Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

«. oldal 1970. július 24. péntek Készül az ország gyomnövény-térképe Országos gyomnövény fel­mérés kezdődött hazánk 200 községének határában. Dr. Újvárosi Miklós, a vácrátó- ti botanikus kert vezető­jének irányításával. Meg­határozott területen végzi munkatársaival a gabona- és kukoricatáblák növényi kártevőinek adatfelvételeit. A nagy munkával az idén végeznek, s a szerzett több százezer adatot a jövő év­ben dolgozzák feL Ennek segítségével tájanként álla­pítják meg a gyomnövé­nyek fajtáját, s a biológiá­juk ismeretében a védeke­zés idejét és módját. Ké­pünkön: Dr. Újvárosi Mik­lós az ország különböző he­lyein begyűjtött gyom- csiranövény mintákat rend­szerezi. (MTI foto — Bereth Fe­renc felvétele — KS) HOZZÁSZÓLÁS Klub vagy képcsarnok? A Petőfi Népe július 8-i számában „Egy elszalasz­tott lehetőség” című cikk a bírálat hangján említi, hogy Kecskeméten, a Beru­házási Bank volt Rákóczi úti helyiségeit a kecskemé­ti Dózsának ítélték oda klubhelyiség céljára, holott a városban oly égető szük­ség lenne egy képzőművé­szeti csarnok létrehozására. Nem vitatjuk, hogy a megye székhelyén jó, sőt, szükséges lenne a képző­művészet népszerűsítése ér­dekében egy reprezentatív kiállítóterem megnyitása. Nem értünk viszont egyet a cikknek azzal a kicsengé­sével, mely szerint a kép­zőművészeti bolt, vagy csarnok előbbre való, mint történetesen a klubhelység. Véleményünk és sokak vé­leménye szerint a klub lét­rehozása igenis előbbre va­ló, időszerű, fontos politikai kulturális és szakmai kér­dés is. A cikkíró véleménye sze­rint nem feltétlenül szük­séges, hogy a Dózsa klub a város főutcáján legyen. Mi­ért jelent ez problémát? Szerintünk rendeltetésének, céljának megfelelően meg­illeti a klubot ez a repre­zentatív hely. Talán job­ban, mint a képzőművészeti boltot. Ennek bizonyítására hadd említsük a következőket: A párt Központi Bizottsága februári ülésén foglalko­zott az ifjúságpolitika né­hány kérdésével. A határo­zat az állami szervek fel­adatai között kimondja, hogy a kormány, a taná­csok és más költségvetési szervek nyissanak külön költségvetési rovatot, ame­lyet a fiatalok művelődésé­nek, táborozásának, klub­életének fejlesztésére stb. kell fordítani. A városi és falusi fiatalok számára egy­aránt biztosítani kell, hogy szabad idejüket hasznosan tölthessék. A Dózsa elnöksége és szakosztályai messzemenő­en figyelembe veszik a ha­tározatból adódó feladató; kát és meg akarják terem­teni a KISZ-korosztályű, többségükben KISZ-fiatal sportolók differenciált, sok­oldalú klubéletének lehető­ségeit. A Kecskeméti Dózsa Sportegyesület immár húsz éve működik. Kilenc sport­ágban képviseli a várost, sok esetben pedig a megye minőségi sportját Talán sokan nem tudják, hogy egyesületünkben közel 1500, többségében egészen fia­tal sportoló működik. Több NB I-es, NB I B-s, NB li­es szakosztályunkban szá­mos magyar válogatott, magyar bajnok utánpótlás és ifjúsági válogatott sze­repel és öregbíti a város hírnevét. Bármennyire furcsán hangzik is, fennállása óta a Dózsának nem volt még klubhelyisége, ahol a spor­toló fiatalokkal leülhetett volna a vezetőség ahová az edzők és a szakosztályok vezetői megbeszélésre hív­hatták volna a sportolókat, vagy ahol szurkoló — ba­ráti köri — gyűlést tarthat­tunk volna a nevelés, a jobb szereplés érdekében. A Dézsa közgyűlésein a sportkedvelők részéről mindig égetően vetődött fel a klub megteremtésének szükségessége. Csak köszönettel tarto­zunk a megye és a város vezetőinek, hogy felfigyel­tek gondunkra és hosszú évek után rendelkezésünk­re bocsátották a megürese­dő bankhelyiséget. Ami pedig a képzőművé­szeti csarnokot illeti: bizo­nyosak vagyunk benne, hogy az ütemesen fejlődő városunk vezetői e jogos igény kielégítésének is meg­találják a módját, lehetősé­gét. A Kecskeméti Dózsa el­nöksége nevében Dr. Neichel László Előbb felcsigáztak Ü gy kezdődött, hogy mamát megcsípte a szúnyog. Abból a kü­lönleges fajtából való le­hetett, amelyet a tiszai árvíz növesztett olyan naggyá, hogy amikor az első, erőteljes példányok sziluettjeit megpillantot­tuk a tévé ideges-reszke- teg fényében, a képer­nyőn, mi Is nyugtalanok lettünk. Szorongásunk nem volt indokolatlan. Az első baljós megfigye­lésekre következő regge­len mamánk képe úgy eldeformálódott, hogy el­ijedtünk tőle. Nosza, futvást az or­voshoz! Ö aztán bűvös injekcióval lelappasztot- ta a mama arcát. De at­tól kezdve nem volt nyugodalmas éjszakánk. Rettegve hallgatóztunk, mikor hangzik fel az a furcsa, túlvilági szúnyog­muzsika, amely a sírok setétjét, hidegét idézte félálomba vergődő tuda- unkba. Olyan utálato­san finom, halk és még­is agresszív dongás ez, mintha szirénaszó zenge­ne valamiféle csontváz orrlikából. Mikor engem is derékon inzultált az a mocskos görbehátú, fel­bőszültem. — Ez így nem mehet tovább! Ütött a tettek órája! Be kell szerezni valami védőital-félét! — indítványoztam. — Ne mindjárt az ér­zelmeidre hallgass! csitított nőm. — Szúnyog- írtó kell ide! Azzal a Petőfi Népéért nyúlt, elhajtogatott a hir­detés oldalig, s rámuta­tott egy bazi-nagy rek­lámra, amelv fennen kí­nálta.: „NuVán rovarirtó se lesz nuVán, nézzék meg magukat, akiket il­let... Egyenesen a Rá­kóczi úti háztartási bolt­ba siettem. Vésztjósló nyugalommal húztam elő zsebemből a lila-fekete- fehér Füles-oldalt. — Van-e ez a fajta ro­varirtó? — néztem az el adólány kiváncsi sze­mébe. — Hogyne, kérem. Már ment is, és hozta. Szép summát fizettem ér­te. S első pillanatban az hasított belém: Vissza fogja adni nekem ennek az árát a feleségem? Ahogy őt ismerem ... No, sebaj, úgy is születésnap­ja jön. A meglepetések közt aligha lesz nagyobb, mint a szúnyogirtó. Hogy Koszi, srácok! — NuVán rovarirtó’'. Majd kedvenc lapjaiban mutogatta sorra a hirde­tést, sejtetni akarván, hogy ez valami újdonság. Ki is jelentette hitvesem, hogy még aznap beszer­zi. Szívrepesve vártam es­ti találkozásunkra. Mi­előtt azonban feltettem volna a kérdést — „Hadd lám, milyen az a nuVán?” — indulatosan megelő­zött az asszony: — Azt hittem, agyvér­zést kapok!... Bejártam drogériát, háztartási bol­tot, nincs. Szolnokon nincs nuVán. Azt mond­ták az üzletben, ők még nem is láttak ilyet. Meg azt is, hogy más termék­kel is megesett már: hir­dették, a vásárlók keres­ték, ők meg álltak, mint csacsi a hegyen... L ehetett ez úgy két hete. Másnap reg­gel fogta az asszonykám azt a Füles-példányt, amiben a nuVán hirdeté­se egy egész oldalt be­tölt. Még az undok szú­nyog képe is rajta van, amint torkaszakadtából iszkol a hátába permete­zett nuVán elől. Kitépte. — Itt van, de ha kell odaadhatom a Petőfi Né­pét is. Hátha csali Szol­nokra nem jött nuVán, mivel a Tisza partján fekszik... Sajnos, az összehajto­gatott Füles-lapot e hét hétfőjén találtam meg, véletlenül, a zsebemben. Persze, mert olyan zse­bembe dugtam, amelyet sosem használok, de hát Ki tU{J. „hogy „el ne keveredjék | Az ajtóban, a tatlan mosollyal. massal az ertekpap . J t^bbi tülekedő utas — Hogyne, Felhördültem. Na meg- ' ' özött feltűnik két van!. I: Már legalább másfél, ha nem két he­te — miként a pénztár­nál mondták... A hirde­tés megelőzte jöttét. B aj az, hogy a kö­zönséget előbb felcsigázzák? — teszem fél magamnak a kérdést. Ha a esi gá zást hamar kö­veti a reklámozott hol­mi, akkor nem. De azért talán mégiscsak jobb ak­kor hirdetni, mikor már kapható is a termék az üzletekben. Nem jobb, ha a gyártó „megspórol­ja” azt a haragot, ame­lyet neki címez a vá­sárló, ha azt tapasztalja, hogy csak — felcsigázták az érdeklődését? Tóth István Szocialista családi ünnepeink IDESTOVA egy éve lesz annak, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága meg­tárgyalta a családi jellegű szertartások helyzetéről ké­szített előterjesztést. Az en­nek kapcsán leszűrt megál­lapítások egyébként dön­tően érvényesek, jellemzők megyénkre is. Tagadhatatlan, hogy Bács-Kiskun megyében is növekszik az érdeklődés a családi élettel összefüggő új típusú társadalmi szertar­tások iránt. A fejlődés üte­me azonban az országoshoz képest jóval lassúbb. Míg 1964 és 1967 között orszá­gosan 40 százalékkal töb­ben vették igénybe e szo­cialista tartalommal telített szertartásokat, nálunk a növekedés nem egészen 13 százalékra tehető. Jelentős az egyházi szertartás nél­küli házaságkötések számá­nak az emelkedése, a név­adó ünnepeket és a teme­téseket tekintve viszont alig-alig javult a statisz­tika. Megvilágítva az elmon­dottakat; ha az 1964. és az 1969. évi adatokat összeha­sonlítjuk, a következők ál­lapíthatók meg. Az összes születéshez viszonyítva a névadók aránya a korábbi 4,7-ről öt év alatt mind­össze 7,2 százalékra nőtt Még rosszabb a társadalmi temetések mutatója ebben az időszakban: 2,1—2,9 szá­zalék. Ezzel szemben a tár­sadalmi házasságkötéssel élők száma a házasulok összességével szembeállítva, nagyjából 30-ról 53 száza­lékra emelkedett! A puszta számok szemrevételezésén túl azonban feltétlenül ke­resni kell az okokat is, amelyek ilyen eltérő sta­tisztikát eredményeznek. szont — s erre számos pél­dát sorolhatnánk — olykor erősen érvényesül az idő­sebb családtagok, a rokon­ság hatása, szemlélete, ön­kritikusan meg kell állapí­tani azt is, hogy tárgyi és személyi feltételeiket ille­tően, a társadalmi szerve­zésű szertartások csak el­enyésző hányadukban „ver­senyképesek’? az egyháziak­kal. A megyei tanács vb rend­szeresen beszámoltatja az illetékes osztályt tevékeny­ségerői, s több határozatot is hozott a feltételek javí­tása érdekében. A Megyei Népművelési Tanács e tárgyban két alkalommal rendezett széles körű anké­tet, megyei filmstúdiónk­nak pedig az e témáról ké­szített filmje országosan az egyetlen ilyen jellegű ösz- szefoglaló alkotás. AMI a felvilágosító műn-; kát illeti, ez általában a társadalmi házasságköté­seknél a legkönnyebb, épp ezért az eredmény is itt a legjobb. A temetési szertar­táshoz viszont a búcsúzta­tást végző, alkalmas sze­mély megtalálása, vagy, megszervezése, felvonulta­tása a legtöbb helyen még nehézségekbe ütközik. Arra is van példa, hogy a hoz­zátartozókban egyébként meglevő jószándék, a tár­sadalmi temetésre való haj­landóság éppen e feltételek hiánya miatt fut zátonyra. Ha nem is hozott még döntő fordulatot, minden esetre a kívánt változás ígéretét rejti magában az áprilisban megjelent kor­mányhatározat a társadal­mi szertartások fejlesztésé­ről. Ennek nyomán az ille­tékes megyei szervek is hozzáfogtak a szükséges vizsgálódások elvégzéséhez (a községek igényei, a szol­gáltatások kiterjesztésének lehetőségei stb.). Csak he­lyeselhető az a kezdemé­nyezés is, amelynek ered­ményeként Kecskeméten a Kodály-kórus a társadalmi temetéseken jutányosán működik közre. Mindmáig azonban, sajnos, inkább csak a fontolgatás, a ter­Kora délután, a pályaudvaron vo­natra várakozók iz- zadtan pihegnek az árnyékban. A va­kító fényben csil­szélén ülő készsé­gesen kapja ki a lányok kezéből a nehéz bőröndöket, harmincöt s izmait megfeszít- hetten ve nyomja fel őket vagy évesek együtt. Szemükön hatalmas napsze müyeg, miniszok- jebb húzódik, ké nyájuk, lenge blú­logó sínekre befut zuk formás alakot a Budapestre to- takar. (Már ameny­vábbinduló sze- nyíre ..) Mindkettő­lyüket átadják két lánykának. mélyvonat. Vad ro- jük kezében bő- lányka most hirte- lakon kitekintő ham, senkinek rönd, mint akik \en visszafordul az két idős nőnek. sincs kedve állva üdülésre utaznak, utazni a fővárosig. Bepillantanak a Az egyik mélykocsiban, sze- bocsiba, s már az majdnem visszafor­ajtó felé, s vidá­man csicsereg: — Gyere gyorsan nagymami, szerez­ablak melletti kis dúlnak, amikor az tünk helyet mind- szemük, a harma- négyes szakaszban eOV™. észreveszi a kettőtöknek. Még- három fiatalember fiatalemberek mel- hozzá az ablaknál, dik megadóan dűl ______ ,_________ _____ _ ________, neki a polctartó ü ldögél. Rövidujjú ~tt levő egyetlen nem \esz melege- oszlopnak, s mind­hárman enyhe vi­gasztalásként hall­A LEGDÖNTŐBB ténye­ző feltétlenül az, hogy a világnézeti nevelés — leg­alább is egyelőre — még nem tudja a kívánt mér­tékben leküzdeni az évszá­zados szokásokat, hagyomá­nyokat. a külterületen — főként a tanyavilágban — sok esetben meggyőződés­ből veszik igénybe az egy- ___ u h áz szertartásait. Fiatalabb I vezgetés stádiumában van nemzedékünk túlnyomó j az arra termett, kellő ké- többsége már legalábbis | pességgel rendelkező teme- közömbös a vallással szem- j tési szónokok kinevelésének ben, az ő esetükben vi-1a problémája. E nagy horderejű társa­dalmi, politikai és ideoló­giai szükséglet érvényesü­lésére nemsokára társadal­mi bizottságot, majd a ké­sőbbiek során a szertartá­sokat szervező és lebonyolí­tó megyei irodát hoznak létre. Gondoskodás történik a tanácsok részéről ízlése­sen berendezett házasság- kötő termek kialakításáról. Az eddiginél szélesebb kö­rű és hatékónyabb propa­gandára is szükség van a társadalmi szertartások is­mertetése, illetve népszerű­sítése céljából, a párt- és tanácsi szervek mellett fon­tos szerep vár a Hazafias Népfrontra, a KISZ-re, s a szakszervezetre és a nép­művelés irányítóira. — No, csókolom, mi megyünk. Lujza néni tessék vigyáz­ni nagymamira, és tessék írni minél előbb. Koszi a he­a polcra. Az ablak- lyet srácok ... nál ülő két fiú bel- A két kis tüne­mény pillanatok szén arra, hogy he- alatt leugrik a ko­a csiból, s mosollyal huncut integet A hátrább álló vissza a nyitott ab­A srácok? Egy kicsit meglepődnek. Fanyar mosollyal villan egymásra a ingük kigombolva, üres helyet. Társ láthatóan jobban nőjére villan a sze­éreznék magukat a strandon. Egyete­misták, iparitanu­tek... Az ajtón hatvan me és máris tolak- hörüli idős nő ve­lők, ifjúmunkások? szabad hely? szik a fiúk felé. zeti be karonfogva — Van itt két a legalább húsz év­kérdezi ellenállha- mamit, vei idősebb nagy­akivel gatják a két idős asszony eszmecse­réjét arról, hogy: Nem is olyan rosz- szak a mai fiata­pa­rancsoljanak! — együtt boldogan te- lók, mint amilyen- lepednek le az ab- nek mondják állj SORS! Ha még most kislány. Lehetnek ugmnak g, fiúk, A re. lak melletti ülések­őket... Opauszky László MEGGYŐZŐDÉSÜNK, _ hogy ez intézmények, tár­sadalmi szervezetek célra­törő összefogása, a társa­dalmi igény ösztönzése, s a világnézeti nevelés e fon­tos eszközének állandó na­pirenden tartása nyomán az eredmények sem várat­nak majd sokáig magukra Jóba Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents