Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-24 / 146. szám
1970. Június 24, szerda 8. oldal Vitaülés az állattenyésztésről » Magyar Agrártudományi Egyesületben Vitaülést rendezett kedden délután a MTESZ székhazában a Magyar Agrártudományi Egyesület, az állattenyésztés, elsősorban/ a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére hozott kormányhatározat hatásáról. Amint a vitaindító előadásban dr. Maras László, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium főosztályvezetője hangoztatta, a kormányhatározat a tenyésztői kedvet egyértelműen kedvezően befolyásolta. Ezt több tény bizonyítja. Elsősorban: ez év első öt hónapjában a szarvasmarha-tenyészetekben 17 százalékkal több termékenyítés következett be, mint az elmúlt év azonos időszakában. Oly mértékben nőtt a kereslet a vemhes üszők iránt, hogy az igényeket nem is lehet kielégíteni. A sertésállomány a március 31-i számlálás adatai szerint 12 százalékkal, ezen belül a kocalétszám 32 százalékkal, sőt a hagyományos sertéstenyésztő területeken, ahol a takarmány ig rendelkezésre áll — így például Békés és Csongrád megyében — 44 —46 százalékkal nőtt. Az elért eredmények biztatóak és a további fejlődésre is megvan a remény. Gondokat okoz azonban az, hogy a kisüzemek — háztáji és kisegítő gazdaságok — állatállományának csökkenését a nagyüzemi állat- tenyésztésben kell ellensúlyozni és a további fejlesztésre is a nagyüzemek hivatottak. Sok gond van a nagyüzemi állomány korszerű elhelyezése, a nagyüzemi tartási technológia kialakítása és általában az állatállomány szakszerű takarmányozása körül. A vitában felszólalt szakemberek éppen az utóbbi kérdések megoldására igyekeztek a legkedvezőbb lehetőségeket megkeresni. (MTI) Az első a világon Állatorvosi receptkönyy Elkészült az első állatorvosi receptkönyv, szakkörökben ismert nevén fo- no (formulee normales ve- terinarea). Ez az állatgyógyászatban leggyakrabban előforduló gyógyszerrecepteket tartalmazza. Az állatorvosnak nem kell felírni a gyógyszer teljes összetételét, mint eddig, csak a fo-no-ban szereplő címét. A humán gyógyászat már régóta használja e fontos segédkönyvet, az állatgyógyászatban azonban világ- viszonylatban ez az első ilyen munka. Megalakultak az egyetemi felvételi bizottságok Csütörtökön megkezdődnek az írásbeli felvételi vizsgák a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozatain. A töb|? mint 47 000 jelentkező tudásának elbírálására kijelölték a központi írásbeli dolgozatok témáit, és országszerte megalakultak a felvételi bizottságok is. A felsőoktatási intézményekbe való felvétel szabályai minden részletre kiterjedően — így a pártatlanság biztosítására is gondot fordítva — központilag, egységesen előírják az intézmények teendőit — mondta az MTI munkatársának dr. Kahulits László, a minisztérium felsőoktatási főosztályának vezetője. — Az írásbeli vizsga kérdéseit csaknem valameny- nyi felsőoktatási intézményben ma már egységes, központi tételek alapján (Pásztor Zoltán felvételei) állítják össze. A feladatokat a Művelődésügyi Minisztérium írja elő. Az illetékes miniszterhelyettes ad megbízást a több szakemberből álló bizottságoknak a tételváltozatok kidolgozására A megfelelő példányszámban sokszorosított tételeket zárt borítékban küldik a felvételik színhelyére. A sértetlen borítékokat a jelöltek előtt bontják fel az írásbelik megkezdésekor. Az írásbeli dolgozatokat csak névtelenül, számozva szabad átadni értékelésre: a dolgozatírók nevét, a szóbeli vizsgáig bizalmas nyilvántartásba veszik. A szóbeli felvételi vizsga csak az írásbeli feladatok értékelésének befejezése után kezdhető meg. A bizottságok tagjaival csak a közvetlenül a szóbeli megkezdése előtt közlik, hogy kiket felvételiztelek: sem a jelöltek, sem az oktatók nem ismerik tehát előre egymás személyét. A pontszámok felét a jelöltek a középiskolai eredményeik alapján kapják, újabb negyedét pedig az írásbelik jelentik. A szerezhető pontszámoknak tehát pontosan háromnegyed része független a felvételi bizottságok munkájától. Ugyanakkor a szóbeli és írásbeli eredmények között esetlegesen előforduló feltűnő pontkülönbségek hátterét az illetékesek aprólékosan ellenőrzik. A korábbi évek tapasztalatai szerint felvételi rendszerünk tehát az objektivitás, egységesség, pártatlanság szempontjából nem kifogásolható, s minden remény megvan arra, hogy ez lesz jellemző az idei vizsgákra is — fejezte be nyilatkozatát a főosztályvezető. (MTI) Hortobágyi juníális Mindegy, hogy minek nevezték el, igazi juniális kerekedett az elmúlt hét végén a kilenclyukú híd közelében, túl a csárdán és a pásztormúzeumon. A VI. hortobányi nemzetközi lovasnapok — mert így szól a meghívó — bizony igazi nagy népi szórakozássá változott. A sportszerű és barátságos lovasversenyek és mindenféle bemutatók látványa sem tudta — és nem is akarta — feledtetni a sok ezres nézősereggel, hogy itt most egy „komfortos” pusztai vendéglátás részesei, melyhez aiz eszem- iszom. az illatos birkagulyás épp úgy hozzátartozik, mint a karikás ostor pattogása és a szilaj ménes vág- tatása. Mert volt itt minden ezen a ragyogóra skerült két júniusi napon, amit csak a hajdúsági emberek leleménye kitalálhatott. Hát persze, a verseny! Az volt a fő. Versenyeztek itt a lovak, négyes- és ötösfogatok, a díjugratások és díjhajtások résztvevői, az ügyességi és akadályversenyek hősei, de még a birkák is, sőt a szürke gulya is. Mert a birkákat kapuk közt terelgették, stopperórával mért időre a loholó pulik, a tömegtől és zenebonától rémült gulyát a karámba kellett behajtani a nézők sze- meláttára, a lovas futball, azaz pólójáték minipályáján is nagy volt a kavarobirkák is versenyeztek. Parafa sisak nélkül is megy a lovaspóló. dás, de végül csak győzött az egyik csapat. S ki tudná felsorolni még, hogy miféle versenyek voltak. A pálya ugyan kissé vizesebb volt a kelleténél, de az állami gazdaságok és tsz-ek ragyogó lovai — milyen leleményes is a névadók fantáziája, ha lovakról van ezó: Lajta, Dombos, Sorakozó, Legyező. Fogoly, Luna, Orgona, Hortenzia és a többiek — így is vígan vették az akadályokat. Én azonban az embereket figyeltem legfőképpen. A kiabáló és kipirult arcú közönséget, a hetyke kis lovasokat, a pöttöm — második osztályos — Osvát Józsit, aki úgy ugrott le-fel a lóra, hogy a lélegzetünk is elállt tőle. A pörge bajszú, cserzett arcú pásztorokat, akik már megszokták ezt a hajcihőt. s méltósággal lépg öt mindjárt észrevettük ... ök viszont a lovakat nézték. deJtek a pályán, s ültek a bakon. Néztem a külföldi és hazai filmeseket, a cipe- kedő, a jó vendéglátásért izzadtságot csurgató kiszol-, gálókat, az ördög _ tudja honnan ide csöppenő cin-l cogó és dudát fújó muzsikusokat. Meg a kövér műanyag sombrerós árust, aki folyton kiabálta: Rágógumit tessék! S az jutott eszembe, hiába süt hétágra a nap, a Hortobágy még ma is olyan vonzerő, ami előtt meg kell emelni a kalapot. Ha van. Sajnos, én nem vittem magammal. Még szerencse, hogy a fedél alatt ki lehetett bírni. Szíves vendéglátóinknak — ne vegyék rossz néven — ezért a figyelmességéért voltam a leghálásabb. T, P. A gémeskút csak díszlet, de a táj igazit Pattogása hangos ostoroknak...
