Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
3. Uiutu y tézkfcv. meg, de delkezésemre. - dolog történt, mini váltás a Tisza jelenleg le,, veszélyeztetettebb gátszakaszán, amely a tiszaugi hídtól az óbögi részig terjed. Ezt a 42 kilométeres szakaszt őrizték, figyelték kiskőrösi munkásőreink, akiket a kalocsai munkásőr század váltott le. — A kiskőrösi munkásőrök — mondta Németh József — valóban „kifogták” a szolgálatot, ugyanis egy héten át nem volt olyan nap, amikor ne áztatta volna őket az eső, a zivatar. A 12 órás szolgálat, miután csak gyalog tudtak eljutni a felázott töltéskorona miatt a megfigyelő helyekre, sokszor 16—17 óráig tartott. Munkásőrök fegyel- . mezetten, lelkiismeretesen oldották meg feladataikat. > Külön is szólnom kell Tol- ner Tiborról, a keceli szakasz parancsnokáról, a Kinizsi Szakszövetkezet párttitkáráról és Csóti József császártöltési szakaszparancsnokról. az Üj Barázda Tsz tagjáról, akik a váltások parancsnokai voltak. A felvezetés mellett nekik még ellenőrizniük is kellett a szolgálat ellátását, tgy naponta be kellett érniök 4—5 órányi alvással. Dene János az ellátó csoport vezetője — mindössze két hónapja kapta a megbízatást — a század ellátását, elhelyezését, élelmezését úgy oldotta meg, mintha legalábbis tízéves gyakorlata lenne. Végezetül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni a község veiobii Síss az országnak A negyedik ötéves tervidőszak végére a megye állami gazdaságaiban a jelenleginek a háromszorosára növelik a kocaállományt. A nagyarányú tenyésztőmunka a gyorsabb hústermelést szolgálja. Nagyüzemeink egyébként évenként 200 ezer hízóval járulnak az ország lakosságának ellátásához. „a tervezett terület-felhasználásnak a rendezési tervvel egyezni kell’’ És „a területi elhasználási engedély-kérelmet meg kell tagadni, ha a tervezett terület-felhasználás a község rendezési tervével ellenkezik.” (1/1968. ÉVM. sz. rendelet 9 § (3) bek. c. pont.) További indok: az „1965. évben a VÁTEHV által elkészített ipartelepítési terv szerint lehet csak ipari beruházásokat létesíteni.” Kitűnik az indokolásból, hogy a II. fokú építésügyi hatóság a község távlati érdekeit tartja szem előtt, arra hivatkozik, azt bizonyítandó keres paragrafust. A gépjavító igazgatósága elsősorban a költségkihatások miatt ragaszkodik a Béke Szakszövetkezet által felajánlott területhez. Ahogy mondani szokás: „pénzéhez beszél”. A három tagszövetkezet 50—50 ezer forint építkezési hozzájárulást szavazott meg. A Béke Szakszövetkezet hozzájáiS a gátakon körültekintő gon- ját, amellyel az t körülvették, álgetés közben meg- _*tt Miskó István, a ,-gi tanács vb elnöke, szintén a legteljesebb méréssel szólt a mun- sőrök segítségéről: — Fegyelmezettek voltak s fáradhatatlanok. Az árvíz elleni védekezésben példás együttműködés alakul ki a lakosság, a munkásőrség, a kivezényelt közerők, a honvédség, a vízügyi szervek dolgozói között. A lakosság megbecsülését egyetlen epizóddal szeretném illusztrálni: Az egyik üzlet előtt sorbanáll- tak valanyiért, s az egyik munkásőr beállt a sor végére. A várakozók szinte előre tuszkolták, vásároljon ő először, hiszen az itt eltöltött percek az amúgy- is rövid pihenőidejéből fe- csérlődnek el... A Tiszakécskétől mintegy három kilométerre levő gáton szervezetten folyik a munka, a gát őrzése. A szádfalazást, a könnyűbúvárok által végzett fóliázást a szakemberekkel együtt a munkásőrök biztosítják. Gémes Gábor Előkészületek a nőbizottság megalakítására Tegnap Kecskeméten ülést tartott a Hazafias Népfront városi elnöksége. A tanácskozás napirendjén az elnökség mellett működő nőbizottság létrehozásának előkészületei szerepeltek, majd Borsos Györgyöt, a városi párt- bizottság titkárát kooptá- lással alelnökké választották. a vendégeket var,a Sok újdonsággal gazdagodott a fesztivál A Háry János és a Parasztbecsület a Dóm téren Már vártuk a híradást Szegedről. Választ arra a mindenkiben felmerült kérdésre, hogy megakadályozza-e az árvíz a hagyományos fesztivál megrendezését? A Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságán kapott tájékoztatás alapján kimondhatjuk: a „Szegedi nyár — 1970” — eseményéi nem maradnak el. A sajtó — rádió — képviselői előtt Horváth Mihály, a játékok igazgatóhelyettese és Radnóti Tamás, a fesztivál intézőbizottságának titkára szerdán délelőtt számolt be a fesztivál ez évi programjáról, az előkészületekről. Elmondották, hogy bár az árvíz az előkészületeket valamelyest hátráltatta, főként és érthetően közönségszervezés terén, — minden a már tavaly összeállított program szerint megy. Miként azt Papp Gyula, a városi tanács vb- elnökhelyettese — a fesztivál intézőbizottságának elnöke — megfogalmazta — „Az árvíz ostromolta város fél szemmel ugyan még a Tiszára néz, de felkészült a vendégek fogadására.” A szegedi fesztiválra a változatosság jellemző. Tíz év alatt alakult ki a fesztiválnak az az arculata, amelynek középpontjában a szabadtéri játékok állnak, de emellett a kiegészítő rendezvények egész sora tölti ki a szegedi ünnepi heteket. Minthogy menetközben is rendszeresen és részletesen tájékoztatjuk Bács megye közönségét is a fesztivál eseményeiről, ezúttal a legfontosabbaknak is úgyszólván csak felsorolásszerű ismertetésére térünk ki. Elsőként a Pedagógiai Nyári Egyetem — mind nagyobb hazai és külföldi érdeklődéssel kísért tanácskozásai kezdődnek július 12-én. Következő nagyobb esemény a nemzetközi szakszervezeti táncfesztivál lesz. A 6 hazai és 7 külföldi együttest bemutató verseny július 15-én kezdődik és tart négy napon keresztül. A Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás az eddigieknél is nagyobb területen és több résztvevővel — eddig 116 kiállító jelentkezett (46 először), s köztük több mint 30 jugoszláv — július 17-én nyílik és tíz napon át tart nyitva. A Dóm téri színpadon július 18-án, szombaton este kerül sor a szegedi fesztivál 1970-es évadjának első bemutatójára. (Kodály Háry Jánosa a premier után még július 26-án, vasárnap, augusztus 1-én, szombaton és augusztus 8- án, szombaton szerepel műsoron). Az újabb bemutató másnap, vasárnap este lesz, amikor is a világhírű novoszibirszki balett lép színpadra és Csajkovszkij Csipkerózsika című há- romfelvonásos balettjét adja elő. Az együttes 21-én 22-én megismétli műsorát. A Dóm tér rendezvényei sorában — augusztus 9-én, vasárnap este ugyancsak kiemelkedő produkcióknak tapsolhat a közönség. Mascagni Parasztbecsület és Leoncavallo, Bajazzók című operája kerül ekkor színre — külföldi vendég- művészek közreműködésével. De mennyi színes, érdekes esemény színhelye lesz a fentieken kívül a „napfény városa” július 12 és augusztus 20. között! Hétezer vendégre számítanak a hagyományos karnevál felvonulással — július 25- én — nyitó ifjúsági napokra; a három napra bővült programra háromszáz külföldi fiatal is nagy várakozással készül. A XI. Szegedi Nyári Tárlat képző- művészeti seregszemléje, a „Muzsikáló udvar” kamarakoncertje, az ipari tudományos konferencia, az országos gázkonferencia, kiállítások, orgonahangversenyek a Dómban, sport- események tucatja — alkotja a fesztivál július— augusztus havi rendezvényeinek csoportjait. ... Hogy aztán — augusztus 20-án a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének előadásával (augusztus 16- án lesz a bemutató), illetve a kedvelt gálaesttel érjenek véget a szegedi ünnepi hetek. —th —n rulását az általa felajánlott terület képezi. A gépjavító igazgatójának a járási tanács vb-hez írt leveléből idézek: „az ipartelepítési területen olyan nagyságrendű költség jelentkezne, amely teljesen kizárná azt, hogy belátható időn belül a vállalkozás saját telepet létesítsen. A költségtöbblet a föld árából. zöldkárból (szőlő), szanálásból, valamint tetemes földfeltöltésből adódna elsősorban.” Megközelítően azonos volna a költség — írja válaszul a járási tanács elnökhelyettese ... A községi tanács építésügyi előadója viszont helyismeretére támaszkodva úgy ítéli, hogy a kijelölt ipari területen drágább volna az építkezés. De lássuk, a távlati tervekre vonatkozóan is mit mond a másik fél. A gépjavító igazgatója a másodszori elutasítást követően levelet ír a községi tanács vb-elnökének, amelyben azt fejtegeti, hogy az 1965-ben készült községrendezési terv a belterületekre vonatkozik és itt jelöli ki az ipartelepek helyét. Míg a gépjavító által igényelt hely „kétséget kizáróan külterület, amelynek rendezését regionális távlati fejlesztési terv hivatott szolgálni. Ilyen terv tudomásunk szerint a községre nem készült...” Továbbá: „nincs olyan jogszabály, amelyik kimondja, hogy egy vagy több termelőszövetkezet a saját területén — külterületen — ne létesítsen javítóműhelyeket akkor, ha nincs távlati fejlesztési terv, amely ezen elképzelésekkel ellenkezik.” „Van olyan jogszabály!” — mondja a II. fokú építésügyi hatóság képviselője. (2/1970. 7 § g. pont). Meghallgatnánk ezt a paragrafust is, ha a törvény betűje eldönthetné a vitát, amelynek a törvény szellemében kell eldőlnie. Az I. fokú építésügyi hatóság a II. fokú építésügyi hatóságnak április 20-án kelt rideg hangú határozata („megsemmisítem, visszavonom, utasítom”), s a járási tanács elnökhelyettessel való szóbeli tanácskozás és megállapodás után meglepő döntést hozott: újból felülvizsgálta az ügyet és újból helyt adott a gépjavító eredeti kérésének. A községi tanácsnál úgy vélik, hogy a tervezett létesítmény nem keresztez urbanisztikai elképzeléseket. Ugyanakkor rendkívül fontos érdek fűzi a társulásban részt vevő szövetkezeteket ahhoz, hogy a gépjavító állomás új telephelye mielőbb felépüljön. Ez utóbbi érv cáfolhatatlan. Bogozgatva ezt az ügyet, a riportalanyoknak gyakran feltettem a kérdést, hogy „mi a véleménye?” „Én megpróbáltam rendezni a vitát a két hatóság között. Az aktatologatást, a bürokráciát nem vitatom. Nagyfokú tehetetlenséget bizalommal AZ IFJÚSÁG, a fiatal nemzedék helyzete, magatartása a társadalom ' állandó beszédtémája volt és marad. Az idősebbek felelőssége jogos, de néha túlzott aggodalma mutatkozik meg a különféle véleményekben, s ugyanakkor az a felismerés is, hogy nem mindegy, milyen utódokat nevelünk. Legutóbb a párt Központi Bizottságának az ifjúság helyzetéről szóló dokumentumában találkoztunk ezzel a szóhasználattal, amelyben megszólalt egy országnyi közelség lelkiismerete. Aki felelősséget érez az ifjúság iránt, az a jövőt nézi elsősorban. A jövő pedig nem lehet megalapozott anélkül, . hogy a fiatalok nevelésére megkülönböztetett gondot fordítanánk. Napjainkban sűrűn felvetődik a kérdés: mennyiben vagyunk képesek tudatosítani a fiatalok gondolat- és érzelemvilágában a szocialista életeszményt, s mind azt, ami ezzel együtt jár emberi magatartásban, közösségi szemléletben egyaránt. Magától értetődik, hogy ezt az életeszményt a kommunistáknak kell hor- dozniok minden más emberi csoportosulást megelőzően. Épp ezért teljes mértékben érthető, hogy a párt új, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt tagjaival szemben az ifjúság közötti munkában. Ezek a követelmények meglehetősen magasra állítják a mércét. Nem kevesebbet írnak elő, mint azt, hogy a mindennapi életben, a napi munka folyamatában érvényesüljön az ifjúság körében a kommunisták nevelő hatása. MENNYIBEN" új ez a feladat a korábbiakhoz képest? Az élet régebben — sőt hellyel-közzel még ma is — sok olyan példával szolgált, amely a fiatalokban is kétségeket ébresztett a szavak és a tettek egysége iránt. Éppen ezért fontos, hogy kommunisták nevelőmunkája ne csak a gyűléseken, különféle kinyilatkoztatások formájátapasztaltam pro és kontra ...” így nyilatkozik a járási tanács elnökhelyettese. Az építési és közlekedési csoport vezetője azt mondja: „Mi az észrevételünket az építésügyi törvény szellemében tettük meg, amelynek betartása kötelező ...” A Gépjavító Közös Vállalkozás igazgatója nincs meggyőződve arról, hogy a sajtónyilvánosság használ az ügynek. „Féltem a vállalkozást. Ha a sajtó szerencsétlenül tálalná az ügyet, az ártana nekük.,.” • E sorok írásakor a másodfokú építési hatóság hivatalosan még nem foglalt állást. Ha a gépjavító számára kedvezően dönt, végre megkezdődhet az építkezés. Ellenkező esetben csak a vita kezdődik elölről: újabb bizonyságául annak, hogy isten malmai lassan őrölnek, Zám Tibor ban érvényesüljön, hanem ennek mintegy fedezeteként mindenek előtt a hétköznapi tettekben nyilvánuljon meg. Teljesen indokolt, hogy a felnőtt közösségek, az idősebb generációk az elvárások egész sorát írják elő, helyenként szinte parancsoló módban a fiatalok számára. Nem feledkezhetünk el azonban arról sem, amit a fiatalok várnak mitőlünk. Ez hangsúlyozottan érvényes a kommunisták esetében. Várják elsősorban a személyes példamutatást. Azt, hogy aki őket nevelni akarja, megtestesítője legyen az eszmének. Ne vizet prédikáljon, amikor ő maga bort iszik. Ne csak beszéljen a jó és jobb munkáról, hanem mutassa is meg, hogy hogyan kell jól és jobban dolgozni. HA A FIATALOKAT sikerrel akarjuk nevelni, arról sem feledkezhetünk el, milyen óriási az őszinteség ereje. Tudjuk, hogy a szürke hétköznapokon, a munkapad mellett, vagy kinn a földeken mennyi minden szóba jön. A fiatalok kérdései között egyre kevesebb az olyan, amelyre egy-két mondattal, elnagyolt módon lehetne válaszolni. Nem szabad megijednünk a kényeskérdésektől. Annál inkább nem, mivel itt nemcsak arról van szó, hogy valamiről egyszerű szavakkal informáljuk a fiatalokat. Úgy kell informálni őket, hogy az világnézetileg megalapozott legyen. s minden magyarázatban ott legyen a kommunista meggyőződés indítéka. A fiataloknak ez az igénye egyúttal azt is mutatja, hogy nem kedvelik a mellébeszélést, a köntörfalazást, épp ellenkezőleg: csak az számítson náluk eredményre, aki képes nyílt sisakkal, fedetlen mellel hirdetni igazát, másszóval, aki bármikor kiáll elvei mellett minden fórumon, a szűkebb közösségek sűrűn felizzó, szenvedélyes vitái közepette is. Elégszer meggyőződhetünk arról is, hogy egyesekben nagy a bizalmatlanság a fiatalok iránt, egész magatartásuk azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy csak a rosszat látja bennünk, ezért bizalmatlan velük szemben. Aki így közeledik a fiatalokhoz, arra soha nem hallgatnak. AKI nyitott szemmel jár tudja, látja, mennyire nem szeretik a fiatalok, ha lekezelik, gyereknek nézik őket. Higyjük el nekik, s ne csak kényelmességből, hogy felnőttek, értelem, felkészültség dolgában néha több olyan előnnyel rendelkeznek, amivel az idősebbek már nem rendelkeznek. Higyjük el, hogy van véleményük, figyeljünk oda rájuk, hogy ők is meghallgassanak bennünket. Ezt persze nem könnyű a gyakorlatban, néha bizony nemcsak felkészültség, hanem jó idegrendszer is kell hozzá. Mégis, megéri a fáradságot, elvégre róluk, a gyerekeinkről van szó és nekik igazán nem maradhatunk adósuk. K. I.
