Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-23 / 145. szám

1970. Június 23, kedd t oldal Á tábor órai Üj, nagyszerű létesítménnyel gazdagodott megyénk sportélete — mint arról mór vasárnapi számunkban rö­vid tudósítás formájában tájékoztatást adtunk olva­sóinknak. Képes riportunkban a a kunfehértói sportvezető­képző és edző tábor felavatásának felejthetetlen mozza­natait elevenítjük fel. Az avatóünnepség lezajlása után sok száz sportkedvelő, érdeklődő tekintette meg a tá­bort és korszerű létesítményeit. Dr. Beckl Sándor, az MTS Országos Tanácsának elnöke a gyönyörűen berendezett központi épület ajtajában át­vágja a nemzetiszínű szalagot, dr. Greiner József, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Varga Jenő. a megyei ta­nács elnöke, Borszéki Lajos, az MTS megyei elnöke társaságában. A létesítmény felépítésében és berendezésében társa­dalmi aktívák százai vállaltak részt. A megyében folyó rendkívül intenzív, sok irányú sporttevékenység és nem utolsósorban a sportlétesítmények fejlesztéséért végzett munka elismeréséül nyújtotta át dr. Varga Jenő elv­társnak, a megyei tanács elnökének dr. Beckl Sándor, az MTS Országos Tanácsának elnöke „A sportlétesít­mények fejlesztéséért és a sportmozgalom támogatásáért” elnevezésű kitüntetést. Biztonságunk őre: a Szovjetunió Tömeggyülés a fasiszta pusztítás évfordulóján PRÁGA. (MTI) Tömeggyűlésen emlékez­tek meg vasárnap Cseh­szlovákiában arról, hogy a fasiszták 28 évvel ezelőtt pusztították el Lezakyt. A mártírfalu helyén tartott nagygyűlésen Svoboda csehszlovák elnök mondott beszédet. Lezaky falu tragédiáját a fasiszta barbárság egyik megnyilvánulásának nevez­te és hangsúlyozta, hogy hasonló bűncselekmények történnek ma Délkelet- Ázsiában és a világ más részeiben. Nincs jogunk arra, hogy ismét kockára tegyük or­szágunk és népeink bizton­ságát — mondotta Svobo­da. — A Szovjetunióhoz fűződő szilárd szövetség, amelyet nemrégen a barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásával erő­sítettünk meg, országunk biztonságát szavatolja. Az elnök nagyra értékel­te a Szovjetunió és a szo­cialista országok által az európai kollektív biztonsá­gi rendszer megteremté­séért tett erőfeszítéseket. Az NDK teljes jogú nem­zetközi elismerése és a müncheni szerződésnek kezdettől fogva történő ér­vénytelenítése nélkül ne­héz elképzelni az európai viszonyok teljes normalizá­lását. Csehszlovákia belpoliti­kai helyzetéről szólva Svo­boda közölte, hogy hama­rosan összeül a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plénu­ma és ez részletesen elem­zi a legutóbbi időszak eredményeit, tapasztalatait. (CTK, TASZSZ, MTI) Végig az Adrián Utazás a Karszton át Totyi kutyus nem tudta mire vélni, mi történik kö­rülötte ezen a hajnalon. Először a gazdi távozott úticsomagokkal, majd asz- szonykája kapkodta izgatot­tan magára a ruhát és sie­tett el. Azután a gazdi vá­igazolványt, s három-négy perccel az indulás előtt — 300 szurkoló hangos bizta­tása mellett — belihegett férjeura is. A társasutazás részvevői még sokáig szo­rongatták a kezét a nagy­szerű sportteljesítményért, Hosszan haladtunk a Kopa-folyó mellett, amelynek csendes folyását sok apró vízesés szakítja meg. raüanul visszatért, keres­gélt valamit, s lélekszakad­va ismét elrohant. Totyi közben bánatosan ' nyüszí­tett, de ezúttal ügyet sem vetettek rá. A kecskeméti vasútállo­más órájának mutatói haj­nali háromnegyed négyet mutattak. Az IBUSZ opa- tijai különvonatának utasai ttftóztak, vajon visszaér-e Totyi gazdája — aki otthon felejtette személyi igazol­ványát. — Először az asz- szony érkezett meg, aki ész­revette az asztalon felejtett Gyorsan megszokják a Földet A Szojuz—9 űrhajósai­nak az orvosok tíznapos kötelező nyugalmat írtak elő. Ez nem jelenti azt, mintha a Szojuz—9 koz­monautáinak panaszai len­nének, éppen ellenkezőleg, rohamos ütemben „szok­nak vissza” a földi viszo­A vendégek megtekintik a már felavatott sporttelepet. nyokhoz. Az orvosok azon­ban minden eshetőséget számításba véve különle­gesen alapos megfigyelés alatt kívánják tartani a két űrhajóst. Ennek az or­vosi felügyeletnek a szín­helye a Csillagváros, ahol jelenleg a külvilágtól el­szigetelve élnek a „koz­mosz munkásai.” A szovjet orvostudósok továbbra is behatóan fog­lalkoznak az emberi szer­vezetnek a súlytalanság állapotához való alkalmaz­kodásával. Korábban ezt az alkalmazkodást az orvo­sok három szakaszra osz­tották. Első szakaszként jelölték az űrutazás rajt utáni három-négy napját, amikor a kozmonauta „kezd megbarátkozni” a súlyta­lanság állapotával. A má­sodik szakasz a 14 napig terjedő, amikoris változat­lan egészséggel és munka- képességgel dolgozik a kozmonauta az űrhajóban. A nagy ismeretlen tulaj­donképpen a harmadik szakasz volt. Az újságírók érdeklődé­sére, mikor indulhatnának a Szojuz—9 kozmonautái újabb űrutazásra, a Csil­lagváros orvosai teljes meggyőződéssel azt vála­szolták: Nyikolajev és Sze- vasztyjanov egy év múlva újból rajtolhat. (MTI^ majd ismerkedni kezdtek egymással. Ez azonban nem volt nehéz, mert sokan már törzsvendégnek számítottak a külföldi IBUSZ-utakon. — Ha nem tévedek, Le- ningrádban találkoztunk utoljára... Ugyebár Vár­nában voltunk együtt ta­valy nyáron... Berlin óta merre járt?... — hallat­szott innen is onnan is a kérdés és üdvözlés. N agy kőrös—Cegléd—Bu­dapest—Kelenföld. Egymás után maradtak el mögöt­tünk a vasútállomások. Az Alföld végtelen rónáihoz szokott utasok a vonat ab­lakainál állva beszélgettek, s gyönyörködtek Tolna sze­líd hajlatú lankáiban. Időnként egy-egy kényel­mesen folydogáló folyócska Vonatunk megállás nél­kül futott át Somogyország hét dombon épült főváro­sán, Kaposváron, azután Gyékényesig meg sem állt. A határon hamar átestünk az útlevélvizsgálaton, s máris a Dráva hídján za­katolt a szerelvény. A folyó az árvízveszélyt juttatta mindenkinek az eszébe. Előkerültek a táskarádiók, s aggódva hallgatták a Szolnokról, Szegedről érke­ző híreket. A haza gondja- baja idegenben még na­gyobb erővel hatott — vé­gigkísért útunkon. Orvosok, tsz-tagok, ügyvédek, mér­nökök, üzemi munkások arról beszélgettek, hogyan segítik majd az árvízsújtot­ta vidékek lakosságát. Jugoszlávia egyik gyöngy­szeme Zágráb. A hegyek­kel övezett csodálatosan szép városban természete­sen csak a vonatról gyö­nyörködhettünk, de sűrűn kattogtak a fényképezőgé­pek, amint régi és új ne­gyedein haladtunk át Az­után egyre magasabbak let­tek a hegyek. Sas járta ha­talmas bércek, mély szik­lás völgyek — amelyek ölében gyors folyású pata­kok csörgedeznék —, káp­ráztattak, s nem engedték, hogy elforduljunk a vonat­ablaktól. Már nem is ka­nyargóit annyit a vasúti pálya, egyszerűen belefu­tottunk a hegyek gyomrá­ba. Ki tudja, hány rövi- debb-hosszabb alagúton mentünk át — belefárad­tunk a számolásba. Végül a hegyek egyre kopárabbak lettek. Vad sziklák között rohant velünk a gyors. A lejtőket és a pályát ítt-ott kőfalak védik a vad hideg bórától, s a hófúvástól. Ez a vigasztalan, elkarsztoso- dott sziklás vidék már a tenger közelségét jelzi, egy­ben a történelmet idézi hi­szen a hajdani hatalmas A Karszt sziklái között robog a vonat. hídján át csattogtak a kere­kek. Dombóvár után So­mogyország erdő borította dombjai következtek. Töb­ben tudni vélték, hogy itt hatalmas vadrezervátum van, ahol tilos a vadászat és még dámvadak is van­nak. — De szép is a mi ha­zánk, már ez a látvány is megérte, hogy eljöttünk — mondogatták egymásnak a már barátokká vált útitár­szálfaerdőket annak idején a velencei gályák építésére vágták ki. a fákat nem pótolták, a szél elhordta a hegyekről a talajt, s a rab­lógazdálkodás elriasztó em­lékeként — bár a gályákat rég elemésztette a tenger — itt maradt a kővilág, a fehér sziklás csúcsok ren­getege. (Folytatása következik) Nagy Ottó Tóth Sándor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents