket hallott az út felől. Egyre sűrűbben kattogtak a német géppisztolyok. Lis pedig elkiáltotta magát: — Német tisztogató alakulatok Borzentow irányából. Éva és Birszuk vigyék tovább az öreget, mi feltartjuk őket. Rakéták röppentek a levegőben, s a partizánok ebből megértették, hogy két irányból támadnak a németek. Lis utasítást adott a fiúknak, hogy vonuljanak fedezékbe, s takarékoskodjanak a lőszerrel. — Csak célzott lövéssel irtsátok őket — kiáltotta, s egy perc sem telt bele. csendesebb lett a környék. Csak a németek szórták záporesőként a lövedékeket a csoportra. Az óra pontosan délután négyet jelzett. * Kloss hat óra felé hagyta el a kaszinót. A feje zúgott Wolf üres magyarázataitól. Valami rémlett, hogy a Volgáról, a Donról, Sztálingrádról, Leningrádról és a hamburgi nagynéniéről beszélt. Az öregasszonyról szóló részre jobban odafigyelt, hiszen ott címek hangzottak el, s jól megjegyezte, hogy Wolf melyik házat fogja örökölni az öreglánytól, ha meghal. — Egy igazi főúri lakást rendezek be a háború után — mondta befejezésül Wolf.— A berendezésre meg bőségesen elegendő lesz, amit a háború végén mi győztesek fizetségképpen kapunk.-- Biztosan megfizetnek — mondta eléggé kétértelműen, de Wolf örült a biztatásnak. , Legszívesebben azonnal a Benediktus utcába ment volna, a megbeszélt találkozóhelyre, de meggyőzte önmagát, hogy elég lesz egyszer is mutatkoznia azon a környéken. így hát hazafelé vette az irányt, bár bosz- szantotta, hogy mftideddig semmi hírt nem kapott Éváéktól. Földszintes kis házban lakott. Lakótársa, illetve a szomszéd lakásban elszállásolt százados szabadságon volt. Kloss tehát viszonylag nyugodtan élhetett néhány napig, ami pedig ennél is fontosabb, zavartalanul köz- lekedhetettt. Most még Kurt is kimenőn volt este nyolcig. Kloss végigvetette magát az ágyon, s elhatározta, hogy akár kap je’zést, akár nem, hétre a találkahelyre megy. Az órájára sem nézve számolta a perceket. (Folytatjuk.)
