Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

" 9. oldal 1970. jűnins 27, szombat Kétszázmillió forint érték! forgalom Kétéves a termelőszövetkezet-közi kereskedelmi iroda A gazdasági reform egyik eredménye a homokhátsági termelőszövetkezetek keres­kedelmi társulása. Két esz­tendővel ezelőtt, 1968. jú­lius 1-én született az ösz- szefogás. A Szövetkezetközi Áruértékesítési és Beszer­zési Szervező Irodának az elmúlt esztendőben 30 kö­zös gazdaság volt a tagja, az idén a tagszövetkezetek száma 46-ra emelkedett. Természetesen az iroda olyan gazdaságokkal is kereskedelmi kapcsolat­ban áll, amelyek nem tagjai. Az elmúlt évben 180 gazdasággal alakult ki összeköttetés. Jelentős mennyiséget képvisel a zöldség-gyümölcs forgalom a társulás tevé­kenységében. Az idén a nehéz tavasz ellenére jóval több primőrárut közvetítet­tek, mint az elmúlt eszten­dőben. Retekből például 4 millió csomó került az iro­da közvetítésével értékesí­tésre. 1 millióval több, mint tavaly. Karalábéból ugyan­ez a mennyiség meghaladta a félmillió darabot, ami kétszerese az 1969. évi for­galomnak. Meggyből az arány több mint háromszoros lesz az eddigi megbízások sze­rint. Ugyancsak jóval na­gyobb árumennyiségre van megállapodása az irodának sárgabarackból, paprikafélékből, vörös­hagymából és Szülőből is. Nagy. érdeme la termelő­szövetkezet-közi vállalko­zásnak, hogy jelentős se­gítséget ad a háztáji gaz­daságoknak. Olyan társulá­sokat hoztak létre, ame­lyeknek feladata a közösben és a háztájiban jelentkező áru kedvező értékesítése. Tavaly alakítottak egy egy­szerű mezőgazdasági tár­sulást Solton. Tagja a há­rom ottani termelőszövet­kezet és az iroda. A kerté­szeti termékekből mintegy 32 millió forint forgalmat bonyolítottak le. A solti példa nyomán az idén újabb hasonló társu­lások alakultak. Kiskunfél­egyházán a Vörös Csillag és az Egyesült Lenin—Rá­kóczi Termelőszövetkezet, valamint az iroda kötött megállapodást. Ugyanilyen jött létre Lajosmizsén két szakszövetkezet, valamint Apostagon a Duna Terme­lőszövetkezet és az iroda összefogásával.1 Ezeknek az egyszerű együttműködéseknek tevé­kenységi köre egyre bővül. Most már nemcsak a kereskedelmi bonyolítás, valamint a társulásban részt vevő ter­melőszövetkezetek tagjai­tól a háztáji áru felvásár­lása a fő feladat, hanem mégjobban bekapcsolód­nak a lakosság ellátásába. Kiskunfélegyházán három helyen árusít a társulás zöldséget, gyümölcsöt és terményt. Ápostagon és Solton egy-egy zöldség-, gyümölcs- és terményérté­kesítő áruda nyílt. Solton tejboltot is akarnak léte­síteni. Az iroda igazgatótaná­csának legutóbbi ülésén olyan döntés született, mely szerint a raktározásban és az árufeldolgozásban is se­gítséget nyújtanak a tag- szövetkezeteknek. Megvá­sárolták a kecskeméti Béke Termelőszövetkezet volt pa­lántanevelő telepét. Itt már az idei nyáron gyü­mölcs- és zöldségfeldolgo­zást végeznek, félkész árut állítanak elő. Áz elmúlt esztendőben 135 millió forint értékfor­galmat bonyolított le az iroda, az idén 200 millió forint forgalomra számíta­nak. —ő —r Kutatóintézetek, állami gazdaságok összefogása Nagyszabású vállalkozás Herceghalmán Tény, hogy állattenyésztésünk fejlődése az utóbbi években elmaradt a kívánalmaktól, nem elégíti ki a népgazdasági igényeket, lassúbb ütemű, mint a nö­vénytermesztés növekedése. Értékelve a néhány hó- í nappal ezelőtt megjelent határozatot, megállapíthat­juk, hogy némi javulás tapasztalható. Az említett ha- I tározat számos intézkedést tartalmazott az állatte- I nyésztés fejlesztésének elősegítésére. Ezt a korábbiak­ban közöltük. Az igények azonban egyre nőnek és a javulás elle­nére gyorsabb előrehaladásra van szükség. Ezt állapították meg a legutóbbi országos értekezleten is, ahol a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői, a megyei tanácsok vb-elnökhelyettesei, az illetékes osztályvezetők és a sajtó képviselői előtt feltárták a jelenlegi helyzetet. Közelebb a gyakorlathoz A témával összefüggés­ben került sor egy látoga­tásra a Herceghalmi Álla­mi Gazdaságban, ahová előreláthatólag jövő tavasz­ra teljesen kitelepül az Ál­lattenyésztési Kutató Inté­zet. A nagyarányú építkezé­sekkel kapcsolatban Kese­rű János, az intézet igazga­tója elmondta, hogy a ki­költözés után könnyebbé válik a munkájuk, hiszen a tudomány közvetlen kap­csolatba kerül a gyakorlat­tal. Elöljárójában a feladato­kat ismertette. — A legfontosabb té­mánk egy, a magyar igé­nyeknek megfelelő sertés­fajta — keresztezésekkel történő kitenyésztése, ame­lyet gyorsan el lehet ter­jeszteni a gazdaságokban. A paraméterek szerint az új fajta kocáinak szaporu­latából évente 18 hízott ser­tést kell adni a piacra. A lehető legkevesebb takar­mány-felhasználás mellett érjük el majd hat hónap alatt a 100 kilogrammos súlyt ennél a fajtánál. Sok egyéb előírás van. A hát­szalonna vastagsága a 3 centimétert nem haladhatja meg. A hátsó sonkáknál a hús aránya a 80 százalékot érje el. Tovább sorolhat­nám a követelményeket, de talán ennyi is elég. A későbbiekben elmond­ta, hogy máris értek el eredményeket. A célkitű­zéseket meg tudják valósí­tani, de ehhez összefogás­ra van szükség. Társulás a szaporításra — Több kutatóintézettel megállapodtunk. Többek között szerződést kötöttünk egy Német Szövetségi Köz­társaságban működő gene­tikus csoporttal. Az új fajta előállításával kapcsolatos genetikai programot ők hajtják végre. Több mint hatvan tudo­mányos kutató dolgozik a témán. Sőt, külön társulás alakult a leendő fajta gyors elszaporítására. A Herceg­halmi Állami Gazdaság öt másik nagyüzemmel fogott össze, hogy 1976-ra körül­belül 1 millió sertésünk le­gyen az új magyar fajtából — folytatta az intézet igaz­gatója. Biztató eredmények Rendkívül nagy feladatra vállalkoztak tehát a kutató- intézetben. Rendelkezésük­re áll a Herceghalmi Álla­mi Gazdaságban épült kor­szerű, Lohmann rendszerű sertéstelep, amelyet az el­múlt ősszel adtak át ren­deltetésének. 720 koca és szaporulatának elhelyezésé­re alkalmas. A világ leg­jobb sertésfajtáinak keresz­tezése folyik itt. Fehér köpenyben, több­szörös fertőtlenítés után megtekintettük a telepet. Mindenütt a legnagyobb rend, a körülményekhez ké­pest tisztaság és fegyelme­zett munka. Az eddigi ered­mények igen biztatóak és reméljük, hogy a kutató­gárda erőfeszítéseinek a tervezett időre meglesz a gyümölcse. Az intézet igazgatója vé­gezetül elmondta, hogy más témákkal is foglalkoznak, ezek közül legfontosabb a szaryasmarha-program megvalósításának előkészí­tése. Itt is kidolgozták már a feltételeket. Az évi tejho­zamnak az új fajtáknál el kell érni a 4200 kilogram­mot. 4-es tejzsírszázalék mellett A megye gazdaságait érdekli a kutatóintézet tevé­kenysége, figyelemmel kísérik eredményeit. A mély­kúti Üj Élet Termelőszövetkezet Lohmann rendszerű sertéstelepe is példa erre. Számos telepet korszerűsí­tenek és több újat építenek a megyében. Várható, hogy a következő években ugrásszerűen megnő a sertéshizlalás mennyisége. Megkönnyíti a fellendü­lést, ha sikerül egy kedvező tulajdonságokkal bíró, magyar viszonyoknak megfelelő fajtát kialakítani. Kereskedő Sándor A „második műszak” értéke A háztartási munka azért hálátlan, mert ha rendszeresen elvégzik, alig van látszatja. Szüntelenül ismétlődik, a háziasszony testileg és lelkileg belefá­rad, de a család látszólag nem lesz tőle gazdagabb. Sok-sok órát, vesződséget igényel a bevásárlás, a va­csora, vagy az ünnepi ebéd elkészítése, majd volt-nincs s egykettőre elfogyasztják az egészet. Értelmetlen, ha­(49.) A padlásablakon át belátta az egész utcát. Te­hát Artúr az áruló? Rettenetes volt eljutnia eddig a felfedezésig. Ugyanis ez azt is jelenti, hogy Poller hó­napok óta tud róla is mindent, csak a megfelelő pilla­natot várta, hogy lecsapjon. Igen — mondta magában —, ezért bízta tehát az utóbbi hónapokban Poller a legjelentéktelenebb ügyeket rá. Kikapcsolta a bizal­masokból, hogy leszűkítse a lehetőség határait. Artúr .. Artúr megfizet ezért — határozta el, s szö­kött a Helena által kijelölt útvonalon. Amint ismét az utcán volt, az irányt a templom felé vette. Ó, csakis az orgonista rendelkezik még összeköt­tetéssel a központhoz. Az órájára nézet. Már csak másfél órája volt Kloss megjelenéséig. Egy villanásnyi időre még eszébe jutott, hogy az este kilenc órai randevúról tud Artúr is, Pol­ler is, de nem sokat törődött most ezzel. Ha közbeavat­koznak, akkor bemártja ezt a főhadnagyot is. Legalább magával visz egy fritzet. Az orgonista már útra készen állt. Rudi fogta a ke­zét, s már húzta volna.de a vak ember ujjai még egy­szer végigfutottak az orgona billentyűin. Búcsúzáskép- pe.n. — Biztosan megjött a kocsi, nagyapa — mondta Rudi. ~ Jó, megyünk máris. Elindultak. Néhány lépést tettek mindössze, amikor kivágódott a kórus ajtaja, s Liza lépett, pontosabban robbant be a karzatra. — Liza! — kiáltott fel örömmel a fiú. s a lány meg­simította a haját, megcsókolta, s megkérte, hogy hagy­ja most őket magukra. Vigyázzon a lépcsőn, nehogy valaki beléphessen. — Mondtam, hogy nem szabad' idejönnöd — mondta az orgonista, de a lány arcát simogató kezei mást mondtak. — Tudom. Az illegalitás nagy körültekintést követel — mondta idegesen a lány, s mi óvatoskodunk, miköz­ben nap, mint nap az ellenség ügynökének adjuk át jelentéseinket, s fogadunk el tőle utasításokat. — Miről beszélsz, Liza? — döbbent meg az orgo­nista. A lány gyorsan, de a lehető legnagyobb részletesség­gel elmondott mindent, önmagáról, Helénáról, Horst- ról, Artúrról és a gestapós Pollerról. Helena halálával és az ő szökésével fejezte be. Az orgonista levette a szemüvegét, de a lány rezze­nésére azonnal visszatette. Tudta, hogy iszonyatos lát­vány szemüveg nélkül. — Igen, igen. Pontosan így volt — mondta, s gon­dolatban szinte másodpercekre visszamérte az időt, hogy igazolni tudja, volt-e ideje Artúrnak visszavonni a parancsot, vagy nem. Kisvártatva folytatta: — Igaza volt annak az embernek — hangosan gon­dolkodott. — Ha Horst lett volna az áruló, akkor vala- mennyiüket lefogták volna már. — Kinek volt igaza? — kérdezte Liza. — Annak az embernek, akit már soha többé nem fogok látni. Egy ember, a központból. — Rögtön értesítsd a központot — mondta a lány. — Legalább ők tudják meg, hogy miként hullott szét a csoport. Ök, akik még megbosszulhatják. — Nincs már összeköttetésem, ö visszavonta. Az idegen minden szálat eltépett, mert rájött, hogy Artúr az áruló. Liza nem értette az idegenről szóló mondatokat, de az orgonista nem tudott most többet mondani, csak keserűen felsóhajott: — Ú, ezek a szemek. Ha látnék, még hajnal előtt megkeresném Artúrt. De most nincs más hátra, mint követni a parancsot, és elutazni. Liza — fogta meg a lány kezét —, utazz te is velünk. A központ majd megkeres. Papírjaidat elintézzük. — Nem, nem utazom. Ti csak menjetek. Nekem még van érvényes parancsom. — A központ megkeres — mondta az orgonista. — Gyere velünk. — Nem, nem tudok megszökni. Nem tudni, hogy Artúr kiket adna még fel Pollernek, csakhogy mentse a saját bőrét. Azt hiszem, ma is olyasvalaki jön hoz­zám, akit Artúr az áldozatok listájára szánt.., t (Folytatjuk) szontalan munka — mond­ják időnként a férfiak, je­lezvén, hogy nagy részük nem sokra becsüli a házi­munkát. Persze ez nem akadályozza meg őket ab­ban, hogy természetesnek tartsák, sőt várják az ízes falatokat, a rendet, a tisz­taságot otthon, a frissen mosott-vasalt fehérneműt. A háztartási munka tár­sadalmilag szükséges, hasz­nos, közgazdasági értelem­ben is értékalkotó. Az em­beriség önfenntartásához, a munkaerő újratermeléséhez egyaránt nélkülözhetetlen, nem is lehet óhajra, pa­rancsszóra megszüntetni. Termelékenységét, hatásfo­kát viszont nagyon is szük­séges emelni. Gépesítéssel, a szolgáltatások, a gyer­mekintézmények fejleszté­sével, az előkészített nyers­anyagok, a kész- és félkész ételek fokozott gyártásával. E korszerűbb, terme­lékenyebb módszerek tér­hódítását egyelőre azon­ban nem csupán a létszám és a kapacitásgondok korlá­tozzák, hanem a társadalom és a családok anyagi lehe­tőségei is. A házi munkák üzemszerű végzésénél és költségelszámolásánál de­rül fény ugyanis a család- fenntartás egyébként rej­tett közgazdasági értékvi­szonyaira. A termeléke­nyebb üzemszerű módsze­rek produktumai (készétel, étterem, kollégiumi nevel­tetés stb.) ma még gyak­ran megfizethetetlenek. Vagy legalább is sajnáljuk a jelentős többletköltséget, mivel tévesen úgy kalkulá­lunk, hogy a családban vég­zett házi munka nem kerül pénzbe. Hagyományos érte­lemben tényleg nem kerül forintokba a második mű­szak, de lelkiismeretes el­végzése rendszeres levonást jelent az asszonyok, a csa­ládtagok pihenésre, műve­lődésre jutó, ma még na­gyon is szűkre szabott ide­jéből. Napjainkban még gyak­ran kényszerülünk a ház­tartási munka mellett ki­tartani. De ez nem lehet ok lebecsülésre, sőt köny- nyebben elviseljük, ha fel­ismertük annak szerepét, szükségességét, értékét. (A főzés például miért csak az étteremben vagy a kon­zervgyárban értékalkotó?) Ez az első és legfontosabb lépés a megértés, a segítés útján. S az a férj tudja igazán becsülni a feleség otthoni munkáját, aki ma­ga is részt vállal belőle. Ez a megértő segítség nyújt védelmet a túlzó igényes­séggel, kényelemszerettel, hagyománytisztelettel szemben. Nem tekinthetjük ideá­lisnak, ha a feleség állása, foglalkozása háztartásbeli, bár ez gyakran elkerülhe­tetlen. A főzés, a takarítás, a gyermeknevelés önmagá­ban nem bontakoztathatja ki a nők alkotóképességeit. Az ismétlődő egyhangú há­zi munka, a szűk családi környezet az emberi fejlő­désnek sem kedvez. De többnyire nem mondhat le a család az anya kerese­téről sem. Ezért nem lebe­csülhető társadalmi, gaz­dasági eredmény, hogy nö­vekszik a foglalkoztatott nők aránya. Ám a háztartást ve­zető nők, különösen a gyer­mekes anyák, ha az első műszak terheit, feladatait teljes egészében vállalják is, annyi megértésre joggal számíthatnak, hogy például ne túlóráztassák őket. Ide­je lenne a háromműszakos munkahelyeken legalább az éjszakai beosztás terheitől mentesíteni a gyermekes anyákat. Nem kivételezést, de megértést, segítőkészsé­get várnak az asszonyok, az anyák, akik legtöbbször panasz nélkül, szinte erőn felüli feladatokat vállalnak a család ellátásából, a tár­sadalom fenntartásából. — > K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents