Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

T. oldat 1970. július 9. csütörtök ' Hogy szebb legyen a nyár... Kodály-szeminárium Kecskeméten Hírt adtunk már a Kecs­keméti Városi Tanács V. B. legutóbbi üléséről, amely az ifjúság szünidei foglal­koztatásának kérdését tűz­te napirendjére. A téma, az időszerűsé­gén kívül, összetettségénél fogva is sok, építve bíráló hozzászólást váltott ki. Ami a tényeket illeti, szóba került a város nap­közi otthonainak ügye. Kecskemét 39 általános iskolája közül minden harmadikban működik napközi. Nehéz a peremkerületek igényeit kielégíteni, bár a közelmúltban a Máriavá- rosban és a Mátyás téri iskolában két-két csopor­tos napközi otthon kialakí­tása történt meg, az ősz­szel pedig, ugyancsak két csoportban, a Halasi úti iskolában is kezdetét ve­szi a napközis foglalkoz­tatás. A felszólalók egyike ar­ra keresett választ: hány napközis igény kerül el­utasításra. Kiderült, hogy a 2045 napközis létszám­hoz viszonyítva elenyésző — mintegy 4 százalék — azoknak a száma, akik e lehetőséggel nem élhetnek. Bár elgondolkoztató, hogy azokon a — főként pe­remkerületi — városrésze­ken, ahol napközi nem működik, a szülők már eleve nem kísérleteznek a jelentkezéssel, s így az igény reálisan fel sem mérhető. Hangot kapott olyan vé­lemény is, hogy a napkö­zis nevelők ne csak az idős pedagógusok soraiból kerüljenek ki, az eddigi­nél fokozottabb mértékben lehetne foglalkoztatni a kezdő fiatalokat is. Feltétlenül a legfőbb, bár szervezetlen szünidei foglalkozása a fiataloknak a játék. Sajnos, kevés a játszóterünk, ezért több gondot kell fordítani a meglevők fejlesztésére, és új, korszerű grundok ki­alakítására. Igen érdekes ellentmon­dást tükrözött a vb egyik tagjának az a megjegyzése, miszerint a fiatalok részé­re tervezett játszó-utcák — a járműforgalom elől el­zárt útvonalak — a felnőtt lakók makacs tiltakozásá­val találkoztak, s maradt ez az elképzelés épp ezért a terv stádiumában. Ho­lott, mint a másik vb-tag megjegyezte, az új lakónegyedek já­tékra alkalmas területeit jelenleg több helyütt mo­torkerékpárok, gépkocsik parkolására használják. Tervszerűbb, célratörőbb intézkedésekre van szük­ség annak érdekében, hogy a tervezők „törvényszerű­en” gondoljanak a jogos játék- és sportigények te­rületének kialakítására. Végül, de nem utolsó­sorban foglalkozott a tes­tület a táborozási lehető­ségekkel. Az elsősorban számba jöhető fehértói tá­bor tavaly 1200-nál több tanulót fogadott. A műve­lődési osztály munkatár­sai nemrégiben az ország más részén tapasztalatcse­rén vettek részt. Ennek öt­leteit, indítékait kívánják Fehértón is hasznosítani. Gondoskodás történik majd a gyerekek ki- és vissza­szállításáról is. Az osztály most azon munkálkodik, hogy a tá­bort napközis rendszerű­vé alakítsák. Ezzel kapcsolatos jelenté­süket — a vb határozata értelmében — záros határ­időn belül a testület elé terjesztik. Az idei nyáron új programmal lesz gazdagabb Kecskemét, olyan esemény­nyel, melynek jelentősége hazánk határain is messze túlmutat, az elmúlt évek­ben a világ zenepedagógu­sai egyre nagyobb érdeklő­déssel fordultak a Kodály- megalapozta magyar zenei tömegnevelés felé. A kül­földiek magyarországi és a mi szakembereink külföldi látogatásai csupán rövid bepillantást nyújthattak ebbe, most viszont a július 20—augusztus 20. között megrendezésre kerülő Ko- dály-szeminárium során el­ső ízben nyílik lehetőség arra, hogy az érdeklődők átfogó képet kapjanak ze­nei nevelőmunkánkról, an­nak eredményeiről és lehe­tőségeiről, az úgynevezett Kodály-módszer mélységei­ről. (Valószínűleg az is tisz­tázódni fog a szeminárium során, hogy Kodály zenei nevelési koncepciójának a lényege nem csupán egy módszer, hanem annál sok­kal több és alapvetőbb do­log.) Kecskemét már eddig is sokat tett a kodályi cé­lok megvalósításáért, s e mostani rendezvénnyel is újabb lépést tesz előre Kodály pedagógiai életmű­vének elterjesztéséért és to­vábbfejlesztéséért. Az egyhónapos tan­folyam sokoldalú, mondhat­nék: kimerítően gazdag programmal várja a részt vevő bel- és külföldi szak­embereket, pedagógusokat. Megismerkednek a résztve­vők Kodály Zoltán pedagó­giai műveivel és azok fel- használásával az oktatási­ban. Bemutató tanításokon tájékozódnak mindezek gya­korlati alkalmazásáról. A tanításokat a kecskeméti Kodály-iskola tanárai: Czeizner Katalin, Nemes- szeghy Lajosné igazgatónő és Vörös János vállalták. Neves szakemberek, töb­! bek között Dobsza.y László, Eősze László, Lendvai Er­nő, Szőnyi Erzsébet, Var- gyas Lajos tartanak előadá­sokat és vezetnek érdekes­nek ígérkező vitákat. Pi­henésképpen a résztvevők kirándulásokat tesznek a Dunakanyarba, szegedre, a Háry János szabadtéri elő­adására, valamint Bugacra és Kiskunfélegyházára, ahol a kiskun napok keretében megszólal Kodály; Psalmus Hungaricus című műve. Túl azon, hogy a me­gyeszékhely ilyen rangos esemény színhelye lesz és egyszersmind nyári idegen- forgalma az eddigieknél még élénkebbé válik, a vá­ros zeneszerető közönsége is részesül néhány szép él­ményben. A szeminárium ideje alatt ugyanis tizen­két hangversenyre kerül sor. melyeket nem csupán a tanfolyam résztvevői, ha­nem a szélesebb nyilvános­ság számára rendeznek meg. Azt is jelenti ez, hogy Kecskemét — a korábbi évekkel ellentétben — nyá­ron sem marad komolyze­nei események nélkül. De vegyük kissé alaposabban is szemügyre ezeket a hang­versenyeket. A középpontban természe­tesen az énekkarok műso­rai állnak; olyan jóhírű ha­zai együttesek, mint pél­dául a Leöwey Klára Gim­názium Kodály-kórusa (ve­zeti; Andor Ilona), a Szi­lágyi Erzsébet kamarakó­rus (M. Katanics Mária), vagy .a, Juventus,, kíimara- kórus (Ósík Miklós). “Külö­nösen érdekesnek ígérkezik az amerikai „Dana School of Music” leánykarának fellépése. Ebben az isko­lában ugyanis egy fiatal magyar pedagógus: Erdei Péter tanít már két év óta Kodály elvei alapján. Az utolsó hangversenyen a tan­folyam hallgatóiból alakult énekkar is szerepel Vajda (59) Karonfogva mentek együtt a néptelen utcán. Kloss e percben még arra sem gondolt, hogy esetleg követhetik őket, hogy holnap reggel már ott lesz a jelentés Rechte ezredes asztalán, hogy Kloss fő­hadnagyot egy lengyel lánnyal látták sétálni. Esetleg Lothar Sturmführer is tudomást szerez róla... Anna megállt egy régi épület kapujában. — Hát itt vagyunk. Egy barátnőm adta kölcsön két napra a lakását. Elutazott Krakkóba. Bejössz? Nem mehetett. Ilzáéknál fél óra múlva várják, s ott meg kell ismerkednie von Henning Benitával, a Har­madik Birodalom legnagyobb reménységének leányá­val, akinek remélhetőleg megtetszik az Abwehr ele­gáns tisztje. Ilza és Ruppert villája a Roz Allen, Varsó legszebb fasorán volt. ízlésesen berendezett lakás, érthetően irigyelték érte Ruppertet tiszttársai. A lányért is, de különösen a vele járó anyagi előnyökért, s nem utolsósorban a tábornok papáért Amikor Kloss megérkezett, Ilza éppen Lothar Sturmbannführerrel táncolt. Erről a szögletesfejű, száraz, szikár férfiról az a hír járta, hogy se a nők, se az ital nem tudta levenni a lábáról. Kevesen táncoltak. A társaság nagy része a bár­pultnál lebzselt. A díszegyenruhás férfiak társasá­gából kirítt Henning professzor kifogástalan sötét öltönyében. Ügy állt ott az italpultnál, mintha egy előkelő idegen világból csöppent volna e háborús fészekbe. Benita mellette állt. sötét szemüvege mögül gyanakvóan nézegette a társaságot. — Örülök, hogy mégiscsak eljöttél — sietett Rup­pert, s mindjárt karonfogta Klosst, hogy bemutassa a társaságnak. Először Henningékhez vezette: — Kloss főhadnagy, az Abwehr és a nők bálványa — mondta Benitának, majd a professzorral ismertette meg. Henning keze száraz és hideg volt. Benita kezét egy másodperccel az udvariasság határán túl tartotta tenyerében. A lány szemüvege alól figyelmesen meg­nézte magának Hanst. De a kézszorításra arcán vil­lanásnyi fintor futott végig, mintha csak azt monda­ná: No lám, te is csak Henning lányát látod bennem. Ruppert poharakat hozott. A lemezjátszó elhall­gatott és a professzor mellett Ilza és Lothar jelent meg. — Végre egyszer hivatalos küldöttség nélkül is ta­lálkozunk főhadnagy úr — fordult Lothar Kloss- hoz. — Gondolom, hogy Sturmbannführer úr nem a tánc kedvéért jött — mondta halkan Kloss, Lothar elmoso­lyogta magát. — Bizonyos vonatkozásban egy katona soha nem lehet egészen civil. Különösen, ha von Henning pro­fesszor közelében van. Ilza nagyon hangosan nevetett valamin. Aztán a professzorhoz lépett: — Táncolna velem, professzor úr? Apám szerint ön kitűnő táncos. Henning valóban jól mozgott a parketten. Egy szentimentális tangó ütemére lágyan repítette Ilzát. Kloss felkérte Benitát. — Azt hiszem, hogy mi már találkoztunk valahol — kezdte Kloss, s dühös volt, hogy semmi okosabb nem jutott az eszébe. — Mindig ezzel kezdi az ismerkedést, főhadnagy úr? — Nem, nem! — tiltakozott Kloss. — Nagyon kelle­mes önnel táncolni. A tangó végén a bárpulthoz kísérte a lányt. Töl­tött a poharakba, de Benita éppencsak megnedvesí­tette ajkait. — Sokáig marad Varsóban? — kérdezte a fiú? — Nem tudom. De miért érdekli ez önt? — Például bemutatnám magának Varsót. — Gondolja, hogy van itt valami figyelemre méltó? — vonta fel kérdőn a szemöldökét a lány. — Biztosan, hiszen ahol maga van, ott már is ele­gendő figyelemre méltót talál az ember. A tisztek egyre gyakrabban töltögettek a poharak­ba. A beszélgetések is hangosabbak lettek. Kloss ezt várta, (Folytatjuk) 1 Cecília és Szabó Miklós ve­zényletével, a záró összkari számot pedig Vásárhelyi Zoltán fogja dirigálni. Másik igen jelentős ese­mény az a két koncert lesz, melyen a hangversenyéle­tünkből eddig olyannyira hiányolt élő magyar zene szólal meg. A pontos mű­sort még nem ismerjük, csak annyit hallottunk, hogy a fiatalabb zeneszerző nem­zedék legkiválóbb tagjai: Bozay Attila, Durkó Zsolt, Jeney Zoltán. Sáry László, j Vidovszky László és ma- I sok művei kerülnek majd I bemutatásra. Az előadók névsorára is érdemes vet­nünk egy pillantást: olyan fiatal művészeket találunk köztük, mint a Kecskemé­ten néhány évvel ezelőtt már nagy sikerrel szerepelt Matuz István fuvolamű­vész, Kocsis Zoltán, a Ma­gyar Rádió idei Beethoven- zongoraversenyének győzte^ se (aki itt zeneszerzőként is bemutatkozik), Körmendi Klára zongoraművésznő, századunk zenéjének egyik kitűnő interpretátora —, hogy csak a legismertebb neveket emeljem ki. Ugyan­csak kortárs zenét ad elő a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola zenekara Ittzés Mihály vezényletével, a Primavera Quintett köz­reműködésével. A ielenkor melleit természetesen az elmúlt év­századok is megszólalnak: a magyar zene múltjáról Bónis Ferenc tart élő zené­vel illusztrált előadást, eb­ben a műsorban többek kö­zött a Tátrai vonósnégyes is fellép. Orgonaestet ad a szemi­nárium koncertjeinek sorá­ban Lehotka Gábor. Ismét hallhatjuk a fiatal erőkből álló kitűnő Liszt Ferenc- kamarazenekart Sándor Frigyes vezényletével. Első ízben ad Kecskeméten hangversenyt a Sebestyén- vonósnégyes. Végül egy egészen külön­leges „csemegére” hívom fel a figyelmet. Századunk két jelentős balettalkotását: Sztravinszkij Petruskáját és Bartók: A csodálatos mandarin című művét báb­színpadra alkalmazva mu­tatja be az Állami Báb­színház. Ez az együttes az elmúlt évek során több ba­lettbemutatóval vívta ki a közönség és a szakemberek elismerését. Kecskeméti vendégszereplését, a szemi­nárium többi eseményével együtt, nagy érdeklődéssel várjuk! K. T. Kendőzetlenül A Badacsonyba érkező hazai és külföldi turistá­kat nagyméretű figyel­meztető táblák fogadják, ezzel a szöveggel: „A Kis- faludy-ház tatarozás miatt zárva”. Ennek ellenére a legtöbben mégis felka­paszkodnak a hegyoldal nevezetességeihez. Am, felérve, még a pompás balatoni kilátás élménye sem tudja ellen­súlyozni a Kisfaludy-ház látványát. Előtte kiszáradt malterosládák, kő- és tég- latörmelék-kupacok, eldo­bált szerszámok. A ház egyik része már megszé­pült, de a másik ... Any- nyira elhanyagolt állapot­ban van, hogy önkéntele­nül is arra kell gondolni: vajon eredeti formájára helyreállítható-e. Felesleges kétségbe von< FIATALOK FÓRUMA Kedves ifjú barátaink! Havonta megjelenő If­júság című mellékletünk népszerűvé vált megyénk fiataljai között. De so­ka n szóvá tették: kevés ez a havi szólási lehető­ség. Még többet írjunk a fiatalokról és a fiatalok­nak. És ne csak színes riportokat adjunk, de ko­moly, elemző írásokat, vitára alkalmat adó cik­keket is. Szívesen teszünk ennek a kérésnek eleget, de tény, hogy csakis olva­sóink segítségével tud­juk ezt megvalósítani. Fiatalok Fóruma címen új rovatot indítunk la­punkban, amelyben he­lyet adunk a fiatalokról szóló és az ifjúság prob­lémáival foglalkozó írá­soknak. Természetesen nem ragaszkodunk me­rev korhatárokhoz, a té­ma szabja meg, mit te­szünk közzé ebben a ro­vatban. Tehát a felnőt­tek fiatalokról szóló írá­sainak is helyt adunk, s a vitának sem szabjuk gátját. Csupán egy ké­résünk van; tiszteljük egymást és egymás véle­ményét, s igyekezzünk a Központi Bizottság ha­tározatának és a megyei pártbizottság irányelvei­nek jobb megértését, végrehajtását szolgálni észrevételeinkkel. A Fiatalok Fóruma bevezető cikkének meg­írására Terbe Dezső, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára vállal­kozott. Választott témá­ja is igen érdékes. A címe: Eszmények és az ifjúság. A Fiatalok Fóruma el­ső „felszólalását” hol­napi számunkban közöl­jük. Ezt követően min­den pénteken — ha sza­porodnak az írások, ak­kor hetenként többször is — közreadjuk a ro­vatba szánt leveleket hozzászólásokat. A be­küldött levelekre kérjük írják rá: Fiatalok Fóru­ma (levélcímünk: Kecs­kemét, Kossuth tér 1.). Olcsó vigasz... ni az illetékes építőipari vállalat magabiztosságát és hozzáértését, ők tudják, hogy lehet-e, vagy sem. A látottak alapján mégis van némi kételyem. Miért kellett ennyire késleked­ni az idegenforgalom szempontjából is számot­tevő műemléképület meg­mentésében? S ha már végre határoztak az épít­kezés megkezdéséről, mi­lyen indokok alapján vá­lasztották ki a nyári fő­szezon közepét erre a cél­ra? A kétkilométeres emel­kedő végére érkező turis­ták az irodalmi múzeum helyett esetleg csak a bor­múzeumot látogathatják meg. Olcsó vigasztalódás ez, még a legjobb bada­csonyi borok mellett is. Szabó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents