Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
2. oldal 1970. július 24. péntek OLASZORSZÁGNAK már hosszabb ideje nincsen kormánya, s a legutóbbi hírügynökségi jelentések alapján — mely szerint a kijelölt miniszterelnök Andreotti is visszaadta a megbízatást — egyhamar nem is lesz. Az egységes szocialista párt vezetői visszautasították a kijelölt kormányfő javaslatait. A szociáldemokrata vezetők döntése következtében ő már nem alakíthat kabinetet. A kijelölt miniszterelnök csak a hét elején adta át a nagynehezen elkészült programtervezetet a kormánykoalíció várható pártjainak, de már ekkor úgy nyilatkozott az újságíróknak: nagy margót hagytam a programtervezeten, hogy a pártok vezetői számára maradjon elég hely az ellenvetések feljegyzésére. ARRA azonban valószínűleg Andreotti sem számított, hogy még ezt a margót sem veszik igénybe a szociáldemokraták, és hogy határozatuk egyértelműen elutasító lesz. Lépésük legfőbb okát is könnyű megállapítani. A szociáldemokratáknak ugyanis nem tetszik, hogy a megalakítandó úgynevezett balközép kormányforma egyik tagja; a szocialista párt, bizonyos baloldali összmunka, a kommunistákkal való együttműködés felé orientálódik. A SZOCIALISTÁK ezzel a döntéssel igyekeznek az eddiginél is jobboldalibb kiadásban újjáteremteni a balközép kormányformát, vagyis a baloldallal együttműködni kívánó szocialisták kihagyására kényszeríteni a résztvevőket. Az olasz kereszténydemokraták jobbszárnya láthatóan felkészült egy ilyen kísérletre. Fanfani köré csoportosulnak azok, akik gyanúsan hangoztatják, hogy Itáliának „erőskezű kormányra” van szüksége. Nem véletlen az Unita, az Olasz Kommunista Fárt lapjának megjegyzése, amely szerint a jelenlegi olasz kormányválság során mindinkább kifejezésre jutnak olyan törekvések is, amelyek nem akarnak megoldást találni a kialakult helyzet orvoslására. NÉHÁNY csoport arra törekszik, hogy mindinkább kiélezze a társadalmi viszonyokat. Olyan politikai erőcsoportosulásról van most szó Olaszországban, amelyek a demokratikus intézmények lejáratására törekednek, s a gazdasági helyzet romlásából akarnak fegyvert kovácsolni maguknak. K. A. Bomba robbant __ '.wAfcvWr* íw-g sä r i r m a z angol alsohazban A törvényhozás képviselői a közös piaci belépésről tárgyaltak — Anthony Barber, EGK-val foglalkozó miniszter szólásra emelkedése pillanatában — bomba robbant az ülésteremben. Hatalmas pánik tört ki. Az üléstermet azonnal kiürítették. A merénylőt — akinek indítékairól nem tudnak semmit — azonnal őrizetbe vették. Sérülés a robbanások következtében nem történt, előreláthatólag könnygázgránátok robbantak az ülésteremben. I üfiptiisiiel ellenzék Éjabb torpedózási kísérletei Csütörtökön délelőtt Willy Brandt kancellár elnökletével ülést tartott a bonni kormány. A tanácskozás központi témája Scheel külügyminiszter vasárnap kezdődő moszkvai látogatása volt. A kormány foglalkozott azokkal az irányelvekkel, amelyek a nyugatnémet fél tárgyalásainak vezérfonalául szolgálnak Moszkvában. Az erőszak kizárását célzó szovjet—nyugatnémet megállapodás alapelvei már tisztázottak és ezeknek a fényében a Brandt-kormány most már részleteiben vizsgálta meg azokat a célkitűzéseket, amelyeket Scheelnek szem előtt kell tartania Gromiko szovjet külügyminiszterrel tartandó tanácskozásain. A kereszténydemokrata ellenzék továbbra sem tétlen. Szüntelenül újabb és újabb zavaró manőverekkel igyekszik diszkreditálnl a Brandt-kormányt és ezáltal kockára tenni a moszikvai tárgyalások sikerét. A Hamburgban megjelenő Die Welt csütörtöki száma első oldalon, szenzációs tálalásban újabb „bizalmas dokumentumot” hozott nyilvánosságra, amely a lap állítása szerint Gromiko szovjet külügyminiszternek és Walter Ulbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének, valamint Otto Winzer külügyminiszter állítólagos megállapodásán alapszik. A nyilvánosságra hozott írás tartalmában messzemenően megegyezik az úgynevezett Bahr-dokumentum- mal, amely hivatalos megerősítés szerint is kiinduló alapja lenne a Moszkvában megkötendő szerződésnek. A kereszténydemokrata jobboldal indiszkréciói súlyos belpolitikai botrány kirobbanásához vezethetnek. A Frankfurter Rundschau értesülése szerint Bahr nyugatnémet államtitkár és Gromiko szovjet külügyminiszter tárgyalásai után egy-két nappal az úgynevezett Bahr-dokumentum és a megbeszélésekről készült jegyzőkönyv már egy vezető CSU-képviselő birtokában volt. A bonni hatóságok — a korábbi értesülésektől eltérően — azt az álláspontot vallják hogy a Bahr-dokumentum „hivatalos államtitoknak” minősül. Ennek folytán számítani lehet rá, hogy a szövetségi államügyész a titoktartás megszegése miatt eljárást indít több ellenzéki politikus és újságíró ellen. Brandt kancellár az SDP vezetőségi ülésén — folytatja a Frankfurter Rundschau — hevesen elítélte a CDU—CSU praktikáit, amelyek általános szokássá avatják „a tolvajlást, illetve az arra való bujtogatást”. i Erősödik az Olasz KP Az Unité, az Olasz Kommunista Párt lapja közli, hogy július 20-ig 1 458 358 olasz kommunista kapta meg 1970-es párttagsági könyvét 93117-en ez évben léptek a párt soraiba. A tagkönyvcsere folytatódik. Grecsko fogadása Burgaszban csütörtökön katonai pompával fogadták a szovjet fegyveres erők küldöttségét amely Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter vezetésével szerdán érkezett hivatalos látogatásra Bulgáriába. Winiewicz — Duckwitz eszmecsere Elhárul-e a fü akadály? Négyezer szó Brazíliáról A jogászok nemzetközi bizottsága, négyezer szavas jelentést adott ki „A brazíliai rendszer politikai ellenfeled és foglyai ellen alkalmazott rendőri megtorló intézkedések és kínzások” címmel. A dokumentum, amely jórészt a brazil börtönökből megszökött foglyok tanú-, vallomásain alapul, megállapítja, hogy a foglyok kínzása politikai fegyver lett Brazíliában, ahol ugyanakkor a polgáriruhás rendőrökből, hivatásos gyilkosokból és „jobb útra tért” egykori bűnözőkből álló úgynevezett „halálbrigádok” rendre elrabolják és meggyilkolják a kormánynyal szembenállókat A dokumentum felsorolja azokat a rendőri és katonai szerveket, amelyek részt vesznek a politikai foglyok kínzásában. A jelentés tanúvallomások alapján ismerteti, hogy a Bello Horizonte-i katonai börtönben különlegesen idomított rendőrkutyák a védtelen foglyok érzékeny testrészeit marcangolják, a Sao Paulo-i rendőrségen rendszeresen kitépik a foglyok körmeit és tönkrezúzzák nemi szerveiket, más börtönökben a foglyokat fehérre izzított tűkkel szúr- kálják. Csütörtökön délelőtt 10 órakor a varsói külügyminisztérium épületében megkezdődött a lengyel—nyugatnémet politikai véleménycsere ötödik fordulója. A Lengyel Népköztársaság küldöttségét Józef Winiewicz külügyminiszter-helyettes, a Német Szövetségi Köztársaság delegációját pedig Georg Ferdinand Duckwitz külügyi államtitkár vezeti. A tanácskozáson részt vesznek tanácsadók és szakértők is. A csütörtökön délelőtt Varsóban kiadott kommüniké ezúttal már konkrétan megjelöli a megbeszélések témáját: az ötödik forduló során a küldöttségek hozzálátnak a kétoldalú kapcsolatok rendezésének alapjaira vonatkozó megállapodás kidolgozásához és megszövegezéséhez. Mostantól fogva tehát nem pusztán tapogatózásról, szondázásról van szó, hanem azoknak a pontoknak okmányba foglalásáról, amelyekben az előző négy forduló során és azt követően egyetértés mutatkozott a felek között Lengyel részről soha nem hagytak kétséget affelől, hogy az államközi kapcsolatok normalizálásának alapkérdése az Odera— Neisse határ bonni részről történő elismerése. Ha Bonn valóban letett arról, hogy „hátsó kaput” tartson nyitva a határkérdésben, akkor elhárulhat a fő akadály a két ország kapcsolatainak normalizálásának útjából, a mostani megbeszélések feltehetően választ adnak majd erre a kérdésre. Sztrájkok és gertllamozgalmak Latin-Amerikában lista nézeteket valló polgá- váját. Erre a következtetés- ri, elsősorban értelmiségi re jutott a közelmúltban a törekvésekkel, egyre reáli- moszkvai Pravda cikkírója, sabb közelségbe hozza né- aki részletesen elemzi a lahány országban a demokra- tin-amerikai baloldali erők tikus forradalom perspektí- feladatait. h „Szüvctséj a haladásért” kudarca A városi gerlllaharc új módszerei és jelenségei miatt fokozottabb nemzetközi érdeklődés irányult Latin- Amerikára az elmúlt hónapokban. A látványos gépeltérítések, vagy diplomatarablások érthetően nagyobb visszhangot váltottak ki, mint egy sikeres sztrájk- akció. Számos nyugati lap részletesen elemezte a ge- rillataktika megváltozásának okait, és olyan nézeteknek adott helyt, hogy Che Guevara bolíviai akciójával lényegében lezárult a fegyveres forradalmi harc időszaka. A polgári sajtóban közölt kommentároknak az a beállítása, hogy az erejében szétforgácsolt baloldal most már csak elszigetelt szélsőséges akciókra képes, nyilvánvalóan szándékos, a valóság té- nyeinek elferdítésével kívánja szolgálni az USA-ba- rát propaganda céljait. Valójában azonban ma sem lehet csak a városi gerillaakciókkal azonosítani a latin-amerikai baloldali erők mozgalmait, Az elmúlt időszak tényei sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy az erősödő munkásmozgalom, párosulva az antiimperiaA balodali erőle helyzetét, erejét és feladatait országonként külön-külön kell vizsgálni. Hiszen eltérő célokat tűzhetnek ki azok a kommunista pártok, amelyek évek óta legális körülmények között tevékenykednek, illetve azok, amelyeket a fennálló rendszerek terrorral üldöznek. Az elmúlt évek igen bonyolult feladatok éjé állították a latin-amerikai kommunista pártokat. A kubai forradalom győzelmének időszakában, azaz a hatvanas évek eleién a haladó erők jelentős sikereket értek el a kontinensen. A forradalmi fegyveres harc mellett a baloldali tömegmozgalmak nyomásának volt tulajdonítható, hogy számos polgári kormány tett ígéretet reformokra. A reakció azonban ellentámadásba ment át. A Kennedy-féle „Szövetség a haladásért” program, amelyet 1961-ben indítottak el. közvetlen célként a kubaihoz hasonló forradalmi fordulat megelőzését kívánta szolgálni. Nem véletlenül írta a Washington Record, hogy a program a „kommunizmus elleni leghatékonyabb fegyver exportját jelentette, amelyet az Egyesült Államok az adott helyzetben Latin- Amerikába küldhetett”. A ■„ Szövetség a haladásért” céljainak nyilvánvaló kudarca, a haladó erők további térhódítása azonban még durvább módszerek bevezetésére ösztökélte az imperialista-barát politikusokat. A demokratikus mozgalmak katonai-rendőri erőszakos elnyomása került előtérbe. Brazíliában 1964- ben, Argentínában 1966-ban zajlott le ellenforradalmi katonai puccs, Dominikában pedig, ahol az Ameri- ka-barát csoportok nem rendelkeztek elegendő ■ erővel a balratolódás megakadályozására az Egyesült Államok tengerészgyalogsága avatkozott be nyíltan. Harc a baloldal egységéért Számos országban a katonai kormányok a felforgatás vádja címén nemcsak a gerillacsoportok felszámolására indítottak hadjáratot, hanem üldözték a szakszervezeti mozgalmak vezetőit, a haladó értelmiségieket és elsősorban a kommunista pártokat. A terror és teljes illegalitás körülményei között több pártban szakadás következett be annak következtében. hogy egyes ultrabaloldali. maoista csonortok még a rendkívül korlátozott' körülmények között is a fegyveres harc feltétlen folytatása mellett foglaltak állást. A hivatalos, rendőrség részéről alkalmazott erőszakra adandó erőszakos válasz tétele odavezetett, hogy például Brazíliában öncélú, vagy legalábbis a politikai harctól messzeeső, végső soron a háladó erőkre káros terrorakciókat is végrehajtottak bizonyos csoportok. Ennek következményét egyelőre még nem tudta tettesen kiheverni valamennyi kommunista párt, a baloldali tömegmozgalom; Ennek ellenére — a polgári demokratikus államforma keretei között biztosított legalitás keretében — néhány pártnak, így a chileinek, az uruquayinak, a martiniquieinek, a guadelo- peinek befolyása jelentősen megnövekedett. A Chilei KP napjainkban tömegpárttá fejlődött. Gyakorlatilag a legerősebb pártja az ország baloldali blokkjának, az Unidad Populamak. A helyesen értelmezett taktikát mutatja, hogy a párt a szeptemberben esedékes elnökválasztásokra az Unidad Popular többi részvevőjével folytatott tanácskozás után visszavonta saját jelöltjét, Pablo Nerudát és támogatja Salvador Allendét, a baloldali tömörülés közös elnökjelöltjét. Szintén a reális helyzet helyes értékelésének köszönhető, hogy a venezuelai párt, amely még néhány éve — éppen a fegyveres gerilláharc aktualitásáról vallott nézet- eltérések miatt — nehéz helyzetben volt, a válságot leküzdve az 1969 áprilisi választásokon több mint 100 ezer szavazatot kapott, öt alsóházi és egy szenátori helyet mondhat magáénak. N3 a munkásosztály ereje Az egyes pártok követendő taktikájának kidolgozásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kontinensen növekszik a munkásosztály ereje, sőt egyes államokban, mint Argentínában, a szakszervezeteknek jelentős tradíciói vannak, követeléseiket sok esetben kénytelen teljesíteni a kormány. Csupán 1968-ban Latin-Amerikában 1200 nagyobb sztrájk volt. amelyben több mint 5 millió ember vett részt. A latin-amerikai kommunista pártok taktikájuk kidolgozásakor a munkás- osztály mellett potenciális szövetségesként számolnak az antiimperialista beállítottságú nemzeti burzsoáziával, s ahogy a chilei példa mutatja, a többi baloldali párttal létrehozandó szövetséggel. A polgári demokratikus célkitűzések eléréséért folytatott harcban a baloldal szövetségesei lehetnek a kontinens több országában radikalizálódó katolikus egyházi körök is, s ennek jelentőségét Latin- Amerikában nem szabad lebecsülni. Tanulva a korábbi évek, s bizonyos értelemben a mostani gerillaharc tapasztalataiból, a kommunista pártok hangoztatják, hogy a fegyveres felkelés jelszavát csak az adott helyzet alapos elemzése után szabad kiadni.
