Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

4. oldal «m». jnnlus 11, csütörtök ■»Mii Munkában.,. F onadalomban... Izsákon, a Kazinczy utca végi kis házban ke­restem a gazdát, Bényi Im­re elvtársat. — A papa nincs itthon, a szőlőbe ment dolgozni. Ilyenkor nincs maradása. Tudja, lelkem, nyughatat­lan ember az én 75 éves uram! — világosított fel Bényi néni. Valószínű, hogy feleségén kívül soha senki nem ne­vezte úrnak Imre bácsit, akit az öreg szőlők homo­kos dűlőútjára végelő ház­tájiban találtam. A karókat igazgatta éppen, mert ha­marosan kötözni kell. Jó a hajtásnövekedés és talán az lesz a termés is. A katonás rendben so­rakozó venyigekévére tele­pedtünk az öreg kunyhó mellett és jóízű beszélge­tésbe kezdtünk. Az ala­csony termetű, frissen gon­dolkodó Bényi elvtárs ha­marosan 50 esztendőt per­getett vissza. Azoknak az éveknek idézésével kezdte, amikor 18 évesen besoroz­ták és az orosz frontra vit­ték. Itthon kellett hagynia szüleit, tizenegy testvért és mindent, ami kedves volt számára. Milyen egyszerű ma el­mondani, hogy a fronton alig telt el egy év, s máris Murmanszkban találta ma­gát a kozákok fogságában. Erdőt irtottak, vasutat épí­tettek. Aztán irány tovább, Szibériába. Novoszibirszk­ben beállt vöröskatonának. Évekig tartó harc az ellen­forradalmárok ellen. Eköz­ben lett tagja az oroszor­szági kommunisták magyar ajkú csoportjának. Itt vég­zett először pártiskolát. Nappal tanulás, éjszaka őr­szolgálat. A magyar cso­port feladata volt az elfo­gott ellenforradalmárok őr­zése. Nagy bizalom volt ez a magyar internacionalisták iránt. Helyt is álltak be­csülettel. Ezt a helytállást jutalmazta a Szovjetunió kormánya a nemrégiben átnyújtott Harci Érdeme­kért kitüntetéssel. Félévszázados táv­lat, de az internacionalista magyarokat — éljenek azok akár az izsáki szőlők között is — számon tartják a Szovjetunióban. A fehér terror vérziva­tarában moszkva—lenin­grádi útvonalon át került Izsákra Bényi elvtárs, ahol 1921 őszén kóstolta újra a szőlő ízét. Napszámos évek sorozata, a gazdák szőlői­ben. Megaláztatás, csendőri felügyelet és üldözés volt osztályrésze. Az eszméhez azonban mindig hű volt. Szőlőmunkás társainak so­kat mesélt a forradalomról és az Oroszországban látot­takról a 30-as évek köze­pén. Ez időben munkáskor név alatt gyülekeztek már vagy hatvanan A besúgók azonban csendőrkézre jut­tatták a pártszervezőket. Készülődés a jubileumra Az igazi felszabadulásnak kellett eljönnie ahhoz, hogy 1944 novemberében egy háznál megalakíthassák a kommunista párt helyi szervezetét. Bényi Imrét a Nemzeti Bizottság elnöki tisztével bízták meg, s ő kommunista szívvel szer­vezte a demokratikus köz­igazgatásit és a földosztást. Ennek során kapott maga is két és fél holdat. Volt is vele elég baja az ötvenes évek elején, mert elítélte a begyűjtési politikát. — Elejibe talicskán tol­tam a beadást, később már kocsi sem volt elég — em­lékezik. — Ki akartak zár­ni a pártból is ... Az 1956-os ellenforrada­lom idején Horváth Rezső­vel, az akkori párttitkárral szervezték újjá a pártszer­vezetet. Azóta is tagja a pártbizottságnak. Földjével belépett a Sárfehér Tsz- be, ahol sok funkciót töl­tött be önzetlenül. Most is elnöke az ellenőrző bizott­ságnak. Megelégedett ember Imre bácsi. Amiért harcolt távol és szűkebb hazájá­ban, mind megvalósult. „Aki dolgozik, az boldogul” — fogalmazza tömören megállapítását. Családja körében boldog nagyapa. Két unokájának meséli csendes estéken a kister­metű, névtelen katona tör­téneteit és újra végig éli a harc minden nehézségét. Mégis, ha élőiről kezdhet­né, ismét teljes szívvel cselekedne, csak azt tenné, amit a pártja elvár. Horváth Ignác Látogatás a szomszédban III. DEVIZA-MEGTAKARÍTÁST jelentene Nagy érdeklődéssel ta­nulmányoztuk a zombori PIK állami birtok gazdál­kodását. Elsősorban a ser­téstenyésztés érdekelt ben­nünket. Jovanovics Baska üzemegységvezető elmond­ta, hogy külön telepen tör­ténik a malacnevelés és a fél kilogramm alatt van az egy kilogramm súlygyara­podáshoz szükséges takar- mányfelhasználás a hízók­nál. Tizenöt ezer darabot hizlalnak évente. Amióta maguk termelik a takarmányt, készítik a keveréket, sokkal gazdasá­A PIK állami birtok malacnevelő részlegének bejárata. Aki a kapun belép, fehér köpenyt kap, kezét, cipőjét fertőtlenítik, nehogy valamilyen betegséget behurcoljon. hizlalás. Számos óvintéz­kedés, többszörös fertőtle­nítés után tekintettük meg a malacnevelő üzemegysé­get. Kilencszáz anyakoca van a telepen, a szaporulat évente húsz körül van ko­cánként, ebből 17-et ne­velnek fel. Harmincöt nap után választják el a ma­lacokat, és 60 napos ko­rukban fogják be őket hizlalásra. Saját keverék­takarmánnyal történik az etetés. Hat hónap alatt 105—110 kilogrammra híz­nak a jószágok, ekkor ke­rülnek értékesítésre. Rendszeres kísérletek­kel elérték, hogy három és gosabb a tenyésztés. Ke­resztezésekkel olyan fajtá­kat állítottak elő, amelyek­nél igen jó a takarmányórté- kesítég aránya. így fokoza­tosan csökkent a takar- mányfelhasználás, javult a súlygyarapodás, alacso­nyabbak lettek az üzem­költségek. Figyelemre méltó, hogy nagyrészt hagyomá­nyos építésű istállókat korszerűsítettek, ami nem importálunk takarmány- premixet, több százezer dollár értékben. Ezért is hallgattuk nagy figyelemmel az újvidék* mezőgazdasági kutató inté­zetben dr. Relja Savity professzort, a kukoricane- mesítési osztály vezetőjét. Ö ugyanis a fehérjetémá­ban folytat jelenleg is kí­sérleteket — Ma már a nemesítés fő feladata nemcsak a terméseredmények növelé­se, hanem a fehérjetarta­lom emelése. Mindenütt folynak kísérletek olyan faj­í ták létrehozására, amelyek az eddigieknél magasabb százalékban tartalmaznak értékes fehérjéket — han­J goztatta a professzor. Érdeklődésünkre elmond­ta, hogy az újvidéki inté­zetben is vannak már biz­tató eredmények, majd így folytatta: — Véleményem szerint a protein, azaz a fehér­jékben gazdag kukoricáké a jövő. Etetési kísérleteink azt bizonyítják, hogy jóval kevesebb takarmánnyal érhető el ugyanaz a súly- gyarapodás. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ben­nünket is megleptek az eddigi eredmények. Szá­munkra sem közömbös ez, hiszen több millió dollárt tudnánk megtakarítani, ha nem kellene nagy mennyi­ségben vásárolni a fehérje- koncentrátumokat. Ebben az évben lesz 100 éves a Bajai Tanítóképző Intézet. Az ünnepségek elő­készítésére és lebonyolítá­sára már megalakult és munkához látott a jubi­leumi bizottság. Az ünnep­séget október 18-án tart­ják Baján, a Központi film­színházban. A jubileumi bi­zottság körlevélben for­dult a tanítóképző volt di­ákjaihoz, az illetékesekhez a minél gazdagabb iskola­történeti anyag összegyűj­tésére és a jeles jubileum sikere érdekében. — g — A Csárdáskirálynő Baján Június 17-én mutatja be a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház Baján, a Köz­ponti moziban Kálmán Im­re halhatatlan nagyoperett­jét, a Csárdáskirálynőt. A bemutatót további színmű­vek — az évad hét legsi­keresebb darabja — kö­vetik. (35.) A gestapós neve Poller volt, Poller Haupt- stfurmführer. A wroclawi SD parancsnokhelyettese. Ci­vilben is a hatalom mámorában élt. Egy banknak a kistisztviselője volt, s törtető, taposó típusa a hivatal­nokoknak. Ezért is lépett be az SD-be, s helyezkedett úgy, hogy gyorsan a „kiválasztottak”, vagyis az SD soraiba kerüljön. Onnét már csak egy lépésnyire volt a parancsnokhelyettesi asztal, s munkája nyomán hamarosan még fentebb léphet. Poller ugyanis jól megtanulta a bankszakmában, hogy nagy kamat kis haszon, kis kamat biztos meg­gazdagodás. Ebből a tapasztalatból élt itt is. Soha nem kapkodott el semmit. Tudja, mikor kell vissza­dobni a kis halat, hogy aztán időben kifogja a nagyot. Az SD-nél már szállóigévé vált Poller mondása, ami szerint „Órákon át érdemes visszadobni a kis halat, hogy egyetlen percben kihúzzuk a legnagyobb pon­tyot. S ami igaz, az igaz: nem emlékszik itt senki olyan estre, amikor Poller „fogás nélkül” zárta le az akciót. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Pollernek eddig nem voltak túlságosan nagy fogásai, s ő tudta ezt. Tudta, és várta az igazi nagy halat. Azt az ügyet, amelyikről személyesen Himmler kér tőle jelentést. S álmodozó perceiben már addig is elment a lehe­tőségekben, hogy Hitler hívatja magához és közvetle­nül tőle informálódik. Látta maga előtt főnöke arcát, amint eléje teszi a közvetlen Berlinből érkezett pa­rancsot, amelyben érdemei elismeréseként őt nevezik ki a wroclawi SD parancsnokának. Most markában érezte már az egész csoportot, s ke­zében a legnagyobb halat. Azon a napon, amikor Kloss a Dorottyában talál­kozott Lizával, Poller már elhatározta, hogy 24 órán belül véget vet az ügynek. Konyakot töltött, s szivarra gyújtott. A konyak már vagy a tizedik volt ezen a délutánon, a szivarokat nem számolta. Ivott, s közben újra, meg újra átgon­dolta ezt az egész ügyet. Eddig csak néhány csoport­tag volt a markában, most ott érezte az összekötő szálakat is. Megkezdheted a legnagyobb játszmát — mondta ma­gának, s feszes vigyázzállásba merevedett a falitükör előtt, s kezét magasba lendítve tisztelgett a Führer képére.Aztán megemelte a poharát, s a győzelemre ürítette. Végül e furcsa szertartást egy nagyon is pró­zai telefonhívással akarta befejezni. Tárcsázott. A vonal túlsó végén hosszan csengett a készülék, de nem vették fel a kagylót. Mégegyszer tárcsázott, aztán dühösen nyomta le a hívócsengő gombját. Az ajtóban hű segítőtársa, Johann Brandt jelent meg. — Csengessen rá a hiba jelentőre, s érdeklődje meg, hogy mi van a 209-13-as állomással. Percek óta hiába tárcsázom. — Értettem — mondta Brandt — kettőszázkilenc ti­zenhárom ... * Télies köd telepedett a városra. A néhány utcai járó­kelő felhajtott gallérral lépett ki a tejszerű ködből, s úgy tűnt el, mintha a semmibe léptek volna ki. Liza Schmidt lakásán kellemes meleg volt. A széles heverő felett egyszerű natúr keretben a Führer képe függött. Két mély fotel az asztal mellett, s a polcra helyezett telefonnál minden német egyetlen olvasmá­nya, a Mein Kampf. Kloss gondosan szemügyre vett mindent, s megállapítota, hogy igen otthonosan ren­dezkedett be a lány. Csak a sarokba állított angyal­hajjal borított fenyőfát nem értette néhány pilanatig. De gyorsan rendezte gondolatait, Lizához lépett, s átölelte a lányt. — Nagyon sietsz — mondta Liza, s noha hozzási­mult, Kloss érezte, hogy ellenkezés van a lány moz­dulataiban. — Hogy tetszik a lakás? — kérdezte Liza, s kifordult az ölelő karokból. — Nagyon. Nagyon tetszik nekem. Különösen az, hogy mindez veled együtt van — mondta, s újra a lányért nyújtotta karját. (Folytatjuk) Üj vidéken az utóbbi évtizedekben egyetemi város épült, ahol sok száz diák tanul. A mezőgazdasági egye­temet a kutatóintézet patronálja. Sávity professzor a növénytermesztési tanszéken tanít. Képünkön az egyetem homlokzata. jelentett nagyobb beruhá­zást. Évek óta gazdaságos a sertéstenyésztés és min­den esztendő végén jelen­tős nyereségről adnak szá­mot a mérlegék. Külön említést érdemel­nek a magas fehérjetar­talmú, kukoricával kap­csolatos etetési kísérleteik. Az eredmények jók. Min­ket ez annál is inkább érdekel, mert állatifehérje takarmányokban szegény ország vagyunk. Közismert, hogy nagy, mennyiségben Savity professzor és munkatársai által előállí­tott hibrideket ma már mindenütt termesztik Jugo­szláviában, sőt Európa több más országában is. Ezek kiváló termésered­ményükkel tűnnek ki. A professzor szerint, ha si­kerű] néhány kiváló pro­tein kukoricafajtát is elő­állítani, az minden eddi­ginél nagyobb siker lesz. (Folytatjuk) Kereskedő Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents