Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
4. oldal 1970. Július 22, szerda A hazai növénytermesztés eredményei és gondjai A közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága közreműködésével tanulmányoztuk a hazai növénynemesítés helyzetét, gyakorlati hasznát, jelentőségét. A tapasztalatokat az Akadémia Növénynemesítési Bizottságának kecskeméti vándor- gyűlésén megvitattuk. A felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt nagymértékű a fejlődés. 1945-ben mindössze 25 növénynemesítő dolgozott. Ma már ez a létszám megközelíti a kétszázat A kibontakozás az ötvenes évek közepén, az intézeti hálózat kiépítésével és a fejlődő mezőgazdaság intenzívebb fajtaigényének kialakulása következtében | válik erőteljesebbé. Szocialista nagyüzemeink megkövetelték a jobb nemesitől munkát. Az igények kielégítése természetesen csak az anyagi és szellemi bázisok bővítése mellett valósulhatott meg. Jelenleg huszonhárom kutatóhelyen folyik növénynemesítés. Ebből tizenöt vidéken működik, a tájjellegnek megfelelő célkitűzésekkel. A növénynemesítésben dolgozók kormegoszlását vizsgálva egyértelmű az az Igény, hogy a szakemberutánpótlást sürgősen meg kell gyorsítani. Ha összehasonlítást teszünk a többi tudományágban dolgozók és a növénynemesítésben tevékenykedők között, megállapíthatjuk, hogy míg az agrártudományoknál a harminc évesnél fiatalabbak aránya meghaladja a 16 százalékot, addig a növénynemesítésben csak mintegy 3 százalékot ér el. E tudományágban csak a hatvan év felettiek száma magas. Míg országosan 3 százalék, addig a növény- nemesítésben 15 százalék. Véleményünk szerint szükség lenne arra, hogy már a főiskolai tanulmányok előtt, vagyis a középiskola befejezésekor megfelelő intézkedéseket tegyenek az illetékesek. Akár kiemelt ösztöndíjat is lehetne adni egy-egy ne- mesítési témának. A szakmai gyakorlatokra is ennek megfelelően kellene irányítani a fiatalokat. Helyes lenne, ha a nemesítésben jártas, rutinos szakembereket megfelelően ösztönöznék arra, hogy a fiatal generációt céltudatos munkára nevelje. Az anyagi és az erkölcsi megbecsülésről nem szabad megfeledkezni. Végző szakemberek nem kerülhetnek rosszabb anyagi körülmények közé, mint azok, akik közvetlenül a termelésben tevékenykednek. A nemesítés nyomán jelentkező új fajták produktumaiban megnyilvánuló mennyiségi és minőségi értetek alapján megkíséreltek a népgazdaság számára jelentkező haszon értékének felbecsülését. Ezt intézményenként és növényfajonként végeztük el. Az ország növénynemesítéssel foglalkozó 17 intézményéből bekért adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a nemesített növényfajták, illetve azok fajtafenntartása során jelentkező többlethozam az országban meghaladja az évi I 3 milliárd forint értéket. A legjobb fajták gyors elterjedése esetén ez az ösz- szeg akár 5 milliárd forintra is emelkedhet. Ezt a hozamtöbbletet folyamatként kell tekinteni, amely a termelésben jelentkezik. Ezzel összefüggésben érdemes szólni, az előállított fajták népgazdasági haszna mellett, a ráfordításról is. Az agrár- tudományoknál az egy tudományos dolgozóra jutó állami ráfordítás 319 ezer forint, melyből 91 ezer jut a beruházásokra. Figyelembe véve ezt az ösz- szeget, a növénynemesítésnél csaknem 63 millió forintot számíthatunk, mint egyévi ráfordítást. Ezzel szemben áll a már említett 3—5 milliárdos évi nép- gazdasági haszon. Mindebből következik, hogy érdemes további beruházásokkal fejleszteni a kutatómunkát. A gazdasági reform célkitűzéseinek megfelelően komplex kutatóbázisokat hozunk létre. Ezzel a növénynemesítés egy-egy ágát szervezetileg is a helyére tesz- szük. A növénynemesítők szakmai színvonalát az is jelzi, hogy a tudományos fokozatok megszerzésében az országos átlag fölött vannak. Míg az agrártudományok körében tevékenykedők alig több mint 20 százalékának van tudományos fokozata, addig a növénynemesítésben ez az arány 37 százalék. örvendetesen gyarapodik a külföldi tapasztalatcserék száma. Azonban e témakörben még sokat lehetne tenni. Az információk szerzése, a szakmai ismeretek bővítése, újabb eljárások megismerése és elsajátítása érdekében érdemes bővíteni az utazások körét. összefoglalva az említetteket, megállapíthatjuk, hogy növénynemesítésünk színvonala lépést tudott tartani szocialista mező- gazdaságunk igényeivel. A termelőerők fejlődése, a mezőgazdaság anyagi, technikai bázisának gyors növekedése azonban szükségessé teszi, hogy továbbfejlesszük a nemesítés módszereit és alkalmazzuk a legújabb irányzatokat. Az előttünk álló feladatok gyorsabb megoldása érclekében a jobb szakember-utánpótlást, az anyagi érdekeltséget, a nagyobb fokú erkölcsi megbecsülést és nem utolsósorban a tárgyi feltételeket kell megteremteni. A világszínvonalat tartani és versenyben maradni csak akkor tudunk, ha a legalapvetőbb fejlődési lehetőségek a növénynemesítés rendelkezésére állnak. Dr. Mészöly Gyula a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Segítség a bajba jutottaknak Az elsők között siettek az árvíz sújtotta területen keletkezett károk helyreállítására — egy napi keresetük felajánlásával — a Mélykúti Vegyesipari Termelőszövetkezet dolgozói. A Minisztertanács felhívását és az OKISZ vezetőségének javaslatát magáévá tette a kollektíva, és az 1969. évi nyereség 5 százalékos ősz- szegén felüli hozzájárulásra, valamint a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelésére indított mozgalomhoz való csatlakozásra hoztak határozatot. A felajánlások első ütemének végrehajtásaként a szövetkezet egy 120 ezer forint értékű faházat szállí- lított Mátészalkára, s azt ott a szocialista címet háromszorosan birtokló '-’1- lanyszerelő brigád fel is építette. A napokban újabb szállításokra kerül sor, amelynek során a mélykútiak vászonülőkés székeket, valamint motorkerékpárt küldenek a mátészalkai testvérszövetkezetüknek. Új típusú olajkályha A Szekszárdi Vasipari Vállalat megkezdte a Gemenc elnevezésű új típusú szobai olajkályhák sorozat- gyártásának előkészítését. A 4000 kalóriás, hőcsöves olajkályha mintapéldánya első díjat kapott a budapesti nemzetközi és a pécsi ipari vásáron. A Gemenc olajkályhából az új fűtési idényre 2500—3000-et készítenek Szekszárdon. Külföldi kiállításokon a magyar divat A Hungarotex Külkereske delmi Vállalat nyári divatkollekciója több külföldi kiállításon mutatkozott be. A Bej rútban és Athénben bemutatott magyar ruhák elnyerték a szakemberek tetszését. Tolnai csirkegyár Tolna megyében csirkegyárrá alakította át csaknem 5000 négyzetméteres alapterületű kertészeti üvegházait a kurdi Üj Élet Tsz. A volt üvegházakban egyszerre 60 000 fehér színű shaver tojóhibrid csirkét nevelnek, ebben az évben összesen 350 000-ret. A „csirkegyár’’ a kertészet félmilliós bevételéhez képest mintegy 6 millió forintot jövedelmez majd a szövetkezetnek. Ér Gloknis miniruha, rövid ujján és alján érdekes díszítéssel. Nyári nadrágkosztüm, kézzel hínzett ujjatlan miniruhával, muszlin stólával. Szinte reng belé az ablak... Válaszok egy „költői kérdésre” — Ti csak cikkeztek, patvarkodtok a zaj, a lárma ellen, de minden marad a régiben: orgyilkos motorosok, infarktusra késztető . kipuffogóval, tobzódó táskarádiók a földgolyó minden zugában; tízezer decibeles nappalok és dobhártyát repesztő éjszakák ... Az a csoda, hogy egyáltalán vannak még épfülű és épeszű emberek! — így fújta ki mérgét magából egyik ismerősöm. Azután elém tette a néhány napja elhunyt Fekete István „Téli berek” című könyvét, amelynek egyik passzusa valóságos vádbeszéd a csendhábrítók ellen. Helyszűke miatt csak néhány megszívlelendő mondatát idézem: „A hangos rádiózás durva betörés mások életébe. Senkinek sincs joga teleordítani más emberek magányát, munkáját, örömét, vagy szomorúságát... A hanggal nemcsak falakat lehet ledönteni, de biztosan fel lehet őrölni az idegeket is. Ne kalandozzon senki vidám muzsikával más lakásában, ahol talán egy fájdalomtól félőrült anya hajol haldokló gyermeke fölé”... Szegény Fekete István még csak a lakásban való felelőtlen rádiózás ellen kelt ki. De mennyit írhatott volna a tapintatlan magnózók, az utcán — járművön, lépcsőházban tran- zisztorozók, vagy a minden segédeszköz nélkül, pusztán saját hangszálaik igénybevételével randalírozók kasztjairól! Hovatovább kezd ez a kérdés „nemzedéki vitává” válni. Cikksorozatok, hírlapi polémiák törnek lándzsát pro és kontra hol a játszadozó gyermekek, hol a pihenni vágyó felnőttek védelmében. Szerintem merőben helytelen a problémát életkori síkokra terelni. Ez végképp mellékvágányra visz és semmit meg nem old. A lényeg egyszerűen és kategorikusan: mindenkinek joga van a pihenéshez, legyen bár 3, 33, vagy 99 éves. A felnőtt, amikor dolgozni, vagy a beteg, amikor pihenni, tehát gyógyulni akar, legelemibb jogához ragaszkodik. Megértem, hogy a fiatal és még fiatalabb korosztályok napjának jórésze vihánco- ló kacagással, tombpló zsivajjal kísért játékkal, telik. De vajon mit szólna a szülő, ha gyermeke pihenésre szánt óráit egy éppen csörögni vagy dalli- kózni kívánó — 20 vagy 80 évesekből álló — galeri, vagy kompánia, 8—10 órán át tvisztegénnel vagy Kék- nefeleccsel rikoltozná tele? Kölcsönösség, viszonosság, egymás megbecsülése, alkalmazkodás: — inkább ezeket a fogalmakat kellene gyakrabban hangoztatnunk (és élnünk!), ahelyett, hogy körömszakadtáig ragaszkodunk a sajátmagunk által önkényesen kialakított, mindenki mást legtöbbször semmibe vevő szokásokhoz. A fülek és elmék sértetlen voltát joggal féltő ismerősnek ennél többet, sajnos, nem mondhatok. Éjszakáimat egy sürgős építkezés zörejei tarkítják, hajnalban a közeli gyártelep gőzkalapácsa helyettesíti a kakasszót, ezt követően pedig már indul is a közúti forgalom, s tart cirka éjfélig, tébolyító kipufogókkal, őrjítő dübörgéssel, ámokfutóvá tevő csörömpöléssel. Napközben is otthon töltött ritka óráimon pedig a halálraítélt egykedvűséggel hallgatom — rádiómat kikapcsolva, mert az elem hiánycikk — Trombitás Frédit, a rabló- pandúrosdit és az ipi- apacs vezényszavait, vagy amit akartok. Megoldás egyelőre nincs. A salamoni csendrendelet még várat magára. A mi életünkben talán már meg sem születik...? —a —r Államrendőrség! Igazolja magát! Kibernetika és hadügy ÍJj könyvek A Zrínyi Kiadó gondozásában az év második felében is több könyv lát napvilágot. A népszerű technikatörténeti szerző, Horváth Árpád újabb munkája az Utak, hidak, vasútak. A könyvben a kultúra és a civilizáció e fontos eszközeinek történetét ismerteti az ókortól napjainkig. V. A. Bokarjov szovjet ezredes, a filozófiai tudományok kandidátusa Kibernetika és hadügy címmel írt könyvet a korszerű csapatvezetésről, a katonai kibernetikáról. A szépirodalom területén is gazdag termés várható. Nagy sikernek ígérkezik Sík Endre Vihar a levelet című kötete, amely a korábban megjelent Próbaévek folytatása. Soós György új könyve, a Három kívánság a második világháború utolsó időszakába, Magyarország felszabadításának idejére vezeti vissza az olvasót. A nyugállományú kitűnő rendőri nyomozó, Fóti Andor új könyve Államrendőrség! Igazolja magát! címmel jelenik meg. A szovjet szépirodalmat E. Szmirnov Három nap a halál árnyékában, valamint Dunajevszkij Omszki ballada című könyve képviseli. A jugoszláv irodalom egyik legjelentősebb képviselője, Mihailo Lalic A sötétség sugara című könyvével jelentkezik. Ez egyike az utóbbi évtizedben megjelent legjobb partizán témájú regényeknek. Erich Ku- by, a Kosemarie írója új könyvében, amelynek nagyon találóan a Sieg! Sieg! címet adta — a második világháború éveit, a franciaországi hadjárat eseményeit idézi fel.
