Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

i 1970. július 28. kedd 5. oldal Pedagógusok a szünidőben Pihenés, munka, szórakozás Nemcsak a diákok álma legfőbb, hogy a Zsolti JÁEFÁS ISTVÁNNÉ a nagy nyári iskolai szünet, a vakáció. A tanítóké, ta­nároké is. Mert, ha nagyon szereti is a pedagógus a hi­vatását, bármennyire sze­relmese a katedrának, a gyermekek nyiladozó értel­mének: az egész éves állan­dó helytállás, készenlét ki­meríti. Szükség van a jo­gos és áhított pihenőre. Most, a szünidő közepén, megkérdeztünk néhány kecskeméti pedagógust: mi­vel tölti napjait, hogy te­lik a nyár? Íme a válaszok: VÁGÓ MÁRTA — Nagy hobbym, az uta­zás most sem hagy nyugod­ni. Egy romániai és egy csehszlovákiai körút után tíznapos gyalogtúrára indu­lok. Utazni, menni, látni, magamba szívni sok-sok szépet, hasznosat: ez az életelemem. BÁLINT ÁKOS — Én most „háziasszony” vagyok. Főzök, mosogatok, takarítok, bevásárolni me­gyek. A közeli napokban várjuk a kisbabát. Rám há­rult hát minden házimun­ka. Az egész éves tanítás után ez nem is rossz. Köz­ben, mint hallgató, részt veszek a Kodály-szeminári- umon. KULIK ILONA — A Balaton mellett vol­tam egy tanfolyamon és Leningrádban jutalomüdü­lésen. Most indulok a szü­léimhez. Szeretnék sokat pihenni. A nőbizottságtól jövök: a jövő évi terveket készítettük. Tehát még egy­szer: pihenni, pihenni. Ezt szeretném. KOVÁCS JÁNOSNÉ — Itthon mindig van munka. A gyerek, a lakás, főzés stb. Amikor egy kis időm akad. olvasok. De a fiammal lehetek. Az a leg- igazabb kikapcsolódás ne­kem. BÁN ERVIN — Végre igazán hódolha­tok szenvedélyemnek: az írásnak. Szeretnék őszig több, nálunk még ismeret­len szovjet szerzőtől novel­lát fordítani. Most egy idő­re Belgiumba utazunk a fe­leségemmel. TONCS LÁSZLÓNÉ — Bevallom nem rossz ez a szabadság. Leginkább azért, mert többet olvasha­tok. Most éppen újra olva­som Irwin Shaw: Orosz- lánkölykök című regényét. A másik örömöm: több időt tölthetek a Dunántúlon élő fiammal és családjával. — Soroljam az örömei­met? Sikerültek a vizsgáim az egyetem filozófia szakán. Túl vagyok a szakmunkás- vizsgákon, ahol elnök vol­tam. Befejeztük a lakás festését. És végül: indulha­tunk a férjemmel Jugoszlá­viába. Ahány ember, annyiféle válasz, s ahány válasz, any- nyi bizonyság: nem töltik haszontalanul, céltalanul az idejüket nyáron sem pe­dagógusaink. Várjuk őket vissza, hogy szeptemberben ismét veze­tői, segítői legyenek fiaink­nak, lányainknak. Varga Mihály Megtettük az első lépéseket Korszerűsítés az alsófokú matematikai oktatásban A technikai forrada­lom korában élünk s a technika fejlődése az em­beri tudás szintjének a függvénye. A világ tör­vényszerűségei a matema­tikai tudomány nyelvével írhatók le a legpontosab­ban. Ma nem lehet kétsé­ges, hogy az alsófokú is­kolai oktatás legalapvetőbb feladata a tanulók matema­tikai gondolkodásának a fejlesztése, azoknak az ala­poknak a megadása, ame­lyek képessé teszik őket az életben való helytállásra. Milyen a jelenlegi hely­zet? Nem téveszthet meg bennünket, hogy a már ha­gyományos járási és me­A kardforgató nő A japán filmgyártásban olyanokká váltak a szamu­rájok, a hűbéri társada­lomnak ezek a katonásko­dó nemesei, mint Holly­woodban a cowboyok. Évente több tucatnyi film készül a szamurájok legen­dás hőstetteiről, de csak nagyon kevés az olyan ér­tékes, társadalomkritikát tartalmazó, történelmileg is hiteles mű, mint Kurosa­wa alkotásai, vagy a né­hány évvel ezelőtt nálunk is nagy sikerrel játszott Harakiri. Az új szamurá­jok egyre kevésbé emlé­keztetnek valóságos őseik­re, kardvívó zsonglőrökké váltak, látványos jelene­tekkel, nem egyszer a bor­zalmak naturalista ábrázo­lásával akarnak hatni a rendezők a nézők idegeire. A kardforgató hölgy is a kommersz szamuráj törté­netek közül való. Hőse egy lány, akit ledér anyja el­hagy gyerekkorában, s rá­adásul még szeme világát is elveszti. A leánykát kü­lönböző viszontagságok után egy mestervívó sza­muráj veszi pártfogásába, és más tanítvány híján ki­oktatja a kardforgatás mű­vészetére. Ifjú hősnőnk zseninek bizonyul, kalan­dos kóborlásai során egy- re-másra móresra tanítja a rablókat, a részegeket, a hamis kocka játékosokat és minden gonosztevőt. A film nem is törekszik rá, hogy hitelessé tegye a képtelen bajvívásokat. A porcelánarcú gyönge lány­ka vészesen suhogó moz­dulatokkal szabdalja dara­bokra ellenfeleit, miköz­ben azok valami érthetet­len oknál fogva szinte ön­gyilkos módra megbénul­nak. Homályos, következet­len a film cselekménye is, túlontúl érzelgős példáza­tokkal van tele. A vívó­jelenetekben az akrobati­kus koreográfiát vérára­dattal próbálják pótolni, s ez különösen színes filmen meglehetősen ízléstelen. A kardforgató nő a ka­landfilmek és a szentimen­tális erkölcsi parabolák legrosszabbhagyományait egyesíti magába. Nagyon csodálkozunk a filmimport illetékesein, hogy a méltán világhírű japán filmgyár­tásból nem találtak más művet a magyar közönség szórakoztatására. Sz. J. (75) NárCis nem tagadott, de nem is helyeselt. Tud­ta, éppen úgy tudta, mint Kloss, hogy milyen módsze­rekkel vallatnak a Szulka utcában, és mindenre el volt készülve. Megértette Klosst is, de azt is tudta, hogy ebben a szituációban csak egyetlen valós út jár­ható; beletörődni Anna elvesztésébe. — És ha... — mondta egy idő után Nárcis. — — Nem tudok várni, nem tudok hideg fejjel la­tolgatni — ugrott fel Kloss. — Mit tudnál csinálni? — Nem tudom. Még nem tudom. Nem vagyok olyan állapotban, hogy reálisan gondolkodjak. * Ruppert százados még mindig nem vesztette el re­ményét. Még mindig hitte, hogy valaminek jönnie kell, ami megsegíti őt, s kikerülhet a csávából. Ült a zongoránál és szünet nélkül egy Mozart-futamot ját­szott. Ilza idegesen járt-kelt a szobában, s faggatta; — Vilii, mond meg végre ... Mit mondhatott volna el? S éppen most, amikor megszólalt a bejárati csengő. Ilza nyitott ajtót, s amikor Ruppert meglátta az ajtóban Lothart, két tiszt kíséretében, megértette, hogy közeledjek a befejezéshez. Ilza magukra hagyta őket. Ruppert magabiztos­nak akart látszani: Lothar mellé állt, s kérdéssel kezd­te: — Mi történt vele? — Kivel? — kérdezte meglepetten Lothar. — Azzal a lánnyal, akit megtaláltam. Lothar elgörbítette a száját: — Szóval még mindig érdekli magát? Ne sokat tö­rődjön vele, Ruppert. Az a lány nem mond semmit. Éppen ezért elhatároztam, hogy szembesítem ma­gukat. Hátha akkor kibök valamit. — Nem akarom látni! Hallja? Nem akarom látni azt a lányt! — Nyugalom, Ruppert. — Lothar nem titkolt meg­vetéssel nézte a századost. Ismerte az ilyen düh­kitöréseket, s tudta, a leggyávábbak utolsó „lövése” ez a tiltakozás. — Mindent megtesz, amit mondok — tette hozzá hidegen, mintha nem is jutott volna el a tudatáig a százados tiltakozása. — El kell érnünk, hogy szórabírjuk a lányt. Ezen kívül jó, ha már most megtudja, hogy Benita von Henning eltűnése ügyé­ben is gyanúsítottként kezelem. És igazán sajnálom, hogy nem őszinte velem szemben, mert tudhatná, hogy nagyon haragszom azokra az emberekre, akik nekem hazudnak. Nagyon haragszom, Ruppert. — Aljas rágalom! — kiáltott Ruppert. — Méghogy engem gyanúsít Benita von Henning eltűnésével? Hát minek néz maga engem? Aljas gyanúsítás ez, semmi más. — Aljas gyanúsítás? — ismételte Lothar, s teljes erejéből pofonvágta Ruppertet. Ruppert megvonaglott. Első mozdulatából azt hihette Lothar, hogy a százados rögtön ráveti magát, de Ruppert megdőlt, ráborult a fotelre, arcát kezébe te­mette ... — Hogy merte ezt megtenni? — csattant a katonás kérdés, s az ajtóban Ilza állt. —Takarodjon a házamból, de azonnal — mutatott Ilza az ajtóra. — Ajánlom hölgyem, hogy hallgasson a történtek­ről — mondta szárazon Lothar és elhagyta a szobát. Ruppert visszaült a zongorához, s ugyanazt a Mo­zart-futamot játszotta. • Lothamak minden oka megvolt az idegességre. Be­nita eltűnése óta percnyi ideje sem maradt az ellen­állási csoportra, s minden erőfeszítése ellenére sem jutott előbbre a lány eltűnésével kapcsolatban. Most, amikor Benita ügyében már másodszor állt a Grup­penführer előtt, a beszélgetés az előbbinél is sokkal élesebb volt. — Maga bolond Lothar — szólalt meg a Gruppen­führer, alig tette be maga mögött az ajtót Lothar. — Bolond, ha mondom — ismételte, amint a másik kö­zelebb lépett az íróasztalához. — Az lány nem hajlandó beszélni sem így, sem úgy — mondta alázatoskodva Lothar. — A játékkaszinó tagjait is letartóztattam már, de ott sincs semmi nyom. — Az előbb beszéltem Berlinnel. Tudja, mit mond­tak Berlinben? — Gondolom — mondta csendesen Lothar. Nem mert az öreg szemébe nézni. (Folytatjuk) gyei matematika-versenye­ken néhány tanuló igen komoly teljesítményt nyújt. Az általános iskolát vég­zett tanulók döntő több­sége viszont nehezen tud megbirkózni a sajátos problémákat adó középis­kolai matematikai anyag­gal. — Miért? A veleszületett képessé­gek nagyon különbözőek. Nem lehet azonban a hiá­nyokat csupán ezzel meg­magyarázni. A fő hiba az, hogy a tanulók nem képesek önál­lóan megoldani a feladato­kat, nem szereznek kellő jártasságot az általános is­kolában. Ismét a kérdés: miért? Mert tanítási mód­szereink eléggé elavultak. Sajnos a konvenciók erő­sek, nehéz a kitaposott ös­vényről letérni, pedig a zsákutca végének körvo­nalai már látszanak. Nem ritka jelenség, hogy érettségizett fiatalok szak- dolgozatukban (szakmun­kásképző iskolában) egy­szerű százalékszámítást nem tudnak megoldani, s arra hivatkoznak, hogy: ..régen tanultuk, középis­kolában nem is anyag” stb. Gyakoribb eset, hogy kiválóan el tudnak mon­dani egy „szabályt”, de ele­mi feladatokban nem tud­ják azt alkalmazni. Tudás- e az ilyen tudás? A mate­matikai gondolkodás fej­letlensége más tárgyakra, területre is visszahat: pél­dául a történelemben ne­hezen megy az okozati ösz- szefüggések megértése, vagy főleg felfedezése. Az oktatási módszerek sürgős reformálására van szük­ség, s örvendetes, hogy a kezdeti lépések már meg­történtek. Megyénkben két nagyobb jelentős kísérlet is folyik: a Varga Tamás-féle úgy­nevezett komplex matema­tikai oktatás és a Forrainé- féle önálló munkáltatáson alapuló kísérlet. Az ered­mény nagyon biztató, lé­nyegesen jobb a tanulók feladatmegoldó készsége s a gondolkodás fejlettsége más tárgyakban is kimu­tathatóan érezteti hatását. A tanítás és a tanu­lás helyes módszerének megválasztásával a mate­matika kedvelt tantárgyá­vá válhat még olyan ta­nulóknak is, akik nem szü­lettek matematikai tehet­ségnek. Kasza Sándor Könyvespolc Fiatalok „útközben“ V Ismét elhagyta a nyom­dát egy antológiának ne­vezett gyűjtemény. Bár a megjelenés dátumaként 1969. szerepel, csupán az elmúlt hetekben jutottak el az üzletekbe és az új­ságárus pavilonokba a könyv példányai. A kö­tet az Útközben címet vi­seli, és a fiatal pécsi írók, költők műveiből ad ízelí­tőt. Az antológiáknak min­dig jellemzőjük volt, hogy az összeállítás vezérelve­ként egy jól kivehető, az anyagot kristályosító szempont szolgált. Az ily módon „beválogatott”, jobb esetben egymással szövetkező művészek vala­mi azonosat akartak és fejeztek ki. Többé kevésbé vállalták is egymás gon- dalatáit. Irodalmunkban számos példa akad erre — kezdve akár a századele­jei „holnaposak” mozgal­mától a mai fiatalok egy csoportjáig, a Kilencek köréig, akik Elérhetetlen föld címmel jelenttették meg verseiket. Az elmúlt években sorra megnyilatkozási fórumot adtak érdemes, illetve a pálya kezdetén tartó al­kotóknak a kollektív köte­tek. Hasonló formában szinte valamennyi, irodal­mi-művészeti folyóirattal rendelkező városunk köl­tői — köztük a kecskeméti­ek is — újabb publikációs lehetőséghez jutottak. Ezek a gyűjtemények nagyon ke­vés kivételtől eltekintve nem tekinthetők a klasszi­kus értelemben antológiá­nak. Most a pécsi írók ad­nak hírt magukról. Ök a tartalom és a stílus sok­féleségét, ha lehet, rrtég to­vább fokozzák a líra és próza együttes jelenlété­vel A cím eleve olyasfajta általánosságról tanúskodik, amibe nagyon sok minden belefér. Értelmezhetjük úgy, hogy a szerzők pályájáról kapunk egy adott időpont­ban keresztmetszetet. De a megjelölésbe ugyancsak belefér mindaz, ami egy szocialista társadalom fej­lődése közben (útközben) kiválthatja az emberből a „kimondani’’ művészi kény­szerét. Ide tartozik a kom­munista férfi forradalmisá- gának szép példája ugyan­úgy, mint egy mai gyár­igazgató közérzetének áb­rázolása; a dunántúli táj békés szeretete szintúgy, akár a lírai düh és szen­vedély; s csaknem egymás mellé kényszerül a sokszor funkciótlan metafórahasz- nálat a szikárabb stílus ke­verésével. Tehát az Útköz­ben című kötetet sokkal in­kább az ugyanazon a táj­egységen élő toliforgatók térhez juttatása hívta létre, semmint egy közös, izgal­mas eszme. A művek hatá­sukban nem erősítik fel egymást. S azt a célját így szintén csak részben ér­te el a könyv, hogy előre­mozdítsa a fiatalok kifutá­sát. hiszen a vegyes jelleg miatt a ma még jóformán ismeretlen tehetségektől ol­vashatunk a legkevesebbet. (Havas Gábor, Harmath Il­dikó, Marafkó László). Mégis, kit-mit adott ne­künk ez a gyűjtemény? Megerősített abban, hogy a novellista Pál Rita mű­vészete régen önálló kötet­re érett. S adott egy nagy­szerű fiatal prózaírót, Kam- pis Pétert. Mindhárom no­vellája — különösen a Já­noska — egyben művész­avató írás. Ugyanakkor még ' vala­miről meggyőzött az Út­közben. Mellékes szem­pontok alapján — például mindössze a tájegység kö­zössége — nem lehet hatá­sos antológiát szerkesz­teni. Halász Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents