Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
i 1970. július 9, csütörtök 3 oldal * Elet a százalékok mögött Pillantás a ruhásszekrényekbe „Zakó nélkül járhat, nadrág nélkül nem”. Állítja a hirdetés, amely az elmúlt hetekben sűrűn volt látható a lapok hasábjain. Van benne valami, bár ... Hiszen 1950-ben mindössze 384 ezer férfinadrágot gyártott a hazai ipar. Nadrág nélkül jártunk volna? Aligha. Csak éppen más gondunk volt, mint a ruhatárunk bővítése. Elég volt egy nadrág. Jobb esetben kettő. Egy hétköznapi, meg egy ünneplő. Több lenne a férfi, vagy már nem elégszünk meg az egy-két nadrággal? Az ipar ugyanis 1960-ban 1400 000, tavaly pedig 2 700 00 nadrágot gyártott, s akkor még hol van a szabóságok termelése!? Ügy látszik, egy ruhásszekrénybe való bepillantás is sokat mondhat húsz év változásairól. Matuzsálem az ifjak seregében: a textilipar. A legrégibb gyáripar. Angliában kezdtek először csattogni a mechanikai szövőszékek, hogy azután megjelenjenek a világ minden táján. Hazánkban 1890-ben 4669 munkást foglalkoztatott a textilipar. Az ipari munkások húsz százaléka dolgozott ebben az ágazatban 1938-ban. Három évtized múlva, 1968-ban e részesedés tíz százalék alá csökkent. A Matuzsálemnek fejére nőttek az ifjak, az új iparágak. Az öreg azért így is 150 ezer embernek ad kenyeret. S persze, valamennyiünknek szövetet, fonalat, szőnyeget, függönyt, alsó- és felsőruhát. A páncélingtől a perionig Az ember ősidők óta rengeteg dolgot fölhasznál öltözetéhez. Állatbőrökkel kezdte, folytatta a füvek, pálmarostok fonatával hogy azután eljusson a len, kender, gyapot, juta, selyem, gyapjú hasznosításáig. Ám textilipari anyag az azbesztszál is — tűzálló ruhák készülnek belőle — az arany meg az ezüst fonál, a kókusz ros- ■ja. A „textilipar” készített valaha páncélinget, s készít ma, már-már alig látható vékony szálakból perionharisnyát ... A textilipar, s ifjabb öccse, a ruháEgyesült Államok Japán Német Szövetségi Közt. Franciaország Olaszország Anglia Magyarország A textilipar tehát a példaként említett, de más országokban is, lassabban növelte termelését, mint amilyen ütemben az ipar egészének produktuma emelkedett. Igaz, hazánk esetében ez a „lassabban” sem zati ipar világszerte elsősorban nem fejlődési dinamizmusával tűnik ki, hanem azzal, hogy a vásárlói igény és kritika hatására megpróbálja az újjászületést. öreg ipar, nem megy könnyen, de: elkerülhetetlen. Egy rövidke táblázat áttekintése talán nem terheli túlságosan az olvasót. Nézzük csak, miként nőtt az ipari termelés, s ezen belül a textilipar produktuma néhány országban 1967- ig, 1950-hez mérten. (Százalékban, 1950 = 100). Ipar 211 999 318 249 395 160 448 Textilipar 149 506 223 125 140 89 284 kicsiség. Hiszen 1930—1940 között, éves átlagban 156 millió m2 pamut- és 22 millió m2 gyapjúszövetet termeltek, 1969-ben pamutszövetből 311, gyapjúszövetből 34,5 millió m2 készült. Automaták és diszkrét ruhadarabok Napjaink embere egészen másként öltözködik, mint elődei, harminc, ötven esztendeje. A vastag — kártolt — szövetfajták veszítettek népszerűségükből, előtérbe kerültek a fésűs gyapjúkelmék, a műszálak, a kötött textíliák. A hazai textiliparban 1960- ban mindössze 1,8 százalékot képviseltek a műszálak az anyagfelhasználásban. Arányuk ma már megközelíti a nyolc százalékot, igaz, a nemzetközi átlag 16—17 százaléknál tart... A hölgyek diszkrét fehérneműinek termelése 1950 és 1969 között 2 350 000 darabról 18 837 000 darabra nőtt, s ehhez nemcsak a vásárlók bugyellárisának kövéredé- se kellett, de — az is, hogy az automata gépek aránya 30 százalékra növekedjék a gépállományon belül, mert csak azok birkóznak meg a hajszálnál is vékonyabb műszálakkal. A fésült, gyapjútípusú fonál mesterséges szálból — amelyet a hölgyek jól ismernek, például Kasmilon néven — még ismeretlen volt két évtizede, sőt, 1960-ban is mindössze 17 tonnára futotta, kísérleti gyártásként. Ma egyike a legközönségesebb árunak a boltokban, s az ipar évente 1500 tonnát termel belőle. Ahogy a hatvanas évek elején ismeretlen volt a nem szövött textília, a laminált kelme, nem folyt szintetikusselyem-gyártás, nem készültek műszálból nagyobb mennyiségben női és férfi kötöttáruk. A „jó cuccok’’ külföldet járt turisták bőröndjében kerültek haza, ismerősök, barátok pukkasztására. Mígnem azután gyorsan leáldozott napjuk, hiszen a hazai ipar is termelni kezdte ... Míg új anyagok karriert futottak be, mások eltűntek a porondról. Ki venne fel a mai tizenéves bakfisok közül flórharisnyát? 1950-ben még 21 millió pár pamutharisnyát termelt az ipar, napjainkban már mindössze hétmilliót, s ennek nagyobb része is exportra kerül... Viszont a műszálból készült harisnyák előállítása tizenöt év alatt megkilencvenszerező- dött — nem tévedés: a ki- lencvenszerese lett — évente 28 millió pár kerül ta- sakokba. Vagy; ki gondolt volna a „lódenkorszakban” arra, hogy az ipar hatalmas tömegben állít majd elő gyermekkabátokat és bundákat? Tömegesen? Igen, hiszen • egyetlen évben 1 600 000 darabot készít az ipar. A sor folytatható. Húsz éve 455 ezer m2 lakástextília került ki ösz- szesen a gyárakból, ma a tizennyolcszorosa, s mégis, a vevő panaszkodik. Kevés, s szegényes a választék, többet, modernebbet követel. A szőnyegek termelése hússzorosa az 1950. éveinek, mégis: nagy mennyiségű importra is szükség van. Mert ma egész egyszerűen nem lakás a lakás szőnyeg nélkül. Mert illik, mert kell, mert — telik rá ... Száz forintból 18,30-at... összkiadásaink minden száz forintjából 18,30 jut ruházkodásra. Kiadott forintjainknak fejében több férfi és női konfekcionált felsőruhát, kötött felsőruházatot, alsóruházatot, férfi- és fiúinget vásárolunk, s kevesebb pamutszövetet, len- és kenderszövetet, ágyneműt. Azaz: értékesebb, s egyre kevésbé nélkülözhetetlen dolgokat. Évente 583 ezer m2 gyapjúszövet, 800 ezer női kabát, 1 900 000 fiúruha, s közel tízmillió férfi- és fiúing talál vevőre a kiskereskedelem üzleteiben. (Az árakról, melyek 1969-ben, s ma is szép csöndben emelkednek, kivételesen ne ejtsünk szót. bár érdemes lenne...) A munkásháztartások minden tagjára évente 1940 forint ruházkodási kiadás jut. Ugyanez az adat az alkalmazotti háztartások esetében 2556, a paraszti háztartásokban 1515, a kettős jövedelmű háztartásokban pedig 1923 forint. A ruházati cikkek forgalma 1950-ben nyolc, 1960-ban 16,6, 1965-ben 17,4, s 1969-ben 22,2 milliárd forintra rúgott. Igen, úgy látszik a bepillantás a ruhásszekrényekbe is sokat elmond a százalékok mögötti élet változásairól... M. O. Tizenötezer állás vár 15800 új diplomást Kevés a közgazdász, az általános iskolai tanár, a mérnök Ezekben a napokban fejeződik be az idén végzett diplomások elhelyezése. A kezdő szakemberek részére — egy-két kisebb létszámú szaktól eltekintve — az idén is jóval több állás áll rendelkezésre, mint a végzők száma. A tanév végén mintegy tizenegy és fél ezer új diplomát osztottak, illetve osztanak ki a különböző felsőoktatási intézmények nappali tagozatain. Az új diplomások közül mintegy 2700-an társadalmi ösztöndíjasként kezdik meg munkájukat. Tehát a pályázatra jogosult 8800 végzőst csaknem 15 000 állás várja. A meghirdetett munkaköröknek kétharmada vidéki és egyharmada fővárosi. Természetesen ez az arány szakterületenként változó: ennél is nagyobb a vidéki lehetőség az orvosok és a mezőgazdasági szakemberek számára. Különösen nagy a kereslet a gyógyszerészek iránt: minden új gyógyszerészre átlagosan két álláslehetőség jut. A közgazdászok helyzete a legkedvezőbb: a kezdő közgazdászokat most csaknem négyszeres — állás- kínálat várja. Változatlanul jelentős a pedagógushiány a vidéki általános iskolákban. Az idén 4014 állást hirdettek meg az alsó- és középfokú oktatási intézmények, ebből 647 fővárosi, 110 megyei jogú városi és 3257 vidéki munkahely. Ugyanakkor csaknem ezerrel kevesebben végeznek, mint a meghirdetett állások száma: várhatóan 3046 pedagógusjelölt kap diplomát, s közülük is 317-en társadalmi ösztöndíjjal végeznek. A betölthető állások száma tehát mindössze 2729. Nem jobb a létszámhelyzet az új mérnököknél sem. A műszaki egyetemeken például 1931 hallgató államvizsgáziic — közülük 907-en mint társadalmi tanulmányi ösztöndíjasok lépnek munkába — a többi 1024 ifjú mérnököt 3174 állás várja — a kereslet tehát itt is több, mint háromszoros. Beszélgetés Szihanukkal l’Unitá Norodom Szihanuk herceg az Unitá kiküldött tudósítójának a következőket mondotta: A kambodzsai probléma megoldása az 1954-es genfi megállapodások betartásában rej lenék, mint ahogy ezekben találhatnák meg a többi indokínai ország problémájának megoldását is, vagyis az amerikai agresszió beszüntetésében. A kambodzsai nép a többi indokínai néppel együtt folytatja harcát, bármilyen hosszú és kemény legyen is a küzdelem, a függetlenség visz- szaszerzéséig. Lón Nol és Sirik Matak csak önmaguk jelképei, mint annak idején Ngo Dinh Diem Vietnamban. Hatalmuk nem terjed túl a főváros határain, és ha nem lenne az amerikai intervenció, akkor Lón Nol nem jelentett volna 24 óránál hosszabb ideig tartó problémát. „Ha nem lennének amerikaiak, akkor nem lenne Lón Nol, sem lenne Nguyen Cao Ky, sem pedig a vientianei reakciós kormány. így harcunkat nem a Lón Nol-rendszer szétzúzására összpontosítjuk, hanem arra, hogy valamilyen módon rákény- szerítsük az amerikaiakat, hagyjanak békében benEmbertelen módszerek Görögországban RINASCITA nünket, hagyják, hogy Indokína szabadon döntsön jövőjéről. Hogyan történik a helyi hatalom gyakorlása Kambodzsában? Vannak, akik azt híresztelik, hogy kormányunk száműzetésben van; de minisztereink otthon vannak; és mi sem henyélünk, megvan a feladatunk a nemzetközi diplomácia és politika terén. Akiknek nem ez a misz- sziója, azok hazai földön tevékenykednek, ahol a kormány hadserege, hivatala, bázisa van. Kormányunknak megvan a fővárosa, amelyet az amerikaiak szétrombolnának, ha elárulnánk, hol fekszik; van főhadiszállásunk az ország belsejében, de nem áruljuk el, hol van; s nem áruljuk el, hol vannak a vezetőink. Jelen vagyunk a felszabadított országrészben, de jelen vagyunk a még megszállt területeken is, magában Phnom Penh ben is. Az amerikaiak áldozatai főként az öregek, a nők és gyermekek közül kerülnek ki. Amikor Nixon 10 ezer megölt ellenségről beszél, ezeknek legalább 90 százaléka egyszerű paraszt ... A katonák meg tudják védeni magukat, de a khmer népnek szokatlan a háború, nem tudja kivédeni a támadásokat, és az amerikaiak a halott ellenség közé számítják. James Becket: „Kínzások Görögországban.” (Tortúra in Grecia.) Kiadó: Feltrinelli. Jogosan írja Giorgio Bocca, a görögországi kínzásokról szóló fenti könyv olasz kiadásának előszavában, hogy James Becket adatgyűjtése — mivel eredetileg az „amerikai nagy- követségnek” készült — „meggyőző és objektív” példát mutat az Egyesült Államok jó polgárai számára tíz haladó polgár II FflO képviselője az árvíz sújtotta vidékeken Anthony Cuomo a FAO világélelmezési segélyprogramjának igazgatója kedden Szabolcs-Szatmár megyébe látogatott. A Sza- mos-közi árvízkárosultak megsegítéséről tanácskozott a megye társadalmi vezetőivel az árvíz sújtotta területen: dr. P. Szabó Gyulának, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. elnökhelyettesének kíséretében — megtekintette a rombadőlt Komlódtótfalut, Csegöldöt, Jánkmajtist, Fehérgyarmatot. A FAO képviselője szerdán befejezte Szabolcs-Szatmár megyei látogatását. Felkereste az alsó-tisza-táji árvíz sújtotta területeket, majd Romániába utazott. Tejbár borjaknak Utazik a meggy Megyénk híres meggyeseiben finiséhez érkezett a szüret. Az átvétel lebonyolítására bővítette felvásárló telepét a MÉK. Kiskőrös, Kecel és Apostag környékén ideiglenes átvevő telepeket hoztak létre. Az j borjúnevelő telepe, ahol eddigi meggy forgalom 150 több mint félezer kis ál- vagonnyi és naponta átla- latot tartanak 10 és 110 gosan 20 vagonnal további- napos koruk között. A bor- tanak exportra. A rakó- jak mesterséges táplálásáIllatos aratás Az ország legnagyobb illóolaj- és gyógynövény termelő mezőgazdasági üzemében, a Daránypusztai Állami Gazdaságban megkezdődött az „illatos” aratás. A több mint félezer holdas most virágzó levendulamezőről nyomban a lepárló üzembe szállítják a termést. Ott kivonják belőle az értékes parfüm-alapanyagot, a levendulaolajat. Ezzel egyidőben hozzákezdtek a muskotályzsálya aratásához is. A Bólyi Állami Gazdaságban működik az ország egyik legnagyobb mány nagy része az NSZK- ba, Belgiumba és Svájcba „utazik”. nak megkönnyítésére a gazdaság gépet hozatott Olaszországból. Az automata vezérlésű berendezésbe naponta egyszer betöltik a tejport és a hozzávaló vizet, az elkészíti a tejet, sőt kellően fel is melegíti. Az olasz „tejbár” éjjel-nappal működik, a borjak tehát — önkiszolgáló módon — bármikor fogyaszthatnak az állandóan „tőgymelegen” tartott tejből. tanúságtételével; ha munkásokról és kommunistákról lett volna szó (akik különösképpen „felforgatóknak” minősülnek), az ügyet kevésbé vennék komolyan Amerikában és kisebb hatása lenne. Olaszországban felesleges felhívni a figyelmet a szerző módszerére; tudjuk és megértjük, hogy azok a bátor görögök, akik elmondják az „Asphalia” pribékjeinek kínzásai nyomán átélt szenvedéseket, tízen a sok ezerből; és tudjuk, hogy ezeknek a „haladó polgároknak” munkások, parasztok, kommunisták és pártonkívüliek a társai a fájdalomban. Megjegyezzük azt is, hogy a könyvből hiányzik az amerikai felelősök hatásos felelősségrevonása, amiért hozzásegítették az emberkínzók kormányának hatalomra jutását és hatalmon maradását; de a felsorakoztatott dokumentumok sokatmondóan vádolnak, ugyanakkor segítenek annak megértésében —■ hiszen ugyanez történt Algériában a franciák uralma alatt, ugyanez folyik ma Brazíliában vagy Vietnamban —, hogy honnan jönnek és kinek dolgoznak azok, akik megkínozzák áldozataikat és, mi ösztönzi a megkínzottak tevékenységét, amely őrjöngő dühvei tölti el az ezredeseket és washingtoni uraikat. Az európai és nemzetközi demokratikus közvélemény könnyen megértheti ebből a vádemelésből, hogy az ezredesek erejét idegen erők adják, belső erejük nincs; világossá válik, hogy a kínzás nem csupán a kegyetlenség, de a tehetetlenség és a félelem jele is. .(összeállította; K. Aj)
