Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
«. oldat 1970. Jfillus SÍ. péntek Három gépen A K—1-es présüzem sár- [másikra. Ezúttal azonban a kában három gép áll egymás mellett. A hatalmas monstrumok szelíd bárányként engedelmeskednek egy asszonynak, Szabó Má- tyásnénak. A télen még hárman kezelték ezeket a masinákat is. a X. párt- kongresszus tiszteletére kibontakozó verseny azonban újabb felajánlásokra serkentette a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kollektíváját. Fontos követelmény Igaz, Iványi István szb- elnök azt mondja, hogy náluk tulajdonképpen soha- sincs vége a munkaversenynek. Az új célok mindig új vállalásokra ösztönöznek. Most — a második félévre — átdolgozzák a verseny- szempontokat a nemzeti jövedelem egy százalékkal való növelése szempontja szerint is. — Nálunk a selejtcsök- kentés hoz a legtöbbet a Ü°n3íáLa- r kapC/0lód* a teljesítmények beszelgetesbe Dudás Péter az szb termelési felelőse. — Éves szinten ebből egy százalék 2—3 millió forintot jelent. A verseny pontjai két cél: a termelés és az emberformálás köré csoportosulnak. Természetesen egyik sem elhanyagolható, s mindkettő hatással van a Mezőgazdasági könyvespolc VIRÁG A HÁZBAN ÉS A HÁZ KÖRÜL Életünk örömeinek állandó kísérője a virág. Szerelem, eljegyzés, házasság, névnap, évforduló mindig egy- zŰi£Tígy“a s£rgᙣbb be van kötve egy-egy cső- , dolgozók serkentik - ha kor virággal Kapunk, vagy | kell segítik _ a lemaradótermelési oldalt hangsúlyoznám jobban. Ezt diktálja az a fontos követelmény, hogy sikeresen fejezzük be a III. ötéves tervet, s ezzel jól alapozzuk meg a következő tervciklust. Ezenkívül az árvízkárok miatt a kiesett nemzeti jövedelem pótlásához is hozzá kell járulnunk. — Az éves vállalásainkat még januárban megtettük, de ez nem jelenti azt, hogy becsuktuk volna a kaput az újabb felajánlások előtt — veszi át a szót Győri Ferenc a K—1 présüzem vezetője. A párt- és a szak- szervezettel karöltve a pártkongresszus tiszteletére és a plusz egy százalék nemzeti jövedelem elérésére a termelékenység emelését, s a selejt csökkenését tűztük célul. 86 ezer óra Üzemünkben termelékenység vonatkozásában a növelésére és a több gépes rendszer bevezetésére törekedtünk. Az utóbbihoz igen fontos a gépek ésszerű csoportosítása. Egész évre 150 ezer munkaóra-megtakarítást vállaltunk, ebből június 30- ig 86 ezer órát teljesítettünk. Külső segítséget is kaptunk az újítóktól, akik sorjázó berendezést szerkesztettek, ez egymaga 20 ezer óra megtakarítást hozott. Ilyen jelentős vállalásnál azonban igen fontos a jó együttműködés. Más műhelyek vezetőivel is megtárgyaljuk a teendőket, hiszen a termelésben nem minden rajtunk múlik. Természetesen a műhely belső szervezettsége a legdöntőbb. A brigádoknál összevont normát alkalmaadunk: mindig örömet jelent. Talán ez a magyarázata annak hogy Ticsénsz- ky Marianna Virág a házban és a ház körül című könyvét negyedik kiadásban jelentette meg a Mező- gazdasági Könyvkiadó, s eddig több mint 70 ezer példányban fogyott el. A szerző hármas tagozódásban ismerteti meg a virággal kapcsolatos tudnivalókat az olvasókkal. Az első részben a virágról, a környezetről a szaporításról, kezelésről ír, de bepillantást nyújt a virágrendezés művészetébe is. A második rész, a lakásban, a házban nevelt virágokkal foglalkozik, mint díszítőelemmel. Sok hasznos tanácsot ad kezelésükkel, gondozásukkal kapcsolatban. A könyv harmadik része a ház körül, a kertben díszlő virágok célszerű elhelyezését ismerteti. A hasznos könyvet ösz- szefoglaló táblázat egészíti iá, amely a dísznövények termesztési feltételeiről tájékoztat. Jégmeteorit A kijevi területen fekvő Jagotyin város lakói ritka esemény tanúi lehettek; szemük láttára zuhant a Földre egy jégmeteorit. A mintegy 15 kilogramm súlyú jégtömeg nagy zajjal csapódott be a város egyik utcájában, behorpasztotta a talajt és zöld szilánkokra töredezett szét. Néhányat ezek közül összegyűjtöttek, a többi jég pedig elolvadt és konyhasóra emlékeztető fehér lepedék képződött a helyén. kát. Ezzel a módszerrel a gyártási folyamat is meggyorsult. sőt egy műszak alatt lezajlik, s ezáltal egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik, hiszen a következő parti nem folytatja, hanem újra kezdi a termelési ciklust. Nagy segítséget nyújtanak ehhez azok, akik vállalták a több gépen való munkát. Ennek a mozgalomnak állt az élére Szabd Mátyásné gépmunkás, aki az üzemi pártszervezet vezetőségének sőt a városi pártbizottságnak is tagja. Beszélgetésünk vége már Szabóné gépsora mellett zajlott le. Megkérdeztem tőle nem fárasztó-e a három gép kezelése. Emelkedett a kereset — Egyáltalán nem — válaszolta mosolyogva. — Természetesen fegyelmezettebb, figyelmesebb munkát igényel. Ügyelni kell jobban az időbeosztásra, ám kellő begyakorlás után még marad egy kis szabad ideje is az embernek, az automata gépek működése közben. Azelőtt, míg a gép automatikusan végezte a munkát, hasznos munka nélkül álltam mellette. Most jobban ki van használva a 480 perces munkaidő. Igaz viszont az is, hogy 1400 forintról 2300 forintra növekedett a havi keresetem. S ez már megéri, hogy egy- egy préselés közben ne ácsorogjak hosszú perceken át feleslegesen a gép mellett. Sokat beszélgettünk ezekről a kérdésekről a pártvezetőségi ülésen is, és megfelelő a hangulat, a munkahelyi légkör arra, hogy ezt a technológiát általánossá tegyük a présüzemben. Növekszik a termelékenység, ezzel a nemzeti jövedelem, s nem utolsó sorban a dolgozók keresete is. Ha a műszakiakkal és a többi műhellyel jól együttműködünk, még sok tartalékát tárjuk fel a gazdaságosabb termelésnek — mondta Szabóné elvtársnő, miközben újabb adag műanyagport öntött a présgép garatjába. Nagy Ottó Kilométernyi kolbász „Amikor Fanyűvő egy este hazafelé baktatott az erdőben, meglátott egy vénséFehér Zoli most ismerkedik a szakmával. Képünkön: a tölteléket készíti elő a kolbászhoz. ges vén anyókát. Az öregasszony rozsét cipelt volna, de alig haladt, mert a bokrok karmos ágai mindig megakasztották. Fanyűvő illendően öreganyjának szólította, kivette kezéből a | rőzsét, elcipelte az erdei kunyhóig, tüzet rakott és 1 éppen elköszönni készült, ' amikor a vénség — mint ahogy az a népmesékben lenni szokott — felajánlotta. hogy teljesíti három kívánságát. Fanyűvő nagyot ; sóhajtott, és mondta az el- i sőt. — Szeretnék mindig I jól lakni, egy olyan kenyeret adj nekem, amelyből ; mindig marad egy szelet, meg egy olyan kolbászt, amelyik soha nem fogy el...” Valahogy így volt a Soha el nem fogyó kolbász meséje, dehát ez ma már nem tartozik a divatos népmesék közé. Tény, hogy az éhség nem téma nálunk, még a mesékben sem. Nekem is csak azért jutott eszembe az egész, mert a kiskunhalasi szövetkezeti vágóhídon együtt találtam a főszereplőket. öles termetű, szupeme- hézsúlyú férfi fogadott a kapuban bármely mesefilmben eljátszhatta volna Fanyűvő szerepét. Faragó Károly a vágóhíd vezetője azonban aligha érdeklődik túlságosan a mesék iránt, szűkszavú, csöndes ember, Körül vezetett hennünket a vágóhídon, végigmutogatott Naponta egy kilométer... Kerekes Ernő és Baki Károly mesterek töltik a kolbászt S' Életszínvonal-emelés — hitelben Az életszínvonal emelkedésével évről évre nő a kiskereskedelmi forgalom. Ezen belül is mind nagyobb hányad a tartós fogyasztási cikk. A belkereskedelem forgalma 1950 óta körülbelül három és félszeresére emelkedett, és ugyanez idő alatt az úgynevezett vegyes iparcikkeké csaknem meghatszorozódott. A bútorvásárlások értéke 1955 óta hat és félszeresére nőtt, s tavaly már meghaladta a 3,4 milliárd forintot, hűtőszekrényből a múlt évben 191 ezer, mosógépből 168 ezer, televízió készülékből pedig 215 ezer darabot adtak el. Ezekből a tartós fogyasztási cikkekből a magyar- országi ellátottság még nem érte ugyan el a legfejlettebb országok színvonalát, de a rendkívül gyors növekedés alapján feltételezhető, hogy 4—5 éven belül a családok 80— 90 százalékának lesz tv- készüléke, hűtőszekrénye és mosógépe. A fogyasztás ilyen nagyarányú emelkedéséhez jelentős mértékben hozzájárult az áruvásárlási kölcsönakció, amely jelenleg már több mint 40 cikkcsoport több száz termékére terjed ki. Az Országos Takarékpénztár napjainkban a legkülönbözőbb árukra, így bútorra, optikai cikkekre, híradástechnikai gyártmányokra, kerékpárra, motor- kerékpárra ad kölcsönt — lényegesen megkönnyítve ezáltal a vásárolni szándékozók helyzetét. A közelmúltban reprezentációs vizsgálatot végeztek az áruvásárlási kölcsönt igénybe vevők körében, s ebből kiderült, hogy a megkérdezettek 38,6 százaléka egyáltalán nem vásárolta volna meg az adott cikket, ha nem biztosítanak számára kölcsönlehetőséget. 37,8 százalékuk csak későbbi, bizonytalan időpontban vette volna meg az árut. Csupán a megkérdezettek 23,6 százaléka válaszolta, hogy két éven belül készpénzért akkor is vásárolt volna, ha nem kap hitelt. Tavaly már több mint 550 ezren vásároltak hitelre — három milliárd forint összértékben. Csak bútorból mintegy 1,3 milliárd forint értékben vettek hitelre; az összes bútorvásárlásnak több mint egyharmadát bonyolították le ilyen módon. Megközelítően 600 millió forintért vásároltak háztartási gépet, 930 millió forint értékű híradástechnikai cikket és több mint 230 millió forint értékű járművet. Az áruvásárlási kölcsön- akciókban kezdetben csak a bérből és fizetésből élők vehettek részt. Üj abban azonban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, továbbá nyugdíjasok, kisiparosok és kiskereskedők is. Egyetlen alapvető követelmény: a vásárlás értékétől függően a kölcsönt igénylőknek esetenként 10, de leginkább 20—30 százalék összeget készpénzben kell kifizetnie. Az 5000 forinton aluli vásárlásoknál legfeljebb 12 hónap, 5000 forint felett pedig 18 hónap a kölcsön visszafizetési határideje. A hitelre vásárolható áruk körét a Belkereskedelmi Minisztérium általában félévenként határozza meg, s az áruellátás javulásával újabb és újabb termékeket vonnak be az akció keretébe. Újabban például kedvezményes hitelfeltételekkel árusítják az olajtüzelésű kályhát, elősegítve ezáltal a korszerűbb, gazdaságosabb tüzelési mód bevezetését. Kiterjesztették a hitelakciót a hétvégi házak vásárlására is, sőt miután ezek nagyobb értéket képviselnek, az ilyen célra felvett hitelekre hosszabb törlesztési határidőt állapítottak meg. A 30 ezer forint feletti vételárnál például 36 hónap a kölcsön visszafizetési ideje. Az áruvásárlási hitelakció lehetőséget nyújt arra, hogy bizonyos vásárló rétegek előbb juthassanak különböző fogyasztási cikkekhez. Napjainkban például nagy segítséget jelent ez az árvízkárosult lakosság elpusztult ingóságainak pótlásánál, hiszen részükre különösen kedvezményes áruvásárlási kölcsönt állapítottak meg. A tartós fogyasztási cikkeken túl ruházati cikkeket, háztartási berendezéseket és felszereléseket is hitelben vásárolhatnak. A vételárnak csupán 10 százalékát kell készpénzben kifizetniük, a maximális törlesztési idő pedig — az általános 18 hónap helyett — az ő esetükben 24 hónap. N. L. mindent, közben alig-alig szólt. Aznap a vágóhíd 18 dolgozója szinte kivétel nélkül kolbászkészítéssel foglalkozott. Egyetlen műszakban hozzávetőleg egy kilométernyi hosszú kolbászt készítettek, daráltak, fűszereztek, gyúrtak, töltöttek, daráltak és lángoltak. Úgy mondták ez az igazi munka, a töltelékáruk készítését szeretik legjobban. A vágási napokon valahogy kevesebb a jókedv. Pedig ilyen is van bőven, tavaly 10 ezer bárányt vágtak exportra, szinte nem volt olyan nap, hogy ne fordult volna meg a szűk udvaron néhány camion, a félkész-, meg a készárut is közvetlen a vágóhídról szállították Svájcba. Nyu- gat-Németországba. De nem erre a legbüszkébbek a halasi vágóhíd hentesei és mészárosai, hanem arra, hogy a városban és környékén ezer meg ezer háziasszony dicséri munkájukat. Amióta működik szövetkezeti vágóhíd, ugrásszerűen megjavult Kiskunhalas húsellátása, az üzletekből szinte soha nem fogy ki a finom töltelékáru. („Titka van ennek uram, a mi kezünk munkáját bárhol megismernénk, és egyre több háziasszony is megismeri. A kolbászt szabvány szerint kell készíteni, de a henteseknek is van lelkűk, és hacsak lehet mindig finomabbra csináljuk az előírásosnál.”) A kiskunhalasi vágóhíd a legkisebbek közül való, az egyetlen ebben a kategóriában, amelyik exportra dolgozik. Büszkék is erre, az exportengedély elismerés a dolgozók felé, egy kicsit szakmai tudásuk értékelése is. Az utánpótlás biztosítottnak látszik, a vágóhídon jelenleg hat ipari tanuló ismerkedik a hentes és mészáros mesterség műhelytitkaival. („A hentes: az aki birkát, disznót, meg mindenféle lábasjószágot vág. dolgoz fel, a mészáros pedig marhákat vág. Minket ezenkívül bolti eladónak is kiképeznek. Azért inkább vágóhídon szeretnénk maradni, ez az igazi.”) A mesterek között alig Az utolsó munkafázis: a lángolás után pácolni viszik a csemegét. van olyan, aki könnyebb lenne 90 kilónál, a diákok viszont csak magasságban vehetik föl velük a versenyt. („Egyelőre — mondta Faragó Károly — mert az étvágy az mindegyiknél megvan. Jöjjenek el majd két év múlva, akkorra hogy megnőnek a gyerekek!”) Nemcsak a gyerekek, de a vágóhíd is. A jelenlegi épület szűknek bizonyul a nagy forgalomhoz, a tervek szerint még az idén hozzákezdenek egy új feldolgozó csarnok építéséhez. B. P.—K. J.
