Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

1970. augusztus 16, vasárnap 5. oldal Negyven gyermek otthona A neonfényes munkate- 1951-ben a gyár párt- remben — talán, mert meg- alapszervezete és szakszer­lehetősen sokáig figyeltem vezeti bizottsága úgy dön- az asszony kezének villám- tött, hogy a gyárudvarral gyors mozdulatait — Füzesi szomszédos magánházat Imre, a Baromfiipari Or- megvásárolja. Nem sokkal szágos Vállalat kiskunhalasi ezután az új háromszobás gyárának párttitkára kérés napköziben már 25—30 nélkül is mondta a ne- gyerek tölthette vidáman, vét: „A tojásfeldolgozó kényelmesen napjait, üzem egyik legjobb dől- — Majdnem 20 éve en- gozója, Nagy József nének nek... — folytatta. — Az­hívják...” óta kisebb, nagyobb átala­„ látásokat végezhettünk az Együtt a csalod épületen. Jelenleg 40 gyer­mek van itt Sajnos már Munkája, eddigi eredmé- szűk, korszerűtlen az óvo- nye, élete helyett szemmel dánk. láthatóan szívesebben be- Ezzel a gonddal nemrég, Ahol a* átlagosnál jobb a helyset... Mennyit állnak a gépek? szélt volna az üzem 24 ta­Nagy Józsefné, miközben egy porszívó géphez ha­sonló szerkezettel a tojá­sokat tisztítja, arra gon­dol, hogy az év elejétől Ildikó jó helyen, a közelé­ben van. Reggeltől, estig Átmentünk az óvodába. Fehérköpenyes, fiatal óvónő . . nyitott ajtót. A gyerekek Az 5 eves Ildikó jól érzi éppen uzsonnáztak, magát a gyár óvodájában. _ utána az udvarra, Nem egyszer eltörik a vagy az óvoda előtti fii- mécses, ha a délutáni ves térre megyünk ki — hazainduláskor a játszást magyarázza Ruzsányi Ti- abba kell hagyni, borné, óvónő. — Reggel 6 órától este 6-ig alváson kí­a taggyűlésen is foglalkoz­tak. Kiderült, hogy még több mint 100 gyerek elhe­lyezésére lenne szükség. A munkaerőhiány csökkenté­se miatt is fontos feladat az új, korszerű óvoda fel­építése, hiszen a felvételi irodából sok asszony így szőkehajú kislányra mutat búcsúzik: „Szívesen jönnék az óvónő: az 5 éves Ildikó dolgozni, de a gyermekemet egyelőre még szűkszavú ri- hol hagyjam.. .?"• portalany. Hosszú faggatá­— Már vannak eíképze- somra csupán ennyit mon- lésernk — folytatta a párt- doth „Azért szeretek itt, titkár. — A negyedik ötéves mert sok a játék..." terv időszakban új szociális A füves téren elbűcsúz- létes&mény felépítését ter- tünk a gyerekektől. Még vezzük^ és ehhez az ebéd- messziről is hallottuk vi- lőn, fürdőn, az irodákon jám éneküket: „Körben áll kívül az óvoda is helyet ggy kislányka.. .* Itapna. Tárnái László (Fotó; Opauszky László) Nem műszak után, pihe­nésben — hanem kénysze­rűségből. Amikor pár forint értékű alkatrész híján kell leállni napokra, hetekre, hónapokra. Nem „tipikus’* gazdaság, amelynek gépműhelyében ezzel a csomóra kötött kér­déssel előállók. Az izsáki Sárfehér Tsz-nek összesen csak 600 hold szántója van. Meg 800 holdnyi rétje, le­gelője. Plusz ezer holdat meghaladó szőlő és gyü­mölcsös. Mindamellett a Sárfehér Tsz a jól gépesített gazda­ságok közé tartozik. 16 traktor (ebből io a Super- Zetor), 5 tehergépkocsi, egy személyautó, 2 kombájn, 2 silózó kombájn, 2 öntöző­szivattyú, 4 fűkasza, 5 per- metezőapparát, — hogy az arzenálnak csak a legfon­tosabb „fegyvernemeit’? említsük. A tsz-nek viszonylag jól felszerelt saját gépműhe­lye van, ahol több mint két éve a nagyjavítás feladatait is elvégzik. És mégis Főjavításra ez év elején három traktor „érett meg”. Ezt el is végezték — a hidraulika kivételével. A dugattyúhoz való gumikar­gú November 7 szocialista vül játékra is bőven van brigádjáról melynek meg- alkal^ A filmvetítés is alakulasatol kezdve, vagy- köakedvelt DroKram: élő is" három éve tagja. A mun­kacsapatban zömmel asszo­nyok dolgoznak, de a „mat­riarchális” kollektívában a négy férfi is jól érzi ma­gát. Nagy József már 1953. óta a gyár munkása. Jelen- leg feleségével azonos mű- szakban a ládákat szögezi, csomagolja a tojásfeldol­gozó üzemben. — Az év elejétől pedig kislányunkkal együtt min­den reggel hárman indu­lunk el hazulról a gyárba — mondta Nagy Józsefné. — Ildikót januártól felvet­ték a gyár napközi ottho­nába. Azelőtt a nagyszü­lőkhöz vittük, de jobb a gyereknek, ha a közösségi életet már az iskola előtt megszokja. A nagymamánál egyedül érezte magát, unat­kozott. A napköziben tár­saival játszhat. Azóta sok­kal nyugodtabb vagyok, gyorsabban, pontosabban dolgozom. Délben néhány percre mindig átmegy az óvodá­ba, meglátogatja Ildikót. Az udvar végén levő nap­közi otthon közel van a to­jásfeldolgozó üzemhez, né­ha a gyermekkacagás is áthallatszik. program: mesevilág. A gazdag felszerelésnek, a különféle játékoknak a felét is sok volna felsorol­ni. A szűk óvodahelyiség minden nap megtelik vidám A gyermekseregbesi egy manyúk kora tavasz óta hiányoznak. Hetente több­ször is igénylik — nincs. Hidraulika nélkül a füg­gesztett munkagépeket nem lehet használni, s a mun­kagépek zöme manapság már ilyen típusú. Az UE—28-as gép mun­kahengerének tolókarja két hónappal ezelőtt leszakadt. Egyszerű acéldarabról van szó. A traktort azóta csak szállításra lehet használni. Két Super-Zetor közül az egyik még most is azért áll, mert a tengelykapcso­lóhoz nem kapnak nyomó­lapot. A másikra feltették azt, amit korábban márki­selejteztek. s a műhelyud­var sarkában rozsdásodott, várva az elszállítást a MÉH- telepre. És ezenkívül a fekvő- és a hajtókar csapágya... A porlasztóvégek... Míg sike­rül valamelyiket megsze­rezni, a tartalékmotort 7—8 hónapig is használják... Egy másik erőgép 3—4 hó­napja kölcsöngumikkal fut... A két DT tengely- kapcsolójának lamelláit műanyaggal kellett pótolni, de csak nagy üggyel-bajjal használható. Augusztus elején a Sár­fehér Tsz-ben három trak­tor áll. Negyven énekli: „Körben lányka...” Hogy az időszerűségről sem feledkezzünk meg: a két kombájn közül az egyik j majd két napot állt amiatt, í hogy az eltörött csigaten­gelyt nem tudták mivel pó- j tolni. Az állami gazdaság- ( ból kaptak egyet kölcsön. I De állandó baj van a fel- ■ hordó lánccal is, mivel ezt nem. összeépítve, hanem szemenként árusítják, hoz- | závaló szegecset viszont nem adnak, így azt gyen­gébb minőségű mütyürök­kel kell pótolni. Nap nem múlik el, hogy 2—3 szaka­dás ne történjen. Görgős láncért bejárták a fél or­szágot, míg szerencsés vé­letlen folytán az egyik Pest megyei állami gazda­ság raktárában akadtak rá egy elfekvő tekercsre. Komplett kascát sem .kap­nak az arató-cséplőkhöz, a régiekkekel kell bi^ykölni, s ha leszakad egy-eg"y pen­ge, 2—3 órát is igénybe vesz a visszahelyezés. Az új NDK bálázógép kötözőszerkezete csomózó csőrének fordító fogaskere­ke, konstrukciós hiba foly­tán, mindjárt a munkába állításkor széttörte a tár­csát. Hegesztéssel helyre­hozták a hibát, de tarta­léktárcsára nem számíthat­nak. A négy fűkasza közül jó, ha kettőt tudnak használ­ni. Ottlétem napján a gyár­tó vállalathoz, Törökszent- miklósra mentek el lengő- himbért Kaptak-e vajon? Az egyik négytonnás Cse­pel másfél hónapot veszte­gelt fülkehiány miatt. Vé­gül is Kiskunhalason sike­rült fülkét szerezni. A hat­tonnás ZIL-re a 130 ezer kilométert futott és már kiselejtezett gumikat rak­ták vissza. Elosztófejet pe­dig a sofőr szerzett hozzá, „feketén”, 500 forintért. így kesdődött... A párttitkár az irodájába invitált. A kényelmes fo­telokban rágyújtottunk. Füsteregetés közben köny- nyebb a visszaemlékezés. 1948. októberében történt... — Nézzen jól körül — tárta szét a karját. — A felszabadulás után három évvel ez a szoba volt a gyár első napközi otthona. Per­sze akkor még csupán 15— 20 gyereknek tudtunk itt helyet adni. A néhány mat­racból, rongybabából fa­kockából álló felszerelés­nek is nagyon örültünk, (92) Kloss hallgatott. Most nem mondhatta meg, hogy áruló van a csoportban; nem mondhatta meg, hogy ezt a papírt alibinek kérte Rhodétól, arra az esetre is felkészülve, ha netán németekkel találkozna az erdőben. Flórián meglobogtatta a papírt: — Ehhez mit szólsz? — Amit egyszer már mondtam. Bartekkel feltétlenül beszélnem kell, még éjfél előtt. — Ez a speciális akció? — kérdezte gúnyosan az egyik partizán. Nem válaszolt. Igaz, elegendő lett volna csak any- nyit mondania, hogy ő Janek, hogy ő a J—23-as, és tőle származik minden fontos információ, amelyet Anka a kis adóvevővel továbbít. De nem szólalhatott meg, hiszen lehet, hogy az áruló itt van közöttük, és mohón lesi minden szavát. , Kloss dühös volt balszerencséjére. Arra, hogy pont ebből a csoportból kellett egy kölyöknek meg­látnia német egyenruhában. Meg arra, hogy Bartek nincs most itt. Egyben biztos volt: Bartek hazatérése előtt Flórián nem mer semmit kezdeményezni, tehát biztonságban van. De, mintha ki akarnák zökkenteni ebből a magára erőltetett nyugalmából, az egyik em­ber a csoportból megszólalt: — Minden világos. Meg kell ásni a gödröt... — Vezesd le a pincébe — adta ki az utasítást Fló­rián. De jól vigyázz! A parancsnok utasítása nélkül semmit nem tehetsz. — Ahogy gondolod. De én a te helyedben nem te­ketóriáznék egyetlen percig sem. — Mozgás! — nyomta Kloss oldalába a géppisztoly csövét a partizán, s elindultak a pince felé. — Igazad van — fordult Flóriánhoz Anka. — Bar­tek nélkül semmit sem határozhatunk. Ha spicli, akkor sem, — Csak óvatosan — mondta Flórián. — Az Abwehr­nél sem idióták dolgoznak. S ha ez ismeri Barteket, ha csak vele akar beszélni akkor... — A legrosszabb ügynököt is kitűnő papírokkal lát­ják el — mondta Anka. — Azt hiszem igazad van. Nem sétál be senki az oroszlánbarlangba kompromi­’ táló papírokkal. Éppen ezért már arra is gondoltam, hogy talán ő a Jé... — Jelentés nem volt nála — vágott a lány szavába Flórián. Nyílt az ajtó, s Rudzsínszíki, az erdész lépett be, kopogtatás nélkül. Morcos volt, mint mindig, de ke­zébe meleg tej gőzölgött a csuporban. — Igyák meg, amíg meleg — intett a csuporra, s egy percnyi csend után hozzátette; — Bartek parancs­nok majd mérges lesz, hogy elengedte. — Kicsodát? — kérdezte Flórián. — Lajácot, a sógoromat. — Azt a csempészt? Dehogy engedtem el. Itt kell lennie. — De nincs — mondta mérgesen az erdész. — Amíg a svábbal bajlódtak, Lajác megszökött. A batyuját meg itt hagyta. — Jelentőségteljesen a parancsnokra nézett: — Mutasson nekem olyan csempészt, aki mene­külés közben elhagyja a batyuját! Egyébként is, a só­gorom, tudom, hogy a háború előtt sok mende-monda járt körülötte. Ügy beszélték, hogy a németeknek dol­gozik ... Flórián kiugrott az előszobába, s riadóztatta a töb­bieket. Ankát Visszaküldte, azzal a feladattal, hogy éjfélkor jelentsen adásszünetet. Továbbítani való hír nincs. S már futás közben kiáltotta: — Kérj más adásidőt és új rejtjelkulcsot. Mi elkap­juk ezt a rohadt csempészt. * Iréné Kobas pongyolájában sietett ajtót nyitni. Mire megfordította a zárban a kulcsot, háromszor is türelmetlenül fel berregett a csengő. Nem tudta el­képzelni, kinek lehet ilyen sürgős, hiszen csak fél órája ment el tőle az utolsó vendég. — Egyedül van? — kérdezte az ajtóban álló két férfi közül az egyik, s a pisztoly csövét az asszonyra szegezte. — Igen, de esküszöm az élő istenre, hogy nincs pénzem — mondta remegéstől elcsukló hangon az asszony, tFolytatjuk} Még volna mit sorolni.;; Majd egy évig nem kap­tak például szelepfedéltö­mítést, amit parafából fa­ragnak és hét forintba ke­rül. De még az 50 fillérbe kerülő kis gumigyűrűk is gyakran hiányoznak. Túl sokat állnak a gé­pek — kényszerűségből. Holott a tsz állandó és fő­állású anyagbeszerzőt fog­lalkoztat. Amellett a sze­mélygépkocsi vezetője is ismeri a dörgést az alkat­részlerakatok tájékán. A műhelynek leleményes sze­relőgárdája van, csiszol­nak, reszelnek, faragnak, hegesztenak, felújítanak, _ mindent, amire házilag egyáltalán mód van. És ál­landó a cserebere az álla­mi gazdasággal, a község másik két tsz-ével, sőt a távolabbi közös gazdasá­gokkal is. Több mint egymillió fo­rint értékű alkatrész van a raktárukon. De ez még mindig csak 70 százaléka a minimális anyagszükséglet­nek. Holott az AGROKER-rel igen jó a tsz kapcsolata; ha valami keresett cikk ne­talán érkezik, rögtön ki­szólnak telefonon. Hadd hangsúlyozzuk még egyszer; a Sárfehér Tsz nem „tipikus” gazdaság. Ezért az átlagosnál itt jobb a helyzet. És itt is egyre tarthatat­lanabb! Közgazdászok, matemati­kusok! Próbáljátok már egyszer kiszámítani, hány milliárdjába kerül évente az országnak a mostani „alkatrészellátás”. H. D. Busószobor Mohács új szoborral gaz­dagodott: a város központi parkjában felállították a híres busók bronzba öntött alakját. Alkotója a fővá­rosban dolgozó Kiss Nagy András Munkácsy-díj as szobrászművész, ő készítet­te a pécsi filmszemle fő­díját, az „Arany busó”-t is. A művész azt a pillanatot örökítette meg, amikor a köpenyes, álarcos busó megveri a dobot és kezde­tét veszi a színes, lármás farsangi játék* -—

Next

/
Thumbnails
Contents