Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

' t. oldal 1970. augusztus 16. vasárnap A kohó- és gépipari miniszterhelyettes előadása Kecskeméten (Folytatás az 1. oldalról) hogy külkereskedelmünk­ben uralkodóan érvénye­sülnek KGST-kapcsola- taink. 70 %-os arányban a szocialista országokkal bonyolódik kereskedelmi forgalmunk. Ezen belül is — a Szovjetunióval fenn­álló kapcsolatunk az alapja, bázisa gazdasági fejlődé­sünknek. Lemérhetjük en­nek jelentőségét azon is, hogy a tizenkét legfonto­sabb fűtő- és nyersanyag termőt közül — a bauxit kivételével — mindegyik­ből behozatalra szorulunk. Beszélt a miniszterhelyet­tes a gépipar vezető sze­repéről, a világkereskede­lemben mutatkozó főbb tendenciákról, a nemzetkö­zi munkamegosztás hal­latlan fokozódásáról, amely különösen megköveteli az integráció elmélyítését a KGST országai vonatkozá­sában. A nagy érdeklődést ki­váltó előadást követően, a megye vezetőinek társasá­gában az ipari és kereske­delmi kiállítást látogatta végig dr. Kovács István. A jó gazda tájékozottságával, s igen barátságosan beszél­getett a kiállítókkal. Látogatása befejeztével lapunknak is nyilatkozott a kohó- és gépipari minisz­ter első helyettese. Mint mondotta, örömmel láto­gatta meg a jubileumi ki­állítást, s örvendetes gon­dolatnak tartja megrende­zését. A kiállítás gazdag anyagú és hatásos a szel­lemes rendezés. A magyar iparra általánosan is jel­lemző jelentős felfutáson belül Bács-Kiskun megye iparának, üzemeinek szép fejlődéséről tanúskodnak a kiállított termékek, ame­lyek piac- és versenyképe­sek. Külön öröm volt szá­mára, hogy a gépipar vál­lalatai ilyen színvonalon szerepeltek a kiállításon. Elismerését fejezte ki a vil­lamosipar, a híradástechni­ka, a könnyű- és élelmi­szeripar nívós produktumai iránt is. Búcsúzóul jó egészséget és további sike­reket kívánt a megye la­kóinak és vezetőinek. Incidensek Írországban Incidens robbant ki szombaton hajnalban — Eszak-lrország és az ír Köztársaság határán. A ha­tonsági erőket rendelnek ki az útakadályok őrzésé­re, és a forgalmat a köny- nyebben ellenőrizhető fő­tósági ellenőrző ponton egy 1 útvonalakra terelik. Ez a gépkocsi nem állt meg a ____________________ j elzésre, elsodort három terelőoszlopot, és csak az­után fékezett, hogy a szol­gálatot teljesítő angol ka­tonák tüzet nyitottak. A gépkocsin utazó házaspár megsebesült. Egyelőre nem közöltek felvilágosítást az incidens hátteréről. fejlemény összefüggésben áll a pénteken elkövetett bombamerénylettel, amely Londonderry közelében a vámőrséget rongálta meg. Belfastban szombatra virradóra bomba vetette szét egy észak-írországi parlamenti képviselő házát. A képviselő neve Anne Dickson és az unionista párt tagja. Az utóbbi idő­ben a Paisley-féle protes­táns szélsőségesek többször bírálták élesen, állítólag „megalkuvó” álláspontja miatt. A képviselőnő sérü­lés nélkül vészelte át a bombarobbanást. Közben az észak-írorszá­gi kormány lezárt néhány határvidéki útvonalat, amely a tartományt az Ír Köztársasággal köti össze. A UPI úgy értesült, hogy az összekötő útvonalakon aka­dályokat helyeznek el, biz­Amerikai - szovjet légiközlekedési megállapodás A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti pol­gári légiforgalom fejleszté­se szempontjából nagyje­lentőségű tárgyalások zaj­lottak le július második fe­lében Washingtonban. A megállapodások értel­mében lehetővé válik a két ország közötti légiforgalom szinte ugrásszerű bővítése a járatok irányát és szá­mát illetően. Arról van szó, hogy a szerződések értel­mében a légijáratok1 nem­csak Moszkvát és New York-ot kötik össze egy­mással, hanem Washing­tont és Leningrádot is be­kötik a forgalomba. A mindkét fél által igénybe vehető európai repülőterek számának növelésével lé­nyeges könnyítéseket vezet­nek be a légi áruszállítás­ban is. A szerződés értelmében szovjet—amerikai forgalom lebonyolításában közremű­ködő repülőtársaságok az eddigi heti kettőről, heti hatra emelhetik járataik számát. A parafáit szerződés két évre szól, amely időszak leteltével a felek újabb tárgyalásokon tűzik ki a kapcsolatok fejlesztésének további útját. Izrael USA-válaszra vár Kairó visszautasította a vádat New Yorkban, az ENSZ székhelyén, Tel Avivban és Kairóban egyaránt a fő té­ma az izraeliek Egyiptom elleni vádja, amely szerint egyiptom megsértette a tűzszünetet. New Yorkban az ENSZ-főtitkárság körei­ben nyugtalanságot okoz a vád és az a tény, hogy a kezdetben sokkal dinami­kusabban induló Jarring- misszió tényleges felújítása késlekedik. Attól tartanak, hogy Izrael az EAK elleni vádaskodást arra fogja ki­használni, hogy méginkább elhúzza képviselőjének ki­nevezését a Jarring-vezet- te tárgyalásokra. U Thant ENSZ-főtitkár elrendelte, hogy az ENSZ fegyverszü­neti bizottsága elnökének jelentését, amelyet az iz­raeli panasz alapján állí­tott össze, ne tegyék közzé, és még a Biztonsági Tanács tagjai elé se terjesszék. A India ünnepén főtitkár ezzel azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a közvetítési törekvések pár­tatlan közreműködője kíván maradni. A főtitkár úgy vé­li, hogy mindenfajta állás- foglalás olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyekben az ENSZ közvetlenül nem illetékes, veszélyeztetné Jarring törékeny megbíza­tását. U Thant szigorúan a be nem avatkozás elvét kí­vánja követni ebben a kér­désben. Kairóban az izraeli pa­naszt változatlanul úgy te­kintik, hogy Izrael ismét megkísérli Jarring rnisz- szi ójának késleltetését. Egyiptomi hivatalos körök visszautasították az izraeli vádakat és azzal érveltek, hogy vajon, ha a Tel Aviv-i állításoknak megfelelően az egyiptomi rakétákat né­hány órával a tűzszünet életbeléptetése után állítot­ták fel, miért várt Dajan hadügyxniniszer hat napig a bejelentéssel. Tel Aviv eközben ameri­Néhány hetes viszonylagos nyugalom után ismét kiújul­tak az észak-írországi zavargások, a nyílt összetűzések a polgárjogi harcosok és ellenfeleik között. Felvételünk Londonderry egyik utcáján készült, ahol több halálos és sebesült áldozatot követeltek az összecsapások. Fontos kül- és belpoliti­kai kérdéseket érintett In­dira Gandhi szombati be­szédében. Az indiai minisz­terelnök-asszony a Delhi óvárosának közepén emel­kedő Vörös Erőd szószéké­ről beszélt a nemzeti ün­nep alkalmából: a Vörös Erődben húzták fel először 1947. augusztus 15-én az Indiai Köztársaság zászla­ját. „India békésen — a meg­becsülés és méltóság meg­őrzésével — kívánja ren­dezni problémáit szomszé­daival” — mondotta az in­diai kormányfő nyilvánva­Pekingi Leonyid Iljicsov, szovjet külügyminiszter-helyettes, akit kineveztek a szovjet— kínai tárgyalásokon részt­vevő szovjet kormánykül­döttség vezetőjévé szomba­ton Pekingbe érkezett. ló célzással Kínára és Pa­kisztánra. Éreztette azon­ban, hogy India nem haj­landó engedményekre az említett országokkal szem­ben. Gandhi asszony kormá­nya megelégedésének adott hangot a közel-keleti tűz­szünetet és a szovjet—nyu­gatnémet szerződést ille­tően. Bírálta azt, hogy Nagy-Britannia fegyvere­ket akar eladni a Dél-afri­kai Köztársaságnak, mivel „a fegyverüzlet az apar­theidet erősíti ebben az or­szágban”. jelentés Vaszilij Kuznyecov, aki orvosi javaslatra tért vissza Moszkvába, mint a szovjet külügyminiszter első he­lyettese ismét megkezdte munkáját. kai válaszra vár. A nyugati hírügynökségek megállapít­ják, hogy a tűzszünet meg­sértése körüli incidens is­mét próbaköve lehet Tel Aviv és Washington kap­csolatának. • Hírügynökségi jelentések szerint pénteken Tel Aviv­ban egy brit utasszállító gép fedélzetéről két algé­riai utast visszatartottak, mint később kiderült, egyi­kük Khatib Dzselul, Bume- dien elnök közeli munka­társa, a miniszterelnökségi hivatal főtitkára, a két al­gériai kihallgatását meg­kezdték. Algériai részről ugyanakkor megtették a szükséges lépéseket: Nagy- Britannia Tel Aviv-i nagy­követe máris felvette a kapcsolatot az illetékes iz­raeli hatóságokkal, kérve, hogy a két átutazó algé­riait bocsássák azonnal sza­badon. ^ Jubiláló tsz-ck Kitüntetik a mezőgazdasági dolgozókat Az új kenyér ünnepén, alkotmány napján a me­gye termelőszövetkezeti gazdaságaiban is közös ün­nepséget tartanak, kitünte­téseket adnak át. Két ter­melőszövetkezet — a kun­szállási Alkotmány és a kalocsai Iszkra — ez alka­lommal ünnepli megalaku­lásának 20. évfordulóját. A jubileumi közgyűlésen szá­mot adnak a szövetkezeti munka eddigi eredményéi­ről, felidézik ez elmúlt két évtized jelentősebb esemé­nyeit. Vendégül látják és em­lék-kitüntetést adnak át az alapító tagoknak. A terme­lőszövetkezetekben másutt is közös rendezvényekkel, kitüntetések átadásával te­szik maradandóvá az al­kotmány napját. Ezen a napon a megyében 262 ter­melőszövetkezeti tagot tün­tetnek ki a Mezőgazdaság kiváló dolgozója címmel. Ezenkívül huszonheten pe­dig miniszteri dicsérő okle­velet kapnak. Tűzszünet és MÍG a Szuezi-csatorna térségében hallgatnak a fegyverek, változatlanul harci cselekmények hírei érkeznek a Közel-Keletnek éppen arról a frontszaka­száról, amelyet arab rész­ről sajátságos módon haL nyagoltak el egészen a tűz­szünetig azok az Irak ve­zette erők, melyek most megkérdőjelezték a fegy- vemyugvást. Azóta is forr az arab politikai élet — a szélsőséges csoportok jó­voltából — mióta a harcok oroszlánrészét viselő EAK vállalta a béke megkeresé­sének kockázatát is. KOCKÁZATOSAK ugyan­is a Jarring közvetítésével induló tárgyalások, hiszen még Nyugaton is meghök­kenést és rosszallást váltott ki az a kényszeredettség — és alighanem kényszerített- ség —, amivel Tel Aviv hozzájárult a tűzszünethez. Nem véletlenül cikkezik — a nagyhatalmi szerep és a francia tőke közel-keleti törekvései miatt felettébb érdeklődő — párizsi sajtó az izraeli „fenntartások” negatív szerepéről. Ha ta­tárgyalások nulmányozzuk a Washing­tonnak adott Tel Aviv-i vá­laszt, hamar kitűnik belőle, hogy Golda Meir kormánya korántsem szakított a hódí­tások megtartásának azok­kal az elképzeléseivel, ame­lyekhez nyíltan ragaszkod­va léptek ki a koalícióból a szélsőséges Gahal-párt miniszterei. AMÍG tehát Kairó hatá­rozottan, avagy — az Eco­nomist fogalmazása szerint — „nagy politikai bátor­sággal” határolta el magát az arab szélsőségektől, ad­dig a Meir-kormány és az izraeli héják útja koránt­sem vált el, bárha a gaha- listák kilépése folytán ez a látszat. Tel Aviv ugyanis sietett a maga szája íze szerint „értelmezni” a Biz­tonsági Tanács nevezetes határozatát, elsősorban is azt, hogy vajon az összes megszállt területek vissza­adásáról van-e benne szó, avagy „csak” bizonyos meg­szállt területekre értendő a szöveg. A történelmet is­merve nem is meglepő, hogy az eredetileg brit szö­vegezésű BT-határozatban lényeges kérdésekről ho­mályos megfogalmazások találhatók; korunkban nem ez az egyetlen konfliktus, amelyben efajta fondorla­tos szerepet játszottak a ravasz brit diplomaták. A francia ENSZ-megbízott vi­szont félreérthetetlenül úgy nyilatkozott, hogy a BT ha­tározatának megszavazói a területek mindegyikére gondoltak. LÉNYEGES továbbá, hogy a Jarring-megbizatást Tel Aviv a régi lemez szerint a „közvetlen” tárgyalások valamilyen formájává sze­retné változtatni, s ezzel már a tűzszünét kezdetén beárnyékolja az ENSZ szék­helyén kezdődő megbeszé­léseket. Kairó és követői nem véletlenül találták, al­kalmasnak New Yorkot ezekre a közvetett tárgya­lásokra. Máig is vitatott arab, illetve izraeli részről az 1949-es rhodoszi meg­beszélések igazi jellege, s ezért tartják alkalmasabb­nak az arabok a világszer­vezeti központot, ahol a megbeszélések alkalmasint nemcsak Jarring révén le­hetnek közvetettek, és leg­inkább elkerülhető a terü­letek visszaadása előtt a megalázó közvetlen forma látszata is. Végül is el kelt lene már dönteni Tel Aviv­ban, hogy mi a fontosabb: a tartós béke, avagy a rea­lista arab erők politikai megalázásának és megtöré­sének eleddig hasztalanul és veszélyeket felidézően megkísérelt erőfeszítése. Különben éppen a tűz­szünetet elutasító arab erők ténykedése cáfolja most ékesen az izraeli érvelést a „közvetlen” tárgyalások elengedhetetlenségéről, és a nagyhatalmi rendezési sze­rep elutasításáról. Noha Kairó és Nasszer határo­zottsága óvatosságra kész­tette is a rendezés arab ellenfeleit, megnyilvánulá­saik és a tűzszünetet ki­kezdő tetteik aláhúzzák a közel-keleti megoldás két elengedhetetlen feltételét: az egyik a nagyhatalmi fe­lelősségvállalás a rendezés tartósságáért, s ez aligha­nem a BT-biztosítékok va­lamilyen formájában fog megnyilvánulni, a másik a Palesztinái menekültek sor­sának igazságos rendezése. A LONDONI Times biz­tosra veszi, hogy a tárgya­lások valamelyik szakaszá­ban „óhatatlanul be kell kapcsolni a palesztinaiakat is”. Aligha lehet ésszerűen és reálisan beilleszteni a rendezésbe ezeket az el­űzött tömegeket — és rá­bírni vezetőiket, vagy leg­alábbis egy részüket erre a realizmusra —, ha nem kapják meg a világtól és különösen a nyugati segé­lyekben bővelkedő Izrael­től azt a kárpótlást, amit különben több ENSZ-hatá- rozat is előírt Ma kétség­telen, hogy a palesztin el­lenállási mozgalom részei­ben is és egészében is esz­köz lett némely arab — és nemcsak arab — politikai elképzelések, mondjuk ki: kalandor játszmák szolgá­latában. Ettől azonban nem lett kevesebb a nincstele­nek igazsága. A maga lété­nek arab elismerését köve­telő Izraelnek el kell is­mernie a palesztinai nép létét, és akként kell ész­szerű kompromisszumra tö­rekednie. ÉSSZERŰSÉG és komp­romisszum — ezekkel old­ható meg a világnak annyi fejfájást okozó közel-keleti válság. Erre mutatott kész­séget Kairó, s részben még mindig ezt hiányolhatjuk Tel Avivtól. Márpedig egyetérthetünk a világsaj­tó nagyrészével: a mostani tűzszünet és tárgyalási le­hetőség talán az utolsó egy láncreakcióval fenyegető összecsapás megelőzésére.

Next

/
Thumbnails
Contents