Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

«. oldal 1970. augusztus 26, szerda Jogunk a pult előtt A járőr és kutyája u. Az életszínvonal emelke­désével jár, hogy az em­berek egyre több drága, több ezer forintot érő háztartási gépet és készü­léket vásárolnak. Termé­szetes, hogy az ilyen nagy beruházásokhoz biztonság- érzet is kell: a vevő tud­ni akarja, hogy jól vásá­rolt, és ha gépével vala­mi baj történik, az meny­nyiben az ő kára és meny­nyiben a gyártó, illetve «ladó cégé. Ezeket a gépeket, készü­lékeket — hűtőszekrény, mosógép, centrifuga, rá­dió, televízió, motorkerék­pár, gépkocsi stb. — gyűjtőnéven tartós fo­gyasztási cikkeknek mondják. Éppen azért, mert rendeltetésük szerint hosszú ideig kell működ­niük, s mert az áruk is magas — az elmúlt év­ben az ezekkel kapcsola­tos jótállásokról öt mi­niszter adott ki együttes rendelkezést. A belkeres­kedelmi, kohó- és gép­ipari, könnyűipari, külke­reskedelmi és nehézipari miniszter együttes rendel­kezése (4/1969.) kimondja, hogy Spórolt nekünk a MÁV? Egyik nap Budapestre kellett utaznom. Reggel a vonat indulása előtt ne­gyed órával érkeztem a dunavecsei vasútállomás­ra. A pénztár előtt hosz- •zú sor kígyózott, s meg- adóan álltam a sor vé­gére. Nagy nehezen a pénztárhoz kerültem, de * jegyek kiadója — majd lenn a vonaton — jelszó­val becsukta az ablakot, és kifutott a sínek közé. Fürgesége indokolt volt, mert a vonat éppen in­dulófélbe került. Példáját követve, jó páran feltor­náztuk magunkat a vo­natra és már azon gon­dolkodtam, hogyan ma­gyarázom meg a kalauz­nak, hogy nincs jegyem. Ám a magyarázkodásra nem került sor, mert a jegykezelő Kunszentmik- lósig nem jelentkezett. Itt viszont át kellett gzállnunk. Rövid roham után végre kezemben volt az utazásra feljogosító menetjegy, és még fel is keveredtem a vonatra. Ott azonban elgondol­koztam a történtekről. Valami baj van a jegy­kiadással. Mert egy átla­gos hétköznap a becslé­sem szerint húsz—har­minc utast nem tudtak időben jeggyel ellátni. Pedig 15 perccel az indu­lás előtt ott voltunk a pénztárnál. Mi van ak­kor, ha a kalauz kéri a jegyet? Leszállít, vagy bír­ságol? Ez nekünk nem lett volna jó. Kunszentmikló- sig ingyen utaztunk, ez pedig a MÁV-nak nem jó. Kunszentmiklóson vi­szont le kellett szánnunk, ismét sorba állni és ott úgy tolongani, hogy még elérjük a csatlakozást. Es ez ismét nekünk rossz. — Jó lenne, ha a MÁV ily módon nem spórolna nekünk, és megfelelő jegykiadással segítené elő az utazás zavartalansá­gát. így mi takaríthat­nánk meg sok bosszúsá­got, kellemetlenséget. J. M. ha a tartós fogyasztási cikk hibás, a vásárló követelheti annak kija­vítását, kicserélését, il­letve visszavételét. A hibás készüléket nyolc napon belül ki kell ja­vítani. Ezeknél a bonyo­lult gépeknél azonban megtörténhet, hogy hibá­juk hosszabb javítást igé­nyel. Ha ez a 15 napot is meghaladja, kölcsönkészü­léket kell adni a vá­sárlónak a javítás idejére, a hiba bejelentésétől szá­mított 15 nap után, egé­szen addig, amíg kijavítva vissza nem kapja saját gépét. A tartós fogyasztási cikkekhez jótállást kell adni. A jótállás — cik­kektől függően — hat hó­naptól két évig terjedő idő szokott lenni. A ren­delet előírja, hogy a jót­állási idő a szokásosnál hosszabb lehet (az új gaz­dasági mechanizmus beve­zetése óta egyes vállalatok a jótállási idő meghossza- bítását is felhasználják gyártmányaik! népszerűsí­téséhez), de rövidetob nem. Ha javításra szorul a gép, vagy készülék, a jótállási időt annyival kell meghosszabbítani, ameddig a vásárló nem használhatta a megvásá­rolt tartós fogyasztási cikket. Természetesen a jótállás itt is a kereskedelmi cé­get terheli, akár hazai gyártmányú, akár külföldi gépet adott el. A javítás­ról is a kereskedelmi cég­nek kell gondoskodnia. Az olyan készülékeket, ame­lyek működéséhez rögzí­tett bekötés szükséges (pl. bojler, villanytűzhely stb.), a helyszínen, a vá­sárló lakásán kell meg­javítani. s ha ez semmi­képpen sem lehetséges, a le- és felszerelésről, va­lamint az el- és vissza­szállításról a kereskedő köteles gondoskodni. Ugyanez vonatkozik a 10 kilónál súlyosabb és a he­lyi közlekedési eszközökön kézicsomagként nem szál­lítható készülékekre is. Könnyen mozgatható, könnyű és akár villamo­son, autóbuszon is szállít­ható készüléket a vásárló köteles elvinni a legkö­zelebbi szervizbe, vagy ha ilyen nincs a helyiségben, a javítószolgálat helyi be­gyűjtőhelyére. A vásárló­nak- — ha a készülék be­szállítása külön költséget okpzott — a szállítási dí­jat a helyi viszonyoknak megfelelően kell megtérí­teni (tehát, ha autóbuszon szállította be a vásárló a hibás gépet, nem számít­hatja fel taxi díját stb.). A gép vagy készülék kicserélésére akkor kerül­het sor, ha az javítás után sem lenne jó, illetve ha javítása hatvan napnál hosszabb ideig tartana, vagy ha már ötször javí­tották és ismét elromlik. Ki kell cserélni azt a gé­pet is, amely három na­pon belül hibás lett, s er­ről nem a vásárló tehet. Lehetőleg azonos típusú gépet kell adni a rossz helyett. Ha a kereskedő a gépet nem tudja kicserél­ni, a vásárló visszakap­hatja a vételárat, vagy más típusú készüléket ve­het, s ha az drágább, a rossz készülék árát beszá­míthatják az új vételárba. A kereskedőnek és a vá­sárlónak egyaránt érdeke, hogy a tartós fogyasztási cikkhez mellékelt jótállá­si jegyet szabályosan tölt­sék ki és a vásárláskor, illetve a készülék üzembe­helyezésekor a dátumot tüntessék fel. A rosszul, felületesen kitöltött jót­állási jegy már sok vi­tát okozott vásárló és ke­reskedő között, de az is. hogy ha a jótállási jegy és a készülék számát, ada­tait nem egyeztették. A nagy összegű vásár­lások másik csoportja — elsősorban faluhelyen — az állatvásárlás. Ezt is számos jogszabály rende­zi. A tartós fogyasztási cikkeknél fennálló jótállás helyett itt szavatosság áll fenn: az eladó szavatol­ja, hogy olyan állatot adott el, amilyet a vásárló tőle akart venni. Ha va­lahol — itt aztán igen sokszor megtörténik, hogy utólag mégis végtelenbe nyúló viták és perek kez­dődnek. Az állatszavatosság sza­bályai csak egyes ha­szonállatokra vonatkoz­nak: lóra, szamárra, öszvérre, szarvasmarhára, bivalyra, juhra. kecskére és sertés­re. Az eladó és a vevő itt is — mint minden adás-vételnél — szerződést köt. Az eladó a szerződés értelmében hibátlan álla­tot köteles adni, s ha az állatnak mégis hibája van, a vevő követelheti a szer­ződés felbontását, vagy — ha nem egy meghatározott állat, hanem csak bizo­nyos fajta szerepel a szer­ződésben — az állat ki­cserélését. Ha több álla­tot, vagy egész nyájat ad­nak el, és ezek közötti van hibás, fel lehet bon­tani a szerződést vala­mennyi állatra nézve, ha a hibás állat különválasz­tása kárt okozna a vevő­nek vagy az eladónak. A vevő a hiba felismerésé­től számított nyolc napon belül köteles nyilatkozni, s ha erre az eladó nem válaszol, 60 napon belül indíthat pert jogai érvé­nyesítésére. V. E. A mai könyvek színe­sek, változatos témájúak, bennük szerelem és ka­land, győzelem és bukás, romantika és festői tájak váltják egymást. Öröm volt ideje bőven olvasni. Valósággal szerelmes lett a könyvekbe, ám néme­lyik útleírás rosszat su- gallt számára, ugyanis Jancsi úgy döntött, hogy v»i > '* iksT Mucsi Illés határőr és kutyája, Jemen. olvasni ezeket a könyve­ket, hát még írni azokat. T. János 16 éves egri fiú, a fővárosban ipari tanuló. A kazánkovács szakmával ismerkedik, s mivel csak hat órát dolgozik naponta, külföldre szökik. Igaz, csak néhány évig akart Amerikában, Afrikában tartózkodni, ott élménye­ket gyűjteni, mert Jancsi író szeretne lenni. Térképet, iránytűt, kom­bináltfogót és élelmiszert vásárolt, a térképen be­karikázta Bácsalmás kör­zetét, s megjelölte a ha­tárra vezető irányt is. Táskarádiót, elemlámpát is vitt magával, a rádiót azért, hogy tájékozódjon az időjárásról, a lámpát pedig éjjel az iránytű megvilágításához használ­ta. Tizenhat kilométert gyalogolt, mire megközelí­tette a határt. Esteledett, zuhogott az eső. Fehér nylonszatyorját, hogy ne világítson a sötétben, csa­lánnal borította be, s be­húzódott egy keskeny er­dősávba. Egy lombos tölgy alá telepedett, izgatottan kémlelt a sötétben. Erő­sen fújt a szél, s Jancsi kezdte kényelmetlenül érezni magát Egyre csak azon gondolkodott, mi lesz, ha elfogják, hogyan fog szülei, tanárai elé állni? Itt az erdőben eszmélt rá a fiú, hogy nagyon el­siette a dolgot. Félni kez­dett, valósággal remegett, nem bírta tovább a vára­kozást... Mucsi Illés határőrnek sem tetszett túlságosan az esős, sötét éjszaka Szá­molta a perceket, úgy vélte, sosem telik le a szolgálat de az vigasztal­ta, hogy nem volt egye­dül, ott lapult mellette kutyája, Jemen is. Haj­nalod ott, amikor a kutya hirtelen felugrott, szűköl­ni kezdett. A határőr azonnal észrevette, hogy az erdőből egy csapzott alak lépett ki... T. Jancsi állt ott a ha­tárőr előtt átázott ruhá­ban ... G. B. Boltnézőben Kaloesán A város boltjait könnyű végiglátogatni: a főutcákét oldalán sorakoznak. A vá­rosi tanács épületében levő iparcikkboltot választottam kiindulópontnak. Bár őszinte híve vagyok az ABC-rendszerű üzleteknek, ahol egy helyen kapható A Fáklya legújabb száma Milyen lesz a hírközlés utódaink korában? Murad Kaplanov profesz- szor szerint a harmadik év­ezred elejét az úgynevezett „immanens”, vagyis az olyan hírközlő eszközök fogják jellemezni, amelyek ugyanúgy hozzátartoznak majd az életünkhöz, mint manapság az óra vagy a szemüveg. A jelenlegi globális hír­közlést felváltja az egye­temes hírközlés. Az egyete­mes hírközlésre való átté­rés bizonyára rövidebb idő alatt bekövetkezik, mint amennyi idő alatt a nap­órát felváltotta a karóra. Az egyetemes hírközlésre való áttéréshez mindenek­előtt szuperminiatür adó­vevő készülékeket kell konstruálni a hang és a kép továbbítására, s kisméretű áramforrásokra, valamint olyan közvetítő rendszerre és optimális energiaátala­kítókra lesz szükség, ame­lyek közvetlenül hatnak az emberi érzékszervekre. Széleskörűen elterjednek majd a diktafon és az író­gép funkcióit egyesítő ké­szülékek. A vevőkészülé­kek táplálására az emberi test melegét fogják fel­használni. Az egyetemes hírközlő rendszer szociológiai kö­vetkezményei nagyon lé­nyegesek lesznek. Erősen megváltozik majd a váro­sok, a kulturális és oktatá­si intézmények képe, vala­mint a szállítások struktú­rája. A szakmai és üzleti utazások szükségessége csökken, minden kérdést még igen nagy távolságból is pillanatok alatt el lehet dönteni. Az egyetemes hírközlés­nek azonban minden előnye mellett árnyoldala is lesz: információundort kelt az emberben. A „beteg” szá­mára az információ terüle­tén jóval nehezebb feladat lesz „kimélő étrendet” elő­írni, mint a táplálkozás­ban. Ezt a cikket a Fáklya c. lap augusztus 30-án meg­jelenő, 16. számából vettük át. Ebben a számban továb­bi érdekes anyagokat talál az olvasó a Mai kérdések, mai vélemények című ro­vatban. Beszámol a lap az új szovjet iskolareformról, a világhírű bürakani csil- ’agvizsgálóról, egy új, szí­nes. szovjet kalandos film­ről. felvágott és pipereszappan, írószer és pezsgő, mégis elcsodálkoztam, mikor a kalocsai motívumokkal dí­szített térítőkét ebben a boltban pillantottam meg. A Piros Arany cukrász­dában fagylaltot kértem. Nem volt. — Elromlott a gép — közölte velem a felszolgáló kislány, és figyelmemet nyomban a hűtővitrinben sorakozó krémekre hívta fel. Sorolta a választékot, mindenképpen kárpótolni akarva a vendéget — és természetesen a forgalom- kiesést. A vendéglátásnak ez az a módja, amit az ember mindig, mindenhol szívesen fogadna. Az aján­lott gyümölcsös csokoládé­krém dicséretére válik a készítőnek! Az edényboltban két olyan cikket fedeztem fel, ami keresett ugyan, de rit­kán kapható. Az egyik: egyszemélyes zománcozott ételhordó, a másik, a húsz­literes óriás kukta. Kisebb üzemi konyhák gőzüst he­lyett hasznosíthatják. A méretes cipőbolt kira­katában a szép cipőket egymás mellé sorakoztat­ták, mint egy szekrényben. Pedig jobban mutatna, ha ízlésesen elrendeznék, a hímzett fekete magasszárú cipőt például középre rak­nák, hiszen népművészeti remekmű. Az üzletek sorát ezen az oldalon a Sütőipari Válla­lat boltja zárja le. A ke­nyéren, péksüteményen, és különböző levestésztán kí­vül a kettős üzlethelyiség­ben presszókávét, hat-hét féle rétest, és egy különle­ges süteményt: a burekot árusítják. A burek — a horvátországi osijeki test­vérvállalat. útmu("+ása alapján honosodott meg Kalocsán. A város, és a környék lakói gyorsan megkedvelték, a vállalat pedig a két burekkészítő mellé két tanulókislányt osztott be. Számolnak az igények növekedésével. A másik oldalon az ék­szerbolttal kezdődik az üz­letek sora. Különösen a bi­zsukészlete szép és válto­zatos. A 452-es ruházati boltban a rövidáru osztá­lyon előnyomott kalocsai motívumokkal „kiírt” kézi­munkalapokat kínálnak és mellé színjátszó színes fo­nalat. A szép mosolyú el­adónőt kérdezem: sokáig kell még gyalogolnom a népművészeti boltig? — Kalocsán nincs nép- művészeti bolt!... Pedig de sokan keresik!.. 1 A városban tehát, ahol a népművészetnek jeles ha­gyományai vannak, ahon­nan pingáló- és íróasszo­nyok világot járni indul­nak, nincs kizárólag nép- művészeti tárgyakat árusí­tó üzlet. Budapesten, a Ba­laton partján, és szerte az országban egyre több „Sou- venir”-boltot létesítenek, ahol megtalálhatók a táj­egység népművészeti mun­kái. Hasznos lenne az illeté­kes kereskedelmi szervek­nek felfigyelniük erre a hiányosságra. Átmeneti megoldásként elfogadható ugyanis, hogy egy-két, egé­szen más cikkeket árusító boltban lehessen vásárolni ezeket a munkákat, de az egyre növekvő bel- és kül­földi idegenforgalom és nem utolsósorban Kalocsá­nak és környékének lakói mindenképpen megérde­melnék egy reprezentatív jellegű népművészeti és há­ziipari bolt megnyitását, a város főutcáján. Sclmcci Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents