Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
4. oldal 1970. június 28, vasárnap Kedvtelésből gyönyörködtet... Diilőutak ölelésében, akácoi árnyáf kis tanya fehérük a lajosmizsei határban. Amikor az idegen a kiskaput rányitja az orgonabokros udvarra, közel, s távolban kutyák kezdenek, kötelességtudó éberséggel, feleselni, a látogatás Szőrös Józsefnek szól, aki először a község fel- szabadulási emlékkiállításán keltett feltűnést szobraival, fafaragványaival. ,.Civilben”; a helybeli Béke Szakszövetkezet gazdája. A szikár, 53 éves férfi kedvesen tessékel a lakásba, amelynek már az előszobája is arról árulkodik, hogy művészkedő ember házába léptünk. Nyomban szemünkbe tűnik egy félig kész, faragott hamutartó: a címe talán Nyájterelés lehetne. A sorjázó jószágok élénk színű hullámai fölé magasodik a juhász, mellette pöttöm puli sündörög... — Ez persze csak amolyan játékos „ujjgyakorlat” — mondja a házigazda. Rövidesen meggyőződhetünk róla, hogy ennél igényesebb művei is vannak, ö azonban dicséretes mértéktartással, szerény önkritikával nyilatkozik faragványairól: «— A hosszú téli esték legfőbb unaloműzője ez a szenvedélyem. Művészi babérokra végképp nem pályázom. De azért célul tűztem az állandó önképzést, az előbbre lépést, a többet és másképplátás követelményét. Szakkönyvek zsúfolódnak a szobában; közülük, mint mondja, neki a legkedvesebb idős Szabó István; Fába faragott esztendők című könyve. Jó néhány népművésszel áll levelezésben, kap tőlük jó tanácsokat és nem egyszer meghívást is a személyes találkozásra. — Ez a művészkedő hajI Végig az Adrián Búcsú a Kvarner-öböltől lám 9 éves korom óta kísér. Azóta több mint félezer figura került ki a kezem alól. S már mutatja is őket: a Zsákolót, a Magvetőt, s a kiállításon oly nagy sikert aratott tizenhét részes kompozícióját; a kenyér történetét, amely egyszerű bájjal, a földközelben élő ember szemével nézve mutatja be a mindennapi falat születésének állomásait, a szántástól a kenyér megszegéséig. A legtöbb faragványom modelljei itt élnek a környéken — mondja. És sorolja, hogy például a Kaszát fenő paraszt derűs alakját Rimóczi Gáborról mintázta, míg az ősi zsellérnyugalmat árasztó Áso- gató — Nagy Balázs arcvonásait őrzi. Szinte egytől- egyig jellegzetes jász arcéleket láthatunk, hiszen a határ egy része hajdan jász birtok volt. Szőrös József eszközei a faragáshoz; a bicska és a véső. De művészi hajlamai mellett bátran ezermesternek is nevezhetnénk, hiszen égetett fadombormű- veit — mert vannak ilyenek is — saját maga fabrikálta szerszámokkal készíti. — Milyen fát használ a faragáshoz? — kérdezem. — A vadkörte a legkedvesebb, de gyakran dolgozom juharral és kőrissel is. Volt egy ananász-barack- fám, kiszáradt. Nagyon szerettelek, jól szolgáltál miért ne szolgálhatnál tovább más formában? — gondoltam. Így született a rendíthetetlen őserőt sugárzó, robusztus női akt; a Napimádó. A parányi helyiséget lassan betöltik a szomszéd szobából előhozott naiv, de markáns népi figurák, égetett falitáblák. Lenin és Ko» dály portréját kőrisfából mintázta; ezek is helyet kaptak az április 4-i kiállításon, amelynek sikerét a vendégkönyvvé előléptetett jegyzetfüzetében sok elismerő bejegyzés őrzi. Említettük: a bíráló szigorú szemével nézi maga is munkáit. Faragó szenvedélyét csupán egész életét betöltő szép kedvtelésnek tekinti, de szüntelenül tanul, képzi magát. A szakkönyveken. művészeti kiadványokon túl azonban legigazibb iskolája mégis , a táj, a határ, a sík vidék, a szövetkezeti gazdák, a szomszédok vonásainak fürké- szése, majd pedig anyagba örökítése. A Napimádó,, a Kettőző lány, az Anya alakját és a többi kompozíciókat emlékezetünkben őrizzük. Érdemes másoknak is megismerkedni velük! Jóba Tibor íj törzsgárdajelvény A Kecskeméti Konzervgyár igazgatósága pályázatot hirdetett új törzsgárdajelvény tervezésére. A pályázati felhívásra 32 jeligés boríték érkezett, közülük Sebők Éva terve kerül kivitelezésre. A jelvényen Kecskemét parányi címere mögött három füstölgő gyárkémény, mellette gyümölcs, illetve egy üveg konzerv látható. A törzs- gárdajelvényt a gyárban 25, 20, illetve 15 éve dolgozók kaphatják meg. Véget ért az IBUSZ hízókúra — mondogatták egymásnak tréfásan az utazás résztvevői, amint elfoglalták helyüket a vonaton. Valóban kitűnő és bőséges volt a koszt, amit az abbáziai szállodákban biztosítottak számunkra. Hamarosan az árakra, s azok összehasonlítására került sor. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy mi magyarok jobban élünk, többet tudunk vásárolni a fizetésünkből, mint déli szomszédaink, s a beszélgetést egyre inkább az otthon utáni vágy szőtte át. Aztán előkerültek az ajándéktárgyak, amelyek maradandó emlékei lesznek a felejthetetlenül szép utazásnak. Az egyik hölgy egy művészien faragott furulyával dicsekedett, amely egyre jobban felkeltette útitársai érdeklődését. Természetesen meg is kellett mutatnia, ami azonban nem volt olyan egyszerű. Kegyetlenül megtömött, cip- záros szatyorjának mélyéről kellett előhalásznia. A kirándulók egy csoportja Krk szigetén. Amikor mindenki kigyönyörködte magát a furulyában, visszatette szatyor- jába, amelybe hárman is gyömöszölték a kirakott holmit, hogy újra össze lehessen húzni a cipzárat. A kollektív erőlködés sikerrel járt, de egy való- színűtlenül vékony papírba sodort valami kimaradt — Abban mi van? — kíváncsiskodtak az útitársak. A hölgy még mindig a furulyának örvendezve, lassan bontotta szét a papírt, majd így sóhajtott: — Az antilop cipőm volt — mondotta erősen múltidőben hangsúlyozva a szavakat. A kupé falait rengető nevetésnek egy kiáltás vetett véget. — A tenger! — Nézzétek, de szép! Már nem sokáig láttuk. Fájó szívvel búcsúztunk az Adriától, mígnem végleg eltakarták előlünk a Karszt sziklái. (Folytatjuk) Nagy Ottó Fényképezte: Tóth Sándor Omisalji utca. (50.) Néhány percig tanácstalanul álltak egymással szemben. Végül Liza búcsúzott: — Vigyázzatok nagyon magatokra, nagyapa. Vigyázz Rudira és magadra. Isten veletek. Csendben, zajtalanul csukta be maga mögött az ajtót. Zsebében ott lapult a fegyver, amelynek tárjábán mindössze három golyó volt. Tudta, hogy kétszer kell lőnie egymás után, hogy biztos legyen. A harmadikat utolsó lehetőségként meg kell őrizni — ismételte magában az Jrök szabályt. • Poller várt. Egyik szivart a másik után szívta, s várt. Most már igazán csak be kellett gyűjtenie türelmének gyümölcsét, a wroclawi csoportot. Egyetlen láncszem volt még csak ismeretlen, annak ellenére, hogy azt is a markában tudta. Ugyanis Lipke már jelentette, hogy az összekötő találkozót adott neki az „Elizabet”-ban. Gondolkozott. Szerette volna tudni, hogy az összekötő férfi vagy nő? Katona Vagy civil? Fiatal, vagy öreg? Poller csupa kíváncsiság volt. De várnia kellett. Toüött egy pohárka vodkát, és a teleionhoz nyúlt: — Ellenőriztétek, hogy az „Elizabet” pontosan körül legyen véve? — Még egy egér sem surranhat ki a gyűrűből — hangzott a megnyugtató válasz. Poller leoltotta a mennyezeti lámpát, s felkattintotta a vallatófényszórót, Rövidesen dolga lesz a vakító fénynek — gondolta, s bármennyire is nyugtatta magát, a győzelém mámora és a bizonytalanság izgalma felzaklatta. Szerette volna már lezártnak tudni az ügyet, s lenyugtázottnak a dicséreteket, az előléptetést, s mindazt, amit ennek az ügynek a lezárásától remélt. Ebben az időpontban Kloss egy kis vendéglőben vacsorázott, nem messze a Lessing-hídtól. Német alapossággal számolta le az élelmiszerjegyeket a felszolgálónak, aprólékosan tépkedte le a különböző szelvényeket. Most pontosan olyan volt, mint egy szabad- ságos tiszt, aki az utolsó napokon már éppen úgy fogához veri a garast, illetve az élelmiszerjegyeket, mint a civilek. Hans tudatosan játszotta most a kuporgató német tiszt szerepét. Gondosan vigyázott a látszatra, s gondoskodott róla, hogy a felszolgáló is pontosan megjegyezze. Ezt a lehető legegyszerűbb módon érte el: egészen minimális borravalót hagyott az asztalon, amikor háromnegyed kilenckor távozott. A ruhatárban is adott borravalót az idős férfinek, aki poroszosán összecsapta a bokáját köszönetképpen. Az étterem feljáratától néhány méterre virágüzlet volt. Éppen záráshoz készülődtek, amikor belépett. Három szál rózsát kért. A szerelmes ember gondosságával válogatta ki a virágokat, s külön megkérte a kisasszonyt, hogy nagy gonddal csomagolja be. A kirakaton át ismét szemügyre vette az utcát, s furcsállotta, hogy Poller emberei most sem követik. Sétálva tette meg a következő három-négyszáz métert a lány házáig, a kapualjban mégegyszer konstatálta, hogy senki sem figyeli, senki sem őrködik a házban, s felsétált a lépcsőn. Röviden csengetett, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, s Liza idegesen mondta: — Sajnálom, de váratlanul másként alakult a programom. Nem tudom az estét veled tölteni. Nagyon sietek. Kloss, mintha semmit sem hallott volna meg az egészből, becsukta maga mögött az ajtót, s a rózsákat Liza kezébe nyomta. — Köszönöm. Igazán nagyon köszönöm — mondta gépiesen a lány, s nem tudta, hogy most mit tegyen. Aztán gondolt egyet, kinyitotta a szobaajtót: — Bocsáss meg Hans, de csak beleteszem a virágot egy vázába, s rohanok. — De Kloss már a heverőn volt, s türelmesen mosolygott a lányra. Aztán kigombolta a zubbonyát, rágyújtott, s úav tett. mint aki azt várja, hogy a lány azonnal az ölébe ül. Liza ideges volt: — Mondtam már — s majdnem sírásba csuklóit a harsia. hogy nem maradhatok itthon — Miért? — nézett rá kérdőn Kloss. (Folytatjuk) Abbáziában az utcán is nagyon sok az ajándékárus. A faberakásos képek eladó ja Coca Colás ládán ülve éppen zacskóból csereszny ézett, amikor fotósunk lencsevégre kapta. Segítség Kömörőnek A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felhívása alapján a Duna- menti és Kiskunsági Mező- gazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségéhez tartozó közös gazdaságok a Szabolcs-Szatmár megyei árvízkárt szenvedett termelőszövetkezetek közül a kömörői Üj Élet mielőbbi talpraállításához nyújtanak segítséget. Már eddig is nagy mennyiségű vető- és étkezési burgonyát, takarmányt, rövid tenyészidejű kukorica-vetőmagot, gabonát juttattak el az említett gazdasághoz. Az eddig beérkezett felajánlások összesítéséből kitűnik, hogy az eddigi segítség meghaladja a 2 millió forint értéket. A szövetség képviselői nemrég ellátogattak ismét a kömörői gazdasághoz és a helyszínen tartott tanácskozásból kitűnt, hogy a termelőszövetkezet saját erőinek mozgósításával, az Állami Biztosító kártérítésének és a Duna-menti termelőszövetkezetek eddigi segítségének köszönhetően az év végére pótolni tudják a kieséseket. Az összeomlott épületek helyén rövidesen megindul az újjáépítés. A körzet három termelőszövetkezete ajánlott fel szakembereket. Előreláthatólag augusztusban és szeptemberben indul meg a nagyobb munka, amelyhez még segítséget kérnek a kömörőiek.
