Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
AZ ALÁÍRÁS ÜNNEPÉLYES AKTUSA Ä SZERZŐDŐ FELEK Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Willy Brandt bonni kancellár a moszkvai Kremlben szerdán, augusztus 12-én délután i órakor aláírták az erőszakról való lemondást tartalmazó szovjet—nyugatnémet szerződést. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Montevideóban, Uruguay fővárosában megtalálták Daniel Mitrione, a gerillák által elrabolt amerikai hírszerző holttestét. — Colombo olasz miniszter- elnök bemutatkozott a parlamentben. KEDD: Rendkívüli NATO-ülés Brüsszelben. —Palesztin szervezetek összetűzése Libanonban. SZERDA: Koszigin és Brandt Moszkvában aláírta a szovjet—nyugatnémet szerződést. — Megállapodás ! Laoszban a népi erők és a kormány közti tárgyalá- N sok színhelyéről. CSÜTÖRTÖK: Brandt befejezte moszkvai' tárgyalásait — Izraeli vádak az EAK ellen. PÉNTEK: Heves harcok Dél-Vietnamban. — Berekesztették Bécsben a stratégiai fegyverzet korlátozásáról > folyó szovjet—amerikai megbeszélések második sza- ’ kaszát SZOMBAT: Többségében kedvező a világvisszhang a szovjet—nyugatnémet szerződésre. — A kambodzsai népi erők támadásba lendültek. így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Európa biztonságáért, a közel-keleti békéért Egy héttel ezelőtt a világ egyszerre örült két jó hírnek: a szovjet—nyugatnémet szerződés parafálásá- nak, a Közel-Keleten pedig az egyiptomi—izraeli frontszakaszon a fegyvemyug- vás meghirdetésének. De mindkét esetben a derűlátást beárnyékolták az esetleges és mindenképpen várható nehézségek, amelyeket Bonnban a jobboldali, revansista erők, Tel Avivban pedig a háborúspárti „héják” támaszthattak a két fontos megállapodás érvénybe lépése elé. A most eltelt hét csak az egyik kérdésben igazolta az aggodalmakat: a közel- keleti rendezési kísérletekkel szemben még nagy az ellenállás, giszont a szovjet—nyugatnémet szerződés ügye igen fontos előrehaladást ért el: öt nappal a pa- rafálás után Willy Brandt kancellár Moszkvában Koszigin szovjet kormányfővel együtt aláírta a nemcsak a két ország kapcsolatai szempontjából, hanem az európai földrész és a világ békéje tekintetében is nagyfontosságú szerződést Végre megtudta mindenki, mi áll a szerződésben, hiszen annak szövegét csak az aláírás után hozták nyilvánosságra: az erőszakról való lemondás mellett az európai határok sérthetetlenségének kimondását, az Odera—Neisse-határ és a két német állam közti határ elismerését tartalmazza az okmány. S itt megáll a krónikás. Visszaemlékezik a kilenc esztendővel ezelőtti forró augusztusi napokra, amikor nem csupán az időjárás volt kánikulai, hanem az európai politikai légkör is fenyegetően izzott. A Német Szövetségi Köztársaság akkori uralkodó köreinek aknamunkája a Német Demokratikus Köztársaság ellen olyan veszélyessé vált, hogy a német békeállam kormánya a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagországának egyetértésével kénytelen volt intézkedéseket tenni államhatárának megvédésére. E sorok írója akkoriban Párizsban élt, s tanúja lehetett annak a háborús hisztériának, amely az NDK jogos védelmi gesztusát követte. A NATO és a Bundeswehr katonái felvonultak az Elbánál, mintegy ugrásra készen ... Bonn revansista vezetői megtorlást követeltek azért, hogy az NDK kormányának intézkedése meghiúsította baljós szándékaik megvalósítását... Kereken kilenc esztendővel ezután Willy Brandt éppen Moszkvában tárgyalt. Koszigin szovjet kormányfővel áttekintette a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Világra szóló feltűnést keltett, hogy a nyugatnémet kancellár alkalmat kapott az SZKP főtitkárával, Leonyid Brezs- nyevvel folytatandó megbeszélésre is. Nem kevesebb, mint négy órán át tartott eszmecseréjük. Most az a kérdés, hogy mikor kerül sor a szovjet —nyugatnémet szerződés ratifikálására, parlamenti megerősítésére. Ez az utolsó aktus szükséges ahhoz, hogy az aláírt szerződés érvénybe is lépjen. Itt még van lehetősége a nyugatnémet és a nemzetközi reakciónak, hogy lefékezze azt a lendületet, amely a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak normalizálására a Brandt—Scheel-kormány részéről eddig megnyilvánult. A nyugatnémet ellenzék támadásai a szerződés ellen egyelőre kevésbé bizonyultak hatásosnak, mint várni lehetett — jobbára csak a bajor Strauss, az egykori hadügyminiszter, a keresztényszociális CSU vezére ágál ellene, a kereszténydemokrata CDU ellenzéke nem annyira hangos. Brandtnak hazai ellenzékének leszerelése mellett nyugati szövetségeseinek támogatását is meg kell nyernie. Washington — szavakban — egyelőre helyesli Brandt „új keleti politikáját”, de gyanús hangsúllyal emlegeti a nagyhatalmaknak Németország egészével és különösen Nyugat-Berlinnel kapcsolatos jogait és „felelősségét”. Párizs burkolt fenntartásokkal él, mert bizonyos fokig féltékeny is Bonnra: de Gaulle ideiében Franciaország kiváltsága volt a Szovjetunióval való új kapcsolatok kialakítása. London — általában Washingtonnal tart. valószínűleg ezt teszi majd most is. A moszkvai szerződés nemzetközi vonatkozásai közül ezúttal mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy e szerződés megfogalmazza azokat az új alapokat, amel veken az NSZK és az NDK viszonyának Az aláírás után gratulálnak egymásnak a szerződő felek. A kép bal oldalán Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszterrel ráz kezet Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, a kép jobb oldalán Willy Brandt bonni kancellár üdvözli Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert. alapulnia kell a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtésének útján. Mostantól fogva sem az NSZK, sem más nyugati hatalmak nem gördíthetnek akadályt az elé, hogy bármely harmadik ország rendezze viszonyát az NDK-val, továbbá, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot éppúgy, mint az NSZK-t hátrányos megkülönböztetések nélkül felvegyék az ENSZ-be, illetve más nemzetközi szervezetekbe. Mindez a szovjet— nyugatnémet szerződésből, az európai realitásokból, a határok megváltoztathatat- lanságából, az országok szuverenitásának elismeréséből értelemszerűen következik. A közel-keleti gondokra áttérve: beigazolódott, hogy egyrészt az izraeli vezető körök, másrészt a Palesztinái felszabadítási mozgalom egyes vezéralakjai igyekeznek megzavarni a tűzszünet meghirdetése utáni politikai légkört. Tel Aviv világgá kürtölte vádjait, amelyek szerint az egyiptomi hadsereg „megsérti” a tűzszünetet, mert a Szuezi-csatorna mentén új rakétakilövő-állásokat épít... A kairói válasz az volt, hogy csapatátcsoportosítások valóban történtek a csatornánál, de nincs arról szó, hogy az EAK bárminő támadó szándékú erőgyarapítást tervezne. REPÜLŐTÉRI FOGADÁS Brandt kancellár Koszigin szovjet kormányfő társaságában a repülőtéri fogadáson. TÁRGYALÁSI SZÜNET A palesztinai felszabadító mozgalom legtöbb szervezete továbbra is elutasítja a tűzszünetet, nincs is fegyvernyugvás az izraeli— jordániai frontszakaszon. A palesztin állásfoglalás felbátorítja Izrael vezérkarát arra is, hogy Libanon területe ellen intézzen támadásokat a gerillák elleni megelőző akciók címén. Ilyen körülmények között egyelőre nincs megállapodás a tekintetben, hogy mikor, hol, milyen módon tegyék meg a kezdő lépéseket a közel-keleti helyzet békés rendezése érdekében. Az eddigiek szerint Gun- nar Jarring, svéd diplomata, U Thant személyes közel-keleti megbízottja lesz az, aki vállalja a közvetítő szerepet. Ö hallgatja meg majd az egyik, meg a másik fél „mondja meg nékik, hogy...” kezdetű nyilatkozatait. Talán New Yorkban, az ENSZ székhelyén ... Bár kiszivárogtak olyan hírek is, hogy Izrael inkább Ciprus-szigetén folytatná a tárgyalásokat: a földraízi közelséget úgy tüntetnék fel, mintha a Tel Avivban hőn óhajtott közvetlen tárgyalásokról lenne szó, Bécsben a szovjet nagykövetség épületében pénteken tartották a stratégiai fegyverkezési verseny korlátozásával foglalkozó tárgyalások jelenlegi szakaszának befejező ülését. A megbeszéléseket ősszel Helsinkiben folytatják. Képünkön: Gerard C. Smith, az amerikai delegáció vezetője a fotóriporterek kereszttüzében a szovjet nagykövetség épülete előtt. ÜTŐN A GÁZVONAT Az Egyesült Államok Kentucky-i és alabamai támaszpontjairól elindult az a szerelvény, amely az ideggázzal töltött, betonkoporsóba zárt rakétákat szállította a ten- gerpatra. Ott egy kimustrált hadihajóra rakták a veszélyes szállítmányt, hogy az ENSZ és más szervezetek tiltakozása ellenére ma, vasárnap elsüllyesszék az Atlantióceánba Florida partjai és a Bermuda-, valamint a Ba- hama-szigetek között.
