Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

4. oldal 1970. július 24. péntek Újabb segítség „A Bács megyei szakem­berek gyors és hozzáértő munkája, előzékeny, udva­rias magatartása nagymér­tékben enyhítette árvíz súj­totta lakosságunk elkesere- / dését, s reményt adott ah- ' hoz, hogy az újjáépítés mi­előbb befejeződjön.” — ír­ja a jánkmajtisi községi pártbizottság és tanács kö­szönő levelében. Az elismerés mellett azonban újabb segítséget is kémek az árvíz sújtotta te­rületekről. Ezért Bács-Kis- kun megye építési hatósá­gai növelték a károk mű­szaki felméréséhez és az építési engedélyek kiadásá­nak meggyorsításához nyúj­tott támogatást. A Szabolcs megyei Tanács kérésére ta­nácsaink újabb négy szak­embert küldtek a fehér- gyarmati járásba a lakás- építkezések mielőbbi bein­dításához. Csongrád megye szegedi járásba hat szakem­ber utazott, s kezdte meg a munkát. Elsősorban Algyő és Tápé községekben segí­tik a kárfelmérést és az új­jáépítés előkészítését. Fiatalodik a tsz Vasöntők Szakmáron — Kérem, ez a szín va­lamikor 1950-ben épült, amikor még gépállomás volt a faluban. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy itt húsz év múlva vasöntöde lesz, és magam is bolondnak tartom az il­letőt ... Szabadi András, a szak­mán Petőfi Tsz párttitkára hunyorog az alácsurgó ol­vadt vas szikrázó tűzkígyó- fényében. Napbarnított fi­atalemberek lépkednek a földre helyezett öntőfor­mák között, nagy merőka­nállal öntögetik a nyersva­sat; — az összkép végül is ugyanolyan, mint akárme­lyik más öntödében. A különös csak az, hogy mindez Szakmáron van, ahol emberemlékezet óta nem öntöttek vasat. És most, a Petőfi Tsz mellék­üzemágaként a hajdani cséplőszín alatt vasöntöde működik. Az élelmiszergazdaság negyedszázada Érdekes zsebkönyvet je­lentetett meg a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelési és Műszaki Fejlesztési Főosz­tálya. A kiadvány célja, hogy átfogó képet nyújt­son a mezőgazdaság hely­zetéről, a termelés körül­ményeiről és fejlődéséről. Az elmúlt három évti­zedben hazánkban a me­zőgazdaság <6 ágazatainak differenciált fejlődése kö­vetkeztében megváltozott a termelés összetétele. A Változást a gyümölcs, sző­lő és zöldség arányának növekedése jellemzi. Az állattenyésztés össztermelé­sen belüli aránya 1967-ig emelkedett, majd a nö­vénytermesztés javára csökkent. A népgazdasági Igények a következő évek­ben az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejleszté­sét sürgetik. Az élelmiszeripar teljes termelése 1938-hoz képest mintegy négy és félszere­sére, 1950-hez képest 3.8- szeresére nőtt. Ezen belül 20 év alatt a hús- és tej­ipar termelése több mint négyszeresére, a baromfi­iparé közel hatszorosára, a tartósító iparé 16-szorosá- ra, a söriparé tízszeresére fejlődött. Figyelemre méltó adat, hogy a tudományos, tech­nikai haladás, a koncent­ráció és a szakosodás kö­vetkeztében a mezőgazda- sági munka termelékeny­sége az elmúlt évtizedek­ben jelentősen emelkedett. Az egy aktív keresőre jutó bruttó termelési érték ta­valy 74 százalékkal volt több, mint a felszabadulás előtt. Az élelmiszeriparban a': egy foglalkoztatottra jutó termelési érték 1949- hez képest 2,3-szeresére emelkedett. A 100 katasztrális hold mezőgazdasági területre jutó bruttó termelési ér­ték (változatlan áron szá­mítva) az 1938. évi 420 ezer forintról 642 ezer fo­rintra nőtt. E tekintetben azonban továbbra is elmaradtunk a fejlett mezőgazdasággal rendelkező szocialista és tőkés országok mögött. Egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési ér­ték 1966-ban Belgiumban 516, Dániában 525, az NSZK-ban és az NDK- ban 385, Csehszlovákiában 241, Lengyelországban 234, hazánkban viszont 209 dollár. Az élelmiszergazdaság az ország külkereskedelmi for­galmában igen jelentős. A fejlett tőkés országokból behozott importcikkeket csaknem teljesen élelmi- szeripari termékekkel, élő­állatokkal és élelmiszer­rel ellentételezzük. Olasz­országnál 93, Svájcnál 80, NSZK-nál 65 százalék az arány. A fejlett tőkés or­szágokból származó im­portunkat alapjában véve az oda irányuló agrárkivi­tel határozza meg. Az élel­miszergazdaság exportja minden évben meghalad­ja a behozatalt. Ez az ak­tív egyenleg évről évre emelkedik. Tavaly az élelmiszer- ipari anyagok, élőállatok és élelmiszerek összes export­jának értéke 3,1 milliárd devizaforinttal volt több, mint ugyanezen cikkek im­portja. Sok feladat áll az élel­miszergazdaság előtt. A fejlődés nem egyértelmű. Mi is történt itt valójá­ban? — Segédüzemre már rég­óta szükség lett volna — magyarázza Farkas Lajos, a szövetkezet elnöke. — A mezőgazdasági termésből származó felhalmozás itt eléggé alacsony. Az akku- mulálás egyéb forrásai fe«é kellett fordulnunk. És igényként jelentkezett az állandó foglalkoztatás is. No most, ha a szükséglet létezik, a megvalósítás öt­letét már a véletlenek ösz- szejátszása adja. Jelen eset­ben ez a budapesti Gábor Áron Vasöntöde vezetőivel való személyes ismeretség­ből származott, lejöttek, szétnéztek, s azt mondták, meg lehet csinálni. Ez az elmúlt nyáron tör­tént Miután kidolgozták a programot, a tsz harminc­egy, arra alkalmasnak lát­szó fiatalembert küldött el a fővárosi öntödébe, négy hónapos betanításra. Közü­lük huszonnégyen barát­koztak meg az öntöde vas- és széngázszagú levegőjével. Nagyobb részük sohasem dolgozott a vasas szakmá­ban. Ám ezzel együtt az is igaz, hogy hosszú évek óta, aki elkívánkozik a faluból, legtöbbször a vasiparban keres és talál munkát, akár Kalocsán, akár Budapesten, akár Dunaújvárosban. A Petőfi Tsz vezetői ezt is számításba vették, amikor öntöde létesítésére adták fe­jüket. * 32 Tavaly október táján iz­zóit fel először a kemence, amikor a betanított fiata­lok hazatértek. Előtte már ideszállították a soproni ön­tödéből a rekonstrukció folytán ott feleslegessé vált gépeket, berendezéseket. Ezek között legfontosabb az olvasztómű. És azóta folyamatosan ol­vasztanak, öntenek, olvasz­tanak, öntenek. Lényegében egyetlen szakképzett ko­hásztechnikus, Valló György irányításával.. A patronáló fővárosi üzemből telepedett ide. Szakmai dol­gokban hozzá fordulok tá­jékoztatásért. — Nyersvasat és hulla­dékvasat használunk — so­rolja. — Az utóbbit a ka­locsai MÉH-telepről kap­juk. Induláskor két héten át csak analízisre termel­tünk, minden öntvényünket laboratóriumban vizsgáltat­tuk. „Belőttük” az üzemet, s azóta megbízhatóan mű­ködik. Jelenleg már 30—40 féle öntvényt gyártunk, a 32 dekástól a 62 kilós súly­ig­Megrendelés? — Kezdettől fogva bőség­gel van. Különösen a Gép­kezdjük a beszélgetést, megérkezik Münchenből egy kereskedő ember, a Metallimpex képviselőjének kíséretében. Fürdőkéd-lá- bakra volna szüksége. A megállapodás félóra alatt megtörténik, a nyugatné­met üzletember körülnéz az öntödében is; az öntvény­darabot a friss törésnél hosszan vizsgálja, majd elé­gedetten bólint. Tudni akarja, mit vásárol. A cséplőszín átalakításá­ra, a berendezésekre, az in­duló készlet beszerzésére majd egymilliót költöttek. Ha meggondoljuk, hogy az idei tiszta nyereségük nem lesz alatta a félmilliónak, nem választott rosszul a gazdaság. S kidolgozták a fejlesztés programját is. Ez és augusztusában már 50 embernek ad munkát az üzem. Idei termelésük még nem haladja meg az ezer tonnát, a következő évek­ben azonban 3—4 ezer ton­na vasat szeretnének önte­ni. Az üzem beilleszkedik a gazdálkodás egészébe. A tagság átlagos életkora: 57 év. Az alkalmazottaké — 30—40-en vannak — 30 év alatt! De mivel a tagsági „státusz” előnyösebb, mint az alkalmazotti, egyre töb­ben jelentkeznek felvételre, így tud fiatalodni a szövet­kezet. S ez nemcsak formális dolog. A szakmári vasön­tők félig még földművesek is, amikor letelik a műszak az üzemben, mennek dol­gozni még néhány órát a százalékos részesedésre vál­lalt területre, vagy a ház­tájiba. Ez a „kétlakiság” végeredményben hasznos folyamat, mert azt jelzi, hogy a most felnövő fiatal­ság megtalálja a helyét ab­ban a községben, ahol négy-öt évvel ezelőtt az ak­kori nyolc általánost vég­zettek egytőlegyig búcsút mondtak a falunak. De most úgy tűnik — nem véglegesen. Hatvani Dániel Községpolitika és a fiatalok A TANÁCSOK akkor folytatnak helyes ifjúság- politikát, ha nemcsak meghallgatják, hanem igénylik is a fiatalok vé­leményét, sőt, bevonják őket a tervek megvitatá­sába éppúgy, mint a meg­valósítás munkájába. A tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy a fiatalok szíve­sen kapcsolódnak be ebbe a munkába akár egyéni­leg, akár az ifjúsági szer­vezeten keresztül. A ta­nácsok jó ifjúságpolitiká­ja tehát egyúttal azt is jelenti, ha a legrátermet­tebb fiatalokat az eddigi­nél nagyobb számban vá­lasztják be a különféle helyi vezető testületekbe, ahol a felnőttekkel azo­nos jogokkal és kötele­zettségekkel vehetnek részt a közös munkában. A tapasztalat szerint amit az ifjúság helyesnek tart, az az esetek több­ségében nem mond ellent az idősebb korosztályok céljainak, érdekeinek sem. A falukors'zerűsítés például, amelynek a fia­talok az élharcosai, szív­ügye mindenkinek — függetlenül évei számá­tól. Ki ne akarná, hogy faluja kiemelkedjék a sárból, hogy minél több betonjárda készüljön, s a városihoz fokozatosan kö­zelítő új, kulturális élet­forma, a kereskedelem­ben, a szolgáltatásoknál, s a községpolitika vala­mennyi területén az ed­digieknél gyorsabb ütem­ben valósuljon meg? Ma sokan panaszkodnak amiatt, hogy a faluszé­pítésre felhasználható összeg mennyire szűkös. AM A TÁRSADALMI munkaakciók egész sora bizonyítja, hogy ott ahol meg kell fogni a dolog végét, általában a fiata­lok állnak az első sorok­ban. Munkás kezük ré­vén olykor százezerekkel tágítható egy-egy falu­ban a faluszépítés költ­ségkerete, — helyenként pedig egyenesen több a munkáskéz, mint az el­végzendő munka. Vannak ugyanakkor olyan sajátosnak nevez­hető igények is, amelyek­nek teljesítése — érthető okokból — főként a fia­talság szívügye. Ilyen a kulturális, művelődési, szórakozási lehetőségek bővítése, valamint a rendszeres sportolás ügye. Ebben a vonatkozásban meglehetősen sok meg- nemértéssel találkozha­tunk a helyi tanácsok­nál. Évek óta nem tud­ják megoldani például számos helyen, hogy a fiatalság valóban otthont találjon a községi mű­velődési házakban. Igaz, része van ebben annas is, hogy a községek nem elhanyagolható részében még a régebbi elképzelés alapján épült kultúrhá- zak találhatók, ahol az egyetlen nagy terem fő­ként az egész községet átfogó rendezvények cél­jaira szolgál. De még ahol vannak is kisebb helyiségek, ott is gyak­ran zárva találják azo­kat a fiatalok. Jó kezde­ményezésnek mondható az a mostanában kiala­kuló szokás, hogy a kul- túrház fenntartásának! anyagi gondját a községi1 tanács és a helyi terme­lőszövetkezetek közösen viselik. KÜLÖNÖSEN megnőtt a fiatalok sportolási igé­nye. Sajnos nem minde­nütt fordítanak rá kellő gondot, hogy ezt az igényt kielégítsék. Bár­merre elmehetünk az or­szágban, láthatjuk, hogy legalább minden máso­dik faluban mennyire el­hanyagolt a sportpálya és környéke, arról nem is szólva, hogy a futball­csapatnak gyakran arra sincs pénze, hogy meg­váltsa a vasúti jegyet, ha a járás másik szögleté­ben kell a soros mérkő­zést lejátszani. Hol va­gyunk még attól, hogy egy-egy községben több­féle sportág is szakosz­tályt tarthasson fenn. Hi­ányzanak ehhez a sport­szerek, a minimális esz­közök. Mindez a község­politika tárgykörébe tar­tozik és elodázhatatlan tennivalót jelent a község vezetői számára is, ha azt akarjuk, hogy a falu számára nélkülözhetetlen fiatalok ne kívánkozza­nak el hazulról. K. í. Termálfürdő, csigaházban javító Tröszt jelentkezik A felsoroltak azonban azt nagy igényekkel. Egyik leg­bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedek alatt nagy utat tett meg a termelékenysé­get tekintve. K. S. Készülnek a kiállításra 220 féle mezőgazdasági és kertészeti termékkel vesz­nek részt a megye termelő- szövetkezetei, állami gazda­ságai az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon. A gaz­^ocódAlrKow rvtój* _Iri íolÖliálc a növényeket a nagy sereg­szemlére. Az országos ösz- szesítő szerint Bács-Kiskun megyéből mutatkozik be legtöbb nagyüzemi gazda­ság az országos kiállításon. nagyobb megrendelőnk a szekszárdi gépjavító. A Kis­kőrösi Vegyesipari Ktsz- nek fűrész- és ékszíj-tár­csákat, a kiskunhalasi ktsz- nek kályhaplatnikat csiná­lunk. Eddig csak egy-két ter­mékről történt említés. A szakmári tsz-öntöde egy­szerre nyilvánvalóvá tette: hiánycikk az öntvény. S nemcsak belföldön. Mert öli na ^1 — , A fapolcai termálfürdő rek instrukciója során átépítetnék a régi, életveszélyes szabad tavi fürdőt 11 mii ió forintos beruházással. A termálfürdő befogadóké­pessége 500 fő. de vasarna ponként ezren is felkeresik üdülés céljából. (MTI foto — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents