Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

8. oldal 1970. július 8, szerda _r IV égyen beszélgetünk 1 a tanácsházán. Be- nyó István párttitkár. La- ták Ede tanácselnök és Lo- gaida József tanácstitkár szívesen ad tájékoztatást a községről. — Kecel nagyközség — mondja egyikőjük, meg­nyomva a szót. — Mit jelent ez? — kér­dezem. — Bontakoznak az új jel­lemzők — így a tömör, ta­láló válasz. — Mondanának valamit bővebben erről? Az elnöké a szó: — Valamikor pulykale­gelő volt a határ jelentős része. Most nézze meg. Üj telepítésű szőlők, gyümöl­csösök. — És az iparosodás, ha lassú ütemű is, az is ide tartozik — szól közbe a tit­kár. Azután sorolják: Űj út, járda, strandfürdő, szép park, sportpálya, modern iskola, harminckétmillió forint betétállomány az OTP-ben, kétezer gáztűz­hely, majdnem ezer tévé, számtalan autó, félezer új lakóház, a Kinizsi Szakszö­vetkezet huszonötezer hek- tós borpincéje és feldolgo­zója ... — Ez azt jelenti, hogy minden rendben van Kece- len? Szinte egyszerre mond­ják: — Dehogyis. Itt van például a vil­lany. 1952-ben kapcsolód­tunk be az országos háló­zatba, de — sajnos —, csak részlegesen. Ez azóta is probléma. Vannak még utcák ma is villany nél­kül. S csináltattunk ugyan négy kilométer új utat, de sok még a sáros utca. Kell vízmű is. Ez a következő öt év nagy munkái közé tar­tozik. Fontos feladat a nők elhelyezése is. Nincs a mai igényeknek megfelelő mű­velődési ház. Nincs áruház. Kevés az óvodai, bölcsődei helyünk. Kihasználatlan a hatmilliós költséggel épült fürdő. Nagyon lecsökkent a szarvasmarha-állomány. A tömegszórakoztatás korsze­rűsítése a közeli jövőben még csak nem is várható. (Itt zárójelben megje­gyezném: érthetetlen, hogy Kecelnél jóval kisebb köz­ségekben is, megyeszerte látható ízlésesen berende­zett szép cukrászda, presz- szó, kisvendéglő, s itt ilyen nem áll a szórakozni vá­gyók rendelkezésére. Mi le­het áz oka ennek? De egy­általán: lehetne-e erre el­fogadható magyarázatot adni?) Sorolják még tovább a problémákat, gondokat. — Tehát a vezetők nem unatkoznak az elkövetkező években — mondom tréfá­san. A párttitkár szól közbe: — Mindez nem csak a vezetés gondja. Az egész lakosságé. És a lakosság sok szép példáját adta megértésének. Például a sportpálya építésénél. Dudás István tűzoltó alezredes nyilatkozata É1 rdemes a vezetőkkel folytatott beszélge­tést röviden összefoglalni. Kecel szakszövetkezeti köz­ség (Kiskőröshöz, Soltvad- kerthez hasonló sok min­denben), egy tsz-e van, há­rom szakszövetkezete és egy állami gazdasági üzem­egység működik területén. Hátrányos földrajzi fekvé­A nyolctantermes iskola falán levő dombormű. Az Arany János Általános Iskola kertészeti politechnikai csoportja — munkában. se (nincs vasúti fővonala, a községtől távol esik az állomása) nehezíti a fejlő­dést. Speciális mezőgazda- sági cikkei: a meggy, bor és a sertés. Az évi százötven vagon (ennyi terem) meggyből hetven-száz va­gon megy exportra. Ez húsz százaléka az országos­nak. A járás sertésszállítá- sd tervének ötven százalé­kát ők biztosítják. Ipari üzemek, vállalatok: hét kilométerre van a köz­ségtől a tőzegbánya. Régeb­ben fűtésre használták az ezer vagon számra kiter­melt tőzeget, ma talajjaví­tásra. Az itt dolgozó két­száz ember korszerű, szov­jet gépekkel évente mint­egy tizennégy-tizenötezer vagon tőzeget termel ki. A „Bútorgyár” — mindenki így hívja a Faipari Válla­latot 1968 óta működik, százharminc dolgozóval. 1972-re négyszázan fognak itt dolgozni. Büszkék rá a keceliek, hogy a KGST­palota bútorzatának részét itt készítették. A Vas- és Építő egy Kétszázhatvan dolgozójuk van és tizenöt különböző Ktsz részlegük. Beérett megyénkben a gabona, megkezdődött az aratás. Ennek kapcsán ke­restük fel Dudás István tűz­oltó alezredest, a megyei tűzrendészeti parancsnok­ság helyettes vezetőjét, s arra kértük, foglalja ösz- sze a nyári mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos tűz­rendészeti feladatokat. — A mezőgazdasági ter­mények körültekintő, gon­dos aratása, betakarítása ebben az esztendőben a bel­víz okozta károk miatt kü­lönösen nagy jelentőségű, éppen ezért feltétlenül gon­doskodni kell a gabonatáb­lák őrzéséről, s az aratást elsősorban a leginkább tűz­veszélynek kitett helyen a vasút, közút mellett kell megkezdeni. Az aratás, be- hordás, rakodás, cséplés, szalmaösszehúzás, tarlóége­tés és a tarlóhántás alkal­mával szigorúan ügyelni kell a tűzrendészeti szabá­lyok betartására, ugyanis a felelőtlenség, az eldobott égő cigarettavég, vagy gyu­fa ezekben az esetekben okoz károkat. Mindenkép­pen helyes, ha a gazdasá­gok vezetői, tűzrendészeti megbízottai az aratási mun­kák megkezdése előtt okta­tásban részesítik a földeken dolgozókat, s az erő-, vala­mint a munkagépekre szik­rafogókat szerelnek. Szeretnénk hallani vala­mit a múlt évi tűzkárokról. — Az elmúlt esztendőben a betakarítási munkák so­rán mindössze négy eset­ben keletkezett tűz, össze­sen 42 ezer forintos kárér­tékkel. Ezt elkerülendő, a közelmúltban valamennyi járási tűzrendészeti ható­ság a mezőgazdasági nagy­üzemek vezetői számára megbeszélést tartott, ahol megtárgyalták a gazdasá­gok tűzrendészeti helyzetét és a nyári betakarítási munkákkal kapcsolatos fel­adatokat olyan határozat született, hogy a járási tűz­rendészeti hatóság szakem­berei a gazdasági vezetők­kel együtt több alkalom­mal ellenőrzik a szabályok betartását, illetve a tűz ol­tásához szükséges eszközök biztosítását meglétét Az ellenőrzés jelentős segítség, azonban a tűzkárok meg­előzése érdekében elenged­hetetlen. hogy a dolgozók mindenütt betartsák az elő­írásokat G. G. Már csak űrkészliltséi... Az Alsótiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság folyósza­kaszain az intenzív apadás lehetővé tette a védekezés további mérsékelését Már csak első fokú a készült­ség, amelyet vízügyi szak­nyelven őrkészültségnek neveznek: lényegében őr­szolgálatra, nappali ellen­őrzésre és a vízállás vál­tozásainak feljegyzéseire korlátozódik. Jelenleg más­fél ezren dolgoznak a gá­takon. Ebben a létszám­ban benne vannak azok az ifjúsági brigádok is, ame­lyek Makó, Szentes és Csongrád körzetében se­gítenek a homokzsákok kiürítésében és elszállítá­sában. A község egyik „újszülöttje”: a teljesen uj utca. 1950-ben alakult. Először lovas kocsikat gyártottak, évente ezret. Az élet azon­ban változott, ma már er­re nincs megfelelő keres­let hát mást gyártanak: festékelszívó berendezést. Ez külföldön is keresett. Üj létesítmény a rendezett piac éy A téglagyár hatvan munkást foglalkoztat. Erre már nem büszkék, a talaj miatt gyenge a minőség. Csupán szükségmegoldás­ként tartják fenn. A község kereskedelme sokat javult az utóbbi években. Kulturáltabb, job­ban szervezett. A boltokat korszerűsítették, de kár, hogy szétszórt, nincs üzleti „negyed”. A húsellátás . jobb a megyei átlagnál. Fa­gyasztott baromfi, birka, sertés mindig van. Sokan Kiskőrösről is ide járnak vásárolni. A kommunális ellátásról ,már szóltunk. Itt még a ké­szülő húszmilliós vízmű ér­demel említést. Különösen a • hárommillió forintos ter­vezett átrsadalmi munka , r-' iatt. A község külső képe is változik. Ligetes, parkos, szép házak, sőt egészen új utca is van. Az utcákat, há- 7"’-7t általában tisztán, - ’ben tartják az itt . k. A művelődés ügye azon­ban — sajnos —, szinte teljesen megoldatlan. Régi, rozoga épületben a bölcső­de, rosszul fűthető sötét, szűk, elavult a művelődési ház. A zenekar, a tánc­csoport megszűnt. A nyolc­tantermes, korszerű iskola, a szűk helyen is jól műkö­dő könyvtár, az immár hí­ressé lett batikszakkör ja­vít valamicskét az összké­pen. ¥ ecel mostani lakos- sága tíz és fél ezer, egy- .ötöde él külterületen. Az utóbbi tíz évben csaknem ötszáz új lakás épült a bel­területen. A 3515 lakás kö­zül 1939 egyszobás, 1268 kétszobás, 186 három vagy háromnál több szobás. A lakosság hetvenegy százaléka a mezőgazdaság­ban, tizenegy százaléka az iparban dolgozik. A tanácselnök végigkí- ™ sér a községben. A vak is láthatná a fejlődést. A strand olyan modern, minden igényt kielégítő (& ráadásul gyógyvize van, kár, hogy ezt kevesen tud­ják), a szép környezetbe helyezett Arany János Ál­talános Iskolában kívül-be- lül egyaránt gyönyörködik a látogató, a park hűs csendjében öröm megpi­henni, a Kinizsi borászati „fellegvára” kellemes hatá­sú, a szép, új utca fellelke­sít, a könyvtári forgalom optimizmusra hangol, s a naponta növekvő jólét szin­tén. S hogy mégis elégedetle­nek vagyunk, ennek oka a fentiekből talán érthető. Elégedetlenségünk, s egész­séges türelmetlenségünk, (s ebben egyezünk a község vezetőivel) azonban nem egyenlő a borúlátással. Sőt: hisszük, hogy SS elkövet­kező években Kecel, ez a gazdag, történelmében az Árpád-házig visszanyúló település egyre rangosabb lesz, s a benne élő embe­rek élete egyre tartalma­sabb, sokszínűbb, emberibb. Kecelen minden biztosí­ték megvan erre. Varga Mihály A nagyközségek sorában KECEL Óvjuk a tűitől, a kenyérgabonát!

Next

/
Thumbnails
Contents