Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-30 / 177. szám
mo. Július 30. csütörtök 8. oldal Kádár János fogadta a VDK parlamenti küldöttségét LÁTOGATÁS LOSONCZI PÁLNÁL ÉS TlMÁR MÁTYÁSNÁL Kodályszeminárium Fiatal zeneszerzők hangversenye Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzet- gyűlésének küldöttségét, amely Hoang Van Hoan- nak, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a VDK nemzet- gyűlése állandó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével tartózkodik hazánkban és szívélyes, baráti beszélgetést folytatott a vendégekkel. A látogatásnál A Spiegel című folyóirat legújabb száma hosszú cikkben foglalja össze a szovjet—nyugatnémet viízony eddigi alakulását. A Brandt-kormány eddigi helyzetét vizsgálva rámutat, hogy az SPD—FDP koalíció sorsa is kockán forog a moszkvai tárgyalásokon, mert Brandték mindmáig nem valósították meg az NSZK-ban a beígért belső reformokat, ezért csak valamilyen jelentős külpolitikai sikerrel szilárdíthatják meg pozícióikat. A Süddeutsche Zeitung mecfcélyegzi a CDU—CSU elsősorban pedig a CSU pártvezér Franz Josef Strauss céltudatos zavarkeltését. A párizsi Combat vezércikkben foglalkozik a tárgyalásokkal. A látogatásra a legjobb előjelek mellett került sor — írja. Scheel útja egy korszerű politika eredménye. Ez a politika, amelyet Brandt kancellár hatalomra jutása után megkezdett, ma már — az egyik legutóbbi kcz- véleménykutatás adatai szerint megszerezte a világ közvéleményének és a német fiatalság csaknem egészének a támogatását. A Brandt-kormány heves ellenállásra talált maga ián a kormánykoalícióban is, a kereszténydemokrata pártról nem is szólva, de nem a belső akadályok a legjelentősebbek. Valójában sokkal nagyobb problémát jelentenek Washington fenntartájelen volt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, dr. Perjési László, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, továbbá Chau Tho Thong, a VDK magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Ugyancsak szerdán a Parlamentben fogadta a VDK nemzetgyűlésének delegációját Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A sai. Az Egyesült Államok az NSZK-ban látta eddig az Atlanti Szövetség legszilárdabb oszlopát Európában. Attól tartanak, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírása az első ilyen csapás lenne, amely ezt az oszlopot megingathatja. A belgrádi Politika hangsúlyozza, a megbeszélések nagy fontosságát nemcsak a szovjet—nyugatnémet viszony, de Európa szempontjából is. A lap kijelenti: „Kétségtelen, hogy ma egyetlen harmadiknak sincs semmi oka, hogy féljen ezektől a kétoldalú tanácskozásoktól. Scheel mielőtt elutazott volna a tárgyalásokra mégis szükségesnek tartotta, hogy elzarándokoljon Párizsba, Londonba, Washingtonba és ott biztosítson mindenkit, hogy senkit sem ér károsodás az erőszak elvetéséről szóló szerződés miatt.” A Rndé Pravo a következőket írja: Brandt kormányának nem kellene elszalasztania azt a lehetőséget, amelyet a tárgyalások nyújtanak. Ezt várják a választók, akiknek a kormány kölcsönös megértést ígért a Kelettel, valamint azok, akik érdekeltek Európa békéjében és jövőjében. A lap bonni tudósítója azt a dokumentumot, amely a tárgyalások alapját képezi és Gromiko szovjet külügyminiszter, valamint Bahr bonni államtitkár szívélyes, baráti hangulatú találkozón részt vett Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, valamint dr. Jókai Loránd, az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának titkára. Ott volt Chau Tho Thong is. Ezt követően a vendégek dr. Tímár Mátyásnál, a kormány elnökhelyettesénél tettek látogatást, aki tájékoztatást adott a népgazdaság helyzetéről. (MTI) dolgozott ki, úgy minősíti, mint a két ország érdekeinek megfelelő okmányt. Ez a dokumentum néhány olyan megállapítást tartalmaz, amely alapot teremthetne az NSZK ésszerű és őszinte politikája számára a Szovjetunióval és ezen az alapon a hitleri rendszer szétverése után 25 évvel Bonn kölcsönös megértést érhetne el a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. A Pogled című bolgár lap véleménye szerint nem csupán, sőt nem elsősorban két nagy európai ország kapcsolatairól van szó, hanem az egész európai földrész jövőbeni politikai légköréről. A moszkvai tárgyalások eredményeitől függ, hogy tesznek-e újabb határozott lépést a békés egymás mellett élés elvének megerősítésére, a háborúnak és a katonai erővel való fenyegetésnek kizárása felé az államok közötti kapcsolatokban. A kommentátor úgy véli, hogy inkább derűlátásra van ok, mintsem borúlátásra. A lapunk keddi számában közölt interjúban Kodály Zoltánné a szeminárium hangversenyei közül a fiatal zeneszerzők bemutatkozásait emelte ki, mint legnagyobb jelentőségű eseményeket. Már az első koncert is igazolta szavait: ezek a szerzők nagyobb fórumot érdemelnek bel- és külföldön egyaránt. A másik dolog, ami miatt egyértelműen örülünk ezeknek az eseményeknek, az, hogy végre közönségünk is megismerkedhet az eredményekkel, melyek a magyar zene utóbbi évtizedét jellemzik, még akkor is, ha ez az ismerkedés nem vált ki mindenkiből azonnal tetszést vagy elismerést. Végül nem elhanyagolható annak a ténynek a jelentősége, hogy az új magyar zene kecskeméti bemutatása éppen a Kodály- szeminárium során történik, mintegy jelképéül annak, hogy jó sáfárai csak akkor vagyunk Kodály szellemi örökségének, ha minden új és jó kezdeményezésre odafigyelünk és nyílt szellemmel mellé állunk. A keddi koncerten megszólalt művek szerzői a legújabb zene nyelvét beszélik tehetségüknek, egyéniségüknek megfelelő különbségekkel. Ha a hallgató újnak, szokatlannak érzi is, azon aligha lehet vita, hogy korszerű mondanivalót csak korszerű nyelven lehet elmondani, mint ahogyan ez minden idők jelentős zeneszerzőinek alkotó művészetében megfigyelhető. Ha ennek igazságát saját korunkra nézve nem ismerjük el, úgy magunkat rekesztjük el a zene szüntelen és szükségszerű fejlődésének megértésétől. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nyelv és a technika elsajátítása ebben a zenében — és mindennemű művészetben! — elengedhetetlen ugyan, de önmagában még nem jelent értéket. Fiatal zeneszerzőink többsége magas színvonalon sajátította el a modern zene technikáját — közülük néhányan külföldi mesteriskolákban — s az is természetes, hogy mondanivalójuk kifejezésére sokat törődnek az alkotás mesterségbeli részének kimunkálásával. Ha azonban az egyes művek keletkezéséről faggatja őket az ember, azonnal kiderül, hogy kiindulási alapjuk sohasem technikai, hanem mindig zenei. Vagyis az eszközt valóban eszközként használják olykor szavakkal is kimondott mondanivalójuk meg j elenítésére. A most bemutatott szerzők többsége szinte programként vallja, hogy zenéjüket a magyar örökség (folklór és történeti réteg) alapjaira építik, természetesen más módon és eszközökkel, mint a nagy elődök. Népdaltémákat nem használnak ugyan, de a művek szerkesztésében, ritmikájában a sajátosan magyar anyagot fejlesztik tovább. Véleményük szerint ez a járható út egy mai magyar zeneszerző számára, ha valami eredetien újat és értékeset akar létrehozni. Persze a hallgatót nem a program és a nyilatkozat érdekli, hanem maga a mű. Hét szerző egy-egy művét hallottuk. Elsőnek Soproni József 7 zongora- darabját adta elő Kocsis Zoltán. A darabok mintegy átvezették a közönséget a hagyományosabb modern zenéből az újabb hangzás- világba. Balassa Sándor: Dimension! című művének első tétele szigorú kontrapunk- tikus szerkesztést, a második oldottabb, lírai hangvételt mutatott, míg az utolsó a mélyhegedű és a fuvola kombinációiénak sokféle hangszínlehetőségét aknázta ki. A darabot Nagy Vidor és Matuz István adta elő, kitűnő összjátékkal. Durkó Zsolt Psicogram- má-ja az új magyar zongoramuzsika egyik úttörő és immár „klasszikusnak” nevezhető darabja. A lazább és kötöttebb szerkesztésű rövid tételek megfogalmazásában a szerző valóban mesterien használja az újszerű zongoratechnika és hangzás lehetőségeit. Körmendi Klára tolmácsolásában a mai zene elmélyült ismerete, nagy technikai és intellektuális felkészültsége érződött. Bozay Attila Formazioni című tíztételes gordonkaszólóműve (hangverservyter- mi bemutató) kitűnő példája a tartalmi koncepció és egy-egy technikai (jelen esetben hangszertechnikai) probléma korrelációjának. A rövid, jól megformált tételek rendkívül koncentráltan oldják meg a szerző által kitűzött feladatokat, nem hagyva figyelmen kívül a szép hangzás vonzó erejét sem. A hihetetlenül nehéz szólamot Adám Károly bravúros biztonsággal adta elő. . Dubrovay László Stigmák című dalciklusa ősbemutatóként hangzott el. Az öt Nagy László-vers megzenésítésében a szerző a versek atmoszférájának, belső mondanivalójának megjelenítésére törekszik, ezt szolgálja a nagy lépésekben mozgó énekszólam éppúgy, mint a zongora szineffek- tusai. Keönch Boldizsár — a szerző kíséretével — Is ezt tartotta szem előtt, érzékenyen követve a bonyolult szólamban kifejezésre jutó hangulatváltozásokat. Kocsár Miklós fagottra és zongorára írt Dialoghi-ja néhány évvel ezelőtt új korszakot vezetett be szerzője alkotói pályáján. Az addig megtett út, az erőgyűjtés lendülete éppúgy érezhető a művön, mint az új megtalálásának és kibontakoztatásának szenvedése és öröme. Vajda József igen szép, magvas, eleven hangon és technikailag virtuózán játszott partnerével, Kontra Zoltánnal. A hangverseny egyik legszebb száma Kurták György: 8 zongoradarabja volt. A fölényesen elsajátított modern nyelv és technika ebben igen magas szinten egyesült a szerző elmélyült, érett zeneiségével, azzal a megfoghatatlan valamivel, amit a zene igazmondásának, korunk valósága művészi átélésének lehetne nevezni. A kitűnő darabok adekvát előadóra találtak a nagyszerű fiatal Kocsis Zoltánban. Végül egy ünneprontó megjegyzést: talán soha annyira nem zavart még az utcáról beáramló zaj, mint ezen a hallgatótól is nagy koncentrációt követelő hangversenyen. A zaj néha valósággal elnyomta a zenét. (Ha pedig az ablakok csukva vannak, a levegőt- lenség fojtogat.) Nem lehetne a hangversenyeket a jövőben más, csendesebb helyen tartani?! Körber Tivadar Plusz 30 fok Szerdán délben a Kecskeméti Városi Tanács árkádja alatt plusz 30 Celsius-fokot mutatott a hőmérő higanyszála. A napon ez a hőmérséklet elérte a 33— 35 fokot is. Azzal a céllal kerestünk fel néhány munkahelyet, hogy beszámoljunk azokról, akik e kánikulai hőségben a még forróbb kemencék mellett dolgozva, derekasan helytállnak a termelő munkában. Lapok a moszkvai tárgyalásokról A világ közvéleményének támogatása közben A kemencemunkás A Sütőipari Vállalat Klapka utcai sütödéjében Virágh József pék néhány szusszailásnyi idejét raboltam el. — A vetőgödörben ilyenkor 50—60 fok a hőmérséklet. s a 8 óra alatt csak néhány percet tudunk kint tartózkodni a műhely egyébként 30—35 fokos hűvösében. A meleg megszokás dolga, bár egy műszak során 5 liter szódavizet is elfogyasztok. Fiatalember, egy hónapjq szerelt le a katonaságtól, s bár ott kevesebbet izzadt, ezt mégis jobban szereti, annak ellenére, hogy 33 mázsa kenyeret kell megmozgatnia ebben a szörnyű melegben.., a fatő A 424-es mozdony „konyhájából” mászott le olajosán, füstösen Epresi István mozdonyfűtő. Alacsony, szikár ember, s csodálatos módon nem szidta a meleget. — Ilyen időben, ha azt akarjuk, hogy 60 kilométeres sebességgel vontassuk a szerelvényt, száz mázsa szenet kell belapátolni egy nap alatt a mindig éhes kazán gyomrába. Amikor kinyitom a kazánajtót az 50 fokos hőség szinte megduplázódik. Majdnem elszédül az ember. Tizenöt éve csinálom, nyáron sokat fogyok, mert képtelen vagyok enni, csak a vizet iszom. Budapesttől Kecskemétig 8 liter víz a gépen dolgozók „normája”, ennek a fele az enyém... A hűtőrakodó A Kecskeméti Hűtőház raktárában mínusz 20 fok a hőmérséklet. Sarkig érő bundában jegyezgetem Kiss István rakodó szavait, toporogva szandálomban, miközben munkatársai román sertéshúst raknak ki egy bolgár camionból. Jól bírják a majdnem 50 fokos hőmérséklet-különbségét, igaz, tíz éve naponta gyakorolják ezt. Ami a hideget illeti most a kinti 30 fokhoz viszonyítva jól jön, de egész nap a fagyott húst rakni, szívni az ammóni- ákbüzt, nem a legkellemesebb foglalkozás. ök is akárcsak a meleg- üzemiek a megszokásra hivatkoznak, bár ők az udvarra nem hűsölni, hanem melegedni járnak. A cukrász Hajnali 3-kor már dolgozott Fodor Ferenc a Vendéglátóipari Vállalat cukrásza. Négy órától 9-ig 13 mázsa fagylaltot főzött meg az amúgy is meleg, gőzbeburkolt helyiségben. Rátapadt testére a frissen mosott fehér ruha, amint a gőzüstben kavarta a fortyogó fagylaltmasszát. — Negyven fok lehet idebent — törölte le izzadó homlokát — de dolgozni kell, hiszen a város cukrászdái, mozgóárusai várják a hűsítő édességet. Öt órát töltök el ezzel a munkával, de mire megvagyok a 12—13 féle fagylalt lefőzésével, bizony alaposan megizzadok. A fagy- laltozók nem is tudják, milyen melegben készül a hús fagyi... A zománcozó A Z1M zománcozó műhelyében 40—45 fokos a hőség. A kemencéből kiemelt kád — igaz három percig — 70—80 fokos hőt lehel Golovics Istvánra, az ifjúsági brigád vezetőjére. Arcán az izzadás csorog, védősisakját csak kesztyűvel tudja levenni, annyira átforrósodik az is. — Forró munkahely ez, de 26 tagú brigádunk derekasan dolgozik. Akármilyen meleg van odakint, a termelés nem csökken, igaz most nehezebb mint télen. A szocialista műhely címért küzdünk s úgy tűnik sikerül elérni. Gondoskodnak rólunk, kávét, tejet, kapunk védőitalként. Ha akad egy pár perc, az udvarra lépünk ki hűsölni.., A fagylaltárus De jó annak aki a fagylaltot árulja, annak biztos nincs melege. Hajagos Jó- zsefné, aki triciklijével viszi az üzemek elé a fagylaltot nem ezt vallja. Naponta a tűző napon 60 kilométer* kerékpározik a városbab, amíg eladja a 40 kiló citrom- és eperfagyit. Igaz, amikor lehet árnyékot keres, de ez nem mindig sikerül. S ha elfogy az áru, indulás vissza a műhelybe „feltankolni”, hogy jusson fagyi a csilléri telepi srácoknak, a konzervgyári munkásoknak, vagy az utca árnyékos oldalán sétálóknak. Ö maga kevés fagylaltot fogyaszt, hiszen kimelegedve a kerékpározástól ez egyenlő lenne a tüdőgyulladással ... Gémes Gábor
