Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
Paul Eluard TAVASZ A tisztult parton — vizek tükrei. Az erdő fái közt madárdal. Patakként foly hóié a hegyről, az almafa tele virággal, a nap is elsápad előtte. Mindezt, mintha éberen — úgy láttam, téli estén, hideg világban, veled ültem a tűz előtt, de te a virágnál is több vagy, nincs éj számunkra; ami nem igaz, az nem lehet úrrá terajtad. A mi tavaszunk — igazi tavasz. Fordította; Antalffy István Csordás Nagy DezsS: Kató, szép voltál! Mint utas hosszú, hosszú úton, soha nem látott tájakon kitekint a messzi mezőkre robogó vonatablakon, s lát falvakat, dús legelőket, tetőn pirosló cserepet, és látja, ha hó hull a tájra, vagy sárgulnak a levelek, lát mindent, de megállni nincs mód, — az út hosszú, a lét rövid! — szelekbe sírja hát a könnyét, s égre kacagja örömit, míg egyszer mégis túl a célon fellélegezve szabadon megáll, s egy percig eltűnődik magában a látottakon: — megállók most, s elmondom én is, az út végén, hogy láttalak, tizenhat éved tavaszában robogó ablakom alatt, s míg homlokomon népek kínja égett és könnye szememen, felragyogott tizenhat éved, tavaszi lombja egemen, és virág hullott ablakomba ágairól virágözön, — visszakiáltom most, e percben: Kató, szép voltál, köszönöm! Konferencia után, új feladatok előtt Irta: Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes Az Országos Népművelési Konferenciát hosszú ideig készítették elő a szakemberek, s nagyon nagy volt a várakozás. Jogos a kérdés: érdemes volt-e, elérte-e célját? Érdemes volt és ha akikre tartozik — a közművelődés különböző területeinek munkásai, főként pedig a politikai vezetők — levonják a következtetéseket a konferencia tanulságaiból, akkor mondhatjuk igazán, hogy hasznos volt. Mik voltak a konferencia legfőbb eredményei? A konferencia határozottan elvetette a közművelődés „válságáról” szóló elméleteket, és éppen ellenkezőleg, azt az álláspontot fogadta el, hogy a közművelődés új, bonyolult fejlettebb szakasz elé érkezett. Ennek a szakasznak a feltételei részben megértek, részben pedig meg kell őket teremteni. Ezt hangsúlyozta hozzászólásában Aczél György elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Számottevő eredmény — és ez az új szakasz kiindulópontja —, hogy a konferencia magáévá tette az előkészítés során kidolgozott korszerű közművelődési felfogást. Ez a felfogás — a konferencia tézisei ezt részletesen elemzik — a közművelődést a maga széles terjedelmében, hagyományos és a korszerű közművelődési eszközök egységében fogja fel és nagyon hangsúlyozza a közművelődés művelődési funkcióinak politikai és gazdasági jelentőségét is. Ebből következik a másik lényeges tétel, hogy ha a közművelődés ilyen szerepet játszik a szocializmus építésében, akkor mint össztársadalmi problémát jelentőségének megfelelően kell kezelni. Ez nemcsak a közművelődés munkásaira — talán nem is elsősorban rájuk —, hanem a párt-, állami- és a tanácsi vezetés egészére vonatkozik. Harmadszor: a fentiekből következően is a konferencia elfogadta azt a tételt, hogy a közművelődéspolitikának, mint egyenrangú résznek, biztosítani kell a megfelelő helyet a művelődéspolitika egészében. A Központi Bizottság titkára hozzászólásában azt mondotta, hogy a szocialista kulturális forradalom egyik legfontosabb fejezete napjainkban éppen a közművelődés. Nyilvánvaló, hogy ez a felismerés kiinduló pontja annak, hogy az oktatás-, a tudomány- és a művészetpolitika mellett a párt és a kormány közművelődéspolitikáját is ki kell alakítani és fejleszteni kell. Végül, a konferencia egyetértett azzal is, hogy ha a közművelődés ilyen szerepet tölt be a társadalom életében. Ezek az alapvető megállapítások, amelyeket a tézisek, — a konferencia után már mint a további munka irányelvei — tartalmaztak. Ezek egyetértésre találtak nemcsak a közművelődés munkásai, a párt és az áUami vezetés képviselői között, hanem — és ez ren vül lényeges — az üzemi, vállalati és termelőszövetkezeti vezetők között is. Ezt fejezték ki hozzászólásaik. Mindezek az elvi jelentőségű eredmények a további fejlődés kiindulópontjai, s ennyiben a közművelődés további fejlesztésének elvi feltételei megvannak. Ezek azonban a gyakorlati életben csak további következetes munkálkodás, következetes harc útján érvényesíthetők. Nem lehet itt felsorolni a most következő összes teendőt. Ezeknek fő irányát a tézisek tartalmazták, s a konferencia azokat kiegészítésekkel, sürgető jellegű megjegyzésekkel jóváhagyta. Arra van szükség, hogy elsősorban az újjáalakítandó Országos Közművelődési Tanács konkrét munkaprogramot dolgozzon ki az irányelvekben vázolt feladatok végrehajtására. Nagyon veszélyes dolog lenne azonban, ha akár a közművelődés munkásai, akár a párt-, állami és társadalmi szervek mindent e munkaprogram kidolgozásától várnának, s addig nem tennék, amit már most tenni lehet. Az ilyen felfogás ellent mondana a konferencia szellemének. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az irányelvekben megfogalmazott és megerősített elveket tegyük általánosan elismertté. Ez azt követeli, hogy tovább terjesszük és erősítsük a közművelődés korszerű felfogásának eszméit minden érdekelt szervezet és intézmény között. Azt jelenti, hogy teljes joggal és nem kevésbé következetes meggyőző munkával mint az előkészítés során történt, a gyakorlati életben kérjük számon a közművelődés valóságos társadalmi megbecsülését. Ez azt is követeli, hogy minden irányító szervben olyan hozzáértéssel foglalkozzanak ezzel a területtel, olyan szakszerű politikai döntéseket hozzanak, mint ahogyan azt teszik a társadalom számos más területén: politikában, gazdaságban, közigazgatásban, stb. A konferencia nagy súllyal követelte a közművelődés különböző területeinek, intézményhálózatainak, a köz- művelődésben szerepet játszó szervezeteknek az egységes tevékenységét. Ennek további erősítéséhez sem kell várni későbbi szabályokra. A tartalmi, elvi, szervezeti és anyagi egység megteremtésére már ma is számos feltétel adott, s ha ebben a tekintetben következetes és bátrabb harcot folytatunk, már példákkal igazolt eredményekben lehetünk gazdagabbak. Ugyancsak központi döntések nélkül minden területi szervezet, párt- bizottságok, tanácsok sokat tehetnek a közművelődés munkásainak nagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi és részben anyagi megbecsülése érdekében is. Miután bizonyos szervezeti változások várhatók a megyei tanácsok művelődést irányító tevékenységében, a koordináció hatékonyságának fokozásában, itt az a veszély, hogy sokan erre várva, a koordináció jelenlegi szintjét nem kívánják az adott lehetőségek között továbbfejleszteni. Alig lehetne károsabb dolog, mint ha a megyei népművelési tanács erre várva, tevékenységét csökkentené. Ellenkezőleg, a példák is bizonyították, hogy ahol megfelelő pártirányítással, rendszeresen tevékenykednek, ott ezek a tanácsok nagyon nagy eredményeket érhetnek el. Sok tekintetben rajtuk múlik, hogy a konferencia gazdag eredményeit folyamatosan meg tudjuk valósítani. Külön szeretnék megemlékezni a megyei sajtó szerepéről és nagy felelősségéről. A megyei sajtó általában eddig is többet foglalkozott a közművelődés aktuális problémáival, mint a központi. Még mindig nem tett azonban eleget. A közművelődés problémái megkövetelik a velük való rendszeres és hozzáértő foglalkozást. Ha a sajtó munkásai megértik, mit jelentenek a konferencia által elfogadott elvek, — hogy a köz- művelődés össztársadalmi ügy és a művelődéspolitika szerves része —, gondolom, nagyon sokat tehetnek, sokat segíthetnek az új fejlődési szakasz reális megvalósításában. A terület minden figyelmet megérdemel és a sajtó kiemelkedő szerepet játszhat az elvek gyakorlati megvalósításában. Lengyel József: Ézsau A NAGY ALKOTOK csupa újrakezdés, csupa megújulás. Lengyel József is a fiatalkorában írt versektől kezdve a filmregényig és a drámai témát olykor költői stílusban feldolgozó novellákig a legkülönbözőbb műfajokban, új és új hangon szólalt meg. Legújabb kötete az Ezsau mondja című tartalmaz rövid jelenetet 1919 címen, tv-játékot egy magyar népmese alapján, ba- Jett-pantomimot, vallomásszerű elbeszélést, bibliai prózaverset. EZSAU történetét helyezte Lengyel József a kötet élére, tálán ezzel a kiemeléssel is jelezni akarta, hogy ezt tartja a kötet legjelentősebb darabjának. Az író a hagyományos szemlélettel szembefordulva: Ezsau mellé áll. Ézsau mondja el első személyesen történetét, amikor is egy tál lencséért eladta első- szülöttségi jogát. A valóság ebből a nézőpontból másképpen alakul, s mi olvasók Ézsau érveit érezzük erősebbnek. „Éhcztették p- én atyámat...” mond ■ Ezsau, és ö, a viC' r h - zott atyjának az c ~ vadat. Megismerjük az oti- honülö, simabőrű, gerincz hajlító testvérét: Jákobot. S megdöbbenve elevenedik meg szemünk előtt a szinte vak atya megtévesztése, amikor Jákob egy kecske bőrével borítja be kezeit, hogy Ézsauhoz hasonlítson. Lengyel József nem szűkíti le a történetet Ezsau és Jákob bibliai történetére, hanem mintegy példabeszédnek használja fel korunk morális problémáira függesztve tekintetét. Amikor Jákob „kiválasztott” népéről szól, utal a német „felsőbbrendűség” elméletre. MÁSRÉSZT századunk emberéhez szól Lengyel József, a sokat szenvedett, sokat látott ember: „Mindenre van magyarázat, minden 'gaztettre ilyen mentség.’’ Vigyázz, ember! Ne tékozold bizalmad! S ahogy József Attila írta egyik versében: magunkban bízzunk csak... NEKERESDI GYÖRGY, a híres Elejétől végéig című önvallomásos elbeszélésből ismert névtelen hős, ki a „termő és teremtő embertől” búcsúzott e régebbi Lengyel József-írás végén: nőst ismét itt áll előttünk mint „obsitos”. De olyan obsitos, ki nem „mesét” mondja... mond, hanem az évek múltán felidézi keserű táborélményeit. Most épp a szökések morális kérdéseit halljuk: Nekeresdi nem szökött, ő tűrt, remélt, arra számítva, hogy szökés nélkül is szabadulhat. Nesz- terov húsz évet kapott, s a „zöld ügyészhez”, az erdőhöz fellebezett, azaz megszökött a táborból. Utólag állítja össze a Neszterov szökési előkészületének epizódjait. Lassú Endre pedig Zsurbánra emlékezik. S most ehhez a történethez több szubjektív megjegyzést fűz: „Jól kiszámítottam mindent. Mondhatnám úgy is, hogy győztem: szabad vagyok. De rajtam a gyávaság mocska, annak köszönhetem a győzelmemet.” LENGYEL JÓZSEF írói és emberi útja páratlanul összefonódott. Minden körülmények között igazi ember maradt. S minden megpróbáltatás ellenére: igazi író tudott maradni. És: forradalmár. S nem könnyű évtizedekkel vállán elmondhatta — mint egyik interjúban tette — hogy életét teljesnek érezve minden leírt sorát vállalja. S ez nem kis teljesítmény. Szekér Endre _
