Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

ff. oldal 1970. augusztus 8. vasárnap pölygő ár. Csengersimán mégis bizakodó a lakos­ság. Nem kell kiköltözni senkinek sem a faluból. Megfeszített erővel folyik az újjáépítés. Az egyik portát — Költő András tsz-tagét — a Bács-Kis- kun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat bri­gádjai építik. S hogy mi módon, azt érdemes meg­hallgatni : Az ÉPSZER Vállalat üzemi pártszervezete má­jus 20-án rendkívüli veze­tőségi ülést tartott, mert tők. Egy szoba, konyhás vályogházban nevelték ed­dig a tíz gyermeket, most kétszobás kőházuk lesz. Augusztus 20-át már az új otthonban köszönthetik. * A falu szélén 50 köb­méteres hidroglóbusz he­ver a földön — a Lajos- mizsei Vízgépészeti Válla­lat készítette és szállította ide. Üjabb Bács megyei színfolt Szabolcsban. Nem messze a hatalmas acél­gömbtől két ember szor­goskodik. Nagy Ferenc Építőink Szabolcsban A nagyari 131 házból egy. Itt a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozik. Bács megyei munkás. — Most tudjuk igazán mit jelent a bajban egymáson segíteni. A lakosság na­gyon hálás nekünk. Örü­lünk és büszkék vagyunk arra, hogy önként jelent­keztünk erre a távol a családtól végzett kemény munkára. * Nagyar községben dol­gozik a legnagyobb építő­ipari apparátusunk — 134 házat épít fel a Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat. Százharmincán vannak ehhez a munká­hoz, köztük 18 vezető, és Ha valaki most Nagyar- ba megy, már 56 lealapo­zott és 30 falegyenig épült házat talál, a község la­kói szeretettel és hálával veszik körül az építőket, de meg is érdemlik. A vállalat az önként jelent­kezők közül a leglelke­sebb fiatalokat szedte ösz- sze és küldte Szabolcsba. Hetenként 52 órát dolgoz­nak, barakkokban laknak, van rádiójuk, televíziójuk és minden napilapból öt példányt kapnak. Hogy kit lehetne kiemelni közü­lük? A vállalat párttitká­ra mind a 130-at egyfor­mán dicséri. • Jánkmajtis vízmüvét a Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat építi. A létesít­mény terveit a Bács me­gyei Tervező Vállalat ké­szítette. Hogy kik vannak még tőlünk Szabolcsban? A megye különböző taná­csaitól építési hatósági szakemberek utaztak a Szamoshátra Zoboki Lász­lónak, a Bács-Kiskun me­gyei Tanács Építési Osz­tálya csoportvezetőjének vezetésével. Tizenkét köz­ség területén komplex módon foglalkoztak hete­ken keresztül a hatósági munkával. Végeztek kár­felmérést, megállapították, hogy le kell-e bontani az épületet, beépíthető-e a terület, ezenkívül újabb területeket jelöltek ki épí­tésre stb. A munkát gyor­san kellett végezni, mert addig várakozni kellett a tulajdonosnak, az OTP- nek, a tervezőnek és a ki­vitelezőnek. Ám ütemesen haladt minden munkálat. Többször megesett, hogy a délelőtt kiadott hatósági engedély alapján, délután már az építkezést is meg­kezdték. Természetesen sok türe­lemre volt szükség néha A mélykúti Vegyes Ktsz által épített fabarakk Csengersimán. egyéb beosztású. Novem­ber 15-ig vállalták, hogy az új lakók az összes ház­ba beköltözhetnek, ezért segítséget is kértek. A ti- vadari KISZ-táborból 176 diák jár át hozzájuk. Az építők elmondják, hogy azok a fiatalok dolgoznak a leglelkiismeretesebben — mint például a szege­diek — akik maguk is ár­víz által veszélyeztetett területről jöttek ide. sokszor el kellett magya­rázni, mire megértette az egyszerű szabolcsi dolgo­zó, hogy mit hogyan kell csinálni. Szeretettel csi­nálták azonban ezt a mun­kát, s jó kapcsolat alakult ki a lakossággal és úgy búcsúztak: — a viszont­látásra. Visszatérnek ugyanis még a befejező építési-hatósági tennivalók elvégzésére. Nagy Ottó a dolgozók egy része ja­vasolta, hogy az egyéb felajánlásokon felül a leg­több gyermekes, árvízkárt szenvedett család lakóhá­zát ingyen építsék feL A javaslat általános helyes­lésre talált a vállalatnál, ezért úgy határoztak, hogy Csengersimán a tízgyer­mekes Költő András kap­ja a nem mindennapi ajándékot. Július 6-án vonultak fel az építők. Oravecz István 9 tagú kubikos brigádja kezdte a munkát. Kora reggeltől késő estig lelki- ismeretesen dolgoztak és egy hét alatt lealapozták a régi porta helyén az új épületet. Tizenharmadikán __ az é ppen szabadságra be­ütemezett II tagú Szelei kőművesbrigád folytatta a munkát Hogy sajnálják-e a szabadságot? önként vállalták. Szelei Imrének például már megvolt a repülőjegye Konstanzába, mégis inkább Csengersi- mára indult Az udvaron apró gyer­mekek játszadoznak az építőanyagok között — a Költő család ifjabb tag­jai. Édesanyjuk hálától könnyes szemekkel nézi, hogyan dolgoznak az épí­Epül a Költő család háza. járművel találkoztunk, tűnik a tábla, amely jel- Áramlik ide az ország zi, hogy Csengersimára mirden részéből az építő- érkeztünk. Itt is sokfelé anyag. földkupacok jelzik a volt Csengeren néhány perc- lakóházak helyét A kö­re megpihenünk. Élénk zélmúlt iszonyata tapad forgalmán látszik, hogy ezekhez a sárhalmocskák- ■ befogadó község -é az .el- hoz. Május 15-én hajnal- " pusztult falvakból sokan ’ ban tört a községre a más­költöztek ide — jó részük fél méter magasan höm­(80.) Geibel Obersturmbannführer szobájában vág­ni lehetett a füstöt. Az asztal mellett a biztonsági szol­gálat vezetői foglaltak helyet Ki közelebbről, ki távolabbról érkezett, de itt volt az egész varsói körzet biztonsági vezérkara. — ,Uraim, az erdei banditizmus... — kezdte, de félbe kellett szakítania, mert újabb meghívott érke­zett. Geibel a mellette levő székre mutatott; — Azt gondoltam Kloss főhadnagy, hogy az Ab- wehrt nem érdekli a mai téma anyaga. — Ellenkezőleg, herr Obersturmbannführer, pa­rancsnokom igen nagy figyelmet szentel a partizán- csoportok tevékenységének. — Partizáncsoportok — mondta gúnyosan Geibel. — Figyeljék csak meg uraim, hogy milyen szép iro­dalmi nyelvet használ az Abwehr még most is, a há­ború negyedik évében. Mi ugyanis — fordult szinte kióktatóan Klosshoz — egyszerűen csak nevén nevez­zük a gyereket: erdei banditizmusról tanácskozunk. Arról, ami ellen minden eszközzel és erővel fokozni kell a harcot. Klossnak kedve lett volna ellentmondani, de eszébe jutott, hogy neki fontos tényezőként kell kezelni az Abwehr és a Gestapo közötti örökös ellentmondá­sokat is, s most különösen célszerű, hogy mind köz­vetlen parancsnokának, Rhode ezredesnek, mind Gei- belnek a kegyeiben megmaradjon. Sokat várt Gei- beltől. Ugyanolyan hiú katona volt, mint Rhode, s kölcsönösen utálták egymást. — Nem titkolom önök előtt, uraim, hogy az erdei banditizmus erősen megélénkült a sztálingrádi kisiklás után. Partizánerők csoportosítását — gunyorosan Kloss felé fordult e szavaknál — vettünk észre az E5, a HL és a C3 négyzetekben — mutogatta sorra kialudt szivarjával a kérdéses területeket a térképen. — A banditanyomokat az Al. A2 és a H4 négyzetekben behatároltuk. Emlékeztetni szeretném önöket, hogv egy hónappal ezelőtt e területek még teljesen csende­sek voltak. Így tehát a lokális akciók eredménytelen­nek bizonyultak. Átfogó fésülésre lesz szükség a közeli hetekben. szigetelő és Mihócz Mi­hály segédmunkás az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat dolgozója. Nem­rég még a vállalat 20 ta­gú komplexbrigádja mun­kálkodott itt a csengersi- mai vízmű alapozásán. A betonozást elvégezték és átvonultak Kisszekeresre két társukra hagyták az utolsó simítások elvégzé­sét. Sietni kell, szorít a munka, mert még kilenc községben készítenek ala­pot a vízműnek. — Jól érezzük itt ma­gunkat — mondja a két Nagy Ferenc és Mihócz Mihály utolsó simításokat végzi a csengersimai vízmű alapozásán. Értesíteni kell a fiúkat — gondolta Kloss. — Az A2­esben éppen Bartek és társai dolgoznak. A legfonto­sabb: megbízható helyre rejteni az adóvevőt. Igaz, az erők összevonása eltarthat néhány napig, de.., Megszakította a gondolatait, s néhány percig ismét Geibelre figyelt. Mivel semmi érdekeset nem hallott, eszébe jutott megint a rádióadó. Filipnek át kell ad­nia a kísérleti telepről szóló híreket. Az új harckocsi nullszériája elkészült... Igaz is, emiatt az értekezlet miatt nem ment ki a telepre, pedig ott is hasznosít­ható híreket remélt. Valaki a kezéhez ért. — Gyújts rá — mondta Brunner Sturmführer, és cigarettatárcáját Kloss elé tartotta. A tárca fedelén arany monogram volt. Brunner szereti az aranyat — állapította meg Kloss. — Arany fogakat csináltatott, arany kézelőgombot hord. hatalmas pecsétgyűrűje éppen úgy aranyból van, mint kis kézitáskájának dí­szítőeleme. — Köszönöm — mondta Kloss, s rágyújtott. Gon­dolkodva szívta tüdőre a füstöt. Ez a Brunner túlságosan is szívélyes — gondolta. — Az egyetlen Gestapós, akivel tegeződöm. Eddig alaptalannak bizonyult minden gyanúja ezzel a fickóval szemben, viszont sok fontos értesü­lést szerzett már Brunner révén. Ezért feltétlenül fenn akarta tartani ezt a furcsa jóviszonyt az SD-s szép- fiúval. Amíg Kloss ezen a kapcsolaton tűnődött, Geibel folytatta a tájékoztatást: — Területi ügynökeink alátámasztják a partizán rádió-adóvevők létezését — mondta. — Pillanatnyi­lag két diverzáns adóvevő működik körzetünkben. Az egyiket máris sikerült lokalizálnunk az A2 négyzetben, és szerencsére értesülünk minden helyzetváltozta­tásukról. Tulajdonképpen már likvidálhattuk volna mindkét adót és a csoportokat, de azt hiszem uraim, nekünk nem néhány banditára van szükségünk, hanem elsősorban a legfontosabb összekötőjükre. Arra vagy azokra az emberekre, akik J—23-as fedőnév alatt to­vábbítják jelentéseiket innen a városból. Bartek körzete, Bartek csoportja... Kloss lázasan gondolta át a tennivalókat, s pár perc múlva fel­állt: — Ha jól értettem, embereink beépültek a partizán­csoportba? — kérdezte. — A mi embereink — igazította helyre Geibel. — A mi embereink Kloss, mert ugye, valamit azért a Gestapo is csinál... (Folytatjuk) Hét vármegyét ugyan nem, de ötöt bejártunk mire Szabolcsba — a né­hány héttel ezelőtti árvíz pusztításainak színhelyére — értünk. Az úton sok végleg A falu szélén már látszanak a juttatott tel­keken újonnan épülő há­zak. Tovább haladunk, s az út szélén nemsokára fel-

Next

/
Thumbnails
Contents