Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-23 / 145. szám

1970. június 23, kedd S. oldal Kettős jubileum Szegedi professzor Madarason A solti műúton vezetőnk egyszeresük megáll. — Bocsánat, egy pilla­nat — mondja, és kilép a kocsiból. Nem tudjuk eltalálni, mi történt. Már jön is visza, moso­lyog. — Ez a szokás, ne hara­gudjanak. Hogy ilyenkor körüljárjuk a kocsit. — Ilyenkor? Miért, mi van most? — Most ért rá a mutató a százezerre. Annyi kilo­métert ment a Volga. — Szóval jubileum. — Kettős, mondja a Volga „gazdája”, Borbély Lajos, a megyei tanács osztályvezetője. Ugyanis, pont tíz év óta dolgoznak együtt. Ennek a „mini” riport­nak a végére ideírom a vezető nevét: Bodor Gá­bornak hívják. És a kocsi rendszámát is: AD 5992. Vezetője az előző kocsik­kal együtt már meghalad­ta a félmillió kilométert is. Minden szavából szere­tet árad, amikor a jármű­véről szól. V. M. „Beethovennel be­tört Madarasra a komoly zene” — mondotta Szege­di Ernő professzor, a Bu­dapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola zongo­ra tanszékének a vezetője. Három napot töltött a községben: táj ékozódott, tájékoztatott és pihent. Lá­togatása célja: véglegesen rögzíteni a Zeneakadémia és a falu fiataljainak a kapcsolatát, megállapodni a további komolyzenei hangversenyek témájában és időpontjában — s mind­ezt (szocialista szerződésben összefoglalni. Miről is van szó? — Néhány évvel ezelőtt — nyilatkozott a profesz- szor — Galyatetőről Ko- dályék nyári rezidenciájá­ról országos mozgalom in­dult: SZOT-üdülőkben — nyaralóhelyeken a Zene- akadémia fiataljai komoly­zenei koncerteket adnak. A nyilvánosság előtti szerep­lés fontos rutinszerző gya­korlat számukra — s jó a közönségnek is: művelődé­si lehetőség ... Külön öröm számomra, hogy már eb­ben a határszéli kis falu­KRESZ-vetélkedő Tázláron Szombaton este a tázlári művelődési házban a Bács- Kiskun megyei Közúti Bal­esetelhárítási Tanács, a me­gyei autóklub, a Bács-Kis- kun megyei Rendőr-főkapi­tányság és a helyi társa­dalmi szervek műsorral egy­bekötött elméleti KRESZ- vetélkedőt rendeztek. A mintegy 250 érdeklődő je­lenlétében tizenhármán szálltak versenybe. Közü­lük az első három helyet Péli László, Vercz József és Kapás János szerezte meg. Ők érdemelték ki a BKBT által felajánlott ju­talmakat, míg a többi rész­vevőt a társadalmi szervek részesítették pénzjutalom­ban. A vetélkedő győztese. Péli László jogot szerzett az ősszel megrendezendő megyei KRESZ-vetélkedőn való részvételre. ' ban is kitárult a kapu a komoly zene előtt... Ma­daras az első ilyen község az országban ... Nagy Pál, a művelődési ház igazgató­ja merész kezdeményező, minden dicséretet és támo­gatást megérdemel! A zenebarátok kö­rében és fehér asztal mel­lett is többször beszélget­tünk a professzorral. Véle­ménye : „Az a jó, ha a legna­gyobb és legnehezebb zene­szerző tör be először a leg­kisebb és a fővárostól leg­távolabb eső helységekbe!” — Mi a véleménye pro­fesszor úrnak a madarasi zeneoktatásról, zenei élet­ről? — Bevallom, nem nagy bizalommal ültem be zene­órára. Nem hittem, hogy a gyerekek sokat tudjanak nyújtani — nehéz fúvós­hangszereken! Szerencsére tévedtem. Egy-két évi ta­nulás után már játékra al­kalmas gyerekeket talál­tam. ... Ami meg a zene­barátok körét illeti, dicsé­retes kezdeményezés, kö­vetendő példa! Szegedi professzor Ko­dály Zoltán közvetlen ta­nítványa. A zenebarátok körében a mesterről emlé­kezett. Nagyszerű élmény közvetlen tanútól, munka­társtól hallani Kodályról jellemző apróságokat, hite­les történeteket... — Egy személyes kérdés: Professzor úr komponál is, vagy csak előadóművész? Kakas-ütő A zselicségi dombok kö­zött fekvő Mozsgón vasár­nap tartották a hagyomá­nyos Almás menti júniá- list. A nap legérdekesebb eseménye egy furcsa, tré­fás népszokás volt: a ka­kas-ütés. Régente egy élő — nyakig földbe ásott — kakas fejét kellett csépha- daróval leütniük a bekö­tött szemű legényeknek. Az állatvédelem hatására mó­dosították a népszokást: A kakas helyett egy lefelé fordított virágcserepet he­lyeztek el a földön és ezt kellett a vasárnapi legény­vetélkedő résztvevőinek „agyonütniük”. A győztes jutalma azonban változat­lanul egy eleven kakas volt. — Nem csak! Előadó va­gyok: az életemet tettem rá, hogy jó zongorista le­gyek. Gyerekkorom óta na­pi 5—6—8 órát gyakorolok. ... Hogy milyen előadó- művész, mutatják a sike­rei: Párizs, Róma, Bécs, Helsinki, Leningrád, — Moszkva, Bukarest, Prága sikereinek egy-egy állomá­sa. Repertoárjában klasz- szikus, romantikus és mo­dern zene. Zongoravirtuóz: Liszt több művét játszotta hanglemezre... — És az ünnepélyes han­gulatú hangversenytermek ünnepelt mestere jól érzi magát Madarason is: vál­lalta, hogy szeptember 27-én Bartók-hangversenyt ad a zenekedvelőknek. Van ebben valami lelkesítő: a nép dalkincseiből oly so­kat merítő Bartók, Európa egyik legnagyobb Bartók- előadójának játékiáv*} szó­lal meg a madarasiak kö­rében ! * Hogy a madarasiak egy kicsit meg is érdemlik ezt a kitüntetést, igazolják a látogatás óta eltelt esemé­nyek. A mélykútiakkal együtt sikeresen szerepel­tek saját hangversenyükön: fúvósok, furulyások, éne­kesek, harmonikások. És a napokban volt a zenevizs­ga: a honvédség képviselői máris szemet vetettek egy- egy kiváló fiatalra, nagy szükség van rájuk a kato­nazenekarokban! (Nem zá­rójelbe illik: a hangver­seny bevételének tíz száza­lékát felajánlották az ár­vízkárosultaknak, bár a hangverseny célja az volt, hogy pénzt gyűjtsenek nyá­ri táborozásokra.) * Szegődi professzor lá­togatásának eredménye: a művelődési ház és a Zene- akadémia megkötötte a szocialista szerződést az együttműködésre. Már e hónap végén ismét szere­pelnek a pesti fiatalok'- t Bongár András (45.) — Értettem — mondta az orgonista. — Papírjaid vannak? — Igen. — Tartalékcímed? — Az is. — Akkor szökj, de azonnal. Majd megkeresünk. De doktor Brücke címét el ne feledd: Berlin 6. Leipziger Strasse 29. És ne feledd; a legutolsó vérképet kell kérned, s postafordultával megkapod az utasítást. — Nem akarok megszökni — mondta az orgonista. — Horst Kuschka nem tudott rólam semmit. — Ez parancs — Kloss erősen hangsúlyozta e két szót. Aztán lassabban kezdett beszélni, szemét le sem véve az orgonistáról. — Nincs más választás, ezt értsd meg. A háború kegyetlen, a mi háborúnk még kegyet­lenebb. — Kezével megérintette a másik kezét; — Vi­szontlátásra. Nem tudom, hogy találkozunk-e még, de ha igen, akkor már egy szabad és boldog Lengyelor­szágban. — Szabad Lengyelországban? — ismételte az orgo­nista, s keze ismét a szemüvegéhez tévedt. Kloss néhány perc múlva elhagyta a templomot. Az eső hideg cseppekben szitált, s perceken belül hó váltotta fel. Metsző hideg szél bújkált az utcák zeg­zugos tekervényén. Egy antikvárium előtt megállt. Cigarettát keresett a zsebében, s mikor végre szájához emelte a szopókás szivarkát, egyenruhás férfi kínált tüzet. — Figyelj jól: „Elizabet’’ — suttogta Kloss, amíg a másik már vagy az ötödik szál gyufával kísérletezett. — ... Elizabet panzió. Értesítsd őt, hogy ott van, de a szoba számát nem mondom meg. Az információt pontosan este kilenckor várom. Jól jegyezd meg a te­lefonszámot,,» Az egyenruhás férfi felszállt a legközelebbi villamos­ra. Kloss még egy percig látta, amint a villamos hátsó peronján állt, zsebéből újságot halászva elő, elmerült az olvasnivalóba. Kloss elmosolyodott. Ismerte már több, mint egy éve. Varsóban is dolgoztak már együtt, s a véletlen úgy hozta, hogy megint összefutottak út­jaik. Kloss őt jelölte ki az új csoportfőnöknek. Erre az őrségváltásra — gondolta Kloss — még akkor is szükség van, ha bebizonyosodik, hogy gyanúja alap­talan Artúrral szemben. Szükség van, mert Pollerrel még nincs lejátszva minden játszma. * Poller már biztos volt a győzelemben. Igaz, még egyetlen akciónál sem tanúsított ekkora önfegyelmet Főnökei már régen kiadták volna a letartóztatási pa­rancsokat, de Poller az igazi nagy halra ment most. Mint mondta, ebben a játszmában már a kétkilós pon­tyokat is visszadobja, mert többre számít: nagy vizák­ra. öriáshalakra! Rágyújtott egy szivarra, s mélyen leszívta a füstöt. Némi gondolkodás után a telefonhoz nyúlt, bár nem szerette túlságosan a telefont, különösen nem az ilyen nagy ügyeknél. Most azonban nem volt más választása. Néhány másodpercig csengett a készülék a vonal túlsó végén, aztán a jólismert hang jelentkezett. Poller nem szerette ezt a hangot. Általában gyűlölte az alá- zatoskodókat, a csúszmászókat, a túlságosan szolgálat- kész embereket. Ez pedig, aki a vonal túlsó végén most fegyelmezetten jelentett, egyenesen csúszómászó volt a szemében. De szüksége volt rá. — Rendben — mondta, s meggyújtotta az időközben kihűlt szivart. — Ne idegeskedj, minden rendben ... Nem, senkit se kapcsolok le addig, amíg nincs meg az összekötő... Igen, igen. A templomban is feltétlenül körülnézünk . .. Micsodát? Hogy az az Abwehr-tiszt? Nem, nem. Igaz, egy kicsit furcsán viselkedett, de in­'bb félszeg és ostoba, mint gyanús. Sokáig csend volt. Poller feszült figyelemmel hall­gatta, mit mond a másik, s c: ak bólogatott, vagy rázta a fejét tiltakozva. Végül ismét megszólalt: — Rendben. Megegyezünk. Nagyon alaposan figyelt1 meg őket, s bármi rer.dk•' Mi történik jelentsd Egyé- ként változatlanul a közelben vannak az embereim Jó, rendben. A vis/.'*M<*''srn. v,'*rr Lipke... (Folytatjuk) Királynők, vadászok, koldusok a Világirodalmi Készül Magazin A forgatókönyv lapjai két részből állnak: bal oldalt a felvételre vonatkozó utasítás; jobb oldalt pedig a szöveg, amelyet a szereplők KÉP Erdészház előtt beszélge­tés. Puskák, tarisznyák stb. Pupkov és két városból jött vadász. (Eddig gép­írással.) Alatta, nyilván a rendező, Várkonyi Zoltán utasítása, amelyet az asz- szisztens kézírással rögzí­tett: „4 decis pohár. Sto- licsnaja vodka.” mondanak: HANG: I. VADÁSZ: Hát akkor, hol­nap nekivágunk az erdőnek? PUPKOV: De neki ám! Olyan vadászat lesz, hogy nagyapakorukban is emlegetni fogják... A továbbiakban a vadász elmondja, hogyan akarta agyonlőni 1943. július 25-én magát Hitlert — a fa­siszta vezért saját bunkerjében. Társai megdermedve hallgatják. De kijön a házból az asszony: A végén még hűvösre teszik az ostoba fecsegőjét... történelemhami­sításért. Te, te! Hát van neked lelkiismereted? PUPKOV: Millpardon madam! Már ehhez jobban értek! Millpardon. FELESÉG: (A vadászokhoz, mentegetőzve): Pedig amúgy nagyszerű ember. Elhihetik. Majd meglátják az erdőn... És Psota Irén — a me­leg bekecsbe öltözött, csiz­más tajgai vadászfeleség — még egyszer elmondja sze­repének végszavait. Vár­konyi megszólal a monitor­nál. „Felvehetjük”, Csapó csattan; 95-ös. Mádi Szabó Gábor, az öreg vadász el­kezdi mondókáját; ,, Mill­pardon Madam!” És a következő jelenet­ben már „madame”-ok „mademoiselle”-k lépnek a kamerák elé. — Francia- ország királynői, illetve akik azok szeretnének len­ni. Körmendy János ala- 'kítja a Thorton Wilder színdarabjából készült tv- játék férfifőszerepét, egy szélhámos ügyvédét, aki viszonylag csekély fárad­sággal hiteti el a nőkkel — akár fiatalok, középkorúak, vagy öregek (bocsánat: élemedettek), hogy ők XVI. Lajos francia király egye­neságú leszármazottai. Mondanunk sem kell, hogy a hiszékeny nők busás per­költséget, előleget, díjsza­bást, levélportót fizetnek ki az ügyvédnek —, akinek esze ágában sincs semmi­féle pert indítani. Bár­mennyire hihetetlen, ma­guk a nők is tudják, hogy | nem igaz a dolog és mégis hisznek. Franciaország .,ki - álynőit” Halász Jutka, Szemere Vera és Psota Irén I személyesíti meg A felvétel újból, de más jelenettel folytatódik. A háttérfüggöny előtt utcasa­rok. Kietlen, szürke külvá­rosi házfalon telefonkészü­lék. Két ember áll előtte: Kállai Ferenc és Szénássy Ernő, Kállai borotválatlan, szerencsétlen, lecsúszott kis­embert alakít, aki találom­ra kinyitja a telefonköny­vet, rábök egy névre, hogy felhívja az ismeretlent, és elmondja tragédiáját. Ezt a jelenetet is, amelynek címe: „Wolf atya”, Várko­nyi Zoltán rendezte. A Világirodalmi Magazin e számát vasárnap mutatja be a Magyar Televízió. Sényi Imre Bartók emlékére Bartók Béla halálának 25. évfordulója tiszteletére hangversenysorozatot ren­dez Debrecen Város Taná­csa. A hangversenysoroza­ton a debreceni Kodály-kó- rus, a Debreceni MÁV Fil­harmonikus Zenekar, a Moszkvai Egyetemi Kórus, a Munkásőrség Központi Férfikara, valamint a Va­sas Művészegyüttes Ve­gyeskara szerepel. Az ün­nepségsorozat június 28-tól | július 3-ig tart, ekkor mu­tatják be az Aranybika Tv-termében rendezett Bar- tók-kiállítást is.

Next

/
Thumbnails
Contents