Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

4. oldat 1970. augusztus 2. vasárnap Növekedett a pártszervezetek önnállósága és felelőssége Kongresszusi előkészületek a bajai járásban A bajai járásban 99 párt- alapszervezet készül a X. kongresszusra. Most állítják össze a kétévi számvetést tartalmazó beszámolókat. A járási pártbizottság irányí­tó munkájában is a kong­resszusi előkészületek ke­rültek előtérbe. Itt is gyűj­tik az anyagot az október 11-én tartandó pártértekez­letre. A megyei párt-végre­hajtóbizottság májusban tárgyalta a járási pártbi­zottság alapszervezeteket irányító munkájáról szóló jelentését. Megállapította, hogy a járásban érvénye­sül a párt vezető szerepe, a politikai, gazdasági, szociá­lis és kulturális fejlődés eredményeként kedvező a lakosság hangulata. Szabó Imrével, a járási pártbizottság első titkárá­val időszerű feladatokról beszélgettünk. — A legfontosabb most a járási pártértekezletre, a kongresszusra történő ala­pos előkészület. Eddigi munkánk alapját a IX. kongresszus, a megyei, já­rási pártértekezlet, vala­mint a felsőbb pártszervek határozatai képezték, a to­vábbi feladatokat pedig a párt életében soronlevő események határozzák majd meg. Ezért is fontos a jó előkészítés. 1 A legutóbbi pártértekczlet óta sokat erősödtek a pártszervezetek. Mi bizonyítja ezt? — Azon munkálkodtunk, hogy alkalmassá váljanak a megnövekedett feladatok elvégzésére. Nagyobb ön­állóságot kaptak, szélesítet­tük hatáskörüket, támogat­tuk kezdeményező készsé­güket. igyekeztünk odahat­ni, hogy növekedjék fele­lősségük a párt politikájá­nak megvalósítása iránt. Növelte a helyi pártveze­tés tekintélyét, hogy a bácsalmási nagyközségi pártbizottság tagfelvételi és fegyelmi jogkört kapott, a községi és üzemi pártbi­zottságok mellett választott munkabizottságok működ­nek, kilenc' csúcsvezetőség- nek a járási végrehajtó bi­zottság hatásköri listát és döntési jogot adott. Vala­mennyi alapszervezet ká­derügyekben véleményezési joggal bír. Segítettük azt a gyakor­latot, hogy a pártszerveze­tek a politikai összefüggé­sek szempontjából vizsgál­ják, elemezzék és dolgoz­zák ki az egyes feladato­kat. Fiatalodtak is pártszer­vezeteink. A párttagságnak több mint 70 százaléka j negyven éven aluli. Több mint 20 százalék egyete­met, főiskolát és középisko­lát végzett. Az is említésre méltó, hogy ötszáz 1945-ös párttagunk van. Erős a párt befolyása a pedagógu­soknál. Négy önálló peda- gógus-pártalapszervezetünk győződhetnek a pártmunka eredményeiről, fogyatékos­ságairól. Valósághűbben történik az értékelés, a cél­kitűzések meghatározása. A végrehajtó bizottság egyre gyakrabban tér visz- sza korábbi határozatai vég­rehajtásának értékelésére. Állandó törekvésünk, hogy az önállóság és a fe­lelősség növelése érdekében a napirendek előterjesztői az állami, gazdasági szer­vek és tömegszervezetek kommunista vezetői legye­nek. A végrehajtó bizott­ság tagjai szervezetten, — és öntevékenyen is —, se­gítik, ellenőrzik a pártszer­vek, alapszervezetek mun­káját a különböző rendez­vények előkészítésében és az azokon való részvételük során — hangoztatta vége­zetül a bajai járási pártbi­zottság első titkára. K. S. Testvérvárosok évfordulója Tapasztalatokért barátainknál A Novaszty Sajtóügynök­ség tudósítója megkérte Mihail Tyisint, az Ukrán Kommunista Párt krími területi bizottságának tit­kárát, hogy válaszoljon azokra a kérdésekre, ame­lyek Szimferopol és Kecs­kemét, illetve Krím és Bács-Kiskun megye test­véri kapcsolatait érintik. /&j| — Mondja el kérem, ® hogyan született a vá­rosaink és területeink köz­ti barátság? — Ügy kezdődött — vá­laszolta M. Tyisin —, hogy 1920. decemberében Kun Béla, a krími forradalmi bizottság elnöke rendeletet írt alá Nyikolaj Szemas- koval, az Orosz Szocialista Föderatív Szovjetköztársa­ság egészségügyi népbizto­sával a Krím-félszigetnek összoroszországi gyógyinté­zetté való átalakításáról. Az intézkedésben arról volt szó, hogy egyetlen szana­A] kertrészek egy házhoz l Alapvető feladat a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda. Az anyagi javak előállításának befo­lyásolásában a pártalapszervezetek szerepe igen jelentős. Milyen eredményeket értek el? — Az utóbbi időben na­gyobb teret szenteltünk a gazdasági reform társada­lompolitikai oldalának, az embereket közvetlenül érin­tő gazdasági kérdések ma­gyarázatának. A pártbizott­ság gazdaságpolitikai bi­zottsága hat témában ki­dolgozta és a pártszerveze­teknek kézikönyvként aján­lásul a — főleg a terme­lőszövetkezetekben megva­lósítható — legújabb ter­melésfejlesztési eljárásokat. Kidolgoztuk a járás élel­miszergazdaságának távlati fejlesztési tervét. 1975-ig részletesen, 1985-ig vázlato­san. Elkészült a művelődési terv is. A járási pártbizottság termelésfejlesztési elképze­lései az elmúlt években, a terület egészét tekintve, ér­vényesültek. Igaz, hogy né­hány községben, illetve pártszervezetben részben a személyi, részben az üzemi feltételek hiánya miatt az átlagtól elmaradtak. Je­lentkeztek helyenként a pártszervezetek vezetőinek tájékozatlanságából fakadó gondok is. A gazdaságpoli­tikai kérdéseket elhanya­golták. Hiányzott a felelős­ség a döntéseknél. Helyen- k/ it a tú’/ott anyagiasság érvényesült. A termelőszövetkezeti pártszervezetek egy részére jellemző még. hogy hiány­zik a határozatok közgaz­dasági, politikai elemzése. Ebből következően ezeket nem mindig tudják saját viszonyaikra hatásosan al­kalmazni. A járási pártbi­zottság ezeket a pártszer­vezeteket nagyobb, figye­lemmel segíti. I A járási pártbizottság irányításában milyen főbb módszereket lehet megemlíteni? — A legfőbb a beszámol- | tatás. A végrehajtó bizottság több esetben a helyszínen ülésezik. Ez történt már Csátalján, Bácsbokodon, Garán, Bátmonostoron, Ta­taházán, Katymáron. Ilyen­kor a végrehajtó bizottság tagjai a helyszínen is meg­Az ÉM. Fémmunkás kiskunhalasi gyárában a Budapesti 43. számú Építőipari Vállalatnak és a Szegedi Ház­gyárnak is dolgoznak, kötőlemeket gyártanak a panell- falak összeszereléséhez. (Pásztor Zoltán felvétele.) tóriumot vagy üdülőt sem lehet egyéb célokra elfog­lalni és felhasználni, illet­ve valamennyi magántulaj­donban levő dácsát, ven­déglőt a nép rendelkezésé­re kell bocsátani. Mindig ez a dokumentum jut az eszembe, amikor Szimferopol és Kecskemét, Krím és Bács-Kiskun ba­rátsága kerül szóba. Hiva­talosan 1963. augusztus 2- án erősítettük meg. De semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a barátságunk kezdetei sokkal korábbra nyúlnak vissza. d§| — Napjainkban mi­** ként fejlődnek a kap­csolatok? — A barátaink minden évben eljönnek hozzánk. A múlt esztendőben például a tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszerének a bevezetését tanulmá­nyozták. Miután megláto­gatták a Népek Barátsága Termelőszövetkezetet, több állami gazdaságot, a gépel­látásáról és felhasználás­ról, a termékek előállításá­nak és értékesítésének problémáiról, a falusi épít­kezések pénzügyi fedezésé­nek forrásairól érdeklőd­tek. A területi pártbizott­ságon a delegáció vezetője, Buda Gábor, a Bács-Kis­kun megyei pártbizottság titkára azt mondotta: — Örömmel töltenek el azok a változások, melyek legutóbbi ittlétem óta, az elmúlt öt évben végbemen­tek. Önöknél van mit ta­nulni, és mi hálásak va­gyunk azért, hogy átadják gazdag tapasztalataikat. A kölcsönös látogatások ily módon elősegítik a munkamódszerek előnyös i változását, a termelés jobb megszervezését, a technikai újdonságok bevezetését. Emlékszem, amikor 1969. augusztusában Bács-Kis- kunban jártunk, a lakás- építkezésekkel, a kereske­delemmel, a társadalmi el­látással, és a lakossági szolgáltatásokkal ismerked­tünk. Kecskeméten megte­kintettük az új negyedet: Leninvárost kereskedelmi komplexumával, szolgálta­tóházával. Meg kell mon­dani, hogy mi még nem értük el a kereskedelmi és szolgáltató-hálózat ilyen összehangolt átadását, mű­ködését. Delegációnk tag­jai hazatérésük után hasz­A betoncsík mentén A szántók között kígyó­zó délibábos betoncsíkon szikrát vetett a Nap. Hor- nyák János kezében egy pillanatra megállt az ásó. Két mozdulat között letö­rölte homlokáról a verej­téket. Aztán széles karimá­jú kalapja alól körülnézve csak ennyit mondott: a többiek amott dolgoznak. Elkísérem ... — Ott ni, az a régi híd, amelyen mindjárt átme­gyünk, a kamionok alatt mélyen meghajol, sőt egy Trabanttól is „berezonál” — mutatott útközben az E—5-ös főútra. — Kiskun­félegyháza és a megyehatár között a nagy kanyart ki­egyenesítjük. Emiatt a 125- ös kilométerkőnél a régi mellett új hidat építünk. A régi vasszerkezeten egy percre megálltunk. Belgrádi kamion, s mögöt­te néhány személygépkocsi közeledett. Amint „elhúz­tak” mellettünk, meglódult a híd! A karfák remegni kezdtek, mint a nyárfale­vél. Lenéztem. Kiszáradt árok tátongott alattunk ... A brigáddal a kánikula elől az útmenti hatalmas eperfa lombja alá húzód­tunk. A beszélgetés furcsán kezdődött, ugyanis elmond­tam, amit addig a munka­csapatról tudtam. Körülbe­lül annyit, hogy a Kecske­méti Közúti Építő Vállalat 14 tagú munkacsapata a megye egyik legrégibb bri­gádja: 1959-ben alakult. Eredményes, jó munkáju­kért nemrég aranyjelvényt kaptak. Egy faluból valók, mint a jó testvérek, össze­tartanak. Mindennap Ke­rekegyházáról járnak dol­gozni. — Megalakulásunk óta már többen elmentek, újak is jötték, de néhányan, mint például Szűcs Lajos, Hornyák János, Borbély József, akik 10—12 éve a válalat dolgozói, már ezer­mesternek számítanak az útépítő szakmában: akár a kubikolásban, akár a beto­nozásnál egyformán jól, pontosan megbízhatóan dol­goznak — mondták a mun­katársaik. — Még fiatal­ember volt például Szűcs bácsi is, amikor a kecske­méti vállalathoz került. — Lajos bácsi a brigád­vezetőnk — magyarázta Sztana László, a kollektí­va legfiatalabb dolgozója. — Rajta kívül tizenhármán vagyunk. Szerencsét ho­zott nekünk ez a „bűvös” szám. Persze, magunk ko­vácsoltuk a szerencsét. Pon­tos munkával és nagy aka­rattal mindig kiváló ered­ményt ért el a brigád. Igaz, egy évvel ezelőtt kerültem az útépítőkhöz. Azelőtt gépkezelő voltam. Nem bántam meg a cserét, báf sokan mondják, hogy itt csak „földet túrok”. De négy forinttal több órabé­rért szívesen csinálom. — S ha az esős, sáros évszak beköszönt, alig akad munkánk — folyatta Bor­bély József. — Ha cigány- gyerekek potyognak az ég­ből, akkor is összetartunk. Disznótorra, borfejtésre mindenkinél tizenhárom vendég hivatalos... Ilyen­kor nyáron persze, örülünk, ha este otthon lehajthatjuk a fejünket. Reggel fél hét­től este fél hatig dolgo­zunk. Az ásókat, lapátokat, ta­licskákat a raktárba vit­ték. Még néhány napig ku- bikolnak, egyengetik az új országút alapját, s szep­tember elején már ezen az úton süvítenek a gépkocsik. Megérkezett a teherautó. A tizenhárom aranyjelvé­nyes kubikos a délibábos betoncsík mentén elindult hazafelé... T. L. M. Tysin nyilatkozik nosították is a látottakat. Szimferopolban, Szevasz- topolban, Jaltában és más városokban a zöldségboltok áttértek az önkiszolgáló rendszerre; az élelmiszer­üzletekben külön zöldség- gyümölcs részlegeket szer­veztek; elterjedt a keres­kedelemnek ez a nyári for­mája az autóutak pihenő­helyein, a strandokon. Erősödnek és szélesednek a testvérüzemek közti munkakapcsolatok is: a szimferopoli bőr- és cipő­kombinát illetve a kecske­méti Alföldi Cipőgyár; az élelmiszergépgyárunk és az örök zománcipari gyára kö­zött. A krími területre Ma­gyarországról autóbuszok, különböző elektromos be­rendezések, háztartási, esz­közök érkeznek és az idén megjön egy vörös festék­gyár felszerelése is. Mi pe­dig az élelmiszeripar szá­mára automata gépsorokat, esztergapatronokat, daru­kat, vegyipari termékeket, bort exportálunk. Meghonosodott a taná­rok, diákok és aspiránsok cseréje. A magyar főisko­lákon évente kéthetes ki­küldetésben tanulmányoz­zák a krími mezőgazdasági intézet oktatói a tudomá­nyos-nevelő és kutató mun­ka helyzetét. A Szövet—Magyar Bará­ti Társaságnak számos tag­ja van a Krímben. Barát­sági estek, foglalkozások, beszédek, filmfesztiválok, kiállítások, levelezések, sze­replések a sajtóban, rádió­ban és televízióban — íme a távolról sem teljes felso­rolása azoknak a rendezvé­nyeknek, amelyekben az aktivisták működnek köz­re. Hagyománnyá váltak a magyar nép nagy ünnepei­ről való megemlékezések. A baráti kapcsolatok erő­sítéséből sajátos részt vál­laltak az iskolák. Ötven in­ternacionalista klubot hoz­tak létre, amelyekben szov­jet—magyar barátsági szek­ciók működnek. Látni kell, hogy milyen érdeklődéssel hallgatják a fiatalok azo­kat, akik jártak Magyaror­szágon, vagy a világhábo­rú alatt harcoltak a felsza­badításáért. A Magyar Ta­nácsköztársaság évforduló­ján abban az iskolában, ahol Kun Béla tiszteletére múzeumot is létrehoztak, együttes ülést tartott a pe­dagógiai tanács és a krími pedagógiai intézet történe­ti tanszéke. A rendezvé­nyen például ilyen előadá­sok hangzottak el: „V. I. Lenin a magyar forrada­lomról”, „Kun Béla és sze­repe a szovjethatalom meg­erősítésében a Krímben”... Bács-Kiskun és Krím testvérkapcsolatát jól tük­rözik az utóbbi években megjelent kiadványok is: „Testvérvárosok”, „Szim­feropol—Kecskemét”, és a „Barátságunk csak erősöd­het” című könyv. — Milyen terveket készítettek 1970-re? — A program nagy része Magyarország felszabadulá­sának negyedszázados jubi­leumához kapcsolódott. Ezenkívül régi barátságunk egy új televíziós film té­mája lesz. A felvételek egész éven át tartanak. A film lehetőséget ad arra, hogy bemutassák barátsá­gunk nagyon is sokatmon­dó eseményeit. Fordította: Halász Ferenc*

Next

/
Thumbnails
Contents