Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
(. oldal 1970. augusztus 85, kedd Asszonyok a Konzervgyárban Qyakran napi 12 órát : állítja a gépet, míg beszél- | ilyenkor úgy 1200 mázsát ' romszor kaptuk meg a szo- dolgoznak a Kecs- ! getünk. j mozgatunk meg. Egyszer cialista címet. Majdnem keméti Konzervgyárban; | — Hogy bírom a mun- 1 már megszámolom, hányat mindegyik tagja kiváló legtöbbjük nő. Hogyan bír- ( kát? Megszoktam már, 1 fordulok naponta, az udvar dolgozó. Az idén én is meg- ják ezt az iramot — erről mindig így van ez, mióta ] és a feldolgozó között! Sok j kaptam a kitüntető csilaAmin nem lehet takarékoskodni! VANNAK ÜZEMEK, beszélgettünk néhányukkal. itt vagyok. Dolgozni kell, a munka, de elég szép ösz- — összeérett minden — i hiába van meleg vagy hi- j szeget kapunk; fő szezongot. Tíz év rengeteg idő... mondják —, meg aztán az [ deg. Nem nehéz ez a tar- J ban két és fél ezret. Kell Megszoktam, szeretek itt. időjárás miatt az első fél- | goncázás, a gép emel, de ' a pénz — három fiam van, Nem mennék el. máshol is kell. nenogy ; még egyik sem keres. Elfá- j csak dolgozni kell. Ezt a gyárat meg úgy ismerem, évben alaposan lemarad- ( figyelnünk tunk, amit pótolni kell valahogy ... baleset legyen, mert akkor j radok alaposan, amire ha- bizony ugrik a betétlapunk | zamegyek. A tíz év alatt, ■ a jogosítványból. Ha elfogy mióta itt vagyok, a csalá- Molnár György né für- 1 a három, vége a targonca- dóm is megedződött; tud^ 1,1 ge elektromos tar- ] vezetésnek. Nekem meg | ják, segíteniük kell otthon, goncával jókora tartályt 1 mind megvan, négy év alatt Régi, összeszokott brigád a visz a zöldségrészleg udva- rém volt balesetem. miénk — a Schönherz Zolrán. Lerakja a terhet, s le- I Hosszú a napi 12 óra, [ tán —, négy év alatt háLépcsőfokok az ezredfordulóhoz Népgazdaságunk távlatait kutatók szerint 1965-től — tehát a harmadik ötéves terv kezdeti időszakától — számítva hazánkban az egy főre jutó nemzeti jövedelem két, két és félszeresére nő — 1985- re. A 70-es években sor kerülhet az 5 napos munkahét bevezetésére, a heti átlagos 42,5 órás munkaidő mellett, majd több tényezőtől — pl. a termelékenység alakulásától — függően 1985-re általánossá válhat a heti 40 órás munkaidő. Elképzelhető 1985-re a jelenlegi átlagos nyugdíjak megduplázódása, s a családi pótlék négyszeresére emelése. Valószínű, hogy a2 1980-as években a lakosság évenkénti gépkocsivásárlása eléri a napjainkban forgalomban levő összes magángépkocsik számát. A lakosság által fogyasztott áruk mepy- nyisége 15 év múltán legalább a duplája lesz a mainak. Minden 5 éves gyerek számára lesz óvodai, illetve előiskolai férőhely. Program, hogy 1985-ig minden arra igényt tartó családnak önálló lakása legyen. S az csak természetes. hogy másfél évtized múltán lakás csakis teljes komforttal létezhet. Ezeket az adatokat a népgazdaság 15 éves távlati tervprognózisából ragadtuk ki. Szándékoson az életszínvonal alakulását felvázoló adatokat, természetesnek véve azt, hogy mindenki tisztán látja: ezek eredmények, s nem ajándékok formájában teremtődnek meg — tisztes és tervszerű munkával valósulhatnak meg csupán. A szorgos munka, a munkában a tisztesség — lehet állampolgári elhatározás dolga, noha ezt az „elhatározást” népgazdasági és vállalati, sőt, munkahelyi szinten is lehet ösztönözni, formálni, ama bizonyos, elég sokszor szóba- kerülő, gazdasági szabályzók segítségével. A munka tervszerűsége azonban már — népgazdasági mértékben mindenképp — társadalmi ügy. így a tervszerűség záloga, egész terv- gazdasági rendszerünk. Ennek a rendszernek alapja — az ötéves tervek láncolata — a múltban a körülményeknek megfelelően, rugalmasan, kiegészülve a hároméves tervekkel. Ebben a tervperiódus-lánco- latban építkezik majd negyedszázada az ország gazdasága, gyarapszik, — hol lassabb, hol gyorsabb ütemben — a családok háztartása. Ez a folyamat, s ez a konkrét munka napjainkban, a negyedik ötéves terv összeállításakor természetszerűen kerül már előtérbe: ez az ötéves terv már teljes egészében a következő másfél évtized, sőt a kétezerig vezető gazdaságfejlesztési irány első, indító szakaszának minősült. Ez a minősítés fogalmazódott meg a Központi Bizottságnak a negyedik ötéves terv irányelveiről közreadott határozata második fejezetében: A népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei — cím alatt. „A IV. ötéves terv a lehetőségeknek megfelelően hasznosítja a hosszú távú tervezés eddigi eredményeit — állapítja meg a határozat — valamint a tudományos-műszaki fejlődésre készített népgazdasági prognózisokat.” Minthogy a hosszú távú tervek lényegében tartalmazzák, hogy távlati céljaink eléréséért — amelyek közül néhányat fentebb megemlítettünk, s amelyeket sűrítetten a szocializmus teljes felépítésében lehet megfogalmazni — milyen üteműnek kell lenni a gazdaság fejlesztésének, milyen technikai fejlesztés kell hozzá, s milyen népgazdasági struktúraváltozás, s miképp kell alakulniok, fejlődniük a nemzetközi gazdasági kapcsolatainknak; — ezzel kijelöli azt is, hogy már a negyedik ötéves tervben milyen irányba kell folytatni a munkát — elindulva a gazdaság- fejlesztéssel az ezredforduló felé — lépést tartva a nemzetközi fejlődéssel, ütemmel. Ennek érdekében az irányelvek pontról-pontra megjelölik azokat a lépéseket, amelyeket a negyedik ötéves tervjavaslatnak tartalmaznia kell, mikor az országgyűlés elé kerül megvitatásra. Itt megfogalmazódik, hogy a központi feladat a fejlesztés intenzívebbé tétele, a termelékenység, jövedelmezőség javítása, hogy a központi kérdés a tudományos-technikai vívmányok jobb hasznosítása, hogy közelebb kerüljünk a nemzetközi élvonalhoz. s a szocialista gazdasági integráció megteremtésének szolgálata. Ezek a fő pontok, de elérésükhöz az eszközöket is megjelöli a határozat. Egyfelől, amikor a többi közt kimondja, hogy a nemzeti jövedelemből a tudományos kutatásra, technikai fejlesztésre fordított erőforrásokat növelni kell. másfelől akkor is. amikor a mainál magasabb szintű általános- és szakképzést, és a kiterjedtebb foglalkoztatás alapján az egyéni képességek fokozottabb kibontakoztatását sürgeti. A hatékonyabb, termelékenyebb munkához kell a korszerű technika, de ha nem párosul korszerű tudománnyal — nem hozza magával, nem hozhatja, azt a dinamikus fejlődést — amelyet céljaink eléréséhez szükségesnek tartunk. A korszerű tudományt pedig nem lehet pusztán licenszek, és know- how-k formájában importálni — ennek hazai „termelését” is fokozni kell. Éppen ezért, ha valaki távlati terveink, s ennek kapcsán már a IV. ötéves terv céljaink realitását firtatná — a realitást ebben a programfejlesztésben fedezheti fel. A TV. ötéves terv már talmazza is a közismerten számítástechnikai programként emlegetett fejlesztési tervet. A továbbképzés fontosságának hangsúlyozása pedig újólag arra utal, hogy a következő tervidőszakot valóban a következő évtizedekre való gyors, hatékony, és eredményes felkészülés éveinek kell tekinteni. A fejlődés gyorsul — bizony nekünk is meg kell teremtenünk szervezeti kereteit, annak — a világban sok helyen fáradoznak már ezen — hogy valaki élete során könnyedén és áldozatok nélkül, akár többször is pályát, mesterséget változtathasson. Kivált azoknak kell erre gondol- niok. s azok számára intézkedik máris a KB-hatá- rozat, akik majd az ezredforduló után mennek nyugdíjba. Igen. egyik — ha nem a legfontosabb „lépcsőfok” ez az ezredforduló felé: az oktatás, a továbbképzés fejlesztése. Ezt a C;kVe* néhány, másfél-két évtized múltán várható életszínvonal-adat megemlítésével kezdtük s eljutottunk a jövő, vagy az azt követő oktatási évek feladataihoz. Az ag érdekes azonban, hogy a IV. ötéves tervjavaslat, vagy az arról szóló irányelvek tárgyalása, ismertetése kapcsán — 5— 1.0 esztendővel vissza is pillanthattunk volna. Könnyedén. IBen. ez ennek a programnak jellegzetessége: so- ronkövetkező legközelebbi s legsürgősebb teendőinket az eddig megtett útból, elért eredményeink alános elemzéséből, jelenlegi képességeink naprakész felméréséből — s hazánk d“ nz eaéaz világ évtizedekben várható fejlő -léséből vezeti le. 1 G. F. mint a tenyeremet. Olyan már, mintha hazajönne az ember. * i rnyékos helyen, szo^ rosan egymás mellett, nagy méretű hengerek forognak. Körülöttük a földön folyik a víz, gumikesztyűs, csizmás, köpenyes asz- szonyok tocsognak benne, cipelik a ládákat, adagolják a zöldbabot a hengerekbe. Itt sem látok egyetlen férfit sem. Megszólítom az egyik asszonyt. Baranyi Imréné, az Egyetértés brigád vezetője pár perc alatt sok mindent elmond. — Ez a babtisztító gépsor. Egymás között ugyan csak hegyezőnek hívjuk, de nehogy így írja, mert aztán megint bent leszünk a Ludasban viccként! — pereg, a nyelve jókedvűen. — Különben a szárítóban vagyunk, de ott most dolgoznak a szerelők, javítják a gépeket. Ügy két hét múlva majd takarítunk — lesz mit, minden csupa mész. piszok —, aztán megindul a termelés. Nyolctagú brigádunk mindegyike nő. Mind régi dolgozó, szereti a munkáját. Én is már 12 éve itt vagyok. Megszoktam a szárító fülledt melegét, a cipekedést. Ilyenkor, főszezonban egy kicsit jobban ráhúzunk. Akarat kérdése az egész. No, meg a nyersanyagé, mert ha az jön, akkor mi dolgozunk, ahogy bírunk. Mire vége a munkaidőnek, bizony nem mondhatom, hogy nem kívánom a pihenést. Otthon megosztjuk a munkát, marad idő még szórakozásra is. Sokszor rendezünk brigádösszejövetelt, értjük egymást, segítünk, ahol lehet. Remélem, innen megyek nyugdíjba... * M ajdnem minden má- sodik mondatban a „Mi”, azaz a brigád szerepelt valamiképpen. Az egyéni teljesítőképességen, a megszokáson túl — úgy hiszem — ez az összetartozás adja azt az erőt, amely- lyel győzik a főszezon rengeteg munkáját. Ha egyikük fáradtabb, vagy nem érzi jól magát, természetes, hogy a másik, a többiek a helyére állnak. Dénes Éva amelyek vezetői az uj termelőegységeket, gyárrészlegeket majdhogynem soron kívül, minden körülmények közt megépítik, de a biztonságos munkavégzést, a szociális és egészségügyi feltételek megteremtését távolabbi időre halasztják. „Erre már nincs pénz” — hangzik a sztereotip mentegetőzés. Több mint 20 milliós költséggel nemrég készült el a megyében egy speciális gyár, s az SZMT Munkavédelmi Bizottságának csak többszöri konzultáció és határozott intézkedések révén sikerült elérnie, hogy az üzemhez a foglalkoztatott létszámnak megfelelő szociális létesítményeket építsenek. PEDIG a Munkatörvénykönyvtől kezdve a SZOT-szabályzaton át az Általános balesetelhárító tást, pedig ez a rendelkezések szerint is csak negyedrendű óvórendszabály a megelőzésben. Ez csak átmenetileg olcsó, mert a foglalkozási ártalom következményeként — később mégis megbetegszik a dolgozó. AZ EGÉSZSÉGÜGYI és egészségvédő óvórendszabályig számos és részletes, szigorú előírás szól arról, hogy „A dolgozók testi épségének, egészségének, munkaképességének megóvása érdekében minden munkahelyen korszerű technikával, technológiával, munkaszervezéssel, a tudományos eredmények felhasználásával gondoskodni kell a munkával kapcsolatban keletkezett ártalmak megelőzéséről.” — És mégis, mennyi még a kívánnivaló! Nem kevés munkahelyen tekintik csak má- sod-harmadlagos feladatnak a munkabiztonsági és egészségi védelmet — mindennek elébe helyezve csak a termelési érdekeket. Ezt pedig ma már — elég régen túljutva a „szegényes” adottságokon —: nem lehet elnézni. Szomorú tapasztalat mégis, hogy nem egy üzem csupán minimális mértékben, tessék-lássők biztosítja a szociális és egészségügy feltételeket — indulásakor. A beruházási költségeket ezek rovására csökkentik, s hosszú évekbe telik, míg a létszámhoz szükséges nagyságú ilyen létesítmény megépül. Holott kimutathatóan többe kerül ez a későbbi pótlás, hiszen a megbetegedés veszélye fokozódó mértékben fennáll Jellemző, hogy a táppénzes napok száma is ezeknél az üzemeknél emelkedik. A munkabiztonság műszaki feltételeinek megteremtése helyett szívesen helyezik előtérbe a védőétellel, -itallal való elláóvintézkedések között alapvető a tisztálkodási lehetőségek biztosítása, korszerű öltöző, mosdó építése. Sajnos, egyes tervezők is hajlamosak ezeken spórolni, szintén a — minden a termelés! jelszóval. Terveznek 3—4 zuhanyozó rózsát a mosdóba, ahol mondjuk háromszázan dolgoznak összesen — és három műszakban. Lehet itt szó tisztálkodásról? Számoljunk egy kicsit. Az adott üzemben 100 ember akar mosdani műszak végén. Számítsunk csak 5— 5 percnyi zuhanyozást, mosdást személyenként (pedig már ezzel is engedtünk az egészséges le- mosakodás rovására, mert azért tíz perc se lenne sok például mérgezőbb, veszélyesebben szennyező anyagokkal stb. foglalkozók tisztálkodására), látjuk, hogy egyszerre négyen mosakodhatnak. Míg a száz ember lezuhanyoz, beletelik 125 perc. Most mondjuk meg őszintén, ki hajlandó a fárasztó műszak végén még két órahosszát szentelni a várakozásra, míg rá kerül a sor? Akkor még nem beszéltünk arról, hogy váltáskor mégiscsak kétszáz ember forgolódik az öltözőben, tehát nem lehet szűkkeblűén 100 „főre” tervezni ... AMI A MOSDÚ, zuhanyozó adottságokat illeti, sajátosan egyforma „érveléssel” indokolja némely vezető, miért is olyan nevetségesen szűk a mosdó, s kevés a zuhanyozórózsa: „Minek több, hiszen legfeljebb a dolgozók 10 százaléka veszi igénybe?” Eszébe se jut az ilyen felelősnek, hogy maga ez a körülmény — a zsúfoltság. a rengeteg várakozás — távol tart sokakat a mi viszonyaink között már elvárható higiéniától, hogy ez a hányaveti álláspont egyenesen „lebeszélő” hatású. Arról tudniillik hogy munkásaink mindegyike kultúremberekhe? illően tisztálkodjon. Még a munkahelyen. Hogv ne vigye haza. amitől őt a? üzemben is védelmezni akarjuk. Tóth István Új tantervek a tanítóés óvónőképző intézetekben A tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképző intézetekben új tantervek és programok lépnek életbe az 1970—71-es oktatási évben. A tantervek keret jellegűek, tehát a helyi adottságoknak, körülményeknek megfelelően töltik ki tartalommal az illetékesek. A programokat a különböző tudományágak legújabb eredményeinek figyelembevételével dolgozták ki. Az új dokumentumok szeptemberben, a kezdődő oktatási évben mindhárom intézménytípusban csak az első évfolyamon lépnek érvénybe, s azokat fokozatosan vezeti majd be a felsőbb évfolyamokon megkülönböztetett gondoí fordítanak a nevelőmunka színvonalának emelésére. Ezt a célt szolgálják í bevezetésre kerülő új dokumentumok. Előtérben áll az is, hogy tökéletesítsék az ifjúsg közötti mozgalmi munkára való felkészítés tartalmát, módszereit é; rendszerét. Ennek érdekében rendezik meg októbei ban, hogy minél szebben, feléb"n “ a- aK1Sl Központi Bizottságának ősztől a pedagógusképző intézményekben új tantárgy a beszédművelés. Tanulása kötelező lesz valamennyi pedagógusjelölt számára. A beszédművelés oktatása a leendő nevelőket hatékonyan segíti abtökéletesebben beszéljenek magyarul. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban elmondották: a főiskolákon és a képzőkben továbbra is 1 vők. úttörőosztályával közöser — azt a tanácskozást, amelyen a kisdobos- és úttörő csapat-vezetők képzésérő tárgyalnak majd a részve
