Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-02 / 153. szám
A LEGJOBBAK A közös kirándulás a diákok kedvenc nyári programjai közé tartozik. A kecskeméti általános iskolások egy csoportja Siklós várába látogatott el. A középkor hangulatát idéző környezet szemléletesebbé tette számukra történelmi tanulmányaikat, sok tanulságos és vidám élménnyel tértek vissza Kecskemétre. A TÉNY: negyvenkét tanyai iskola kisdobosai között a madaras-göböly- járási srácok lettek az elsők, elnyerték a megyei úttörőszövetség vörös selyemzászlaját. Hangulatos ünnepség keretében Pap István megyei úttörőtitkár adta át nekik a kitüntetést és a jutalmat: háromezer forintot kapott a csapat; vezetőjüket, Müller István tanítót pedig külföldi üdüléssel ajándékozták meg. A selyemzászlóra szalagot kötött a KISZ, a határőrség és a községi úttörőcsapat képviselője; jelen voltak az ünnepségen a járási pártbizottság és 'tanács küldöttei és szinte teljes számban a falu vezetői: párttitkár, tanácselnök, tsz-elnökök, orvosok, pedagógusok... HÜSZ alsótagozatos tanulója van ennek a községtől öt kilométerre eső iskolának. Kedves műsorral szórakoztatták vendégeiket: mindenki szerepelt! A fiúk pzékestán- cot mutattak be pörgeka- laposon, bő gatyában, a lányok meg madarasias népviseletben táncoltak. Botladoztak, melléfogtak, de éppen ez a mackós ügyetlenség volt talán a leginkább szívderítő a műsorban. (Észrevettem: az egyik fiúnak alaposan ki volt bélelve papírral n kalapja, s így is csak a füle tartotta —; a lá- ' nyok meg, ha ki is estek néha az ütemből, szoknyájukat már tudják libbentem ...) A műsor után együtt ültek a fehér asztal melMostanában többször hallani, hogy a fiatalok különböző rétegei falun és városon egyaránt kezdik megtanulni az egymáshoz vezető utat. Nemrégiben például a televízió egyik népszerű ifjúsági műsorában, a „Hal- ló”-ban figyelhettünk meg egy remek mondatot ezzel kapcsolatban. Azt mondta a KISZ-titkár: náluk a „fehérköpenyesek”, az „irodások” és a „kékköpenyesek”, a kétkeziek jól megvannak egymással, együttesen keresik a legmegfelelőbb szórakozási és tanulási lehetőségeket. Egy másik példa: a táz- lári KISZ-titkár, egy csupa ügyes, talpraesett, érlett a gyerekek, a szülők és a vendégek: birkapörköltet tálaltak nekik. A birkát a tsz adta, a bort a szülők. Azután megszólalt egy harmonika is: Odor István, a járási pártbizottság munkatársa kísérte a nótákat ... A SZÜLÖK VÉLEMÉNYE: „Szeretjük ezt az iskolát. Központja ez ennek a tanyavilágnak, örülünk a kitüntetésnek. Pista — mindenki így ismeri a tanítót — igazán közénk való: mindent megbeszélhetünk vele. Egyszer már itthagyott minket, bement a faluba tanítani, de csakhamar visszahúzta hozzánk a szíve. Itt érzi igazán jól magát!’’ „Gyakran összejövünk az iskolában beszélgetni, télen hálózni is.” — „Jó közösség van itt együtt! összetartunk! Minden évben együtt megyünk kirándulni. Az idén itthon maradunk, mert gyűjtjük a pénzt egy fekete-tengeri kirándulásra. Jövőre tervezzük...” GONDOK? „Csak a villannyal vannak problémák. Még 150 —200 métert kellene vezetni, s akkor minden tanyát be lehetne kapcsolni. Sok helyen van már mosógép, televízió, de nem tudjuk használni. A tsz- központ vezetéke elbírná még ezt a terhelést... Saját költségünkön szereznénk oszlopokat is. Csak engedélyezzék már!” — „Naponta egyszer kijöhetne erre az autóbusz is . . .” Bognár András telmesszemű leány elmesélte, hogy nincs különbség a parasztfiatalok és a diákság között, legalább is nem akkora, hogy ez válaszfalat jelentene. Így sűrítette a véleményét: megtaláltuk az egymáshoz vezető utat. Ügy gondolom, arról van szó, hogy a változó társadalomban az egyének és az egyes személyek egyaránt változnak. Ma műveltebbek, jobb modo- rúak, jobb fellépésűek, mint tegnap és holnap még inkább azok lesznek. A tö- m<u?kommunikációs eszközök elterjedése, a falun, városon egyaránt taA Kecskeméti Katona József múzeumban vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel kiállítás nyílik azoknak a fiatal képzőművészeknek a munkáiból, akik az utóbbi években hosszabb időt töltöttek a Művészeti Alap pasztaiható kulturális fellendülés fokozatosan átalakítja az egyéneket, az ízlést, gondolkozást, élet- felfogást. Ez eredményezi azután azt, hogy a régebbi egymásra sandítás, a gyanakvás, ellenségeskedés helyett a közös ügy felismerésében egymásra találnak a fiatalok. Természetesen nem megnyugtató még mindenütt a helyzet. Madarason például. azt tapasztaltaitok, hogy ott az értelmiségi és a tsz-fiatalok közt szinte semmiféle kapcsolat nincs, egymástól elszigetelten élnek, szórakoznak. kecskeméti alkotóházában. A tárlaton Blkácsy Daniella és Lengyel Károly festményei, Baksa Soós Krisztina, Götz János és Medve András, illetve Kovács Tamás és Révész Napsugár grafikái szerepelnek. Nem szeretnénk, ha bárki is azt hihetnél erőltetni akarjuk az egymástól távoleső, különböző rétegek „összeboronáló- sát”. Nem erről van szót természetes az, ha az egymáshoz tartozók, a közös érdeklődésűek, hasonló műveltségűek együtt akarnak lenni. Am vannak — gyakran — nagyobb megmozdulások, közös erőfeszítést kivánó célkitűzések, melyek sikeres megvalósítása feltételezi, megkívánja az összefogást. Éppen ezért csak örülni lehet annak, ha egyre szélesebb és egyre járhatóbb lesz a fiatalok egymáshoz vezető útja. Varga Mihály Az egymáshoz vezető út PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította; Baranyl Fái PIROSSAL ALÁHÚZVA A KISZ Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága nemrégiben tárgyalta a szövetkezeti iparban dolgozó fiatalok helyzetéről szóló jelentést. A ktsz-ehben dolgozó fiatalok helyzetének elemzése folytatása volt annak a differenciált rétegmunkának, amelyet a munkásfiatalok körében végez a KISZ. Az elemzés fontosságát emeli, hogy Bács-Kiskun megyében 4865 huszonhat éven aluli fiatal dolgozik a szövetkezeti iparban. Mivel a KlSZ-tagok száma mindössze 790, a szervezettség igen alacsonynak mondható még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a közel másfél ezer szakmunkástanuló jó része az iskolai KlSZ-szerveze- teknél van nyilvántartva. A jelentés 11 gépelt oldalon elemezte a szövetkezeti fiatalok helyzetét — az ülés résztvevői közül sokan és sok részletet jelöltek meg az előttük fekvő sokszorosított lapokon. Így szedtünk össze egy csokorra való gondolatot, azokat, amelyeket a legtöbben fontosnak tartottak. A LEGTÖBB helyen azt tapasztaltuk, hogy a kisipari szövetkezetek választott testületéiben egyetlen fiatal sincs. Ez sokszor okoz közömbösséget, zárkózottságot. Ügy tapasztaltuk, hogy a szövetkezeti bizottságok nem mindenben helyettesítik a szakszervezeteket. A szövetkezeti demokrácia erősítésében a helyi KISZ-szervezeteknek sokkal nagyobb szerepe lenne ebben a szervezeti formában, mint az állami vállalatoknál. GÁTOLJA a KISZ- munka végzését a KISZ- vezetés gyakori cserélődése is. Több helyen néhány havi sikertelen munka után feladják a küzdelmet a fiatalok. Közrejátszik ebben az a tény, hogy sok helyen gyenge a szövetkezeti pártszervezetek segítségnyújtása. SOK MÉG az igényeket minimálisan sem kielégítő, egészségtelen munkahely, a régi, elavult berendezés. Általában ezeken a helyeken elmarad a szociális létesítmények fejlesztése is. A KTSZ-BEN dolgozó fiatalok életszínvonalában megmutatkozik a megfelelő fizetés, amely általában meghaladja az állami vállalatoknál dolgozó munkásfiatalokét. A fizetés mellett természetesen sokat jelent a szülői támogatás is, valamint a ktsz-ekben adódó kötetlenebb kereseti lehetőségek. NEHEZÍTI a KISZ- munkát az a tény, hogy kevés a szövetkezetekben a magasabb képzettségű fiatal szakember. A taglétszám kedvezőtlen alakulásában az is szerepet játszik, hogy a megyében dolgozó 59 ktsz közül csupán 29-ben van KISZ-szervezet, vagy KISZ-csoport. A többi ktsz-ben így a lehetőség sem adódott a fiataloknak a közös tevékenységhez. ÁLTALÁNOS jelenség, hogy a KISZ vezetői nem élnek szervezeti szabályzatban biztosított lehetőségekkel, többnyire nem is ismerik azt. A KISZ-megbízatások rendszerét csak néhány jól működő szervezet vezetősége alkalmazza (például a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet). A SZÖVETKEZETI fiataloknak alig van hatékony munkakapcsolatuk a művelődési házakkal, ez annál kevésbé érthető, mivel kulturális célokra jelentős összegeket utalnak át a ktsz-ek a községi kultúrközpontoknak. BESZÉLGETÉSEINK során a ktsz-ek vezetői elégedetten nyilatkoztak az ifjúságról. Munkájuk általában jó, fegyelmezettségükkel sincs probléma. És végül két javaslat: A GYAKORLATBAN is érvényt kell szerezni annak, hogy valamennyi, fiatalokat érintő kérdés megtárgyalásánál jelen legyen a szövetkezeti fiatalok képviselője. A szövetkezetek vezetői gazdasági feladatok megoldásánál használják ki jobban az ifjúság tenni- akarását, alkotásvágyát, az új iránti fogékonyságát. Bízzanak rájuk jelentős feladatokat, vonbe őket a ve™*4"'"