Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

í. oldal 1370. jenus 10, pénteS Délibáb nélkül Gazdálkodnak a sziken A kongresszus tiszteletére Egy 75 éves öregember ■— kúpos fékét kalapú, pöd- rött bajszú, halk szavú tősgyökeres hortobágyi ju­hász — azt mondta, hogy nem emlékszik az ideihez hasonló időjárásra. A nagy magyar puszta egyenőtle- mül itta be a csapadékot, a hatalmas legelőkön né­hol tócsákat látni, másutt csontröggé aszalta a sarat j a júliusi nap. A nyugati látogatókat lenyűgözi a puszta, hiszen ilyen méretekkel az At­lanti-óceántól a Kárpáto­kig nem találkoznak. Aki viszont járt néhány ezer kilométenyivel keletebbre, az úgy véli, hogy a Hor­tobágy olyan, mint a kazahsztáni sztyepp, vagy szűzíöld — üde, európai kivitelben. A Hortobágy körülbelül kétezer négyzetkilométeres síkság. A turisták számá­ra ritkaság a tájegység. De mit jelent a helybeli­eknek, hogyan tudnak meg" élni a mostoha környé­keiben? Tavi falkák A termőadottságok gyen­gék, sokban hasonlítanak a mi Homokhátságunk rossz körülményeihez. A gazdálkodás mikéntjére itt sem lehet felírni egységes recepteket. A Hortobágyon a szikfoltokkal, szikpad­kákkal teletűzdelt, nagyon változó minőségű talajt kell hasznosítani. A hagyományokat alap­vetően a legeltetés és a takarmánytermesztés alkot­ja. Az elődök szarvasmar­ha-, ló-, sertés- és birka- tenyésztéssel foglalkoztak. Napjainkban ez a kép úgy módosult, hogy újabb nö­vényeket is termesztenek, és a sertést felváltotta a baromfi. A baromfi te­nyésztésével sokkal ked­vezőbb takarmányhaszno­sulást értek el, gyorsan forgó tőkére tettek szert, s a piac igényei szerint könnyen növelhető vagy csökkenthető az állomány. A régi épületeket átalakí­tották, előnevelőkké ren­dezték be. A kacsák feje fölött például 18—20 na­pos koruk után nincs töb­bé fedél. A tavakra 10— 17 ezer darabos falkákat terelnek ki, ami új szín­folt a Hortobágyon. Nyári bárányok Sokáig a délibáb jelen­sége vonzotta a Hortobágy- ra a turistákat. Az ország legnagyobb, 75 ezer holdas állami gazdasága épp a „délibábot" tüntette el a tevékenységéből. 1962—64- ben ugyanis még erősen ráfizetéses volt a gazdál­kodás. A mezőgazdasági nagyüzem ezekben az évek­ben kezdi megtalálni lét- jogosultságát. A fő profil az állattenyésztés. Legfontosabb állat a juh. Anyajuhból 30 ezret tar­tanak, s a jobb húsminő­ség érdekében behozták a Suffolk fajtát. Megszün­tetik az úgynevezett cikli­kus elletést. Az idén már nemcsak decemberben, ha­nem késő nyáron, vagyis „szezonon’’ kívül is szü­letnek bárányok. A puszta látványához a gémeskúthoz hasonlóan hozzátartozik a ménes. Az állami gazdaság lótenyész­tő telepén található az or­szág legnagyobb Nónius- állománya. Az erős cson- tú, munkára nagyon alkal­mas Nóniusokat angol te­livér ménekkel keresztezik. Formásabb, nemesebb ál­latokat kapnak, amelyek között jól ugró sportlovak is akadnak. A sikerült fél­véreket luxusáran expor­tálják. a lovaglásokért pedig körülbelül félmil­lió forintot fizetnek ki évente helyben a külföl­diek. A Hortobágyon az álla­mi gazdaság az idén már 315 millió forintos terme­lési értéket hoz létre. 7—8 százalékos nyereséggel szá­molnak. A jövőben a jöve­delmüket vágóhíd, rizs­hántoló és gyapjú előfel­dolgozó létesítésével is nö­velik. S az idegenforgalom? Mindössze 150—200 ezer forintot hoz a gazdaság konyhájára. A haszon in­kább a jó hírnév erősíté­sében és abban jelentke­zik, hogy csikósoknak, pásztoroknak némi repre- zentálásra nyílik alkal­muk. Egyébként nehéz lenne az utánpótlás ezek­ben a rideg szakmákban, amelyeknek a presztízse korunkban jócskán meg­kopott. Háborgatni tiEos Nemrég közöltük lapunk­ban, hogy dolgoznak azon a terven, amely a Horto- bágyot nemzeti parkunkká változtatja'. Az élővilágot senki sem háborgathatja, s csak az őstermészetnek lesz itt létjogosultsága. A nagyszabású programhoz kapcsolódik a jellegzetes magyar állatfajták sorsa. A magyar szürke mar­hából csupán néhány száz található ma már az or­szágban. Kétszázhatvanat a Hortobágyon őriznek, s ötven tehenet Bugacon is tartanak. Elképzelhető, hogy a jövőben a keresz­tezéseknél szükség lesz a fajta valamelyik ősi tu­lajdonságára. Ezért eredeti rideg viszonyoknak kitéve, elkülönített gulyákban te­nyésztik tovább a ritka szarvasmarhákat. Az egy­kori híres magyar szür­kéből így vált a huszadik század második felére gén­tartalék. Ugyancsak szigorú te- nyészmunkával lehet csak megmenteni a pödrött szarvú racka-juhot. Bár az ipari termelés kihalásra ítélte, amikor túlságosan durvának minősítette a gyapját, az ember átmenti a holnapnak sok más pusz­tai különlegességgel együtt. Halász Ferenc „Van a városnak egy másik művészete is. Ezt nem a barokk kor, ha­nem Kalocsa művészi te­hetséggel megáldott pa­rasztsága alkotta meg." Ezek a sorok vezetik be azt a reprezentatív ki­adványt, amely Kalocsa népművészete címmel a városi tanács vb gondo­zásában látott napvilágot. A 110 oldalas könyv — Pécsiné Ács Sarolta mun­kája — átfogó, alapos ké­pet nyújt a város és vi­déke, az úgynevezett Nagy-Kalocsa népi mű­vészetéről; gazdag fény­kép és illusztrációanya­gával bepillantást enged abba a csodálatos szín- és formavilágba, melyet ta­lálóan nevezett a 30-as évek riportere a fény mű­vészetének. Nehéz feladatot oldott meg a könyv szerzője: a kalocsai népművészet sokrétűségét, stílusirány­zatait térképezte fel pre­cíz alapossággal, s mind­emellett rámutatott azokra az eredőkre is, amelyek ezt a magas szin­tű művészetet szétbont- hatatlan egységbe ötvözik. Külön érdeme a kiad­ványnak, hogy az egyes művészeti ágazatok ismer­tetésénél felhasználja, s ezzel szinte átmenti az utókor számára a vidék sajátos ízű, zamatú népi nyelvezetét. Az olvasó szinte aromás gyümölcs­ként ízlelgeti az egysze­rű emberek fogalomalko­tásának olyan produktum A megyei pártvezetés megkülönböztetett figye­lemmel kíséri a mezőgaz­dasági üzemekben folyó szocialista munkaversenyt. A végrehajtó bizottság nemrégen tárgyalta ezt a témát. Megállapította, hogy a megye mezőgazdasági üzemeiben már szinte ha­gyományos a nemes vetél­kedés, melynek fejlettebb formája, a szocialista bri­gádmozgalom, már több mint tízéves múltra tekint­het vissza. A felszabadulási jubileu­mi munkaversenyben az állami mezőgazdasági üze­mek dolgozóinak több mint 90 százaléka vett részt. Tovább növekedett a szo­cialista címért versengő brigádok száma is. Több mint 650 brigád 12 ezret meghaladó létszámmal ne­vezett be a kitüntető cí­mért indult versenybe. Ti­zenhét állami mezőgazda- sági üzem 40 egysége a szocialista üzemrész cí­mért küzdött. A mezőgaz­dasági szövetkezetekben is tömegmozgalmi jelleget öl­tött a jubileumi munka­verseny. A területi szövet­ségek verseny- és propa­gandabizottsága több ta­nulságos, hasznos tapaszta­latcserét szerveztek a ter­melőszövetkezeti szakveze­tők és a szocialista brigá­dok részére a korszerű munkamódszerek és tech­nológiák elsajátítására. A nemes vetélkedés je­lentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a megye me­zőgazdasági üzemeinek na­gyobb része eredményesen zárta az elmúlt esztendőt. A mozgalom az idén to­vább fejlődött és az első negyedévi termelési ta­nácskozásokon, valamint a mezőgazdasági szövetkeze­tek tervtárgyaló közgyű­mait, mint például a „tü- lemálló”, vagy a „lebö- gős vizekli” elnevezésű viseleteket. A kalocsai népművészet különösen a népi hímzés területén bontakozott ki teljes pompájában, s en­nek megfelelően a legje­lentősebb helyet foglal­ja el a műben. Olvasha­tunk az „íróasszonyok- ról”, díszítőelemekről, tér­kitöltési módokról, varró­asszonyokról, a felhasz­nált alapanyagok fajtái­ról, az öltésekről és ki- varrási módokról, és részletes ismertetést talá­lunk a népi viselet egyes darabjairól is. A szakem­bert a feldolgozás tudo­mányos rendszeressége, a laikus olvasót az irodal­mi ismertetés kapja meg leginkább, s teszi igazi élménnyé a monográfia áttanulmányozását. Bár a hímzéshez képest kisebb terjedelemben, de az alaposság igényével foglalkozik a szerző a népművészet többi ágá­val, így a fűrészelt-fara- gott épületdíszekkel, je­lentős helyet szentel a pingálásnak, valamint be­pillant a hímestojás- és lakodalmastorta-készítés kulisszatitkaiba is. A kiállításában is szín­vonalas munka illusztrá­ciós anyagát Bakonyi Bé­la (fotó), Rökk Károly (grafika), Dánka Boris, Szőnyi Marcsa, Török Gi­za népművészek (motí­vumrajzok) készítették. Cs. to­láséin újabb vállalások születtek a X. pártkong­resszus tiszteletére. A szo­cialista brigádok kezde­ményezték a lenini cente­náriumra tett vállalásokat, a kommunista szombatok és vasárnapok szervezését. Az árvízkárosultak meg­segítésére is kibontakozott a segítőkészség. Vállalták az üzemek dolgozói, hogy ők is hozzájárulnak ter­melékenyebb munkájukkal a nemzeti jövedelem 1 szá­zalékos növeléséhez. A me­gye állami gazdaságainak dolgozói elhatározták, hogy 2 milliárd forint termelé­si értéket állítanak elő, 184 millió forint vállalati nyereség elérésével. Ez 50 millióval magasabb összeg, mint az elmúlt évi ered­mény. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 8, a Kecskeméti Gépjavító Vál­lalat 30 millió forint vál­lalati eredmény elérését határozta el. Ezekben az összegek­ben szerepelnek a szocia­lista brigádok és a dolgo­zók egyéni felajánlásai. A Kunbajai Állami Gazda­ságban huszonnégy brigád csaknem 750 tagja vesz részt a versenyben, a vál­lalások értéke megközelíti a 3 millió 200 ezer forin­tot. Jelentős a palackozó üzem dolgozóinak elhatá­rozása, mely szerint ter­ven felüli munkával 600 ezer forint többletnyeresé­get kívánnak elérni. A megye szakszövetke­zeteiben is számos brigád nevezett be a murikaver- seny-mozgalomba a X. pártkongresszus tiszteleté­re. A vállalások a szak­szövetkezeti mozgalom 10 éves évfordulójának a je­gyében is születtek. A megye termelőszövet­kezetei kertészeti ágazataik fejlesztésére különböző megállapodásokat hoznak létre, amelyekbe bekap­csolódnak az ország más területein levő gazdasá­gok is. Az együttműködésre jó példát szolgáltat a bogyós- gyümölcsűek termelési kul­túrájának fejlesztését szol­gáló koordinációs bizott­ság. A homokhtásági ter­melőszövetkezetek közül a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Tsz és a lajosmi- zsei Almavirág Szakszö­vetkezet a tagja. Az előbbi termelőszövetkezet máris nagy mértékben bekapcso­lódott a bogyós gyümöl- csűek termesztésébe. A koordinációs bizott­ság, amelynek Pest, va­lamint Nógrád megyei termelőszövetkezetek is tagjai, igen sokat tett máris a termelési szín­vonal emelése, az érté­kesítés és feldolgozás megszervezése érdeké­ben. Kidolgozta a termelésfej­lesztés technológiáját, be­mutatókat, tapasztalatcse­réket rendezett. Kezdemé­nyezésére létrejött egy termelőszövetkezet-közi önálló közös vállalkozás is, amelynek a kecskeméti gazdaság .is tagja. Ez utóbbiaknál a moz­galom céljainak megfele­lően úgy alakulnak a cél­kitűzések, hogy segítsék a tagsági kapcsolatok és szolgáltatások bővítését, a közösen művelt területek növelését, a bővített ú jr* - termelést, a fejlesztési alapok arányainak emelé­sét, a szocialista mezőgaz­dasági termelést. Az ár- és belvizek, va­lamint más természeti csa­pások nagy feladatok elé állítják a / mezőgazdasági üzemeket. Ezért fontos a munka jó megszervezése, a korszerű irányítás, mert csak így valósulhatnak meg a nagyszerű vállalások és célkitűzések. A szocialista munkaver­seny sikere feltételezi és igényli is a politikai, tár­sadalmi és tömegszerveze­tek segítségét, támogatá­sát, a jutalmazások olyan rendszerét, amely erősíti a közösségi szellemet, a bri­gádtagok jó kapcsolatát. A pártszervezetek sok segítséget nyújthatnak az­zal, hogy megadják a kel­lő politikai irányítást, tá­mogatják a versenybizott­ságok tevékenységét, a gazdasági vezetés célkitű­zéseit. Augusztus 20-án, al­kotmányunk ünnepén, az üzemekben beszámolnak a szocialista munkaverseny eredményeiről a nyilvános­ság előtt. Erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek a kiváló teljesítményt elért dolgozók, szocialista bri­gádok. Berki Endre az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának politikai munkatársa Nemrégen megalakult egy másik koordinációs bi­zottság is, amely az al­földi borvidék termelőszö­vetkezeteinek gazdálkodá­sát segíti. A megye közös gazdaságain kívül a Pest megyei, a szegedi, a szen­tesi körzet tsz-ei is be­léptek. Elnöknek Deák Ist­vánt, a lakiteleki Szikra Tsz elnökét választották, titkárrá pedig Kovács Lász­lót, a Kecskemét környé­ki közös gazdaságok te­rületi szövetségének titkár­helyettesét. Megalakították a terme­lésfejlesztési és közgaz­dasági, . az áruforgalmi, valamint a borászati szakbizottságot. Feladatuk a szőlőtermesz­tés gazdaságosságának vizs­gálata, az értékesítés szer­vezése és segítése, a fel­dolgozó és tárolási lehető­ségek bővítését szolgáló ja­vaslattétel, szakmai ta­pasztalatcserék szervezése. Hasonló elképzelések születtek a zöldségtermesz­tés fejlesztésére, elsősorban a fólia alatti hajtatás nagyobb mér­tékű megszervezésére. A csonthéjas gyümölcsűek termesztésére szintén koor­dinációs bizottságot kíván­nak a jövőben létesíteni. K. S. Néhány szép példány az egykori híres magyar szür­kéből. (Pásztor Zoltán felvételei) A fény művészeié Összefogás a nagyüzemi kertészetek fejlesztésére

Next

/
Thumbnails
Contents