Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

1970. június 28, vasárnap 3. oldal zása, amely az európai biz­tonság és együttműködés kérdésével foglalkozik majd. A, szocialista országok külügyminiszterei megálla­pították, hogy az első euró­pai biztonsági értekezlet si­kere egész sor európai ér­tekezlet megtartását teheti hasznossá. Természetes do­log, hogy egyetlen konfe­rencián nem lehetne vala­mennyi európai problémá­ban előrehaladást elérni, az európai biztonsági szerve­zet végleges kialakítása hosszú időt igényel. Egy külön szerv létreho- f^isa, amelynek feladata az lenne, hogy rendszeresen foglalkozzék az európai biztonság és együttműkö­dés kérdéseivel, azt jelen­tené, hogy az értekezletek­től függetlenül is intéz­ményesen munkálkodhat­nának az európai államok a földrész kérdéseinek meg­oldásán. Szó esett a budapesti memorandumban az Euró­pában levő idgen fegyve­res erők csökkentéséről. Emlékezetes, hogy a szo­cialista országok már rég­óta szorgalmazzák az ide­gen csapatok kivonását, a külföldi támaszpontok fel­számolását. Ma is érvény­ben van az 1966-ban erről előterjesztett részletes ja­vaslatuk. A NATO 1970. május végi, római minisz­teri tanácsülésén szintén hangsúlyt kapott a „köl­csönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés’' gondo­lata. Csakhogy ott más meggondolásból. Az ame­rikai szenátus többsége — mert csökkenteni akarja az Egyesült Államok fizetési mérlegének állandó defi­citjét, mert meg akarja ál­lítani a dollár inflációját — 1971. június 30-ig az USA nyugat-európai egy­ségeinek egy részét haza szeretné rendelni ... A NATO ezek után a szük­ségből erényt kíván ková­csolni, amikor a fegyver­kezési hajsza két évtizede után egyszerre maga is a haderőcsökkentés hívének kívánja feltüntetni magát. A hét másik fontos ese­ménye Rogers amerikai külügyminiszter sajtókonfe­renciája volt. Bár adós maradt az Egyesült Álla­mok által a közel-keleti kérdés megoldására tett „új politikai kezdeménye­zés" részleteinek ismerte­tésével, a kiszivárgott hí­reket részben megerősítet­ték Rogers kijelentései. Az amerikai terv, amelyet el­juttattak a közel-keleti konfliktusban érdekelt va­lamennyi országhoz és a nagyhatalmak kormányai­hoz is, időtartamban kor­látozott tűzszünetet ajánl a szembenálló feleknek. Utalást tesz a Biztonsági Tanács emlékezetes, 1967. november 22-i határozatá­ra és közvetve arra ösztö­nözné Izraelt, hogy tegyen intézkedéseket vagy leg­alábbis ígéreteket az el­foglalt arab területek rész­beni kiürítésére. Az amerikai terv nyil­vánvaló célja, hogy meg­ossza az Izraellel szem­benálló országokat, figyel­men kívül hagyja Szíria és Jordánia érdekeit. Nasszer elnök válasza nem késett: a líbiai Benghazihan el­mondott beszédében kije­lentette, hogy Szíria és Jordánia érdekei nem le­hetnek alku tárgyai, az Egyesült Arab Köztársaság éppúgy követeli a szíriai Golan-fennsík kiürítését, mint Jeruzsálem vissza­adását. Az amerikai terv és Ro­gers nyilatkozata nemcsak az arab országokban talált kedvezőtlen fogadtatásra, hanem Izraelben is. Tel Aviv-i jelentések szerint izraeli vezető körökben rossz néven vették Rogers kijelentését, hogy „Izrael újabb amerikai fegyverek nélkül is képes megvédeni magát...” Nem tartják másnak, mint sovány vi­gasznak, hogy Rogers hang­súlyozta : „Izrael szuvere­nitása, függetlensége, te­rületi sérthetetlensége, nemzeti érdeke az Egye­sült Államoknak” — hi­szen ez a megfogalmazás, bármennyire is azonosítja az USA-t Izrael érdekei­vel, nem tartalmazza az 1967-es hódítás elismerését. Rogers az új amerikai terv fogadtatásától tette függő­vé, hogy Izrael a jövőben milyen katonai segítséget kaphat az Egyesült Álla­moktól. SZOVJET—JUGOSZLÁV TÁRGYALÁSOK Moszkvában szovjet—jugoszláv hivatalos tárgyalások folytak a Ribicsics jugoszláv kormányfő vezette kül­döttség és Koszigin szovjet miniszterelnök vezette kül­döttség között. Képünkön; a szovjet és a jugoszláv küldöttség a tárgyalóasztalnál. HEINEMANN SVÉDORSZÁGBAN Palme (bat oldali) svéd miniszterelnök a harpsundi kormányfői rezidencián találkozott a Svédországban tartózkodó Heinemaun nyugatnémet államfővel. MAGYAR—SZUDÁNI TÁRGYALÁSOK Az Elnöki Tanács tanácstermében folytak a magyar— szudáni tárgyalások, a Losonczi Pál vezette magyar, és a hazánkban hivatalos látogatáson tartózkodó Ni­meri államfő vezette szudáni küldöttség között. Ké­pünkön; (a, háttal ülő sorban) Losonczi Pál, Kisházi Ödön, és dr. Bíró József (szemben középen) Nimeri szudáni államfő. Nimeri vezérőrnagy szudáni államfő látogatást tett Kádár Jánosnál, az MSZMP KB első titkáránál. A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága plenáris ülése. Képünkön; Gustáv Husák, a KB első titkára a szónoki emelvényen. WISCHNEWSKI POZNANBAN Lengyelországban tartózkodó Jürgen Wischnewski .ira), a nyugatnémet szociáldemokrata párt főtitkára i. Boex (jobbra), a varsói NSZK kereskedelmi kiren­deltség vezetője kíséretében megtekinti a poznani nemzetközi vásár nyugatnémet pavilonját. Egészséges nyugtalanság PARLAMENTI JEGYZETEK Z árszámadás — a legkisebb gazdál­kodási egységről is — fő­leg a további munka szempontjából nélkülöz­hetetlen tapasztalatok, ta­nulságok leszűrése miatt jelentős esemény. Mégin- kább az, ha a számvetés népgazdasági méretű. Ez indokolta tehát megyénk országgyűlési képviselői­nek felfokozott várakozá­sát a csütörtökön, pénte­ken lezajlott parlamenti ülésszakkal szemben. Még akkor is, ha a múlt évi költségvetés zárszámadá­sakor már javában az idei esztendőre szóló ten­nivalókon a harmadik öt­éves terv még hátralevő feladatainak végrehajtá­sán munkálkodik hazánk, s benne megyénk társa­dalma. Hol szorított, s hol szo­rít a „cipő", mire kell ki­váltképpen ügyelnünk, mely területeken hatéko­nyabban, erőteljesebben előrelépnünk? — e kérdé­sek köré csoportosítható parlamenti küldötteink ér­deklődése amellyel Vályi Péter pénzügyminiszter expozéját hallgatták, s már az ülésszak első 20 perces szünetében is ele­mezték. Dr. Varga Jenő képviselő, a megyei ta­nács vb-elnöke éppen Kállai Arpádné és Fekete Pálné képviselőnők társa­ságában beszélgetett, ami­kor megkérdeztem: Mi ra­gadta meg a leginkább fi­gyelmét a pénzügyminisz­ter előterjesztéséből? — Nagy figyelemmel kísértem az expozét, hi­szen a Pénzügyminiszté­rium, a pénzügyi ellenőr­ző szervek nagyon alapos, elemző észrevételei tanul­ságosak. Bár megyénként, és ágazatonként különbö­zőek, számos vonatkozás­ban bennünket is érinte­nek, rólunk is szólnak. Mi pedig igyekszünk haszno­sítani ezeket. A múlt év eredményei és tanulságai mellett külön hangsúlyoz­nám, hogy a tanácsi gaz­daságban bevételi túltel­jesítés, megtakarítás je­lentkezett, komoly tarta­lék keletkezett és ez jó, biztonságot ad. Néhány kérdésre azonban fokozot­tan kell ügyelnünk. Ilyen a beruházásokra fordítandó fejlesztési alap. E vonat­kozásban lemaradás ta­pasztalható a megyében. Hasonló tanulságként szolgál, hogy vállalataink a jó gazdálkodás mellett változatlanul szem előtt kell tartaniuk a termelé­kenységet, amely, ha jól alakul, további eredmé­nyek forrása lehet. A készletgazdálkodás­ban jelentkező országos gondok nálunk is éreztet­ték hatásukat 1969 máso­dik felében. Ezeket saját zárszámadásunkkor ele­meztük, s hatásaként már mutatkoznak is eredmé­nyek a megyében. Viszont az építési beruházásoknál korántsem értünk el olyan eredményeket, mint amilyeneket lehetett és kellett volna. Utalással az árvíz okoz­ta károkra, csupán any- nyit említenék: lehetősé­geihez képest Bács-Kis- kun megye igyekszik a gondokon enyhíteni, a helyreállítás szakmai, igazgatási munkájában közreműködni és a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta­nács igényétől függően más vonatkozásokban is segíteni. É rdekes, magvas a vita. A felszólaló képviselők egyike sem mellőzi a tavaly elért eredmények említését, ám a korábbi években meg­szokotthoz képest, mintha szerényebb lenne a sike­rek méltatása. Annál élénkebb a legkülönbö­zőbb — további finomítá­sokat, csiszolásokat, vagy éppen hatékony közbe­avatkozást igénylő — ta­pasztalatok felvázolása, s a nyomukban megannyi konstruktív javaslat, kez­deményezés. Aki vendég­ként figyeli az ülésszak munkáját, önmagában így fogalmaz: Milyen egész­séges, alkotó nyugtalan­ság! Hiszen képviselőink révén az egész ország a gazdaságirányítási rend­szerünk tökéletesítésén fá­radozik egyetlen közös céltól vezéreltetve: ma jobban, mint tegnap, és holnap még jobban! * M egyénk képviselői ezúttal nem kér­tek szót. Alighanem a negyedik ötéves terv par­lamenti megvitatásához gyűjtik, tartogatják a „muníciót”. Egymás kö­zött, a szünetekben azon­ban kicserélik véleményü­ket. Mint ime, Molnár Istvánhoz fordulva Kele­men Sándor is teszi: — Szerintem Dabróna- ki elvtárs (a Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke) meglehetősen kíméletes volt az építőiparral szem­ben, szerényen bánt a ne­gatív példákkal. Pedig, ha valami, úgy az ezzel ösz- szefüggő problémák már generális megoldásra ér­tek! * 2 ülésterem bejára­tánál Fekete Pálné egyik miniszterünket ille­ti szemrehányással: — Miniszter elvtárs, ne­heztelek, mert három hó­napig késlekedett a vá­lasszal. Pedig, ha tudná, milyen kényelmetlen sze­rep a képviselőjében bízó választót ilyen hosszú ide­ig hitegetni! — így legalább alapo­san kivizsgáltuk az ügyet — próbál kitérni szoron­gatott helyzetéből a mi­niszter. Mire Feketéné: — En nem tudom tréfá­san felfogni, mert Kállai Gyula, dr. Csanády elvtárs és még sorolhatnák neve­ket, példásak ilyen tekin­tetben. Általában egy hét­be sem telik és máris bir­tokomban a válaszuk. * L ám, a képviselő a parlamenti ülés­szak szünetében is válasz­tói érdekében serénykedik — állapítottam meg jól- esőn. S ehhez egy másik érvet is kaptam tegnap. Iván Istvánná, az ország- gyűlési képviselők megyei csoportjának vezetője mindkét napon részt vett az ülésszak munkájában. Ezért fogadtam kétkedés­sel az értesülést, mely sze­rint csütörtökön este részt vett a dunavecsei járási munkásőr század ünnepi ülésén, s fel is szólalt. Pe­dig csakugyan ott volt — az országgyűlés két nap­ja közötti szünet esti órái­ban. i_ Perny Irén

Next

/
Thumbnails
Contents