Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-07 / 157. szám

Országos első Ahol az ábécével együtt tanítják a rádiózást avkovics Jancsi maga épí- itte iránybemérő készülé­kével. A tanév végén Pavko- vics János jászszentlász- lói úttörő első lett egy or­szágos rádiósversenyen. * A tető fölött antenna feszül. A kapun tábla: „HA—8 KUA kollektív RH-állomás”. Kati egyedül van ott­hon. — Édesapa mindjárt jjön. De szívesen megmu­tatom addig az adószobát. Kapcsolgatja a készülé­ket. Látni, ért hozzá. — Juniorvizsgám van. Csak sajnos, keveset- va­gyok itthon. Kiskunhalason jár gim­náziumba. Fizika—kémia tagozatos osztályban ta­nul. Megérkezik a7- édesap­ja. Győrök Imre tanár, aki kollégájával, Hevér Gáspárral három éve megalakította a jászszent- lászlói MHSZ rádióklubot. Pavkovics Jancsit ke­ressük? Odaát van, az is­kolában. — Vakáció alatt is? — A rádiósok már ilye­nek .. Addig megtudom, hogy Jancsi hetedikes, kitűnő tanuló, két éve rádiózik, a napokban tett hatósági vizsgát, most már önállóan is dolgozhat, minden sza­bad idejét az adószobá­ban tölti. Az iskola adószobája nagyobb, mint Győrök ta­nár úré, de ide nem tar­tozó padok, szerszámok töltik meg: a politechni­kai oktatás eszközei. Majd ha elkészül az új is­kola, lesz külön rádiós­szoba is. Vékonydongájú legény­ke az országos győztes. Ha szól mosolyog. Szétfe­szíti az öröm, de igyek­szik palástolni. — Miféle verseny volt ez? A Magyar Rádió ifjú­sági osztálya, a Pajtás szerkesztősége és az MHSZ közösen rendezték. Egy évig tartott, volta­képpen rádiótávírász tan­folyam. A neve: Akarsz-e lenini távírász lenni? A végén helyi és megyei vá­logató versenyt rendeztek. A megyei elsők vettek részt az országos döntőn. — Mi volt a feladat? — Két táviratot kellett venni, ebben volt elbúj­tatva két kérdés. Az egyik: az ország melyik községe szabadult fel elő­ször és melyik utoljára? A másik: hová száműzték Lenint? — Tehát nemcsak rá­diózni kellett tudnotok... Számitottál rá, hogy meg­nyered? — Reménykedtem. De akkor már sejtettem, hogy jó helyen végzek, amikor a sorrendet olvas­ták az eredményhirdetés­nél. Hátulról kezdték, fo­gyott a sor, s én csak nem hallottam a nevemet... — Mi volt a jutalom? — 35 nap üdülés Ar- tyekben, a nemzetközi út­törőtáborban. — Ez valóban pompás díj. Szép nyarad lesz! Győrök tanár úrat kér­dezem megint: Minek kö­szönheti Jancsi ezt az eredményt? — Kitűnő füle van. A hallás nagyon fontos a morzevételnél. És vas­szorgalma ,.. Már 2500 kapcsolatot létesített. Akadnak közte argentin, brazil, új-zélan­di és japán állomások. • Harminc tagja van a jászszentlászlói MHSZ rádiósklubnak. Három éve 900 összeköttetést lé­tesítettek. A következő évben 4500-at. Tavaly 15 ezrét! — Nem megy ez a sok rádiózás a tanulás rovásá­ra? — Aki ront, eltiltjuk — mondja a klubvezető. — Így aztán még ösztönző is, mert az eltiltástól na­gyon félnek. És nevelő­eszköz. Az egyiknek azt mondta az igazgatónk: Neked hosszú a hajad, így nem léphetsz be az adó­szobába. Másnapra zokszó nélkül megnyíratkozott. Győrök elvtárs elmond­ja, hogy van egy harma­dik osztályos tagja is a körnek. Egy kislány. Már nagyon szépen szerepel- get a helyi versenyeken. — Eleinte csak nyolca- dikosokkkal foglalkoztam. De mire kicsit belejöttek volna, elmentek. Egy év csak a morzetanulásra kell; hol van még attól az önálló levelezés!... Tehát most már a kicsik­kel kezdem. S ahogy erősödött a klub, úgy ragaszkodnak hozzá egyre inkább a végzettek is. Visszajár­nak a diákok és az ipari tanulók, s jönnek újra a leszerelt katonák. A nyilvántartott tagok fele vizsgázott operátor. Így akkor is üzemben le­het az adó, ha nincs ott a klubvezető. Burián Antal, az MHSZ központ munkatársa nem győzi dicsérni a jászszent- lászlóiakat: — Lényegesen többet produkálnak, mint a nagy felnőtt klubok. És jó, hogy a kicsikkel is foglal­koznak. Szinte az ábécé­vel együtt tanítják a mor- zét. — Mi haszna van a rá­diózásnak, azon kívül, hogy nemes, tanulságos szórakozás és nevelőesz­köz is, mint ahogyan Györök tanár úr is emlí­tette? — kérdezem. — Ezek a gyerekek töb­bet tudnak, mire bevo­nulnak, mint a leszerelő katonák. Ott két év alatt nem teremtenek annyi összeköttetést, mint amennyi például a kis Pavkovics Jancsinak már­is van. És állóképességet szereznek. A katonák né­ha panaszkodnak, hogy nyolc óra szolgálat után szédülnek. Itt meg a job­bak egy-egy nagyobb ver­senyen 12, vagy 24 órát is rádióznak egyfolytá­ban ... —r —ő Györök Imre klubvezető az adószobában. Mindenütt ott lenni A faliújság A falakon szemléltető táblák, a tárlókban alkal­mi kiállítás; fegyverek, modellek, könyvek. Az egyik vitrin felett ilyen felirat; A tartalékos tan­folyamoknak ajánlott szép- irodalmi művek. Kecskemét, Fegyveres Erők Klubja. Ezen a hé­ten mindennap foglalt a klub nagyterme. Kétnapos váltásokban folyik az MHSZ-titkárok tovább­képzése. Idejében kezdte a felké­szülést a következő kikép­zési évadra az MHSZ me­gyei központ. Június kö­zepén rendezték a tovább­képzést, amikor a peda­gógusok már ráérnek, a nyári mezőgazdasági mun­kák nagyja pedig még nem jött el. Később már nehe­zebben szakítottak volna időt a titkárok, erre a to­vábbképzésre. Meg is jelent mindenki, vagy legalább helyettest küldött. Csak a jegyzetfüzetek lapja zörren. Érdemes odafigyelni az előadóra. Épp az iskolai honvédel­mi oktatás tapasztalatai­ról beszél. Sorolja a pél­dákat, a jókat és a rosz- szakat is. így összegez; — Tudomásul kell tehát vennünk, mindannyiónk- nak, s nem szabad megfe­ledkeznünk róla egy pil­lanatra sem, hogy az is­koláknak szükségük van a mi segítségünkre. Nem nélkülözhetik az MHSZ aktíváinak, klubjainak ta­pasztalatait, s nemcsak a szakmai tapasztalatainkat, hanem a mozgalmiakat sem. Nekünk kell ápol­nunk a kapcsolatokat és felismerni azt is, hogy mi­kor, miben van szükség a közreműködésünkre. A téma: azok a felada­tok, amelyeket egy közsé­gi, városi MHSZ-vezető- ségnek el kell látnia. S az alapelv. amelyet az elő­adó nem győz hangsúlyoz­ni; mi vagyunk elsősor­ban felelősek a honvédelmi munka valamennyi terüle­téért. Sokat segít például a szakszervezet és minden dicséretet megérdemel azért, hogy nagy tömege­ket foglalkoztató lövész­versenyeket hirdet meg Az előképzés mérlege MEGYÉNKBEN két típusú sorköteles kiképzés folyt ebben az évadban: az általános honvédelmi előképzés és a határőrizet segítésére a határőrképzés. A tanfolyamvezetők többsége tartalékos tiszt, vagy tiszthelyettes volt, akik nagy felelősséggel végezték a sorköteles fiatalok nevelését, s tudták, hogy munkájuk a haza védelmének erősítését szolgálja. A tanfolyamok áltálában elérték céljukat, a fiatalok elsajátították az alapvető általános katonai ismereteket, felkészültek a haza fegyveres védelmére, a szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemében nevelődtek. A zárófoglalkozások szervezetten zajlottak le és a legtöbb helyen ünnepélyes keretek között, a községi párt és állami vezetők előtt tartották meg őket.Több helyen a vizsga anyagából vetélkedőt is rendeztek. IGEN JÓL sikerült zárófoglalkozást tartottak a többi között a kalocsai járásban, mintaszerű volt a hajósi, továbbá a kiskunhalasi. a kecskeméti és a dunavecsei járásban. Elvétve akadtak csak rossz példák. Így a Bajai Kismotor- és Gépgyárban rosszul választották meg a tanfolyamvezetőt, a foglalkozások meg sem kezdődtek. Ez kirívó eset, de akadt néhány ezen kí­vül is, ahol a zárófoglalkozást már nem tudták meg­tartani. Tapasztalataink szerint a sorköteles tanfolyamok ott dolgoztak zökkenőmentesen és eredményesen, ahol jó volt az együttműködés az MHSZ és a KISZ között, és kölcsönösen segítették egymást a közös cél meg­valósításában. AZOK A SORKÖTELESEK, akik rendszeresen lá­togatták a tanfolyamokat és sikerrel vettek részt a zárófoglalkozáson, megkapták a „Honvédelemért” jel­vényt, amelyet a bevonulás után az egyenruhán is viselhetnek. A hadseregben ők lesznek a tisztesek első számú segítői, ezért is szeretettel várják őket. Szeműk György alezredes már második éve. Köszö­net érte, de ezeknek a versenyeknek a lebonyo­lításáért és az érdeklődés ébrentartásáért is elsősor­ban az MHSZ-vezetőségek tartoznak felelősséggel. Hogy hasznos-e ez az el­igazítás, hallgassuk meg egyetlen résztvevő, Rácz István bácsbokodi MHSZ- titkár véleményét; — Egyetlen esztendőben sem mulasztom el a to­vábbképzést. Nálunk ele­ven a klubok élete, külö­nösen a lövészek dolgoz­nak jól. Valamivel gyen­gébb a tartalékos klub. Ilyenkor elsősorban arra figyelek mindig, hogy mi­lyen új ötleteket kapok a munkához... — rí — Fejlődés Baján A bajai járási-városi MHSZ-elnökség új székhá­zat kapott. Az épület érté­ke csaknem egymillió fo­rint. Az új székházhoz tar­tozó telken modern ga­rázst és műhelyt építenek a gépkocsivezető-képzés feltételeinek javítása érde­kében. Az új lehetőségek jó ha­tással vannak máris a klu­bok fejlődésére, igen ered­ményesen dolgozik a te­rületi lövész klub. A tagok száma megkétszereződött. Különösen az ifjú lövé­szek nevelésében ért el a klub szép eredményeket. Eredményesen dolgozik a vízi klub is. A létszám csaknem harmincra növe­kedett az idén. Különös gondot fordít a klub ve­zetősége a sorkötelesek óktatására. P. F. és a vitrin Gyakran találkozik az emjer a klubokban olyan faliújságokkal, amelye­ken már évek óta nem cserélték a cikkeket él vitrinekkel, amelyekben rég elavult, elsárgult ké­pek árválkodnak. Sok helyen úgy vélik, ezekre a propagandaesz­közökre már nincs szük­ség és nem törődnek ve­lük, vagy leszedik a fal­ról. A szemléltetés sok­féle formája közül fon­tosabbnak tartják a pla­kátokat, kiállítást és a filmet. Különösen a film került előtérbe, amely­ből egyre több van az MHSZ-nek és egyre több klub kéri is őket. A faliújság és a vitrin azonban nem elavult for­mája a propagandának mégsem. Ahol törőd­nek vele, mindig akad ol­vasójuk, nézőjük. Előnye mindkettőnek, hogy aránylag kevés fáradság­ba kerül és — a filmmel ellentétben — állandóan szem előtt van. Amel­lett éppen azzal hat­nak, hogy úgyszólván személyes jellegűek. A cikkeket, képeket a klub­tagok készítik, önmaguk­ról, a klub életéről, ese­ményeiről, terveiről. Érdemes tehát gondoz­ni és rendszeresen fel­frissíteni a faliújság és a vitrin anyagát. Már csak azért is, mert így évek során bőséges és megbíz­ható dokumentáció gyű­lik össze, s ebben, mint afféle kis krónikában, új­ra meg újra felelevenít­hető, nyomon követhető a klub élete. Ny. A. Szocialista brigádok lövészversenye A Fémmunkás kecske­méti gyárában az MHSZ lövészklub a szakszerveze­ti bizottsággal közösen nagy sikerrel rendezte meg a szocialista brigá­dok üzemi lövészversenyét. A brigádok négyfős csapa­tokat állítottak ki, s ösz- szesen 84-én vettek részt a versenyen. Az építők nap­ján külön versenyt szer­veztek az építőipari válla latok részére, amelyen hat­vanötén vettek részt. A legnagyobb létszámmal azonban az SZMT, az MHSZ és a KISZ megyei bizottsága által meghirde­tett lövészversenyt tartot­ták meg. Az üzem több mint 500 dolgozója jelent­kezett erre a versenyre. R. J.

Next

/
Thumbnails
Contents