Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
II>ODf\LO/wi JL J.UJLÍV W V7V/ÍJLAXV/A • Férfi a A rra riadtam tel, hogy l?rprin Of*f)TinOT** a konyhából anyám ildut WWUUU1. Röhögését hallom. Már korábban is köhögött néha, de eddig nem figyeltem fel rá. Ez a köhögés most megijesztett Kiugrottam az ágyból és mezítláb futottam ki a konyhába. Ott láttam anyámat a reggeli bizonytalan fényben. Összegörnyedve ült a fonott karosszékben, és az oldalát fogta. Olyan fáradtan és segélykérőn nézett rám, hogy elszorult a szívem. — Beteg vagy, mama? — kérdeztem. — Már semmi baj .11 — mosolyodott ei. — Feküdj le, majd én begyújtok — ajánlottam föl a segítségemet. — Ugyan! Ügyis van más munkám JsllJS — Mindegy, most nem tudsz dolgozni. Nem megyek iskolába, hanem vigyázok rád... .— Hagyd csak! Mindjárt jobban leszek m Feltápászkodott, és bizonytalan léptekkel indult be a szobába. Most már láttam, hogy nagyon beteg. Kimentem, és egy egész öl rozsét hoztam be. Mama mindig takarékoskodott a tüzelővel, ezért mindig füst volt, amikor begyújtott. Én teleraktam a tűzhelyet rőzsével, és csakhamar vígan lobogott a tűz. Az első csésze teát bevittem. — Hogy ízlik? — kérdeztem anyámat — Nagyon jó, erős.If — mondta; Reggeli után kimentem az utcára, és láttam pajtásaimat, amint mennek az iskolába, és átkiáltoztak nekem. — Én ma nem megyek iskolába!" — kiáltottam vissza nekik. — Anyám beteg. Hozzátok el a házi feladatot ...! Aztán bementem, töltöttem még egy csésze teát anyámnak, és egy ceruzával, meg egy papírral, bementem hozzá. — írd fel, mit hozzak a boltból 11! — kértem.' — Orvost hívjak? — Nem, nem!!: — tiltakozott — Még azt mondaná, hogy menjek kórházba. Inkább hozzál .valamilyen gyógyszert a patikából..! — Írd fel, hogy ne felejtsem eö Hazatérve, otthon találtam szomszédasszonyunkat, Minni Rajent, aki eljött meglátogatni a mamát, — Hogy érzed magad, mama? — kérdeztem. j — Nagyon jól — felelte. tfF-’p — Csináljak neked teát? — kérdeztem ismét £1'# j — Majd én — szólt Minni Rajen. — Én is meg tudom! — tiltakoztam, és már a konyhából hallottam Minni hangját; — Nagyszerű gyerek! __ . . — Kincset ér! — felelte az anyám! — Férfi a háznál .:. Ebéd után anyám játszani küldött, de én csak a ház mögé mentem, ahol egy kis patakocska folydogált Itt nagyon szerettem időzni, és innen félóránként bemehettem megnézni a mamát Bealkonyodott. Az újságos fiú hangos kiabálással kínálta az újságjait; én is vettem egyet, hogy felolvassam anyámnak. Este Minni is eljött még egyszer. — Ha reggelig nem lenne jobban az édesanyáéi, eS kell hívni az orvost. — Az orvost? — kérdeztem ijedten. — Nem fogja a kórházba küldeni? — Remélem, nem ü! De ha beküldi is, mit lehet tenni? Mama másnap reggelre sem lett jobban. Mindent megcsináltam, amit kellett, és ami az erőmből futotta. Begyújtottam, reggelit készítettem, és elszaladtam Minni Rajenhez. — El kell menni az orvosért:" — szóltam be hozzá, aztán futottam is tovább, majd haza, hogy rend legyen, ha jön az orvos. Előkészítettem a lavórt a tiszta vízzel, szappant és törülközőt, meg az ebédet. Az orvos csak ebéd után jött. Azt mondják róla, ő a legjobb orvos az egész környéken. — Csak a rendelőintézeti gyógyszertár van most nyitva — szólt hozzám, míg írta a receptet. — És az bizony messze van. — Elmegyek oda Is..: — feleltem örömmel, hogy a orvos nem említi a kórházat. — Derék fiú vagy! — A legjobb gyerek az egész világon — dicsért anyám. — Nagyon derék! Segíts is édesanyádnak.:: Előbb- utóbb úgyis megtudod, hogy jobb anya nincs a világon! A gyógyszertár csúnya kis szobácska volt. Egyik oldalon a falnál pad, azon egy kislány ült. A másik oldalon egy olyan kis ablak, mint az állomási pénztáraké. — Vámod kell — szólt ki az ablakon egy lány, amikor átvette tőlem a receptet. — El kell készítenem a gyógyszert. Addig ülj le. — Kinek viszed az orvosságot? — fordult hozzám a kislány, aki a pádon ült. — A mamának ... Nagyon köhög ..! — Lehet, hogy tüdőbaj? Egyik nővérem is abban halt meg... — aztán elmesélte a nővére betegségét, én KÉZIMUNKA, KERÁMIA, FARAGÁS Díszítőművészeti kiállítás Kecskeméten A népművészet alkotásaiban megunhatatlanul lehet gyönyörködni. Csodálatos, hogy kezdetleges eszközök használatával, egyszerű anyagok alkalmazásával milyen gazdag látványt tudott létrehozni a nép találékonysága, szépítő szándéka. Az elmúlt századok földművelő- és pásztorlakosságának kevés lehetősége volt esztétikai élvezetek szerzésére, mindennapi haszpedig meséltem nekj a patakomról. Észre sem vettük, hogy elmúlt az idő. , — Júlia! — kiáltott ki a fehérköpenyes lány az abla-. kon. — Az én orvosságom már kész. Neked még vámod kell. De megvárlak.— Júlia megvárta, amíg az én orvosságom is elkészült Amikor pedig kiadták nekem is, furcsa dolgot mondott; — Kóstoljuk meg, milyen Az biztosan jobb, mint az enyém... A nővérem mindig rosszízű orvosságot kap. Megkóstoltuk; egész kellemes íze volt És útközben hazafelé, Jutka ismét kért, hogy adjak még belőle. •— De akkor nem marad... — szóltam aggódva. — Ne félj, mard! Tele van az üveg! De addig-addig kósolgattuk, míg az egészet megittuk. Rettenetesen megrémültem. Ügy éreztem, hogy nagy bűnt követtem el. És elsírtam magamat — Miért sírsz? — kérdezte Júlia. — Anyám beteg és mi megittuk a zorvosságátl ■— Mondd, hogy elejtetted az üveget, és eltört... De én sírva mentem haza. Olyan rosszul éreztem magamat hogy úgy éreztem meghalok. — Mi történt veled, kisfiam? — hallottam az édesanyám hangját — Elvesztettem az orvosságodat! !J — zokogtam, és anyám ágyára borulva, arcomat a takarójába rejtettem. — Csak az a baj? — kérdezte megkönnyebbülten. — De mintha lázas lennél __— tette hozzá, megsímogatv a a fejemet — Nem is igaz, amit mondtam, mama::: — zokogtam. — Megittuk az orvosságodat... — Nem lett volna szabad, hogy elengedjelek olyan messzire. Feküdj le, kisfiam. Leültem az ágy szélére, anyám felkelt hogy kifűzze a cipőmet. És előbb elaludtam, mielőtt ő lefektetett volna. Egy idő után felnyitottam a szememet és Minni Rajent pillantottam — Semmi baj — mondta anyámnak. — Reggelre elmúlik . .. Félálomban hallottam; amint anyám és Minni Ra- jem beszélgettek. Ez megnyugtatott. Jó volt tudni, hogy van édesanyám, aki szeret és szeretni fog mindig És ez olyan jó, olyan csodálatos érzés volt... Angolból fordította; Antalfy István meg Hatvani Dániel: variációk négy szoba Füstölgő Iák big reggelben reggel füstben biguló fák fáknak reggele híg füstben híg fák füstje reggeledik. nálati tárgyaikon, közvetlen környezetük díszítésével fejezték ki szépség iránti vágyukat. Életörömet, pompakedvelést sugároznak a népi díszítőművészet alko-í tásai, nem is sejtetve, hogy alkotóinak kevés része lehetett örömben. A népi díszítőművészet ma már elszakadt a mindennapoktól, gazdag öröksége szellemi kultúránk részévé vált Érdeméhez méltó értékelése igazán csak a felszabadulást követő időszakban kezdődött meg és tart ma is. Örömmel látjuk, hogy Bács-Kiskun megye szinte missziónak tekinti a népművészeti hagyományok ápolását, évről évre rangos rendezvények mutatják be a zenei, a tánc- és a díszítő folklór alkotásait A Kecskeméti Katona József Múzeum új kiállítása áttekinthető keresztmetszetet ad a legfontosabb magyar néprajzi tájegységek díszítőművészetéről. Ezzel a gyönyörködtetésen kívül hasznos ismeretterjesztési céloknak is eleget tesz, hiszen az elmúlt évek kiállításain inkább csak a Duna—Tisza közének népművészetét láthattuk. Az első termet művészi színvonalú takácsremekek töltik meg Térítők, szőnyegek, palóc, baranyai, sárközi motívumok. Bámulatra méltó, hogy a kezdetleges szövőszékeken milyen sokféle, kifinomult ízlésre valló mintát tudtak elkészíteni. Az omamentikus és geometrikus díszítések ritmusa méltóságot, nyugalmat áraszt A következő terem a hímzéseké. A fehér vászonra fehér motívumokat öltő höveji mintáktól, a kétszínű beregi keresztszemes térítőkig a fekete alapon .élénk színű virágokat nyitó matyó hímzésekig minden válfaja látható itt a népi hímzéskultúrának. Lenyűgöző a virág- és a madármotívumok változatos gazdagsága, a hol mértéktartó, hol pedig harsány színkultúra. Különösen szép egy rábaközi aranyszegélyes terítő és az úgynevezett „szomorú” kalocsai díszítéssel cifrázott kendők. A harmadik teremben kerámiák és faragások kap-* tak helyet Itt nemcsak névtelen munkák sorakoznak; hanem a népművészet egy-egy ismert mesterének alkotásaiban is gyönyörködhetünk. Megkapó a karcagi Kántor Sándor cserépedényeinek keresetlen egyszerűsége, Fazekas István nádudvari és Horváth János mohácsi fekete mázas kerámiáinak szépsége A szaru- és fafaragások a régi pásztoxélet emlékképeit örökítik meg csodálatos ügyességgel, tömörítő készséggel. Különösen szép a nemrég elhunyt idős Kapoli Antal utolsó munkája, egy remekbe készült, karcolt képek-j kel ékes ökörszarvkürt. A múzeum esztétikus elrendezésben mutatja be á változatos anyagot A kiállítás méltó a magyar népi díszítőművészet értékéhez ^ 6z.ag-i Három miniatűr ALFÖLDI VIRRADAT ] : KANTA BEI Föld bétából nyárfa-kés áll ki, Aradnak a nyár sztlrok-folyói, tűnnek a fák fekete sebesség-; világnagy kéz vérben pancsol, ben, csordultig fényesen zúgnak az torony próbál lábra állni, esők, madár bukfencezik meredek mellében örült harang szók vilámlásban. A művészetpártoló király István király az űj társadalmi rendet ideológiailag megalapozó keresztény vallással együtt meghonosította hazánkban az európai művészetet is. Az új vallás terjesztésében kisebb-nagyobb templomépületek sokaságára volt szükség. Külső és belső falaikat faragások és képek díszítették; a papok ugyanis művészi eszközökkkel, bibliai témájú ábrázolásokkal szemléltették, magyarázták, ismertették meg az írástudatlan néptömegekkel a vallás tanait. A misék, körmenetek, a házasság, keresztelés és temetés szertartásait különleges ruhákban, különleges eszközökkel végezték. István király törvénye szigorúan kötelezett mindenkit a vasárnap megtartására. Elrendelte, hogy „tíz falu közösen építsen templomot” — olvasható az admonti kéziratban. A falusi templomok többsége fából, sőt paticsból (vesszőfonadékkal megerősített sárfalból) készült, fonódott. E technika változataira emlékeztetnek az ilyen helységnevek: Sövényháza, Hí- mesegyháza, Ágasegyháza, Az első király templo-' mai nem maradtak meg. Néhánynak alaprajza és díszítése ismeretes. Kétségtelenül a legjelentősebb a vezéri törzs központi szálláshelyén, SzéI. István király a trónon, kesfehérváron, királyi koronázó és temetkező templomnak épült bazilika volt. Innét származik a kora középkori európai művészet egyik remeke, az ún. István-koporsó (jelenleg a kőtárban őrzik): Az egykori építményről Hartwik püspök is szól a Szent István legenda-, ban. A székesfehérvárihoz hasonló volt a kalocsai székesegyház is, főhomlokzata előtt csarnokkal, udvarráL Háromhajós, a kalocsait utánzó alapraj-* zú az aracsi templom. A' hívei körében. Dombormű Stróbl A'ajos budai szobrának talapzatáról; ^ —-
