Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

AZ ALÁÍRÁS ÜNNEPÉLYES AKTUSA Ä SZERZŐDŐ FELEK Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Willy Brandt bonni kancellár a moszkvai Kremlben szerdán, augusztus 12-én délután i órakor aláírták az erő­szakról való lemondást tartalmazó szovjet—nyugatnémet szerződést. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Montevideóban, Uruguay fővárosában megta­lálták Daniel Mitrione, a gerillák által elrabolt ame­rikai hírszerző holttestét. — Colombo olasz miniszter- elnök bemutatkozott a parlamentben. KEDD: Rendkívüli NATO-ülés Brüsszelben. —Palesztin szervezetek összetűzése Libanonban. SZERDA: Koszigin és Brandt Moszkvában aláírta a szovjet—nyugatnémet szerződést. — Megállapodás ! Laoszban a népi erők és a kormány közti tárgyalá- N sok színhelyéről. CSÜTÖRTÖK: Brandt befejezte moszkvai' tárgyalásait — Izraeli vádak az EAK ellen. PÉNTEK: Heves harcok Dél-Vietnamban. — Berekesz­tették Bécsben a stratégiai fegyverzet korlátozásáról > folyó szovjet—amerikai megbeszélések második sza- ’ kaszát SZOMBAT: Többségében kedvező a világvisszhang a szovjet—nyugatnémet szerződésre. — A kambodzsai népi erők támadásba lendültek. így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Európa biztonságáért, a közel-keleti békéért Egy héttel ezelőtt a világ egyszerre örült két jó hír­nek: a szovjet—nyugatné­met szerződés parafálásá- nak, a Közel-Keleten pedig az egyiptomi—izraeli front­szakaszon a fegyvemyug- vás meghirdetésének. De mindkét esetben a derűlá­tást beárnyékolták az eset­leges és mindenképpen várható nehézségek, ame­lyeket Bonnban a jobbol­dali, revansista erők, Tel Avivban pedig a háborús­párti „héják” támaszthat­tak a két fontos megálla­podás érvénybe lépése elé. A most eltelt hét csak az egyik kérdésben igazolta az aggodalmakat: a közel- keleti rendezési kísérletek­kel szemben még nagy az ellenállás, giszont a szov­jet—nyugatnémet szerződés ügye igen fontos előrehala­dást ért el: öt nappal a pa- rafálás után Willy Brandt kancellár Moszkvában Ko­szigin szovjet kormányfő­vel együtt aláírta a nem­csak a két ország kapcso­latai szempontjából, hanem az európai földrész és a világ békéje tekintetében is nagyfontosságú szerző­dést Végre megtudta minden­ki, mi áll a szerződésben, hiszen annak szövegét csak az aláírás után hozták nyilvánosságra: az erőszak­ról való lemondás mellett az európai határok sérthe­tetlenségének kimondását, az Odera—Neisse-határ és a két német állam közti határ elismerését tartal­mazza az okmány. S itt megáll a krónikás. Visszaemlékezik a kilenc esztendővel ezelőtti forró augusztusi napokra, ami­kor nem csupán az időjá­rás volt kánikulai, hanem az európai politikai légkör is fenyegetően izzott. A Német Szövetségi Köztár­saság akkori uralkodó kö­reinek aknamunkája a Né­met Demokratikus Köztár­saság ellen olyan veszé­lyessé vált, hogy a német békeállam kormánya a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagországá­nak egyetértésével kényte­len volt intézkedéseket ten­ni államhatárának megvé­désére. E sorok írója ak­koriban Párizsban élt, s ta­núja lehetett annak a há­borús hisztériának, amely az NDK jogos védelmi gesztusát követte. A NATO és a Bundeswehr katonái felvonultak az Elbánál, mintegy ugrásra készen ... Bonn revansista vezetői megtorlást követeltek azért, hogy az NDK kormányá­nak intézkedése meghiúsí­totta baljós szándékaik megvalósítását... Kereken kilenc eszten­dővel ezután Willy Brandt éppen Moszkvában tár­gyalt. Koszigin szovjet kor­mányfővel áttekintette a két ország közötti kapcso­latok fejlesztésének lehető­ségeit. Világra szóló feltű­nést keltett, hogy a nyu­gatnémet kancellár alkal­mat kapott az SZKP főtit­kárával, Leonyid Brezs- nyevvel folytatandó meg­beszélésre is. Nem keve­sebb, mint négy órán át tartott eszmecseréjük. Most az a kérdés, hogy mikor kerül sor a szovjet —nyugatnémet szerződés ratifikálására, parlamenti megerősítésére. Ez az utol­só aktus szükséges ahhoz, hogy az aláírt szerződés érvénybe is lépjen. Itt még van lehetősége a nyugatné­met és a nemzetközi reak­ciónak, hogy lefékezze azt a lendületet, amely a Szov­jetunió és az NSZK kap­csolatainak normalizálásá­ra a Brandt—Scheel-kor­mány részéről eddig meg­nyilvánult. A nyugatnémet ellenzék támadásai a szer­ződés ellen egyelőre kevés­bé bizonyultak hatásosnak, mint várni lehetett — job­bára csak a bajor Strauss, az egykori hadügyminisz­ter, a keresztényszociális CSU vezére ágál ellene, a kereszténydemokrata CDU ellenzéke nem annyira han­gos. Brandtnak hazai ellenzé­kének leszerelése mellett nyugati szövetségeseinek támogatását is meg kell nyernie. Washington — szavakban — egyelőre he­lyesli Brandt „új keleti politikáját”, de gyanús hangsúllyal emlegeti a nagyhatalmaknak Német­ország egészével és külö­nösen Nyugat-Berlinnel kapcsolatos jogait és „fele­lősségét”. Párizs burkolt fenntartásokkal él, mert bizonyos fokig féltékeny is Bonnra: de Gaulle ideié­ben Franciaország kivált­sága volt a Szovjetunióval való új kapcsolatok kiala­kítása. London — általá­ban Washingtonnal tart. valószínűleg ezt teszi majd most is. A moszkvai szerződés nemzetközi vonatkozásai közül ezúttal mindenek­előtt azt kell kiemelni, hogy e szerződés megfogal­mazza azokat az új alapo­kat, amel veken az NSZK és az NDK viszonyának Az aláírás után gratulálnak egymásnak a szerződő felek. A kép bal oldalán Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszterrel ráz kezet Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök, a kép jobb oldalán Willy Brandt bonni kancellár üdvözli Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert. alapulnia kell a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtésének útján. Mostantól fogva sem az NSZK, sem más nyugati hatalmak nem gördíthet­nek akadályt az elé, hogy bármely harmadik ország rendezze viszonyát az NDK-val, továbbá, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságot éppúgy, mint az NSZK-t hátrányos megkü­lönböztetések nélkül felve­gyék az ENSZ-be, illetve más nemzetközi szerveze­tekbe. Mindez a szovjet— nyugatnémet szerződésből, az európai realitásokból, a határok megváltoztathatat- lanságából, az országok szuverenitásának elismeré­séből értelemszerűen kö­vetkezik. A közel-keleti gondokra áttérve: beigazolódott, hogy egyrészt az izraeli vezető körök, másrészt a Paleszti­nái felszabadítási mozga­lom egyes vezéralakjai igyekeznek megzavarni a tűzszünet meghirdetése utá­ni politikai légkört. Tel Aviv világgá kürtölte vád­jait, amelyek szerint az egyiptomi hadsereg „meg­sérti” a tűzszünetet, mert a Szuezi-csatorna mentén új rakétakilövő-állásokat épít... A kairói válasz az volt, hogy csapatátcsopor­tosítások valóban történtek a csatornánál, de nincs ar­ról szó, hogy az EAK bár­minő támadó szándékú erőgyarapítást tervezne. REPÜLŐTÉRI FOGADÁS Brandt kancellár Koszigin szovjet kormányfő társaságában a repülőtéri fogadáson. TÁRGYALÁSI SZÜNET A palesztinai felszabadí­tó mozgalom legtöbb szer­vezete továbbra is elutasít­ja a tűzszünetet, nincs is fegyvernyugvás az izraeli— jordániai frontszakaszon. A palesztin állásfoglalás fel­bátorítja Izrael vezérkarát arra is, hogy Libanon te­rülete ellen intézzen táma­dásokat a gerillák elleni megelőző akciók címén. Ilyen körülmények kö­zött egyelőre nincs megál­lapodás a tekintetben, hogy mikor, hol, milyen módon tegyék meg a kezdő lépése­ket a közel-keleti helyzet békés rendezése érdekében. Az eddigiek szerint Gun- nar Jarring, svéd diploma­ta, U Thant személyes kö­zel-keleti megbízottja lesz az, aki vállalja a közvetítő szerepet. Ö hallgatja meg majd az egyik, meg a má­sik fél „mondja meg né­kik, hogy...” kezdetű nyi­latkozatait. Talán New Yorkban, az ENSZ székhe­lyén ... Bár kiszivárogtak olyan hírek is, hogy Izrael inkább Ciprus-szigetén folytatná a tárgyalásokat: a földraízi közelséget úgy tüntetnék fel, mintha a Tel Avivban hőn óhajtott köz­vetlen tárgyalásokról lenne szó, Bécsben a szovjet nagykövetség épületében pénteken tartották a stratégiai fegyverkezési verseny korlátozásá­val foglalkozó tárgyalások jelenlegi szakaszának befe­jező ülését. A megbeszéléseket ősszel Helsinkiben folytat­ják. Képünkön: Gerard C. Smith, az amerikai delegá­ció vezetője a fotóriporterek kereszttüzében a szovjet nagykövetség épülete előtt. ÜTŐN A GÁZVONAT Az Egyesült Államok Kentucky-i és alabamai támasz­pontjairól elindult az a szerelvény, amely az ideggázzal töltött, betonkoporsóba zárt rakétákat szállította a ten- gerpatra. Ott egy kimustrált hadihajóra rakták a veszé­lyes szállítmányt, hogy az ENSZ és más szervezetek til­takozása ellenére ma, vasárnap elsüllyesszék az Atlanti­óceánba Florida partjai és a Bermuda-, valamint a Ba- hama-szigetek között.

Next

/
Thumbnails
Contents