Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

A LEGJOBBAK A közös kirándulás a diákok kedvenc nyári prog­ramjai közé tartozik. A kecskeméti általános iskolások egy csoportja Siklós várába látogatott el. A középkor hangulatát idéző környezet szemléletesebbé tette szá­mukra történelmi tanulmányaikat, sok tanulságos és vidám élménnyel tértek vissza Kecskemétre. A TÉNY: negyvenkét tanyai iskola kisdobosai között a madaras-göböly- járási srácok lettek az el­sők, elnyerték a megyei úttörőszövetség vörös se­lyemzászlaját. Hangulatos ünnepség keretében Pap István megyei úttörőtit­kár adta át nekik a ki­tüntetést és a jutalmat: háromezer forintot ka­pott a csapat; vezetőjü­ket, Müller István tanítót pedig külföldi üdüléssel ajándékozták meg. A selyemzászlóra szala­got kötött a KISZ, a ha­tárőrség és a községi út­törőcsapat képviselője; je­len voltak az ünnepségen a járási pártbizottság és 'tanács küldöttei és szinte teljes számban a falu ve­zetői: párttitkár, tanácsel­nök, tsz-elnökök, orvo­sok, pedagógusok... HÜSZ alsótagozatos ta­nulója van ennek a köz­ségtől öt kilométerre eső iskolának. Kedves műsor­ral szórakoztatták ven­dégeiket: mindenki sze­repelt! A fiúk pzékestán- cot mutattak be pörgeka- laposon, bő gatyában, a lányok meg madarasias népviseletben táncoltak. Botladoztak, melléfogtak, de éppen ez a mackós ügyetlenség volt talán a leginkább szívderítő a műsorban. (Észrevettem: az egyik fiúnak alaposan ki volt bélelve papírral n kalapja, s így is csak a füle tartotta —; a lá- ' nyok meg, ha ki is estek néha az ütemből, szok­nyájukat már tudják lib­bentem ...) A műsor után együtt ültek a fehér asztal mel­Mostanában többször hallani, hogy a fiatalok különböző rétegei falun és városon egyaránt kez­dik megtanulni az egy­máshoz vezető utat. Nem­régiben például a televí­zió egyik népszerű ifjú­sági műsorában, a „Hal- ló”-ban figyelhettünk meg egy remek mondatot ez­zel kapcsolatban. Azt mondta a KISZ-titkár: náluk a „fehérköpenye­sek”, az „irodások” és a „kékköpenyesek”, a kétkeziek jól megvannak egymással, együttesen ke­resik a legmegfelelőbb szórakozási és tanulási le­hetőségeket. Egy másik példa: a táz- lári KISZ-titkár, egy csu­pa ügyes, talpraesett, ér­lett a gyerekek, a szü­lők és a vendégek: bir­kapörköltet tálaltak ne­kik. A birkát a tsz adta, a bort a szülők. Azután megszólalt egy harmoni­ka is: Odor István, a já­rási pártbizottság mun­katársa kísérte a nótá­kat ... A SZÜLÖK VÉLEMÉ­NYE: „Szeretjük ezt az iskolát. Központja ez en­nek a tanyavilágnak, örü­lünk a kitüntetésnek. Pis­ta — mindenki így ismeri a tanítót — igazán közénk való: mindent megbeszél­hetünk vele. Egyszer már itthagyott minket, bement a faluba tanítani, de csakhamar visszahúzta hozzánk a szíve. Itt érzi igazán jól magát!’’ „Gyakran összejövünk az iskolában beszélgetni, té­len hálózni is.” — „Jó közösség van itt együtt! összetartunk! Minden év­ben együtt megyünk ki­rándulni. Az idén itthon maradunk, mert gyűjtjük a pénzt egy fekete-tenge­ri kirándulásra. Jövőre tervezzük...” GONDOK? „Csak a villannyal van­nak problémák. Még 150 —200 métert kellene ve­zetni, s akkor minden ta­nyát be lehetne kapcsol­ni. Sok helyen van már mosógép, televízió, de nem tudjuk használni. A tsz- központ vezetéke elbírná még ezt a terhelést... Saját költségünkön sze­reznénk oszlopokat is. Csak engedélyezzék már!” — „Naponta egyszer ki­jöhetne erre az autóbusz is . . .” Bognár András telmesszemű leány elme­sélte, hogy nincs különb­ség a parasztfiatalok és a diákság között, legalább is nem akkora, hogy ez válaszfalat jelentene. Így sűrítette a véleményét: megtaláltuk az egymáshoz vezető utat. Ügy gondolom, arról van szó, hogy a változó társadalomban az egyének és az egyes személyek egyaránt változnak. Ma műveltebbek, jobb modo- rúak, jobb fellépésűek, mint tegnap és holnap még inkább azok lesznek. A tö- m<u?kommunikációs esz­közök elterjedése, a fa­lun, városon egyaránt ta­A Kecskeméti Katona József múzeumban vasár­nap délelőtt 11 órai kez­dettel kiállítás nyílik azoknak a fiatal képző­művészeknek a munkái­ból, akik az utóbbi évek­ben hosszabb időt töltöt­tek a Művészeti Alap pasztaiható kulturális fel­lendülés fokozatosan át­alakítja az egyéneket, az ízlést, gondolkozást, élet- felfogást. Ez eredményezi azután azt, hogy a ré­gebbi egymásra sandítás, a gyanakvás, ellenséges­kedés helyett a közös ügy felismerésében egymásra találnak a fiatalok. Természetesen nem megnyugtató még minde­nütt a helyzet. Madarason például. azt tapasztaltai­tok, hogy ott az értelmi­ségi és a tsz-fiatalok közt szinte semmiféle kapcso­lat nincs, egymástól elszi­getelten élnek, szórakoz­nak. kecskeméti alkotóházá­ban. A tárlaton Blkácsy Daniella és Lengyel Ká­roly festményei, Baksa Soós Krisztina, Götz Já­nos és Medve András, il­letve Kovács Tamás és Révész Napsugár grafi­kái szerepelnek. Nem szeretnénk, ha bárki is azt hihetnél eről­tetni akarjuk az egymás­tól távoleső, különböző rétegek „összeboronáló- sát”. Nem erről van szót természetes az, ha az egymáshoz tartozók, a kö­zös érdeklődésűek, hason­ló műveltségűek együtt akarnak lenni. Am van­nak — gyakran — na­gyobb megmozdulások, közös erőfeszítést kivánó célkitűzések, melyek sike­res megvalósítása feltéte­lezi, megkívánja az össze­fogást. Éppen ezért csak örülni lehet annak, ha egyre szélesebb és egyre járha­tóbb lesz a fiatalok egy­máshoz vezető útja. Varga Mihály Az egymáshoz vezető út PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította; Baranyl Fái PIROSSAL ALÁHÚZVA A KISZ Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága nemrégiben tárgyalta a szövetkezeti iparban dolgozó fiatalok helyzetéről szóló jelentést. A ktsz-ehben dol­gozó fiatalok helyzetének elemzése folytatása volt an­nak a differenciált rétegmunkának, amelyet a mun­kásfiatalok körében végez a KISZ. Az elemzés fon­tosságát emeli, hogy Bács-Kiskun megyében 4865 hu­szonhat éven aluli fiatal dolgozik a szövetkezeti ipar­ban. Mivel a KlSZ-tagok száma mindössze 790, a szervezettség igen alacsonynak mondható még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a közel másfél ezer szakmunkástanuló jó része az iskolai KlSZ-szerveze- teknél van nyilvántartva. A jelentés 11 gépelt oldalon elemezte a szövetkezeti fiatalok helyzetét — az ülés résztvevői közül sokan és sok részletet jelöltek meg az előttük fekvő sokszo­rosított lapokon. Így szedtünk össze egy csokorra való gondolatot, azokat, amelyeket a legtöbben fontosnak tartottak. A LEGTÖBB helyen azt tapasztaltuk, hogy a kis­ipari szövetkezetek vá­lasztott testületéiben egyetlen fiatal sincs. Ez sokszor okoz közöm­bösséget, zárkózottságot. Ügy tapasztaltuk, hogy a szövetkezeti bizottságok nem mindenben helyette­sítik a szakszervezeteket. A szövetkezeti demokrá­cia erősítésében a helyi KISZ-szervezeteknek sok­kal nagyobb szerepe len­ne ebben a szervezeti for­mában, mint az állami vállalatoknál. GÁTOLJA a KISZ- munka végzését a KISZ- vezetés gyakori cserélődé­se is. Több helyen néhány havi sikertelen munka után feladják a küzdel­met a fiatalok. Közre­játszik ebben az a tény, hogy sok helyen gyenge a szövetkezeti pártszerve­zetek segítségnyújtása. SOK MÉG az igényeket minimálisan sem kielégí­tő, egészségtelen munka­hely, a régi, elavult be­rendezés. Általában eze­ken a helyeken elmarad a szociális létesítmények fejlesztése is. A KTSZ-BEN dolgozó fiatalok életszínvonalában megmutatkozik a megfe­lelő fizetés, amely általá­ban meghaladja az állami vállalatoknál dolgozó munkásfiatalokét. A fize­tés mellett természetesen sokat jelent a szülői tá­mogatás is, valamint a ktsz-ekben adódó kötet­lenebb kereseti lehetősé­gek. NEHEZÍTI a KISZ- munkát az a tény, hogy kevés a szövetkezetekben a magasabb képzettségű fiatal szakember. A taglétszám kedvezőt­len alakulásában az is szerepet játszik, hogy a megyében dolgozó 59 ktsz közül csupán 29-ben van KISZ-szervezet, vagy KISZ-csoport. A többi ktsz-ben így a lehetőség sem adódott a fiatalok­nak a közös tevékenység­hez. ÁLTALÁNOS jelenség, hogy a KISZ vezetői nem élnek szervezeti sza­bályzatban biztosított le­hetőségekkel, többnyire nem is ismerik azt. A KISZ-megbízatások rend­szerét csak néhány jól működő szervezet vezető­sége alkalmazza (például a Kiskunfélegyházi Építő­ipari Szövetkezet). A SZÖVETKEZETI fia­taloknak alig van haté­kony munkakapcsolatuk a művelődési házakkal, ez annál kevésbé érthető, mivel kulturális célokra jelentős összegeket utal­nak át a ktsz-ek a közsé­gi kultúrközpontoknak. BESZÉLGETÉSEINK során a ktsz-ek vezetői elégedetten nyilatkoztak az ifjúságról. Munkájuk általában jó, fegyelme­zettségükkel sincs problé­ma. És végül két javaslat: A GYAKORLATBAN is érvényt kell szerezni an­nak, hogy valamennyi, fiatalokat érintő kérdés megtárgyalásánál jelen legyen a szövetkezeti fia­talok képviselője. A szövetkezetek vezetői gazdasági feladatok meg­oldásánál használják ki jobban az ifjúság tenni- akarását, alkotásvágyát, az új iránti fogékonysá­gát. Bízzanak rájuk jelen­tős feladatokat, vonbe őket a ve™*4"'"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents