Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
1970. július lt, vasárnap 5. oldal A kongresszusi készülődés jegyében Interjú Iván Istvánnéval, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével Megyeszerte érezhetően megélénkült a pártélet. Ennek számos megnyilvánulásával találkoztunk az elmúlt hetekben, s találkozunk napjainkban. A legutóbbi kétévi munka számvetése jegyében serénykednek a pártszervezeti vezetőségek, a pártcsoportok, valamennyi kommunista. Emellett a figyelem talán a megszokottnál is jobban összpontosul a napi feladatok elvégzésére, túlteljesítésére. Mindez belpolitikai életünk ősszel várható nagy eseményére, a X. párt- kongresszusra való előkészületeket jelzi. Ezzel összefüggésben kerestük fel Iván Istvánnét, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetőjét, s kértük, nyilatkozzék néhány kérdésről. KÉRDÉS: A kongresszusi felkészüléssel kapcsolatban milyen feladatokra, célokra irányította a megyei pártbizottság a pártszervezetek figyelmét, és hol tartanak a megye kommunistái e munkával jelenleg? VÁLASZ: — A Központi Bizottság február 18—19-i ülésén foglalkozott a X. kongresszus előkészítésének feladataival. Ezt követően a megye pártszerved és pártszervezetei is munkához láttak. Először is intézkedési tervben rögzítették a legfontosabb teendőket. A kongresszus — és ezzel összefüggően a párt- yezetőségek újjáválasztásá- nak — előkészítésében a legfontosabb cél: az aktivitás növekedése. Jó alkalmat kínál erre a párt- vezetőségek és a tagság munkájának összegezése. A számvetéskor felszínre kerülnek ugyanis az eredmények elérését segítő módszerek, a munka gyengéi, fogyatékosságai, s egyéb, a további tevékenységben kamatoztatható tapasztalatok. Alapvető célként arra irányítottuk a figyelmet, hogy a tisztújítás ne egyszerűen szervezeti aktus, hanem a pártmunka hatékonyságának, tartalmának és módszereinek elmélyítését, tökéletesítését szolgáló, tartalmi tevékenység legyen. Mindez a Központi Bizottságnak a pártdemokrácia gyakorlati érvényesülését, szélesedését célzó határozatának szellemében. Ugyanilyen cél azonban a párt szervezeti — politikai egységének erősödése. Ez pedig nem utolsósorban azzal érhető el, ha tisztázódnak a párttagságot, s a közvéleményt foglalkoztató különböző nézetek, kérdések, problémák. A tágabb értelemben vett előkészítés első szakasza augusztusi taggyűlésekig tart. A pártvezetőségek tagjai személyekre menően elemezték már, megvitatták munkájukat. Hasonlóan elemző, kritikus — önkritikus légkörben tanácskoztak a pártcsoportok, s ez alkalommal az egyénenkénti pártmegbízatásaikról is számot adtak a kommunisták. Az első tapasztalatok birtokában elmondhatom: rendkívül jó hatásúak voltak ezek a beszélgetések. Mint ahogyan az is figyelemre méltó, hogy az alapszervezetek többségében írásban is rögzítették az SZK—3, SZK—4 kombájnokhoz, mezőgazdasági erőgépekhez ú] alkatrészek kaphatók árengedménnyel Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Kerekegyházán. 166 elhangzott, s választ, intézkedést igénylő jelzéseket. Különösen a kalocsai és «bajai járás pártalap- szervezeteiben éltek dicséretesen ezzel a módszerrel. Előremutató és épp ezért örvendetes, hogy a párttagság körében folytatott személyenkénti beszélgetéseken sok észrevétel, olykor kemény bírálat hangzott el a pártvezetés munkamódszereiről. Mindez korábbinál erőteljesebben felvetődött például a pártdemokrácia szélesítésének jogos igénye, nevezetesen, hogy legyen még következetesebb a tájékoztatás, s a helyi döntések előtt a véleménykérés. • A pártvezetőségek személyekre menő munkaértékelései, s a pártcsoportok június—júliusban folyó tanácskozásai azért is jelentősek, mert a taggyűlési beszámolók elkészítését könnyítik meg. KÉRDÉS- Ismeretes, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően, ezúttal két taggyűlésre kerül sor a kongresszusra készülődés jegyében. Mi tette ezt szükségessé? VÁLASZ: — Az augusztus 1—30. között sorra kerülő taggyűléseken a vezetőség «beszámol kétévi munkájáról és megválasztják a szeptemberi taggyűlések tisztségviselőit, így a jelölő és szavazatszedő bizottságokat. Ez utóbbi, ugyancsak a pártdemokrácia szempontjából jelentős. Kiváltképpen a jelölő bizottságok felelőssége nagy. Feladatuk ugyanis, hogy a tagsággal folytatott beszélgetés nyomán, a párt káderpolitikai elveinek megfelelően, tehessenek javaslatot a vezetőségre. A szeptemberi taggyűléseken a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat módosítását célzó javaslat vitájára kerül sor. Itt választják újjá a vezetőségeket és a felsőbb pártértekezletek küldötteit is. Hadd említsem meg, hogy a jelölő bizottság — a párttagság megalapozott javaslatainak eleget téve — több személyt is ajánlhat, mint ahány tagja lehet a vezetőségnek. A párttagság növekvő szerepe és felelőssége a titkos szavazásnál ezért még inkább kifejezésre jut. Ha ugyanis a meghatározott létszámnál több személy kerül a jelölő listára — akár oly módon, hogy a szavazó ír hozzá —, a szavazáskor cselekednie kell a párttagságnak. Ki kell húznia a többletneveket, illetve így szavaz azokra, akiket ő tart legalkalmasabbnak. Ha ez nem történik meg, szavazata érvénytelen. A kérdés lényegét illetően: a két taggyűlést az teszi szükségessé, hogy legyen idő az irányelvek, s a módosító javaslat tanulmányozására. Következésképpen, hogy a taggyűlésen minden egyes kommunista érdemben tudjon véleményt nyilvánítani. Hasznos lenne, ha a valamennyi párttag kezébe eljutó irányelveket az elmélyült felkészülés céljából pártcsoportonként is megbeszélnék. A párttagságnak ez a cselekvő részvétele rendkívül fontos, mert a véleményeket 48 órán belül el kell juttatni a felsőbb pártszerveknek. A kongresszust előkészítő munkájában ugyanis a Központi Bizottság messzemenően igényli a párttagság széles körének érdemleges segítségét. , Párizsból jöttünk.. .' Népi kultúránk nagykövetei Soha rosszabb dolga ne legyen riporternek; a kalocsai érsekkert árnyas fái alatt baktatunk fotós kollégámmal a szabadtéri színpad felé, ahol az Ének-Zenei Általános Iskola világjáró tánccsoportjával van randevúnk. Ezerágra süt a bírhatjuk Pécsi Erzsébetet a tánccsoport egyik vezetőjét. Amint letelepszünk népviseletbe öltözött lányok, fiúk gyűlnek körénk — A Magyar Úttörők Országos Elnökségének megbízása alapján utazott tánccsoportunk a francia főváA táncosok egy csoportja. KÉRDÉS: Miben összegezi Iván elvtársnő a jelen időszak legfontosabb feladatát? VÁLASZ: — Az agusz- tusi taggyűlések előkészítése ütem szerint halad. Elkészültek a beszámoló részletei is. Az összesítésen, a számadás újbóli megvitatásán, majd a taggyűlés elé terjesztésen a sor. A fő feladat ezekben a napokban, mint mondottam is, a kétévi munka kritikus elemzése. Számot adni a felsőbb pártszervek és a saját határozatok végrehajtásáról, a menetközben jelentkezett gondokról, problémákról, a kommunisták munkájáról — a tömegszervezetekben dolgozókéról is —, a pártszervezet belső életéről és így tovább. Feltétlenül ügyelni kell rá, hogy a készülő beszámoló az adott terület termelését, gazdasági munkáját politikai oldalról megközelítő és ne számfelsóro- lásból álló termelési tanácskozási előterjesztés legyen. Ezúttal mellőzve a külpolitikai helyzet elemzését is. Csakis alapos felkészüléssel érhető el, hogy a kommunisták körében tapasztalható, megélénkült munka egész közéletünk egészséges felpezsdülését eredményezze — fejezte be Iván Istvánné. P. I. nap, s amint az úton megyünk, hirtelen előbukkan egy lajbis legényke, hímzett mellénye lobog a szélben. Szolgálatkészen vezet bennünket a színpadhoz, riportunk színhelyére. Tulajdonképpen szerencsénk van; az együttes olyan dús programot bonyolít le mostanában, hogy ritkán lehet őket Kalocsán megtalálni, ízelítő az elmúlt hetek-hó- napok eredményeiből: nagysikerű díszbemutató a Nemzeti Színházban, részvétel a pécsi fesztiválon, s a legnagyobb „ugrás”: szereplés a Francia Kommunista Párt által szervezett „Cavalcade de Internationale” színpompás rendezvényein, Párizsban. A szabadtéri színpadon már befejeződött a rövid bemutató, amelyet az ünnepi járási tanácsülés résztvevőinek tiszteletére adott az együttes, így hát szóra (62) Kloss nem tudott gondtalanul örülni annak, amit Nárcisz Anna és Ruppert első találkozásáról elmondott. Túlságosan látványos sikernek tartotta, s az ilyen sikerek mögött mindig veszélyt szimatolt. — Nagyon simán indult, túlságosan jól — mondta elgondolkozva. — Kételkedsz a rajzok hitelességében? — kérdezte Nárcisz. — Én jelentős sikerként értékelem. — Igen, igen — mondta Kloss —, siker, az kétségtelen. De nem hagy nyugton az a tény, hogy Ruppert egyszer már dolgozott nekünk, s a Gestapo nem jutott a nyomára. Ruppert egyáltalán nem a bátrak közül való, s ha neki éppen egy ilyen bonyolult feladat ilyen simán sikerül, ott valami nem stimmel. Kloss tovább töprengett. Túlságosan jól ismerte Rup- pertet és nagyon jól Lothart ahhoz, hogy gyanakodjék. S nem utolsósorban szerette Annát, s ez megkétszerezte éberségét. Hiszen Anna holnap ismét találkozik Rupperttel, s addig sok minden történhet. Elképzelhető, hogy Ruppert jobban fél Lothartól, mint ahogyan retteg attól, hogy az ellonállás feladja őt, ha nem teljesíti a feladatot, s ha így van, akkor a holnapi találkozás már kelepce lehet. Gondolatban elhatározta, hogy holnap is biztosítja Annát. Nárcisz szakította félbe gondolatait: — Holnap megkapjuk a rajzok másik felét, s ekkor... — Akkor Annának el kell tűnnie egy időre Varsóból — vágott a másik szavába Kloss. — Jó, jó — mondta az antikvárius. — De mi van Benita Henninggel? — Ha Ruppert leteszi az asztalra a terveket, Benita feleslegessé válik. — Ha ... — mondta Nárcisz —, de egyelőre ne mondj [ le róla. Kloss nem mondott le a lányról. Eddig már két ab kálómmal megsétáltatta az esti Varsóban. S minél több időt töltöttek együtt, Kloss annál jobban érezte, hogy ez a csúnya szemüveges lány sokkal veszélyesebb, mint gondolta. Veszélyes ellenfél. Kloss most is Varsóról beszélt a lánynak. Arról, hogy mennyi műemlék, évezredes kincs semmisült meg a bombázások alatt. Benita félbeszakította: — Ügy beszél főhadnagy úr, mintha sajnálná ezt a csürhét; Érezte, hogy egy percre sem szabad kiesnie szerepéből, most is nevetve válaszolt: — Csak nem gondolja ezt komolyan? De a műkincseket azt sajnálom, mert azok a csürhe nélkül is kincsek maradtak volna. — Szóval mégiscsak sajnálja? — Nem vagyok szentimentális — mondta Hans. — Varsó szebb lesz, mint volt. A győzelem után szebb lesz. — Lám, mégiscsak szentimentális — mondta a lány. — Szerintem minden német szentimentális. Kloss nem válaszolt. Magához szorította a lányt, s mentek tovább a Rózsa-fasorban, Varsó legszebb negyedének korzóján. Mentek egymás mellett szótlanul, s Hans arra gondolt, hogy fel kéne hívni magához a lányt, de gyorsan elhessegette a gondolatot, hiszen lehet, hogy nem is lesz szükség Benitára. Őrjárat léptei koppantak a sötét utcán. A közeli mellékutcából egy szakasznyi német fordult ki. Vezetőjük tisztelgett, Kloss hanyagul visszaköszönt, s miközben balra fordította fejét, észrevette, hogy egy ember siet a túloldalon. Menekül — gondolta, s tovább akart menni, de Benita is felfedezte már a túloldali járdán menekülőt: — Az őrjárat elkapja — nézett gonoszul vigyorogva Klossra, s máris csattant a kiáltás; _ Halt! Az idegen futásnak eredt, s az őrparancsnok lőtt. Rövid sorozatban ötször egymás után. Az idegen futása megtorpant, majd élettelenül a földre zuhant a teste. Kloss a pisztolyához kapott, de a lány megszorította a karját: — Lőni akartál, Hans? Pisztollyal nem lehet olyan távolra pontosan lőni —, s Kloss magán érezte a lány vallatóan hideg tekintetét. (Folytatjuk) rosba — mondja Pécsi Erzsébet —, hogy részt vegyen a „Cavalcade”-on Nagy szeretettel fogadtak bennünket, és mi is ha-| mar megkedveltük vendéglátóinkat. Jó barátságot kötöttünk a többi részt veví együttessel —, bolgárokkal finnekkel. A fellépések felejthetetlen sikere megerősített bennünket abban hogy jó szolgálatot tettünl a magyar népi művésze megismertetésének. Párizst látni nagy él mény! Szédítő pillantás a: Eiffel-torony tetejéről a: ezernyi fényben csillogó vi lágvárosra. hangulatos est hajókázás a Szajnán, városnéző séta a Rue Arc d( Triomphe-on: megannyi felejthetetlen emlék. A gyermekszemek még most is kikerekednek, ahogy a párizsi út emlékeit idézgetik sztorijait mesélik. Szőki copfos kislány perdül a mikrofon el, és már meséli is — Az Effel (így mondja jó kalocsai tájszólásban a: Eiffel-t) torony tövében sétálgattunk, amikor megláttuk a hippiket. Nagyor megijedtünk, mert szakállasak voltak, meg sok virág volt a ruhájukon, de másfélék mint a miénken ... Egyszercsak összefogódzkodtak és felénk szaladtak. Gyorsan beültünk az autóbuszba ... Megoldódnak a nyelvek szinte egymás szavába vágva mesélik élményeiket a magnetofonszalagra: hányszor tapsolták őket vissza, mi tetszett a legjobban. Mi pedig ismét Pécsi Erzsébethez fordulunk, az együttes további programját tudakolva : — Még a Nemzeti Színházban látott meg bennünket egy nyugatnémet szervező, és vendégszereplésre hívott minket. Jelenleg az időpontegyeztetések folynak, s remélhetőleg mihamarabb bemutathatjuk műsorunkat a Német Szövetségi Köztársaságban is. Végezetül nem mindennapi élményben van részünk; alkalmi énekkar alakul a jelenlevőkből, s tiszta, csengő hangon rázendítenek egy kedves francia gyermekdalocskára. Száll az ének az érsekkert százados fái között; „Cheval- liere de la table ronde”. Természetes könnyedséggel [zeng a dal. ~ ' Csapai Lajos
