Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

1 r *970. augusztus 2S, ke?W K oldal ^ A legrégibb sumér, babilóniai és asszír könyv­tárak magukkal a biro­dalmakkal együtt pusztul­tak el. Megsemmisítésük majdnem kizárólag hódító háborúkhoz fűződik. E könyvtárak égetett cserép­táblákon őrizték koruk tu­dását, s könyveik különös anyagának köszönhetjük, hogy egy részük a romok alatt is épen maradt. Úr­ból kb. 6000 cseréptáblát sikerült a régészeknek megmenteni; ezek nagy része az i. e. 2500-as évek­ből származik. A nippuri nagy könyvtár romjai alól • pennsylvaniai egyetem régészei kb. 50 000 cserép­táblát mentettek ki. La- gash feltárása már majd­nem százezer cseréptábla megmentését eredményez­te. • Az ókori Egyiptom is gazdag volt köz- és ma­gánkönyvtárakban egy­aránt. Az állami könyv­tárak és levéltárak papí- rusztekercsek ezreit őriz­ték; a megmaradt, viszony­lag kevés számú anyag a hieroglifák megfejtése után gazdag ismeretanyagot adtak az ókori Egyiptom életének megismeréséhez. A Ramesseum épületében a könyvtárat már külön helyiségben helyezték el. Az edfui Horus templom, a philaei Isis templom könyvtára („Sását istennő könyveinek terme”) ugyan­csak nagy tömegű papi­ruszt őrzött. A megmaradt és Európa nagy könyvtá­raiban féltve őrzött papí- rusztekercsek természetesen csak töredékét képezik a hajdani nagy könyvtárak anyagának. Az európai műveltség bölcsőjét képe­ző görög kultúra legna­gyobb könyvtára Alexand­riában volt. Egykori for­rások szerint a Museion 400 000, a Seraphis temp­lom könyvtára pedig 40 000 tekercset őrzött Legis­mertebb könyvtárosa Kal- limachos volt, a kiváló gö­rög költő. Az a feltevés, hogy ezt a maga korában páratlan gyűjteményt 642- ben. Alexandria elfoglalá­sa után az arabok gyújtot­ták volna fel, az újabb kutatások eredményekép­pen megdőlt. A Museion i. e. 47-ben, a Caesar- Pompeius háború alkalmá­val tűzvész martaléka lett, 390-ben pedig a templo­mi könyvtárat rombolták le. A könyvár pusztulása sok olyan alkotás megsem­misülését vonta maga Után, melynek kézirata csak itt volt található, s amelyeket azóta is legfel­jebb csak a címekben is­merünk. Az alexandriai könyvtár pótlására II. Eumenes által alapított pergamoni könyvtár (kb. 200 000 tekerccsel) szintén a történelem viharának esett áldozatul. Ez a könyvtár volt az, amely a papirusz helyett a pergament hasz­nálta a könyvek előállítá­sához. * A római birodalom igen sok könyvtárának is csak az emléke maradt meg az utókorra. A győz­tes római hadvezérek a római könyvtárakat zsák­mányolt kéziratokkal gya­rapították. Az első nyilvá­nos könyvtárat Julis Cae­sar tervezte, de halála miatt Varró a tervet már nem valósíthatta meg. A Forum közelében levő Li­bertás templom könyvtá­ra, a palatínus! Apollo templom könyvtára hosz­szabb-rövidebb fennállás után megsemmisült. A Bibliotheca Octaviana i. u. 80-ban égett le. A Tibe­rius által alapított könyv­tár (a Templum Augusti Noviban), azonban még Vespasianug alatt is állt, megsemmisülésének idő­pontja bizonytalan. Legto­vább a Bibliotheca Octa­viana állta a történelem viharait, s még az ötödik századból is van róla hír­adásunk. Róma hatalmá­nak a lehanyatlásával azonban a könyvtárak is majdnem teljesen el­enyésztek. * Nagy Konstantin után Róma mellett Bizánc lett a klasszikus kultúra második középpontja. Bi­zánc híres könyvtárát i. u. 354-ben II. Konstantinus alapította, de ez 476-ban leégett. Helyette csakha­mar újat szerveztek, shogy az antik irodalom egyrésze fennmaradt az elsősorban ennek a könyvtárnak kö­szönhető. E könyvtár majd ezer év alatt a tudás vég­telen kincsestárát gyűjtöt­te egybe. Amikor II. Mo­hamed csapatai 1453-ban elfoglalták Bizáncot, a könyvtár kincseinek legna­gyobb része is veszendőbe ment. A könyvtár kincseit részben elégették, részben drágaköve®, aranyos-ezüs­tös kötésüktől megfosztva szekérszám elkótyavetyél­ték. E nagy kulturális veszteséget sosem tudta pó­tolni az emberiség. * Magyar szempontból a legszomorúbb Mátyás ki­rály európai jelentőségű Bibliotheca Corvinianajá- nak a pusztulása volt Má­tyás óriási anyagi áldozat­tal páratlan könyvtárat hozott össze, melynek kö­tetei nemcsak tartalmilag, de külső kiállításuk szem­pontjából is méltán vívták ki Európa tudósainak az elismerését A könyvtár széthordása már Mátyás halála után megkezdődött: a Budán megfordult kö­vetek, külföldi előkelősé­gek mind szívesen vittek egy-egy kódexet magukkal „emlékbe”. A pusztulást a török hódoltság fejezte be, amely a Koránon kívül alig becsülte a könyvet. A fennmaradt 168 hiteles Corvinából — amelyek világszerte a nagy könyv­tárak féltve őrzött kincsei — hazánkban mindössze 43 kódexet őriznek; elke­rülésük és visszakerülésük története valóságos regény. • A huszadik század elején a legnagyobb könyv­tári pusztulás a torinói Bibliotheca Nazionaleban következett be, tűzvész martaléka lett. A könyv­tár mint építészeti emlék is nevezetes volt, de fa mennyezeteit, fa könyv­szekrényeit nem lehetett éppen korszerűnek nevez­ni, s éppen ez okozta — 1904. január 25—26-án — a könyvtár vesztét. A vil­lamos vezeték rövidzárla­tot kapott, a faanyag rög­tön lángralobbant, s a tűz­oltók minden erőfeszítése ellenére 32 000 kötet nyom­tatott könyv és 3400 kö­tet kézirat pusztult el, amelyek közül a utóbbiak pótolhatatlanok. S amit a tűz megkímélt, azt a víz tette tönkre. • A második világhá­ború — elsősorban a lé­gitámadások következté­ben — mérhetetlen káro­kat okozott a könyvtárak­ban. Az elpusztult egye­temi, városi, egyesületi stb. könyvtárak felsorolá­sa maga is külön kötetet tenne ki. A nagy nemzeti könyvtárak azonban — okulva az első világháború tapasztalataiból — értéke­sebb anyagukat még kellő időben bombabiztos he­lyekre rejtették el. Csak Varsó könyvtárait érte pó­tolhatatlan károsodás és a Szerb Nemzeti Könyv­tárt, amely Jugoszlávia németek által történt le- rohanásakor, 1941. április 6-án teljesen elpusztult. A pótolhatatlan veszteséget itt is a kéziratojc elpusz­tulása jelentette, amely a könyvtárat a Balkán tu­dományos centrumává avatta. Az 1832-ben alapí­tott könyvtár könyvanya­gának 85 százalékát már pótolta ugyan, de a kéz­iratok pusztulása az egész világ tudományosságát ko­moly értékektől fosztotta meg. G. F. Egészségügyi kombinát 1971. január 1-én kezdik építeni Fülöpszálláson az egészségügyi kombinátot. A 3 millió forintos költségű épület földszintjén két or­vosi, egy fogorvosi rendelő, csecsemőtanácsadó és a 25 személyes öregek napközi otthona kap helyet. Az emeleten három, egyen­ként háromszobás össz­komfortos orvoslakást épí­tenek. Az egészségügyi kombinátot 1972. április 4- én kívánják átadni ren­deltetésének. Sári József zeneszerző Nevével két alkalommal is találkoztunk a hangver­senyek programján. Beszél­getésünk egyáltalán nem hasonlított az interjúk fe­szes kérdés-felelet párbajá­ra — kötetlenül csapong- tunk témáról-témára, a mai zene beláthatatlanul bonyolultnak tűnő kérdés­komplexumától személyes élmények felelevenítéséig. — Emlékszem, karvezetői diplomahangversenyeden Sztravinszkij: Négy orosz népdalát vezényelted. So­kunknak nem tetszett a mű, akkor, tizenegy évvel ezelőtt meghökkentően mo­dernnek éreztük. — Számomra is nagyon újszerűnek hatott akkor, vezényelnem sem volt könnyű. Pedig végtelenül egyszerű, a népdal hang­nemvilágát át nem lépő feldolgozások voltak. — Visszagondolva nagyon jellemzőnek érzem ezt az esetet. — Hogyne, az is volt. Akkoriban tíz-tizenöt, vagy még több éves késéssel ér­keztek el hozzánk a modern művek, az új törekvések. S ezt a lemaradást később lázas igyekezettel próbál­tuk pótolni. Úgyszólván az eredmények megérlelésére sem maradt idő. Ugyanak­kor külföldön is folyt a hajsza a feltűnésért: min­denáron újat kellett kita­lálni, hogy számontartsák a zeneszerzőt. Ezen túl va­gyunk, s kint sem számít ma már sikknek, ha vala­ki mondjuk baltával veri szét a pódiumon a zongorát. Nem véletlen, hogy az IGNM idei baseli feszti­válján Durkó: Altamira és Jeney; Soliloquim című műve kimagasló sikert ara­tott. — Végül is a tehetség az alapja mindennek, ezt nem pótolhatja semmiféle meghökkentő ötlet. — Nagy előnyünk az is, hogy nálunk komolyan ta­nítják a zeneszerzés mes­terségbeli részét, ami nél­kül nem lehet „egyéni” stílusban alkotni. Külföl­dön előfordul, hogy a leg­zajosabb feltűnést keltő ze­neszerző nem tud mondjuk C-dúrból E-dúrba modu­lálni. És még egy dolog van, ami kötelez minket: az az emberi és művészi mérték, amit legjobbjaink állítottak féL Amióta pél­dául Kurtág megkompo­nálta a „Bornemissza Pé­ter mondásaiét, azóta nem lehet Magyarországon akár­mit leírni! — Kurtág nevét a fiata­lok között emlegetik, pe­dig túl van a negyvenen. Szerinted meddig fiatal egy zeneszerző? — Ez nem az évek szá­mától függ. Talán addig, amíg be nem zárkózik. Sztravinszkij 88 évesen is fiatal. Köztem és öcsém közt csak 5 esztendő van, mégis szinte másik gene­rációhoz tartozunk. Én kon­zervatív vagyok mellette, őt minden izgatja, ami új, minden lehetőséget fel akar használni. — Banális kérdés, de mégis felteszem: a mai ze­neszerzők közül kiket ér­zel magadhoz legközelebb? — Az említetteken kívül a francia Boulezt és a len­gyel Lutoslawskit Mind- kettejük művészetében meg van az a stabilitás, ami biztosítja, hogy e leg­merészebb újításokban is a legjobb úton maradja­nak. — Tudom, vitatkoznak rajta a fiatal zeneszerzők, hogy a nemzeti hagyomá­nyok folytatásai vagy egy nemzetközi stílusba való bekapcsolódás útja járha­tóbb és helyesebb-e. Mi erről a véleményed? — Nem tartom lényeges kérdésnek. Személy szerint inkább az ún. „világzene” elvét vallom, de az igaz­ság az, hogy egy külföldi azonnal felismeri a magyar jelleget a művekben, akár akarja a szerző, akár nem. Nem is lehet ez máskén*. — Mivel most egy zenei nevelési szeminárium al­kalmából vagyunk együtt, beszéljünk erről a témáról is! Ügy látszik, mintha ide­genkednétek a pedagógiá­tól, mintha ebben nem kö­vetnétek Bartók és Kodály példáját. A győri zenekar számára írt műveddel meg­cáfolod ezt a látszatot? — A probléma lényege ott van, hogy ha napjaink­ban egy zeneszerző peda­gógiai művet ír, a játszha­tóság érdekében rendsze­rint nem a saját hangján szólal meg, hanem egy ko-; rabbi stílust választ. Ilyen tekintetben komp­romisszumra kényszerül­tem én is. Megpróbáltam a magam mondanivalóját a zenekar felkészültségé­nek fokán megfogalmazni s ehhez választottam azt a stilizálást, amit a Bartók­ra való emlékezés indokok Kimondott pedagógiai mű­veket csak egy kialakult stíluson belül lehet írni. Amíg a zene versenyfutás-; ban van önmagával, addig erre még jó ideig várni kell. — De arról most sem mondhatunk le, hogy ta­nítványainkat az új művek befogadására előkészítsükf — Igen és ehhez elsősor­ban a pedagógusoknak kell a mai zenével minél job­ban megismerkedniük. K. T. (98) A történet vége, ha úgy tetszik az epilógus né­hány nap múlva játszódott le egy másik városban. Klossnak találkoznia kellett egy bizonyos Stefánszki nevű összekötővel, s amikor belépett a megadott la­kásba, Filipet látta maga előtt. Sokáig némán szorongatták egymás kezét, aztán Kloss elmondta annak az estének a történetét. A ter­vet a legapróbb részletekig, s aztán Filipet faggatta, mi minden történt vele azóta. Megállapították, hogy szerencséjük volt. mégpedig nem is kevés. Brunnernak persze néhány keserű órát szereztek, Geibel dühöngött, mint egy megsebzett vad­állat, de aztán megkönyörült Brunneren — meg per­sze önmagán is! — és elküldte a soronkívüli jelentést Varsóba, mi szerint a Filipják nevű ügynököt szökési kísérlet közben lelőtték. — Az egészből — természetesen Filipéket leszámít­va — Geibel húzta a legtöbb hasznot. Az elmenekült Kobasova asszony lakásából magához vette a legér­tékesebb műkincseket, amelyeket gondosan becsoma­golva elpostázott Magdeburgba, Geibelné asszony cí­mére. — Sajnálom — fejezte be Kloss az emlékezést —, hogy nem tudom mi is lett Iréna asszonnyal. Meg kell hagyni, bátran viselkedett, s nem kevés múlott rajta azokban az órákban. — Nyugodj meg — mondta az orvos. — Bartek el­vitte magával az erdőbe, s néhány hetet ott töltött. Azután Varsóba ment, új papírokkal. Szerzett lakást. Most használtruha-kereskedő a cégtábla szerint, és fegyverkereskedő a mi megbízásunkból. Meg kell hagy­ni, nagyszerű asszony, és határozottan egy üzleti zseni Már ismét megszerezte a maga kis vagyonát. EGY ÉJSZAKA A KÓRHÁZBAN A legrosszabb időszak kezdődött; várni, csak várni, percenként az órára nézve várni, hogy jelzés érkezzen az akció befejezéséről. Ha minden simán megy — gondolta Kloss —, s az akció 16 órakor megkezdődik, Évának 18 órára már vissza kell érnie, 19 órára pedig már elindulhat a meg­beszélt találkozási helyre. Az akció sikere után azon­nal meg kell változtatni a találkozási pontokat, s le­hetőleg az összekötőket is. Sajnos, Éva nem a legóva-' tosabb lány. Rendkívül bátor és merész, az igaz, de óvatosságból nem ártana jobban kioktatni — fűzte tovább a gondolatokat Kloss, s egyre idegesebben te- kintgetett az órára. — Főhadnagy úr, nem is figyel arra, amit mondok? — kérdezte Rhode épp abban a pillanatban, amikor Kloss megállapította, hogy már mindössze 5 óra van az akcióig. — Dehogynem. Hallgatom, ezredes úr. ön éppen Kruchkáról beszélt. — Igen, róla —, s most Rhode tekintett az órájára. — Azt hiszem, már elindultak Kiéiből. Este találko­zom vele. önt pedig kérem, hogy két órán belül ellen­őrizze Kruchka mérnök iratait, s készítsen róla rövid jellemzést számomra. — Két órán belül az asztalán lesz a jellemzés — állt fel Kloss. örült, hogy végre kiszabadulhat a főnöktől. A szobájába sietett. Elővette Kruchka dossziéját, de közben arra a másik ügyre gondolt folyton. Vajon megfontoltak-e eléggé mindent? Az akciót elég rövid idő alatt kellett előkészíteni, hiszen Kloss csak tegnap reggel tudta meg, hogy Kruchka elhagyja Kielt, ma délután két óra körül, összesen 24 órájuk volt előké­szíteni a tudós elrablásának akcióját. Kruchka volt ugyanis az egyetlen ember, akitől mindent meg lehe­tett tudni arról a bizonyos X—8-as fegyverről, amely­ről mostanában legendákat szőttek még a hadvezeté­sen belül is. Igaz, Rhode is sokat tudott erről a fegyverről, hi­szen személyesen őrködött a tudós biztonsága felett, de Rhodeből még úthengerrel se lehetett volna kipré­selni semmit. Igazi katona volt, aki sokszor nézett már farkasszemet a halállal, s mindannyiszor bátran. Kloss gyakran sajnálta, hogy Rhode az ellenség em­bere. Más, emberibb politikai meggyőződéssel a „Nagy föld”-nek is hasznára válna — állapította meg róla a főhadnagy. A feladattal Lis csoportját bízták meg. Tíz férfit és Éva lapult most az erdőszegélyen, várva, hogy feltűn­jön Kiel felől a tudós gépkocsija. S latolgatva, hogy vajon milyen erős kísérettel érkezik Kruchka, Lis és Éva titokban remélték, hogy Kloss csak óvatosságból jelzett körülbelül két szakasznyi SS-t, Kruchka kísére­tének. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents