Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

1970. július 22, szerda S. oldal ' A Kodály-ssemináriu megnyitó hangversenye Kodály Zoltán kórus­műveiből összeállított hang­versennyel kezdődött el a Kodály-szeminárium hét­főn délután a Kecskeméti Katona József Színházban. Reile Géza, a városi ta­nács vb-elnöke megnyitó szavai után három ének­kar lépett színpadra. Azaz­hogy lépett volna. Az angol vendégegyüttes nem érke­zett meg, s már úgy lát­szott, hogy az ő éneküket nem hallgathatja a meg­nyitó közönsége. Mielőtt azonban szétosz­lott volna a hallgatóság, begördült az angolok autó­busza — egyenesen Linz­ből érkeztek —, s a kon­cert folytatódott, mégpedig a következő napok előadá­sainak színhelyén, a Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Ál­talános Iskola és Gimná­zium tornatermében. A ter­vezett összkari szám* is el­hangzott itt újra — ez­úttal már valamennyi énekkar közös előadásá­ban. Három különböző kórust hallottunk tehát, mindhá­rom különböző felfogás­ban szólaltatta meg Ko­dály műveit. Nem érdek­telen megemlíteni, hogy az egyik kórus teljesen ma­gyar volt, a másiknak a tagjai amerikaiak, de a ve­zetője magyar, míg a har­madik együttes vezetője és tagjai is angolok. Elsőnek a Dana Hall Glee Club (Wellesley, USA) leánykar lépett fel. Erdei Péter alig egy év alatt bá­mulatos eredményt ért el ezzel a kórussal, melynek tagjai éneket-szolfézst nem tanuló, egy-két kivétellel kottát sem ismerő közép- iskolás lányok. Nemcsak tisztán és pontosan, de va­lóban meggyőzően énekel­nek, olykor magyar szö­veggel. Csupán a lendüle­tesebb előadást hiányoltuk egyik-másik műnél. Számunkra a leghitele­sebb hangvétel és értelme­zés az, ahogyan a buda­pesti Kodály-kórus adja elő névadójának kórusmű­veit. Andor Ilona, az ének­kar vezetője sokkal többet tett, mint betanítja éshosz- szú évek óta egyenletesen magas színvonalon tartja ezt az éneklő közösséget — bár ez önmagában sem lenne kis dolog. Az ő lel­kes, nevelő munkája tart­ja össze a lányokat közép­iskolai tanulmányaik befe­jezte után is. Így alakult ki az a példás összeforrott- ság, egymással és a kórus­vezetővel, mely a művek élményt adó megszólalta­tása mellett minden hall­gatónak feltűnik. Itt em­lítem meg, hogy a Kodály- kórus alig öt napja érke­zett meg Moszkvából, ahol az ISME (a zenei nevelés nemzetközi társasága) IX. konferenciáján az egyik legnagyobb sikert aratta. bözik a hazaitól, s ehhez a nyelvi problémák is hozzá­járulnak. Nem akarom ezzel azt mondani, mintha valami­féle uniformizált felfogás­nak lennék a híve, vagy mintha nálunk ilyesmiről volna szó. Jól példázta ezt az „Angyalok és pászto­rok” című Kodály-mű elő­adása, melyet mind a há­rom karvezető eldirigált. Ugyanaz az összkar — fé­lig angol, félig magyar A hosszú, fárasztó út után egyenesen a közönség elé lépő Belle Vue Gram­mar School (Bradford, Anglia) kórusa szintén ro­konszenvesen törekszik a Kodály-művek stílusos elő­adására. Csiszolt, kultú­rált énekük az angol voká­lis kultúra gazdag hagyo­mányait juttatja eszünk­be. Vezetőjük: Ivor W. Davies inkább nevelő, mint karmester-egyéniség. Értelmezése sokban külön­nyelven — másképpen énekelt Andor Ilona és Er­dei Péter vezetése alatt. Előbbi esetben a darab lí­rai jellege domborodott ki, míg az utóbbiban a játé­kos, táncos karakter került előtérbe. Amikor pedig mindhárom kar együtt éne­kelt — és tegyük hozzá: jobb akusztikai viszonyok között — a hangzás szép­sége és dinamizmusa ra­gadott magával. Körbcr Tivadar Hófehér armatúrák A mai program Mint ismeretes, a ma estére tervezett énekkari hangver­senyt holnapra tette át a Ko­dály-szeminárium rendezősége. A műsor és az előadás helye változatlan. Ma, szerdán két érdekes eseményre kerül sor a szeminárium programjában. Délelőtt tíz órakor az ének­zenei iskola előadótermében Ittzés Mihály, a Győri Zene- művészeti Szakiskola tanára tart előadást: Kodály Zoltán énekgyakorlatai és az európai műveltség címmel. Délután három órakor pedig a kecskeméti Árpád moziban bemutatják azt a magyar- amerikai filmet, amely Denise Bacon bostoni énekiskolájáról készült. Mi újság a Vajdaságban? AZ ELSŐ GÉPSORT ÜZEMBEHELYEZIK A vaskapui vízierőmű építői az utolsó simításo­kat végzik az első áram- fejlesztő gépsoron. Szom­baton leeresztették az el­záró acéllemezeket az erő­mű úgynevezett harmadik szektorán, hogy a gáttól följebb elegendő víz gyűl­jön fel a turbina meghaj­tására. Ha minden a terv sze­rint megy végbe, az első turbina már a közeljövő­ben megkezdi az áramfej­lesztést. MAGYARORSZÁGI BÍRÓSÁGI KÜLDÖTTSÉG BECSÉN ÉS ÚJVIDÉKEN A becsei községi és az újvidéki kerületi bíróság meghívására a múlt héten négy napig Juszgoszláviá- ban tartózkdott a Tolna megyei és szekszárdi járá­si bíróság küldöttsége. Ve­zetője dr. Szili László, a Tolna megyei bíróság el­nöke volt. A vendégeket Becsén Szerda Sándor, a községi bíróság elnöke és a bíróság tagjai fogadták. A magyarországi kül­döttség tagjai végighall­gattak egy magyar nyel­ven folyó bírósági tárgya­lást, elbeszélgettek a ma­gyar és jugoszláv jogrend­szer sajátosságairól, elis­meréssel nyilatkoztak a magyar nyelvű perleveze­tésről és a bíróság java­dalmazási rendszeréről. A bírósági küldöttséget fogadta Horváth Árpád tartományi igazságügyi tit­kár is. JAVULT A FIZETŐKÉPESSÉG A társadalmi könyvviteli szolgálat adatai szerint a Vajdaság gazdaságának fi­zetőképessége az év első öt hónapjában lényegesen ja­vult. Igaz ugyan, hogy a bíróságokon még mindig sok behajtási kereset van, de számuk a régihez ké­pest jóval kisebb. A munkaszervezetek fo­lyószámláján 23 százalék­kal több pénz van, mint a tavalyi év első öt hónapjá­ban. A fizetőképességet lé­nyegesen javította, hogy a forgóeszközhitei 16 száza­lékkal növekedett. A csu­pán a minimális személyi jövedelmek kifizetésére ké­pes munkaszervezetek szá­ma a márciusi 53-ról má­jusban 23-ra csökkent, s májusban már csak fele annyi vállalat dolgozói kaptak csökkentett jöve­delmet, mint áprilisban. MEGKEZDTÉK A VIZSGÁLATOT A BALESET ÜGYÉBEN A kragujevaci kerületi ügyész javasolta a vizsgá­lóbírónak, indítson eljá­rást Savetije Ivanovic med­véd jai sofőr ellen, mert alapos a gyanú, hogy az ő hibájából következett be a belgrádi—nisi úton, Brza- na falu közelében az a köz­lekedési szerencsétlenség, amelynek következtében Kiss Árpád magyar mi­niszter életét vesztete. A helyszíni szemléről készült jelentés és a szem­tanúk vallomása szerint Ivanovic nem kormányoz­ta eléggé elővigyázatosan vontatóra vett autóbuszát, s abban a pillanatban tért át vele az úttest bal olda­lára, amikor Kiss Árpád Mercedese az ellenkező irányból nagy sebességgel felbukkant. A lengyel szabadság ünnepe Huszonhat esztendővel ezelőtt, 1944. július 22-én, a kelet-európai népekre tá­madt fasiszta hordákat üldözve, a szovjet hadsereg és a vele együtt harcoló haza­fias lengyel hadosztályok már Lengyel- ország felszabadításáért küzdöttek. Az első nagyobb lengyel város, Lublin fölött ismét a fehér-piros nemzeti zászló lobo­gott, elérkezett az ideje annak, hogy a lengyel nép legjobbjai, a munkásosztály pártjának vezetésével lerakják az új ál­lam alapköveit. Ezek az eredmények két nagy felismer résnek köszönhetők. Az első az, hogy a nemzeti függetlenség zászlóvivője a munkásosztály, s csakis a szocialista rendszerben lehetett megteremteni a szilárd államiság minden szükséges elő­feltételét. A másik felismerés, hogy füg­getlen és stabil Lengyelország csakis a Szovjetunióval és a szomszédos szocia­lista országokkal, testvémépekkel szoros és megbonthatatlan szövetségben létez­het. Amíg egyszer a korong! a fénycsőarmatúrával együtt körbe fordul, hó-1 fehérré válik a mattszínű fém. Néhány méterrel odébb, a kemencékben rá­égetik a friss festéket. Bár tágas munkateremben va­gyunk, megszólalni sem tu­dok a hőségtől. Lakatos Ferenccel, az Elektromos Készülékek és Anyagok kalocsai gyára Petőfi szo­cialista brigádjának veze­tőjével kimegyünk hűsöl- ni a 30 fokos melegbe... — Gondolom nem Iri­gyelnek bennünket — kezdte a beszélgetést. — A festőrészlegben, , vagy az égetőknél eltöltött első na­pok mindenkit megizzasz- tanak, de a brigád dolgo­zói már „akklimatizálód- tak”. Fel sem tűnik nekik a hőség. I A dukkózók kemény munkát végeznek. A kise- I gítő a korongra helyezi az armatúrát. A festő fehér színű festékkel kétszer le­fúvatja a fémet, s a má­sik kisegítő leveszi a ko­rongról. Aztán kezdődik élőiről. Egy műszak alatt 800—1000 armatúrát „duk- kóznak”. Az irodába invitált a brigádvezető. Az egész fa­lat beborító oklevelek a 11 tagú munkacsapat eredmé­nyeit méltatják. Az első oklevél dátuma: 1966. Ak­kor nyerték el először a szocialista brigád címet. — Az idén a jubileumi munkaverseny után a X. pártkongresszus tiszteletére tettünk vállalásokat — folytatta a brigádvezető. — Elhatároztuk, hogy 2 szá= zalékkal kevesebb festéket használunk fel. Az anyag­takarékosság mellett a se- lejtet 1 százalékkal csök­kentjük. A tervünket 102 százalékra akarjuk telje­síteni. Tavaly 120 órát dol­goztunk társadalmi mun­kában, az idén a gyár te­rületét parkosítjuk, fákat ültetünk. A jövő hónap­ban kirándulni megyünk. Jól érezzük magunkat együtt... A munkahelyeken, s a presszókban a mennyeze­ten gyönyörű armatúrák fénylenek. Amíg egyszer a festőműhelyben a ko­rong a fénycsőarmatúrá­val együtt körbe fordul, hófehérré válik a matt­színű fém. a Petőfi szo­cialista brigád keze nyo­mán ... É. A lublini felhívás vált azzá a politikai alappá, amelyre azután az új népi Len­gyelországot felépítették — eleinte mér­hetetlen erőfeszítésekkel, később mind nagyobb sikerekkel. A társadalmi átala­kítást és a romhalmazzá vált ország új­jáépítését egyidejűleg kellett elvégezni. Az állam szerves részévé kellett integrál­ni azokat a területeket, amelyeket sok évszázados német hódoltság után Len­gyelország a potsdami megállapodások értelmében visszakapott. És szembe kel­lett nézni azzal a mindennél fájdalma­sabb ténnyel, hogy a lengyel nemzet Európa legmegtizedeltebb népeként érte meg a felszabadulást. Az újrakezdés óta immár több, mint negyedszázad telt el. Ez a történelmileg nagyon rövid idő — hiszen Lengyelország már állami létének ezredik évfordulóját is megérte, megünnepelte az elmúlt évek­ben — mégis elégnek bizonyult ahhoz, hogy a Lengyel Népköztársaság Európa fejlett nemzeteinek sorába emelkedjék és politikailag is olyan tényezővé váljék, amilyen korábban sohasem volt Ha a lublini kiáltvány 26. évfordulóján fel akarjuk mérni a népi Lengyelország minden eredményét, vívmányát, akkor mércéül nemcsak azokat az ipari, mező­gazdasági és kulturális mutatókat hasz­nálhatjuk, amelyek Lengyelország helyét ma a fejlett ipari államok sorában je­lölik ki. E részleteknél sokkal meggyő­zőbb az az összkép, melynek tudomásul­vétele elől immár az a kormány sem tud ■többé kitérni, melynek elődei két évti­zeden át a revans politikáját hirdették és követték a Lengyel Népköztársasággal szemben. Az NSZK-ról van szó, mely eljutott annak a halaszthatatlan felis­merésnek a küszöbéig, hogy a lengyel állammal a status quo alapján kell ren­deznie viszonyát. Olyan eredménye ez a szocialista Lengyelországnak, amely min­dennél nagyobb hozzájárulás egész Eu­rópa békéjének és biztonságának meg­szilárdításához. Ezeket az eredményeket köszönti és további, közös sikereket kíván népünk a testvéri lengyel nemzetnek felszaba­dulása nagy ünnepén.

Next

/
Thumbnails
Contents