Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-30 / 177. szám
4. oldal 1970. július 30. csütörtök Ország egy faluban Bukaresti képeslap Több mint száz esz- 1 tendővel ezelőtt egy nagynevű román régész és író Alexander Odobescu említi azt az egyre sürgetőbb kívánságot, hogy létre kellene hozni az állandóan változó élet követelményeihez igazodva valamiféle újszerű néprajzi múzeumot. Nem szabad üvegablakok mögé, kiállítási tárlók ridegen csillogó belsejébe száműzni azokat a kincseket, amelyek tulajdonképpen a nép mindennapi életéhez tartoznak hozzá. Odobescu korát megelőzve fogalmazta meg a skanzen gondolatát, amely Európa-szerte is csak jóval később nyert polgárjogot. Amikor a bukaresti Herastrau park fái alatt járunk, kísérőnk Bandi bácsi, eredeti nevén Doro- bantu Andrei, aki kitünően beszéli a magyar nyelvet, őrá emlékezett, a nagy román gondolkodóra és arra hívja fel a figyelmet, milyen, szinte hallatlan precizitással eleveníti meg ez a több mint 10 hektáros területen elterülő falumúzeum, Románia rendkívül változatos tájainak népi építészetét, művészetét, a mindennapi élet apróbb és nagyobb emlékeit. Még arra is gondja volt a múzeum berendezőinek, hogy az egymás mellé telepített, különböző tájakat képviselő házak, udvarok kertjeibe az odavaló virágokat ültessék el a virágágyakba. Hatalmas fák mohos törzsei, a falusi utcák füves árokpartjait övezik, keretezik a házakat, amelyek Moldvától Máramarosig a román tengerpart keleties építési udvaraitól, a vízparti halászkunyhókig szinte minden sajátos építési módot megörökítik. Amikor újabb ház udvarára lép a látogató, már érzi, hogy egyúttal más tájra is érkezett, mint amit a szomszéd ház képviselt. A házakat a vízimalmok kerekeit, a gerendákat, a durván ácsolt padló eresztékeit, apró darabokra szétszedve szállították ide Románia fővárosának ebbe a kies, nagyszerű fekvésű parkjába. Minden darabot külön-külön megszámoztak, s hozzáértő mesteremberek építették fel újra Maramures, Suce- ava, Neamt, Timis, Álba — az egész Románia — népi építészetének pótolhatatlan értékű, megőrzésre érdemes emlékeit. Mintha csak most 1,1 hagyta volna el a házat a gazda, a család — olyan aprólékos gondossággal, olyan életszerű természetességgel rendezték be a házakat. A szabadkéménybe felakasztott üstbe odaképzeljük a párolgó levest. A régi, hangulatos petróleumlámpa mellett ott a doboz gyufa és bár tájak szerint különböző a népművészet formakincse, mégis felfedezhetőek a kölcsönhatások. A szőttesek, hímzések motívumai könnyen rokoníthatók. a tányérok, bokalyok oldalán a virágok egyformán hívogatóak, gyakran még a formai megoldások hasonlósága is jól észrevehető, hiszen az egymásrahatás a művészek közötti láthatatlan „rokoni együttműködés” olyan ismerőssé, barátságossá teszi ezeket a különböző vidékekről idekerült tárgyakat, textíliákat, bútorokat. i falumúzeum keríté- ™ sén túl zajlik a modern nagyváros, Bukarest nyári élete. A fák között békesség honol, a kapuk előtt, a szélmalmok, fatemplomok tövében fiatal képzőművészek üldögélnek és rajzolják ezt az ország- nyi falut, amelynek minden háza híradás a román nép alkotó erejéről, népi művészetéről. Jó dolog az, hogy a legmerészebb építészeti elvek szerint előregyártott bérház-óriások tövében ez az utolérhetetlenül érdekes hangulatú kis falu emlékeztet a fővárost körülvevő egész országra. Cs. L. A megszámlált ember II. Nemek, vándorok, városok Nemzetközi virágkiállítás Szegeden Szegeden augusztus 8-án nyílik a már hagyományos nemzetközi virágkiállítás hazai, jugoszláv, csehszlovák és romániai vállalatok, valamint gazdaságok részvételével. A Horváth Mihely utcai bemutatócsarnokban a vágott rózsákat, szegfűket, dáliákat, gladi- oluszokat különleges, újvonalú díszvázákban állítják ki. Ezenkívül szobafenyők, páfrányok, fatus- kókra telepített broméliák és egyéb egzotikus virágok szerepelnek az illatos és színpompás seregszemlén. A három napig nyitva tarA népesség összeírásakor nem csupán az élők számának megtudakolása a cél, hanem az is, vajon milyen e népesség összetétele? Ezerféle csoportosítás kínálkozik — iskolai végzettség, foglalkozás stb. —, de a két legfőbb, s nemzetközileg általános: a kor, és a nem szerinti összetétel. Előbbitől el kell tekintenünk, mert az idevágó adatokat most dolgozzák fel, utóbbikét viszont már publikálták. Hazánkban valamennyi népszámláláskor nőtöbbletet állapíthattak meg. Igaz, a század kezdetekor — 1900- ban 1005 nő jutott ezer férfire — e többlet még minimális volt, az első világháborút követően viszont folyamatosan emelkedett. A csúcs a második világháborút követő első népszámláláskor, 1949-ben mutatkozott, 1081 nő jutott ezer férfire. Azóta némi kiegyenlítődés megy végbe, e mutató 1960-ban 1073, 1970-ben 1067 volt. (Igaz, a múltban sok országban, hazánkban is egy időben, a női népességet nem szám- a virágokat és lálták meg, az „ember” jelzőt még az összeíróíven is csupán a férfiak birtokolhatták ...) sége, hogy a vázákat a helyszínen megvásárolhatják a látogatók. Az országban Budapesten jut a legtöbb nő: ezer férfire 1165. Utána Szegeden — 1158 —, majd Kaposvárott 1137. A fiatal, újonnan keletkezett városokban e mutató jóval szerényebb, sőt öt helyen — Ajkán, Kazincbarcikán, Oroszlányban, Leninvárosban s Várpalotán — ezer férfire ezernél kevesebb nő jut! Leninvárosban (Tiszaszederkény- ben) például mindösszé 831. Igen, mint a csepp a tengert, ez is tükrözi: a férfiak a honfoglalók. A megyéket tekintve valamennyiben ezer férfire 1100-nál kevesebb nő jut. A legtöb Somogybán — 1079 —, majd Zalában — 1068 —, s Hevesben (1067). Ezzel szemben Komárom megyében mindössze 1009, Veszprémben 1016, s Haj- dú-Biharban 1018 nő jut ezer férfire. Az előző cikkben utaltunk arra, hogy részletesen is megismerkedünk a népesség növekedésének forrásaival. Gombócért fagyi Vanília- és csokoládéízű jugoszláv nyeles fagylalt került forgalomba Székes- fehérvár két csemegeüzletében. A szomszédos országból érkezett újdonsággal a székesfehérvári hűtőház örvendeztette meg a ____________ ^ fagyikedvelőket. Barackos tó kiállítás külön' érdekes- és szilvás gombócért „cserélte” egy jugoszláv vállalattal. az ízléses csomagolású csemegéből egyelőre félmillió adagot vásároltak. Ha a közönség megkedveli' mindössze 21,7 ezerre Két fő forrás létezik, s ezek a természetes szaporodás, illetve az országba máshonnét letelepültek. A természetes szaporodás 1938-ban — a „boldog békeidőben!” — nem volt túl nagy: 51,5 ezret tett ki. 1949-ben 84,6 ezret. A csúcsot 1954-ben érte el — 223,3 ezer élveszületés és 106,6 ezer halálozás egyenlegeként — 116,6 ezer fővel. A mélypont nincs túl messze, akárcsak a csúcs. 1962-ben volt a legkisebb a természetes szaporodás, rú—, s a hűtőpultok elleni ostrom egyelőre erre mutat — újabb szállítmányt cserélnek majd mélyhűtött árukért. aEE37asüP (77) Lecsapta a kagylót, s elindult. Rótta az utcákat, s ereje egyre fogyott. Lassan haladt a tömegben, de érezte, hogy nem tud elrejtőzni. A kávézók és az üzletek még nyitva voltak. Az emberek munkából jöttek hazafelé. Kínozta a tehetetlenség, s ekkor egy riksát fedezett fel a járda mellett. Beugrott a kocsiba, s mondta a fiúnak, hogy menjenek gyorsan, előre. Behunyta a szemét. Nem törődött azzal, hogy merre haladnak. Egy kis idő múlva kiugrott a kocsiból, papírpénzt nyújtott a fiúnak, s belépett egy üzletbe. Telefonálni akart, de az utcán ismét megjelent a két esőköpenyes, s ebben a pillanatban a teherautóról egy SD-s rádiótelefonon jelentette a központnak; — Bement az üzletbe. Még nem ismételte meg a telefonhívást. * Nárcis nem titkolta elégedetlenségét, amikor Kloss belépett az üzletbe. — Gyakran jársz ide. Megértem aggodalmadat, de óvatosabbnak kell lenned. Kloss jól tudta, hogy engedett a kötelező óvatosságból, de minden áron segíteni szeretett volna Annán, s azért jött újra, meg újra, hogy Nárcissal megbeszélje a dolgot. Most is erről folyt a beszélgetés. — Rechte ezredes hivatott — mondta Nárcisnak. — Berlin 24 órát adott Benita von Henning megtalálására. Fischer állítólag azt mondta, hogy cseréről is lehet szó. Annát adnák Benitáért. — Képtelenség — mondta Nárcis. — Hogyan képzeled el a tárgyalást Lotharral? Ki lenne a közvetítő? Benitát nem adhatjuk ki, mert túl sokat tud. Egyébként át kell adnom neked a központ köszönetét a Hen- ning-tervekért. — Annának kell megköszönni, nem nekem — mondta szárazon Kloss. Beszélgetés közben egyre csak a bejáratot nézték. Nárcis vette először észre, hogy Margó, a lánya közeledi^ - - - - _ Bújj el — intett Klossnak. — Nem kell, hogy m eglásson, ö nem tudhat rólad. Aztán Margóra för- rnedt rá, amint belépett: — Ügy jártok ide, mint egy templomba. Nemsokára a leggyatrább gestapós ügynök is tudni fogja, hogy mi történik itt. Margó csillapította az apját, s közölte, hogy Anna felhívta. Anna szabadon j ár-kel az utcán, de a Gestapo gyűrűbe fogva kíséri. Nárcis reakciója egyszerű, de logikus volt: — Add oda neki a lakáskulcsokat és te tűnj el Varsóból. Ha már tudják a telefonod számát, akkor le vagy égve. — De Anna még ma hívni fog — mondta tiltakozva a lány. — Értsd meg, Annán, nem segíthetünk — mondta szárazon Nárcis, de megremegett a hangja. A lány ellenkezni próbált, ám az öreg félbeszakította. s kioktatta, hogy végül is ő a felelős a csoport tagjaiért, s nem keverheti bele a többieket egy elveszett ügybe. Margó leadta a lakáskulcsokat, s eltávozott arra a címre, amelyet apja papíron nyújtott át neki. Alig lépett ki a lány az üzletből, Kloss megfogta Nárcis vállát. — Adj nekem négy fiút, s megmentem Annát. — Nem — válaszolta Nárcis. — Adj, ha van benned emberség. _ Ennyi ember elvesztéséhez mi emberség kell? — Nem veszíthetjük el Annát sem — mondta Kloss. — A németek csak azt várják, hogy akciót kezdjünk. Így tényleg hét legyet ütnek egy csapásra. Értsd meg, nem dekonspirálhatunk. — Akkor elmegyek Margó lakására, hiszen Annának oda kell telefonálnia. — Nem engedem — csattant Nárcis hangja. Nárcis tulajdonképpen nem volt Kloss felettese a mozgalomban sem, csupán a csoport vezetője, akivel Klossnak együtt kellett működnie. Parancsot tehát nem adhatott. Mindketten tudták ezt. Kloss Nárcis vállára tette a kezét: — Jól tudod, hogy meg kell tennem. Három fiú úgyis itt van a csoportból. Nárcis nem válaszolt, Kloss pedig kiment a hátsó helyiségbe, hogy beszéljen a fiúkkal. Tudta, hogy őszintének kell lennie. Meg kell mondani, hogy élet- veszélyes kockázatot vállalnak, ha vele tartanak. (Folytatjuk) gott. 1966 óta lassú emelkedést állapíthatunk meg — 1966: 36,5 ezer, 1969: 37,6 ezer —, s így 1960—1969 között a tényleges szaporodás 354 553 főt tett ki, ennyivel lettünk többen a két népszámlálás végrehajtása közötti évtizedben. Az egész után vegyük sorra a részleteket. 1960 és 1969 között a természetes szaporodás csak Budapesten volt negatív előjelű. (Többen haltak meg tehát, mint amennyien születtek.) A legmagasabb természetes népszaporodás Szabolcs- Szatmár megyében volt, a népesség 9,6 százalékra rúgott. Ezt követően Hajdú- Biharban — 7,4, —, s Miskolc városban (7,0). A legalacsonyabb — a már említett Budapesten kívül — Szegeden — 0,5 —, Somogy megyében — 0,6 — s Csongrád megyében (0,9). -A kisebb járási jogú városok közül szembetűnő — és örömteljes — amit a fiatal települések produkálnak. A listát Le- ninváros vezeti, a népesség 30,1 százalékára rúgó természetes népszaporulattal, majd Kazincbarcika — 22,3 —, s Oroszlány — 17,7 — a sorrend. Nem véletlen, hogy a továbbiakban is a városok új nemzedékének képviselői: Ajka, Dunaújváros, Komló, Ózd, Várpalota ... míg a lista másik végén Gyulát, Mákót, Orosházát, Szarvast, Baját. Balassagyarmatot találjuk. Amint írtuk: a természetes szaporodás az egyik tényező a tényleges népesség- növekedés illetve -csökkenés összetevőjében. A másik a vándorlási különbözet. Ezzel el is érkeztünk egy újabb, s nagy témához. Évente 40—45 ezer fővel gyarapodik a városok lakossága hazánkban, az út- ■ rákéit állampolgárok célja nagy többségben a főváros vagy valamelyik, fejlődőben levő város. (Érdekesség, hogy a vándorlások több évre terjedő, havi részletezésű adatait vizsgálva megállapíthatjuk: március és áprilisban, illetve október és novemberben mozognak a legtöbben az ország területén, nagy többségükben munkaképes korú, főként 16—34 éves férfiak, s 16—30 éves nők. (1960 és 1969 között Budapest vándorlási különbözeié 153 ezer főre rúgott. A megyei jogú városoké 83 ezer, a többi városé 170 ezer főt tett ki. A községek lakossága ugyanez idő alatt viszont 403 ezer lélekkel csökkent... Százalékos arányban mérlegelve: a főváros népességének 8,5 százalékát tette ki a vándorlási különbözet, a megyei jogú városoknál e mutató 17 százalék — tehát itt volt a legnagyobb mértékű a gyarapodás —, a többi városnál pedig 9,4, míg a községek népességük 6.9 százalékát veszítették el a városok vonzereje következtében. Az ország 19 megyéjéből kilencben nőtt, tízben csökkent a népesség. (1949 és 1960 között még csak öt olyan megye volt, amelyben mérséklődött a népesség száma!) A vándorlási különbözet mindössze három megyében pozitív előjelű — Pest, Komárom, Fejér — a többiben több volt az el-, mint az oda- vándorló. A legnagyobb vándorlási veszteséget a népesség 11,9 százalékát — Hajdú-Bihar megye szenvedte el, majd ezt követően Szabolcs-Szatmár (8,6 százalék). Ha most ezek után a tényleges szaporodást tekintjük — tehát a természetes szaporodás, valamint a vándorlási különbözet egyenlegét — akkor százalékosan — mert ez többet mond, mint a szám szerinti — a nagyvárosok közül Pécs lakossága növekedett a leggyorsabban: 26,6 százalékkal. A további sorrend: Miskolc, Szeged, Debrecen és Budapest, míg a megyék közül Komárom a listavezető — 11,8 százalékos gyarapodással —, ezt követően Pest és Fejér. A lista másik végén Békés és Hajdú-Bihar megyét találjuk — népességük tényleges fogyása egyaránt 4,5 százalék — majd Tolnát. A járási jogú városok közül legnagyobb léptékkel Leninváros lakossága gyarapodott — 220 százalékkal —, majd Kazincbarcika és Dunaújváros. Negatív előjellel, tehát tényleges lakosságfogyással szerepel Túrkeve — 8,6 százalék — Mezőtúr, Hajdúböszörmény, Csongrád, Hajdúnánás, Hódmezővásárhely, Jászberény, Kapuvár, Karcag, Kisújszállás és Makó. A járások közül a Baranya megyei szigetvári járás szenvedte el a legnagyobb „vér- veszteséget”: népessége 1960 és 1969 között 13 százalékkal csökkent... Mészáros Ottó (Következik: Hol és hogyan lakunk?)
