Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
Magasabb követelmények a szakmunkásképzésben AZ Úl TANÉVBEN KEZDŐDIK A REFORM SZERINTI OKTATÁS kumentációval való ellátottság. Miként Weither Vilmos hangoztatta, e téren a Munkaügyi Minisztérium intézkedései megnyugtatóak. A további tárgyi feltételek biztosítása érdekében jelentős anyagi eszközöket bocsátott a MüM az intézetek rendelkezésére. A tanterem-ellátottság országosan még ma sem kielégítő. Tíz ipari szakmunkás- képző intézetünk jelenleg 98 saját és 5 bérelt tanteremmel rendelkezik. Legégetőbb a helyzet Baján, ahol az új iskola elkészültéig 10 tanterem hiányzik. Szaktanteremből országosan körülbelül 500-ra van szükség — és 126 van. Megyei viszonylatban a várható igény mintegy 25, s rendelkezésre áll 15 ... A tanterem-gazdálkodásról szóló rendelet értelmében a tanteremhiányt — az eddigi gyakorlatnak megfelelően a helyi szerveknek kell — megoldani. A hiány pótlására és szertárfejlesztésre megyénknek 630 ezer forintot biztosított a minisztérium. Figyelemre méltó szempont a reform bevezetésénél az a kritérium, hogy a reformszakmákra beiratkozott tanulók lehetőleg valamennyi ipari szakmunkásképző intézetnél délelőtt járjanak iskolába. A szaktantermeket elsősorban ilyen tanulók képzésére, kell igénybevenni. Vonatkozik ez az előny a tanulóotthoni helyek elosztására is. Fontos feladat a személyi feltételek javítása is. Csak a 21 szakma X. évfolyamú képzéséhez mintegy 15 új tanár és 22 új szakoktató beállítása szükséges a megyében. Erre a minisztérium több mint 400 ezer forint béralapot biztosított 1970-re. Természetesen bizonyos követelményszintek betartását is meghatározza a törvény végrehajtási utasítása. A kiváló régi tanerők, amennyiben nincs megfelelő iskolai végzettségük — és 40 éven aluliak — szerzik meg az előírt képesítést. A reform a gyakorlati oktatásra is kiterjed. A 21 reformszakma közül 18 tanműhelyi képzést igényel. Ezt úgy kell biztosítani, hogy a minisztériumi iparba tartozó tanulók az egész év folyamán rendszeres tanműhelyi — a tanácsi, szövetkezeti és magánkisiparban foglalkoztatottak pedig (amennyiben nincs tanműhelyük) kiegészítő tanműhelyi képzésben részesüljenek. A gyakorlati oktatás érvényesülését — a reformszakmákban — az ipari szakmunkásképző intézetek, külön ellenőrző szakoktatók útján ellenőrzik. A reform bevezetésével összefüggő számos feladat ismertetésére az intézetek igazgatói még a tanév kezdete előtt felkeresik vagy összehívják a munkáltatókat, Bizonyos, hogy a kellő tájékoztatást követően vállalatigazgatók, szövetkezeti vezetők, s magánmunkáltatók egyaránt messzemenően támogatják az intézeteket a változás sikeres lebonyolításában. —th —n A solti Kossuth Tsz-nek összesen 1200 hold aratni valója van az idén. Túlnyomórészt kalászos, de van benne len is, meg borsó is. Ügy számítják, hogy a mostani aratás másfél hónapot is igénybe vehet. A gazdaság négy kombájnja közül az elmúlt héten három állt munkába, de a jövő hét keddjén felsorakozik a negyedik is. Ekkor kezdik meg a búza aratását is. A nagy munkából jócskán kiveszi rész ét a képen látható két arató-cséplő, illetve azok vezetői: Madár Imre és Végi István. Nemcsak a szalmája, illetve annak tarlóra omló rendje vastag a tételhegyi őszi árpának, de a kalásza is. Így a tartály kiürítésénél, pótkocsiba ömlesztésé- nál elégedetten asszisztál a két kisegítő, Baráczi József és Volter Sándor. Bár, mint mondják, a szemek kissé megszorultak, amikor a júniusi hűvöst hirtelen váltotta fel a meleg idő, a takarmánygabona így is jól fizet, legalább 18 mázsát ad holdanként. Remélik, hogy a takarmánygabonában sem csalódnak. Így ők is és a kombájnosok is, szívesen vállalják a tizenkét- órás műszakot. S ha szükség lesz rá, és az időjárás is engedi, szívesen megnyújtják ezt a munkaidőt is. Életveszély és telefon Hírt adtunk arról a sajnálatos balesetről, amely Kecskeméten az Autó- és Gépjavító Ktsz műhelyében fordult elő, s amelynek következtében két hegesztő szenvedett súlyos égési sérülést. Hozzátartozik a történtekhez,' hogy telefonon hasztalan igyekeztek hívni hosszú perceken át a mentőket, mert egyszerűen — nem kaptak vonalat. Ekkor valaki a szomszédos vállalathoz szaladt át, hátha több sikerrel mozgósíthatja az egészségügyi segítséget. Végső soron, még a mentők érkezése előtt, a szövetkezet saját gépkocsiján szállították kórházba a sérülteket. Egy nappal később a Leninvárosban roncsolta szét a dömper egy hétéves kislány lábát. (Ide kívánkoznék ezzel kapcsolatban egy lesújtó, és azonnali megoldást sürgető bírálat ennek a városnegyednek az állandó életveszéllyel fenyegető, lehetetlen közlekedési viszonyairól. De ez már egy másik cikk témájául szolgál.) A lényeg itt is az, hogy a hasznavehetetlen telefon miatt újból csak szinte az életveszély végső határán érkezett meg a segítség! Ez csupán két eset a sok közül. De vajon mi történik hasonló esetben ott, ahol az egyetlen vállalati jármű külszolgálaton van, vagy ahol autóval nem rendelkező magános ostromolja kétségbeesetten a süket telefont?! Nem kétséges, hogy a telefonhálózat jelenlegi alkalmatlansága, a gyakran órákon át hallgató vonal nemcsak üzleti tárgyalásokat, sürgős hívásokat hiúsít meg, de nem egyszer az életveszély esetén sürgős, fontos segítség igénybe vételét is lehetetlenné teszi. Valamit sürgősen tenni kell! Mert azt a „luxust” nem engedhetjük meg magunknak, hogy a XX. század egyik legfontosabb vívmányának bármilyen okból fennálló permanens hibája életet veszélyeztessen, emberi sorsokat tegyen kockára! J, T. Az 1970—71-es tanévben megkezdődik a szakmunkásképzés reformjáról hozott VI/1969. számú törvény végrehajtása. A közelmúltban Kecskeméten találkoztak a megye szakmunkásképző intézeteinek igazgatói, hogy részletesen megbeszéljék az iskolákat közvetlenül érintő tennivalókat. Előttük Weither Vilmos megyei igazgató számolt be az előkészítő munka főbb mozzanatairól. A jogszabályi rendezéssel kapcsolatban — sok más intézkedés között — említette, hogy napirenden van a teljes jogszabálygyűjtemény kiadása — magyarázó szöveggel együtt. A szakmunkásképzés vezetőinek, tanerőinek továbbképzéséről szólva elmondotta, hogy az új tanévben megkezdődik a szakoktatók szaktanítói képzése, s minden remény megvan rá, hogy 1971-től a műszaki tanárképzés is elkezdődik. A negyedik ötéves terv során Baján új ipari szakmunkásképző intézet, Kecskeméten kereskedelmi iskola és otthon épül, s ugyanitt új önálló tanműhellyel bővül a 607-es számú intézet. Rámutatott az előadó, hogy — jóllehet nem mindenütt vannak meg a legjobb feltételek a reform bevezetésére — annak megkezdésével nem várhatunk. Éppen ezt tudva, ütemes lesz ez a folyamat, s most elsősorban olyan szakmákban kerül sor a reformra, amelyeknél a tervidőszak folyamán a legindokoltabb a fejlesztés, mint például a vegyipar, műszeripar, gépipar különböző ágazataiban. Nevezetesen az emelt szintű tagozatra utalt — valamint olyan szakmákban, ahol a nagyarányú fejlődés következményeként erősen megnőttek a követelmények. A fokozatosság jut kifejezésre abban is, hogy az 1970—71-es tanévben csák az I. évfolyamon vezetik be a reformot, mégpedig valamennyi tanulóra kiterjesztve. A MüM-intézetekben oktatott 104 szakmából országosan 32-ben vezetik be a reform szerinti képzést. Bács-Kiskun megyére vonatkoztatva ez a következő megoszlást mutatja: Az „A” tagozatú (hagyományos képzésű) szakmák közül az alábbi 9-ben: hegesztő, kovács, szerkezetlakatos, gumigyártó, fénye- ző-mázoló, férfifodrász, kárpitos, ács-állványozó, szobafestő és mázoló. A „B” tagozatú (emelt szintű) szakmákból 8-nál: autószerelő, csőhálózat- és berendezésszerelő, gépjárművillamossági műszerész, mechanikai műszerész, gépi forgácsoló, gépszerelő, villamosjármű-szerelő, villanyszerelő. Négy — „C” tagozatú (érettségihez kötött) szakmában; elektronikai műszerész, rádió- és televízióműszerész, táv- közlés-technkiai műszerész és vegyész-laboráns ... Megyénkben tehát 21 szakmát érint a változás, s ez mintegy 2000 I. évfolyamú tanulóra terjed ki. Ezen belül a „B” tagozatú képzés aránya több mint 60 százalék. A reform szerinti oktatás bevezetésének fontos előfeltétele az oktatási doA pénztárca Egyik este — helyesebben: éjszaka volt az már — a néptelen mellékutcában egy pénztárcát találtam. Először, ahogy véletlenül megpillantottam a járdán, szíven ütött a gondolat, hogy ime most rajtam a sor, következik a próbatétel: ki kell állnom a talált pénz csábítását. Sehol senki, az utcán egy lélek se járt, s a pénztárca ott hever a lábamnál. Először történt, hogy ilyent találtam. Természetesen beszolgáltatom — jutott eszembe mindjárt. Amikor azonban felemeltem a pénztárcát, azonnal tudtam, hogy a nagy kísértés ezúttal ismét elmarad. Sovány, nagyon soványka volt a tárca, a villany alatt jól megnézegettem, mielőtt még kinyitottam volna: ez bizony sohasem látott nagy pénzt. Summás összeg bele se férne, de meg különben is, ilyen kopott, gyenge bőrrel, hogyan lehetne kövér erszény? Munkaruhában, boltban vásárolt öltönyben bujkált ez mostanáig, amíg. ki tudja, milyen okból, végül ide került a járdára. Csakugyan nem találtam a tárcában pénzt, még egy szerencsefillért sem. Mintha kifosztották volna. Már- már eldobtam, hogy ugyan kinek segítenék vele, ha beszolgáltatnám a hitvány bugyellárist, aztán mégis meggondoltam; turkálni kezdtem benne. A gondosan elraktározott villamos- és autóbuszjegyek azt sejtették, hogy valamiféle vállalati ember lehet, aki a tárcát elhagyta; bizonyára elszámolhatja az utazási költségeit, azért őrizte meg a jegyeket. Aztán két fényképre akadtam, igazolványba szánt igénytelen fotók voltak — fiatal lányarcok. Az egyiknek ez állt a hátlapján: „Megismerkedésünk emlékére”. A másik lány — tornyos frizurás vastag ajkú szépség — bővebb szöveget írt a képmása mögé< valami olyasmit, hogy szeretné, ha 20 év múlva is úgy szeretnék, mint most. Tehát szoknyabolond a tárca tulajdonosa; szédelgő hajlam — gondoltam, majd egy összehajtogatott kis papírt húztam elő. A cédulát az OTP adta ki annak igazolásául, hogy az illetőnek 1011 forintja volt a bankban, ehhez járult 36 forint kamat — kifizettek összesen 1047 forintot. Hol lehet a pénz? összefogtam a két lány fényképét, mint a kártyát szokás; lányok, lányok ma éjszaka alighanem megcsaltak benneteket. A férfi — egy annyi és annyi férfi közül; szóval aki ezt a kis pénztárcát így elkoptatta — kiváltotta a pénzt a takarékból. Az ügyes-bajos dolgait már elintézte, bőségesen megebédelt; az ebéd előtt stampedlit ivott, utána nagyfröccsöt. Először egyet, aztán még egyet. A, presszóban féldecizétt, s három, vagy négy konyak után küldött egy fél gint a szomszéd asztalhoz, ahonnét egy lány bámult rá, csak egyedül őrá. Gin, konyak ... egy kör, két kör... A tárca tartalma apadt... Tovább nem jutottam ... Végül a kis bu- gyelláris kikerült a járdára, üresen... Ez az utóbbi lány nem hagyott fényképet, aki utoljára látta a tárcát, amikor még pénz is volt benne. Persze az is lehet, hogy nem lány került a férfi közelébe, hanem cimborákkal ivott. Elment a pénz egy fillérig_ s amikor végül a mellékutcában, dülöngélve a villamosravaló után kutatott, kirántotta a kis kopott tárcát a zsebéből, s ott maradt mögötte a járdán. Ki tudja? Talán valahol egy asszony tördeli a kezét, az ember meg csak morog, fel se néz, keresi a pénztárcáját. Ezt. amit én megtaláltam, odaadtam a rendőrnek ... Dékiss János Aratás
