Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-24 / 146. szám
4. oldal 1970. június 24, szerda Az út első fele Nehez lenne összeszámolni, hány cikk, hány fénykép jelent meg az utóbbi két évben a Kunfehértói Állami Gazdaság borkősav- üzemének építkezéséről. A legfontosabb, alig néhány nappal ezelőtt: azt adta hí- rül, hogy megindult a próbaüzemelés. készül már a kalciumtartarát és csorog a karmánylisztet vár Fehértóról, a Likőripari Vállalattal most folynak a tárgyalások évi 13 ezer hektoliter pálinka átadásáról. A borkősavat a gyógyszeripar vásárolja fel, az egyelőre nem ismeretes, hogy a teljes mennyiséget feldolgozzák-e. Dollárt minden esetre nem kell a jövőben kiadni e anyagból, a pakurából nyerik, magyar gyártmányú kazánokkal, hogy ezer és tízezer mázsa törkölyt vásárolnak fel és csomagolnak fóliába, az ország legkülönbözőbb területein az üzem működtetéséhez. — Augusztustól már teljes kapacitással dolgozunk. Akkor dől el igazán, hogy A gyártás egyik segédanyagát, kénsavat csapolják a tartálykocsiból. csövekből a különleges pálinka, a grappa is. Körmendi Géza igazgató végre lezárhat egy dossziét, igaz, kicsit késve és jóval több izgalom után, mint azt tervezték. Az üzem most már valóban dolgozik. És rövidesen pénzt is hoz. amire — ez nem is csoda — most már igen nagy szükségük van a fehértóiaknak. ez idáig 140 millió forintot költöttek az épületekre, a gépekre, a szakemberek kiképzésére. A tervek szerint ez a 140 millió hét év alatt megtérül. * Honnan indult el a magyarországi borkősav- gyártás gondolata? 1967 őszén magyar szakemberek — köztük Bács-Kiskun megyeiek — jártak Olaszországban, megtekintették a Padovan-cég gépsorait is. És volt mit gondolkozni azon, hogy az olaszok Magyarországról törkölyt szállítanak az észak-olasz üzemekbe, borkősavat gyártanak, amelyből a hazai gyógyszeripar is tekintélyes összegekért vásárol. A tanulmányút befejezése után néhány hónappal már készen is álltak a tervek, és Lada Lajos, az állami gazdaságok akkori főigazgatója a kunfehértóiakat kérdezte meg: vállalnák-e az üzem megépítését? Rövid gondolkodási idő után igenlő választ adtak. • Ez a rövid gondolkodás több tízezer számtani művelet elvégzését jelentette, és minden számítás azt igazolta, gazdaságos lehet a vállalkozás. Még 1967 végén megkötötték a szerződést -a Beruházási Bankkal és a KOMPLEX gépeket importáló külkereskedelmi vállalattal. 1968. szeptemberében kezdték meg az építkezést és 1970 június 10-én, szerdán megindultak a gépsorok, azóta folynak az üzempróbák, termel a fehértói kombinát. Az út első felét — talán a nehezebbet — megjárták. * A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vslla’at évente 600—800 vason tafontos gyógyszeripari alapanyagért. Tolmács járkál a gépek között, ügyes kis szerszámmal magyar nyelvű feliratokat készít a műszerfalak kapcsolói fölé. Némit tud az üzem. Alapanyag van bőven, és ha a távolabbi jövőben sikerülne megnagyobbítani az üzemet, akár exportra is szállíthatnánk ... Bárányig pál Pásztor Zoltán Fülemüleperek — fáradhatatlan pereskedők Az alábbi történet' B-nek nem kellett több: nemcsak hogy valódi, ha- j máris rohant feljelenteni nem száz és ezer változatban történt meg, sőt megtörténik újra meg újra: Egy kétlakásos kis ház tulajdonosa — nevezzük A.-nak — kiadta a feleslegessé vált második lakást egy jó ismerősének, akit ugyancsak a rövidség kedvéért B.-nek mondunk. A. és B. jó viszonyban volt egymással, ám egy este B-nél vendégek voltak, s még éjféltájban is hangos beszéd, sőt zeneszó hallatszott át a másik lakásba. A. előbb csak tűrte, aztán át is kopogott a falon, másnap reggel pedig felelősségre vonta lakóját az éjszakai mulatságért. Lehet, hogy A. használt túl erős szavakat, de az sem kizárt, hogy B. még fáradt, „másnapos” volt — elég az hozzá, hogy a figyelmeztetésből szóváltás lett, abból pedig feljelentés. Mondjuk hogy — hiszen nemcsak egy ilyen ügy fordult elő mostanában — az első fokú bíróság A.-nak adott igazat, B. pedig felebbezett. de másodfokon is elmarasztalták. A jogerős ítélet kihirdetése után hazament és elzárta a vízvezetéki főcsapot, amely történetesen az ő lakásában volt, de A. is csak onnan jutott vízhez. A. hiába nyitotta konyhájában a csapot, mire átrontott B -hez, erőszakkal szerzett vizet és elégtételt. Minden csupa csillogás... A kálciumtartarátot előállító gépsor — üzembehelyezés előtt. hol a szigetelés szivárog, néhol finomabb beállításra van szükség, öt olasz szakember tevékenykedik a gépek között, javítják, pontosan beállítják a gépsorokat, a Vám- és Pénzügyőrség szakemberei plombál- ják a mérőórákat, az ötemeletnyi magas szeszfőzőcsarnokban, sisakos, védő- ruhás munkások kénsavat csapolnak egy vasúti vagonból. Üzempróba... • Körmendi Géza igazgatóval járkálunk a gépsorok között, számokat emleget, hogy egy műszakban 35 ember dolgozik csak a hatalmas üzemben a mérnökökkel és a technikusokkal' egvütt, hogy az energia- igény nagvobb, mint egy közepes falué, és hogy j mindezt a legolcsóbb fűtő; i Séta közben Gondűző gyerekek Felbosszantottak azok, akiktől ezt nem vártad. Azt érzed, igazságtalanok voltak veled szemben. Tele vagy méreggel, lázadozni kezdesz, lassú, csendesen mardosó fájdalomérzés árad szét a testedben. Lépkedsz az utcán, magad elé nézel, nem veszed észre a forgatagot, az áradó, kavargó utcazajt, nem látod a járókelők arcán a nevetést, nem ér el hozzád a távoli zeneszó, nem veszel tudomást a fák madarairól. Csak lépkedsz magadba merülten, cipelve a nem kívánt keserűséget, fáradtan, gondjaidtól a földre nyomottan. Es egyszerre csoda történik. Gyereknevetés tör fel a tér fái közül. Behatol a lélek keménnyé dermedt falai mögé. Megállsz és nézed őket. Milyen elevenek. Milyen frissen-üdék. Milyen tisztanevetésűek. Nem törődnek a te bosszúságaiddal. Nézed őket és valami mozdul benned. MegkörmyebbiUve indulsz tovább utadra. V. M. val, sok napos, alapos és A.-t magánlaksértésért, meg ki tudja még mi mindenért. S mert a törvény egyformán vonatkozik mindenkire, ezúttal B. kerekedett felül. A történet folytatását mindenki kitalálhatja; a per nyomán újabb bosszantás következett, abból megint csak per lett. és így tovább, a végtelenségig. Alig van olyan helyi tanács, vagy bíróság, ahol ne duzzadna hasonló ügyeket tartalmazó vastag iratcsomó. Évek óta tartó parányi háborúságok aktái, amelyek aligha jók egyébre, mint. hogy feltartsák az ügyeket intéző tisztviselőket. Befejezésre ugyanis — remény sincs. Jóllehet, Arany János csaknem százhúsz évvel ezelőtt nem csekély gúnnyal írta: „Milyen szép dolog, hogy már ma / Nem történik ilyen lárma / ösz- sze a szomszéd se zördül / A rokonság / csupa jóság / Magyar ember fél a pör- tül...” — afféle fülemüleperek még most, a huszadik század utolsó harmadában is folynak. Méghozzá nem is kis számban ... A törvény—pontosabban; az 1957. évi IV. törvény — úgy intézkedik, hogy válaszolni kell minden panaszra, amelyet az állampolgár valamelyik hivatalhoz bead. A szocialista demokrácia kiszélesítésének jegyében született ez a jogszabály, éppen azért, hogy a törvény teljes ereje védje az egyszerű embert mindenféle hatósági, hivatali túlkapással szemben. Ugyancsak az állampolgári jogokat védi az a jogszabály is, amely lehetővé teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság megsemmisíthesse alsóbb fokú bíróságok ítéleteit, a legfőbb ügyész és az ügyészségek pedig törvényességi óvást emelhessenek, ha úgy látják, hogy valamelyik bíróság — akár egyetlen, még oly jelentéktelen ügyben is — törvény- sértést követett el. A szocialista demokrácia alaptétele az, hogy egyetlen bűnös se mentesüljön a büntetés alól és egyetlen büntetlen ember se szenvedjen ártatlanul. (A gyakorlat azt mutatja, hogy olyan eset éppen előfordul — nemcsak nálunk, a világ minden országában —, hogy valamilyen bűncselekmény tettesét nem sikerül kinyomozni, s így a bűn ideig- óráig megtorlatlan marad.) Arra azonban ma már minden biztosítékot megad a törvény, hogy ártatlanul senki se szenvedhessen büntetést. És mégis.:; Á. S-né az egyik megyében eltartási szerződést kötött egy idős házaspárral. Egy darabig rendben folyt minden, aztán nézeteltérés támadt az öregek és eltartójuk között, a bíróság pedig felbontotta a szerződést. Ez még 1987-ben történt. Á-né pedig — mint Arany versében Pál — „bosszút forral”, s a megyei bíróság elnökéhez fordul beadványnyal, avagy ismét Arany szavaival; „megy panaszra, bírót búsít”. Azzal vádolta az ügyben ítélkezett bírót, hogy a másik fél „lefizette”. A megyei bíróság elnöke — természetesen munkatársai részletes vizsgálattal — megállapította, hogy a beadványban foglaltak — enyhén szólva — nem feleltek meg a valóságnak. Akkor még mindig csak 1968 szeptembert mutatott a naptár. Ám a panaszko- dónak ez sem volt elég. Most- már az Igazságügy-minisztériumhoz fordult. Űjabb vizsgálat következett, s ez ugyanazzal az eredménnyel zárult, mint az előbbi. A beadványok egyre jöttek. A minisztérium címére, a miniszter nevére, az országos lapok szerkesztőségeibe, s ki tudná elsorolni, hogy még hová. A minisztérium egyik válaszlevelében végül közölte a panaszossal, hogy ügyével nem hajlandó többé foglalkozni. De Á.-né rá sem hederített a minisztérium válaszára. Mind a mai napig, változatos címekre és módokon — de küldözgeti a panaszokat. A Magyar Népköztársaság törvényei több mint tízmillió állampolgárnak szólnak. Természetesen azonban, hogy — mint a bölcs öregek mondják —, az ujjunk sem egyforma, nem egyformák az emberek sem. Mindig voltak és ma is vannak kötekedők, kellemetlenkedők, s ha ilyen emberek belekötnek, valakibe, vajmi nehéz előlük menekülni, De éppen azért, mert a törvény a békeszerető embereket védi, a pereskedők szívesen belemarnak a törvényesen ítélkező bíróba, a jogszabály szerint eljáró tisztviselőbe is. S nemegyszer éppen a törvényesség védelmének álcázva saját kis, igazságtalan ügyeik panaszolgatását. Sőt, még a törvényeket nyíltan megszegő bűnözők is azonnal a törvénnyel takaróznak, amint utoléri őket a megérdemelt büntetés. Az Igazságügy-minisztériumban a beérkező panaszok átvizsgálásánál derült ki, hogy alig van jogerős, végrehajtható elzárást kimondó bírósági ítélet, amely ellen ne nyújtanának be panaszt. Elenyészően ritka kivételtől eltekintve — alaptalanul. A bűnelkövetők megbüntetése, a polgári perek eldöntése elhúzódik, háttérbe szorul, ha sok a szomszédbosszantásra vagy vélt sérelmek megtorlására indított per és panasz. Ahhoz pedig éppenséggel számolóművész kellene, hogy kiszámítsa: mennyi értékes munkaóra megy kárba egy-egy országos szervnél — vagy egyszerre többnél —, amíg egy ok és alap nélküli panasz ki tudja hányadik felülvizsgálatát végzik, át- és leiratok születnek, esetleg még utazásra is sor kerül, csupán azért, hogy mindenki megnyugodjék: az elitéit megérdemelte büntetését, vagy jogosan bontották fel az eltartási szerződést. Azaz: mégsem mindenki. Hiszen a panaszos újra keres egy kiskaput, amelyen át mégegyszer elölről kezdhet mindent. A közösség, társadalom érdeke, hogy „már ma ne történjék ilyen lárma...”. y. e.
