Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
1970. június 23, kedd S. oldal Kettős jubileum Szegedi professzor Madarason A solti műúton vezetőnk egyszeresük megáll. — Bocsánat, egy pillanat — mondja, és kilép a kocsiból. Nem tudjuk eltalálni, mi történt. Már jön is visza, mosolyog. — Ez a szokás, ne haragudjanak. Hogy ilyenkor körüljárjuk a kocsit. — Ilyenkor? Miért, mi van most? — Most ért rá a mutató a százezerre. Annyi kilométert ment a Volga. — Szóval jubileum. — Kettős, mondja a Volga „gazdája”, Borbély Lajos, a megyei tanács osztályvezetője. Ugyanis, pont tíz év óta dolgoznak együtt. Ennek a „mini” riportnak a végére ideírom a vezető nevét: Bodor Gábornak hívják. És a kocsi rendszámát is: AD 5992. Vezetője az előző kocsikkal együtt már meghaladta a félmillió kilométert is. Minden szavából szeretet árad, amikor a járművéről szól. V. M. „Beethovennel betört Madarasra a komoly zene” — mondotta Szegedi Ernő professzor, a Budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola zongora tanszékének a vezetője. Három napot töltött a községben: táj ékozódott, tájékoztatott és pihent. Látogatása célja: véglegesen rögzíteni a Zeneakadémia és a falu fiataljainak a kapcsolatát, megállapodni a további komolyzenei hangversenyek témájában és időpontjában — s mindezt (szocialista szerződésben összefoglalni. Miről is van szó? — Néhány évvel ezelőtt — nyilatkozott a profesz- szor — Galyatetőről Ko- dályék nyári rezidenciájáról országos mozgalom indult: SZOT-üdülőkben — nyaralóhelyeken a Zene- akadémia fiataljai komolyzenei koncerteket adnak. A nyilvánosság előtti szereplés fontos rutinszerző gyakorlat számukra — s jó a közönségnek is: művelődési lehetőség ... Külön öröm számomra, hogy már ebben a határszéli kis faluKRESZ-vetélkedő Tázláron Szombaton este a tázlári művelődési házban a Bács- Kiskun megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács, a megyei autóklub, a Bács-Kis- kun megyei Rendőr-főkapitányság és a helyi társadalmi szervek műsorral egybekötött elméleti KRESZ- vetélkedőt rendeztek. A mintegy 250 érdeklődő jelenlétében tizenhármán szálltak versenybe. Közülük az első három helyet Péli László, Vercz József és Kapás János szerezte meg. Ők érdemelték ki a BKBT által felajánlott jutalmakat, míg a többi részvevőt a társadalmi szervek részesítették pénzjutalomban. A vetélkedő győztese. Péli László jogot szerzett az ősszel megrendezendő megyei KRESZ-vetélkedőn való részvételre. ' ban is kitárult a kapu a komoly zene előtt... Madaras az első ilyen község az országban ... Nagy Pál, a művelődési ház igazgatója merész kezdeményező, minden dicséretet és támogatást megérdemel! A zenebarátok körében és fehér asztal mellett is többször beszélgettünk a professzorral. Véleménye : „Az a jó, ha a legnagyobb és legnehezebb zeneszerző tör be először a legkisebb és a fővárostól legtávolabb eső helységekbe!” — Mi a véleménye professzor úrnak a madarasi zeneoktatásról, zenei életről? — Bevallom, nem nagy bizalommal ültem be zeneórára. Nem hittem, hogy a gyerekek sokat tudjanak nyújtani — nehéz fúvóshangszereken! Szerencsére tévedtem. Egy-két évi tanulás után már játékra alkalmas gyerekeket találtam. ... Ami meg a zenebarátok körét illeti, dicséretes kezdeményezés, követendő példa! Szegedi professzor Kodály Zoltán közvetlen tanítványa. A zenebarátok körében a mesterről emlékezett. Nagyszerű élmény közvetlen tanútól, munkatárstól hallani Kodályról jellemző apróságokat, hiteles történeteket... — Egy személyes kérdés: Professzor úr komponál is, vagy csak előadóművész? Kakas-ütő A zselicségi dombok között fekvő Mozsgón vasárnap tartották a hagyományos Almás menti júniá- list. A nap legérdekesebb eseménye egy furcsa, tréfás népszokás volt: a kakas-ütés. Régente egy élő — nyakig földbe ásott — kakas fejét kellett csépha- daróval leütniük a bekötött szemű legényeknek. Az állatvédelem hatására módosították a népszokást: A kakas helyett egy lefelé fordított virágcserepet helyeztek el a földön és ezt kellett a vasárnapi legényvetélkedő résztvevőinek „agyonütniük”. A győztes jutalma azonban változatlanul egy eleven kakas volt. — Nem csak! Előadó vagyok: az életemet tettem rá, hogy jó zongorista legyek. Gyerekkorom óta napi 5—6—8 órát gyakorolok. ... Hogy milyen előadó- művész, mutatják a sikerei: Párizs, Róma, Bécs, Helsinki, Leningrád, — Moszkva, Bukarest, Prága sikereinek egy-egy állomása. Repertoárjában klasz- szikus, romantikus és modern zene. Zongoravirtuóz: Liszt több művét játszotta hanglemezre... — És az ünnepélyes hangulatú hangversenytermek ünnepelt mestere jól érzi magát Madarason is: vállalta, hogy szeptember 27-én Bartók-hangversenyt ad a zenekedvelőknek. Van ebben valami lelkesítő: a nép dalkincseiből oly sokat merítő Bartók, Európa egyik legnagyobb Bartók- előadójának játékiáv*} szólal meg a madarasiak körében ! * Hogy a madarasiak egy kicsit meg is érdemlik ezt a kitüntetést, igazolják a látogatás óta eltelt események. A mélykútiakkal együtt sikeresen szerepeltek saját hangversenyükön: fúvósok, furulyások, énekesek, harmonikások. És a napokban volt a zenevizsga: a honvédség képviselői máris szemet vetettek egy- egy kiváló fiatalra, nagy szükség van rájuk a katonazenekarokban! (Nem zárójelbe illik: a hangverseny bevételének tíz százalékát felajánlották az árvízkárosultaknak, bár a hangverseny célja az volt, hogy pénzt gyűjtsenek nyári táborozásokra.) * Szegődi professzor látogatásának eredménye: a művelődési ház és a Zene- akadémia megkötötte a szocialista szerződést az együttműködésre. Már e hónap végén ismét szerepelnek a pesti fiatalok'- t Bongár András (45.) — Értettem — mondta az orgonista. — Papírjaid vannak? — Igen. — Tartalékcímed? — Az is. — Akkor szökj, de azonnal. Majd megkeresünk. De doktor Brücke címét el ne feledd: Berlin 6. Leipziger Strasse 29. És ne feledd; a legutolsó vérképet kell kérned, s postafordultával megkapod az utasítást. — Nem akarok megszökni — mondta az orgonista. — Horst Kuschka nem tudott rólam semmit. — Ez parancs — Kloss erősen hangsúlyozta e két szót. Aztán lassabban kezdett beszélni, szemét le sem véve az orgonistáról. — Nincs más választás, ezt értsd meg. A háború kegyetlen, a mi háborúnk még kegyetlenebb. — Kezével megérintette a másik kezét; — Viszontlátásra. Nem tudom, hogy találkozunk-e még, de ha igen, akkor már egy szabad és boldog Lengyelországban. — Szabad Lengyelországban? — ismételte az orgonista, s keze ismét a szemüvegéhez tévedt. Kloss néhány perc múlva elhagyta a templomot. Az eső hideg cseppekben szitált, s perceken belül hó váltotta fel. Metsző hideg szél bújkált az utcák zegzugos tekervényén. Egy antikvárium előtt megállt. Cigarettát keresett a zsebében, s mikor végre szájához emelte a szopókás szivarkát, egyenruhás férfi kínált tüzet. — Figyelj jól: „Elizabet’’ — suttogta Kloss, amíg a másik már vagy az ötödik szál gyufával kísérletezett. — ... Elizabet panzió. Értesítsd őt, hogy ott van, de a szoba számát nem mondom meg. Az információt pontosan este kilenckor várom. Jól jegyezd meg a telefonszámot,,» Az egyenruhás férfi felszállt a legközelebbi villamosra. Kloss még egy percig látta, amint a villamos hátsó peronján állt, zsebéből újságot halászva elő, elmerült az olvasnivalóba. Kloss elmosolyodott. Ismerte már több, mint egy éve. Varsóban is dolgoztak már együtt, s a véletlen úgy hozta, hogy megint összefutottak útjaik. Kloss őt jelölte ki az új csoportfőnöknek. Erre az őrségváltásra — gondolta Kloss — még akkor is szükség van, ha bebizonyosodik, hogy gyanúja alaptalan Artúrral szemben. Szükség van, mert Pollerrel még nincs lejátszva minden játszma. * Poller már biztos volt a győzelemben. Igaz, még egyetlen akciónál sem tanúsított ekkora önfegyelmet Főnökei már régen kiadták volna a letartóztatási parancsokat, de Poller az igazi nagy halra ment most. Mint mondta, ebben a játszmában már a kétkilós pontyokat is visszadobja, mert többre számít: nagy vizákra. öriáshalakra! Rágyújtott egy szivarra, s mélyen leszívta a füstöt. Némi gondolkodás után a telefonhoz nyúlt, bár nem szerette túlságosan a telefont, különösen nem az ilyen nagy ügyeknél. Most azonban nem volt más választása. Néhány másodpercig csengett a készülék a vonal túlsó végén, aztán a jólismert hang jelentkezett. Poller nem szerette ezt a hangot. Általában gyűlölte az alá- zatoskodókat, a csúszmászókat, a túlságosan szolgálat- kész embereket. Ez pedig, aki a vonal túlsó végén most fegyelmezetten jelentett, egyenesen csúszómászó volt a szemében. De szüksége volt rá. — Rendben — mondta, s meggyújtotta az időközben kihűlt szivart. — Ne idegeskedj, minden rendben ... Nem, senkit se kapcsolok le addig, amíg nincs meg az összekötő... Igen, igen. A templomban is feltétlenül körülnézünk . .. Micsodát? Hogy az az Abwehr-tiszt? Nem, nem. Igaz, egy kicsit furcsán viselkedett, de in'bb félszeg és ostoba, mint gyanús. Sokáig csend volt. Poller feszült figyelemmel hallgatta, mit mond a másik, s c: ak bólogatott, vagy rázta a fejét tiltakozva. Végül ismét megszólalt: — Rendben. Megegyezünk. Nagyon alaposan figyelt1 meg őket, s bármi rer.dk•' Mi történik jelentsd Egyé- ként változatlanul a közelben vannak az embereim Jó, rendben. A vis/.'*M<*''srn. v,'*rr Lipke... (Folytatjuk) Királynők, vadászok, koldusok a Világirodalmi Készül Magazin A forgatókönyv lapjai két részből állnak: bal oldalt a felvételre vonatkozó utasítás; jobb oldalt pedig a szöveg, amelyet a szereplők KÉP Erdészház előtt beszélgetés. Puskák, tarisznyák stb. Pupkov és két városból jött vadász. (Eddig gépírással.) Alatta, nyilván a rendező, Várkonyi Zoltán utasítása, amelyet az asz- szisztens kézírással rögzített: „4 decis pohár. Sto- licsnaja vodka.” mondanak: HANG: I. VADÁSZ: Hát akkor, holnap nekivágunk az erdőnek? PUPKOV: De neki ám! Olyan vadászat lesz, hogy nagyapakorukban is emlegetni fogják... A továbbiakban a vadász elmondja, hogyan akarta agyonlőni 1943. július 25-én magát Hitlert — a fasiszta vezért saját bunkerjében. Társai megdermedve hallgatják. De kijön a házból az asszony: A végén még hűvösre teszik az ostoba fecsegőjét... történelemhamisításért. Te, te! Hát van neked lelkiismereted? PUPKOV: Millpardon madam! Már ehhez jobban értek! Millpardon. FELESÉG: (A vadászokhoz, mentegetőzve): Pedig amúgy nagyszerű ember. Elhihetik. Majd meglátják az erdőn... És Psota Irén — a meleg bekecsbe öltözött, csizmás tajgai vadászfeleség — még egyszer elmondja szerepének végszavait. Várkonyi megszólal a monitornál. „Felvehetjük”, Csapó csattan; 95-ös. Mádi Szabó Gábor, az öreg vadász elkezdi mondókáját; ,, Millpardon Madam!” És a következő jelenetben már „madame”-ok „mademoiselle”-k lépnek a kamerák elé. — Francia- ország királynői, illetve akik azok szeretnének lenni. Körmendy János ala- 'kítja a Thorton Wilder színdarabjából készült tv- játék férfifőszerepét, egy szélhámos ügyvédét, aki viszonylag csekély fáradsággal hiteti el a nőkkel — akár fiatalok, középkorúak, vagy öregek (bocsánat: élemedettek), hogy ők XVI. Lajos francia király egyeneságú leszármazottai. Mondanunk sem kell, hogy a hiszékeny nők busás perköltséget, előleget, díjszabást, levélportót fizetnek ki az ügyvédnek —, akinek esze ágában sincs semmiféle pert indítani. Bármennyire hihetetlen, maguk a nők is tudják, hogy | nem igaz a dolog és mégis hisznek. Franciaország .,ki - álynőit” Halász Jutka, Szemere Vera és Psota Irén I személyesíti meg A felvétel újból, de más jelenettel folytatódik. A háttérfüggöny előtt utcasarok. Kietlen, szürke külvárosi házfalon telefonkészülék. Két ember áll előtte: Kállai Ferenc és Szénássy Ernő, Kállai borotválatlan, szerencsétlen, lecsúszott kisembert alakít, aki találomra kinyitja a telefonkönyvet, rábök egy névre, hogy felhívja az ismeretlent, és elmondja tragédiáját. Ezt a jelenetet is, amelynek címe: „Wolf atya”, Várkonyi Zoltán rendezte. A Világirodalmi Magazin e számát vasárnap mutatja be a Magyar Televízió. Sényi Imre Bartók emlékére Bartók Béla halálának 25. évfordulója tiszteletére hangversenysorozatot rendez Debrecen Város Tanácsa. A hangversenysorozaton a debreceni Kodály-kó- rus, a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, a Moszkvai Egyetemi Kórus, a Munkásőrség Központi Férfikara, valamint a Vasas Művészegyüttes Vegyeskara szerepel. Az ünnepségsorozat június 28-tól | július 3-ig tart, ekkor mutatják be az Aranybika Tv-termében rendezett Bar- tók-kiállítást is.
