Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
<l oíaal 1370. június 23, fceda Értékes korai gyümölcsünk: r Felelősség és törődés a szamóca ző még az öntözés — küMájus és június hónap legjellemzőbb és legnépszerűbb gyümölcse a szamóca. Népszerűségének oka elsősorban az, hogy a tavaszi vitaminhiányos időszak után a korai cseresznye mellett ez az első gyümölcs. A cseresznyénél azonban íze, aromája, za- mata sokkal különb. De értékesebb is a cseresznyénél, hiszen nagy- mennyiségű A- és C-vita- mint tartalmaz, és emellett gazdag szerves savakban, cukrokban és egyéb fontos anyagokban, pL kalciumban, vasban és foszforban. Ugyancsak növeli értékét, hogy friss fogyasztáson kívül különféleképpen tartósítva sokoldalúan hasznosítható: befőttnek, dzsemnek, gyümölcslének — sőt egyes Cjjtái mélyhűtésre is kiválóan alkalmasak. A szamócatermesztés legrégibb nyomai körülbelül 400 évig nyúlnak visz- sza, bár a mai fajták múltja csak mintegy 50 év. Ebben az időben terjed el az egész világon Észak-Európától Dél-Afri- káig, sőt még Alaszkában is ismert lett. Nagyüzemi szamócás lönösen a virágzás kezdetén —, ezenkívül a kapálás és a gyomirtás is. Szamócaválaszték A termésérés szempontjából a szamócának különféle típusait különböztetjük meg A legősibb az erdei szamóca, amely ma is vadonélő növény: az erdei kirándulások kedvelt csemegéje, nagyon kellemes az illata, aromája, nagy a cukortartalma, de aprószemű, termesztésre nem alkalmas. Másik fajtájuk az egész nyáron folyamatosan virágzó szamócák; ezek folyamatosan hozzák a termést, de értéktelen apró gyümölcsűek. A nagyobb termésű, többször termő szamócák kiskertekben használhatók, nagyüzemben azonban a gyakori munkaigényes szedés miatt nem kifizetődőek. A nagyüzemek szamócája nagy gyümölcsű, egyszer termő fajtákból áll. Május végén, júniusban 2—3 heti folyamatos terméssel nagymennyiségű értékes gyümölcsöt adnak. Számos fajtájuk van termesztésben, különösen ismert a Senga Sengana, a Surpise des Halles, a Li- hama, a Souvenir de Charles Machiroux stb. Legújabban kezdenek elterjedni az ún. intenzív fajták, ezek sokkal több korai termést adnak, de csak akkor, ha igen gondos ápolást, bőséges trágyázást és öntözést kapnak. Szamóca vagy eper? Érdekes fonákság nyelvünkben, hogy a szamócát sokfelé epernek, földi- epernek hívják. A téves elnevezés oka, hogy a gyümölcs látszólag hasonló az eperfa terméséhez. A két növény között azonban nincs rokonság. A szamóca a rózsafélék családjába tartozik, az eperfa pedig az eperfa-félék családjába, a két növénycsalád között nincs kapcsolat. Az előbbinél a virágkocsány kiszélesedő része, a vacok húsosodik el, ebből lesz a termés. Mégpedig minden gyümölcs egyetlen virágból fejlődik. Az utóbbinál pedig sok virágból alakul ki egyetlen gyümölcs: az apróvirágok virágzatának a takarólevele húsosodik el. A falut ismerő emberek gyakran elgondolkodnak — mostanában afölött, miért van az, hogy a társadalmi élet minden téren tapasztalható felélénkülése valahogy kevésbé tapasztalható az ifjúsági szervezetekben. A felbuzdulásokat sokszor követi az ellanyhulás, sőt, helyenként a pangás állapota, emellett viszonylag nagy az olyan falusi KISZ- szervezetek száma, ahol krónikus a gyengeség. Ennek a gyengeségnek még a külső szemlélő előtt is számos jól látható jele van. Ilyen például az, hogy a közösség nem gyarapodik létszámban, a fiataloknak csak egy töredékét olvasztja magába, programja nem nagyon érdekes, épp ezért nem is vonzó a többség számára. Az egész szervezet úgy él, hogy semmivel nem tudja felhívni magára a figyelmet, ezért mindennapi élete sajnálatos érdektelenségbe fullad. Miért kell ennek így lenni? Van-e kiút ebből a helyzetből? Ahhoz, hogy az ilyen kérdésekre felelni tudjunk, meg kell ismernünk az ilyen és hasonló gyengeségek okait. Sorrendben az első ok Szamóca termesztésünk az utóbbi években szépén fejlődött. Kilépett a korábban kizárólagosnak mondható kisüzemi keretek közül és jól bevált az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek 10—20 katasztrális holdas, vagy még ennél is nagyobb tábláin. De még a mai — a korábbinál többszörös — terület sem képes kielégíteni a hazai és az egyre fokozódó külföldi igényeket. A szamócatermesztés nagyüzemivé válása természetesen szükségessé tette a termesztéstechnikai módszerek megváltoztatását. Sokat fejlődött például a szamócatermesztéssel kapcsolatban a telepítés, az ültetési idő, a termesztési mód, a gépesítés módszere. A július—augusztusi telepítés a legkedvezőbb. Talajban nem válogatós, sőt — mivel nem hatolnak mélyre a gyökerei — a vékony termőrétegű talajon is jól érzi magát Mivel azonban a talaj felső rétege gyorsan kiszárad, igényli és nagyon meghálálja az öntözést. Nem válogatós a kötött vagy laza talajt illetően, de nagyon megköveteli a rendszeres trágyázást. Ez is a gyökérzetével függ össze, hiszen a kis területet behálózó gyökerei gyorsan felhasználják a talaj tápanyagkészletét. A laza, homokos talajon — amely gyorsabban felmelegszik — érdemesebb a primőráru-termesz- tét mert xorábban fejlődik ki a gyümölcs, jobb az aromája, de kevesebb hozamot ad. Szereti a bőséges fényt, de a félárnyékos helyeken is érdemes termeszteni — például fák alatt. Ez a tulajdonsága elsősorban házikertekben lényeges. A legfontosabb tennivaló a szamócával kapcsolatban a növényápolás. A túlburjánzó indákat le kell csípni a tövekről.^ Ha ezt elmulasztjuk, sűrűn behálózza a területet és a hajtások elvonják a talp) tápanyagait a gyümölcsök elől. A lecsípett Indákat szaporításra használhatjuk fel. További fontos té_ny<$Ezrek vére — milliók egészsége A kecskeméti véradónapok idejére több mint 20 üzem, gyár vállalat jelentkezett a Bács-Kiskun megyei Vérellátó Alközpont kecskeméti állomásán, hogy bejelentse részvételét. Több kisebb létszámú szövetkezethez, intézményhez nem jutott el azonban a véradó napok híre, ezért a Magyar yöröskereszt vérellátó alközpontja kéri, hogy jelentkezzenek mindazok, akik emberbaráti kötelességüket kívánják teljesíteni, hiszen senki nem tudja, mikor lesz szüksége saját magának, családjának, embertársának az életmentő vérre. a fiatalok magukra hagyatottsága. Egy adott község vezetőinek nagyon sok mindenre kell figyelniök, hiszen mindenki tudja, mennyire széttagolt a helyi közélet, s a vezetőknek néha még az is nagy erőt kívánó feladat lehet, hogy megszervezzék a társadalmi élet kisebb-nagyobb eseményeit, még a látszateredmények felmutatása is tengernyi munkával jár. Hát még ha azt akarjuk — márpedig erről nem mondOl PALACKOZÓ ....., ű. -i- «'S Egy francia gyártmányú palackozó gépsort állítanak üzembe rövidesen Nyárlő- rincen, a Szikrai Állami Gazdaságban. Képünkön: a töltőautomatát szereli Tubák Imre gépész. (Pásztor Zoltán felvétele.) hatunk le —, hogy látszat- eredmények helyett tartalmi vonatkozású eredményeket érjünk el! Mint tudjuk, a KISZ- szervezetek munkájáért elsősorban annak vezetősége felel. Magáért a KISZ-ért mindenütt a helyi pártszervezet a felelős. Ez a körülmény közvetve az if- jóságért való felelősséget is jelenti egyben. A felelősség abban jut kifejezésre, hogy törődik-e és mennyiben a párttitkár, a pártvezetőség, maga a pártszervezet a KISZ-szel, ott van-e mindenkor ha okos eligazításra, tervszerű irányításra van szükség. A pártszervezetek általában törődnek a KISZ- szel. De ez a törődés sokszor bizony eléggé az általánosságokra szorítkozik. Tisztelet a kivételnek, de ma még meglehetősen nagy az olyan pártszervezet száma, ahol az ifjúsággal való törődésnél sokszor megfigyelhetjük a pusztán formális érdeklődést. Gyakori hiba az ifjúság kérdéskomplexumának merev megközelítése is. Hiányzik sok helyen a fiatalok önállóságra nevelése. Tervszerű foglalkozás helyett a KISZ-vezetők nem egyszer kioktatást kapnak, eligazítás helyett utasítga- tást. Nem jó dolog ez. Elsősorban azért nem, mert rontja a családiasság szükséges légkörét az idősebb és az ifjú kommunisták között. Elkeedvetleníti a KISZ-eseket, akik ilyen helyzetben nem tudnak kibontakozni, szükségtelen gyámkodásnak érzik azt az egyébként jóakaratú foglalkozást is, amely munkájukat szeretné megköny- nyíteni. Ha ma sok községben nincs kellő becsülete az ifjúsági szervezeteknek, úgy az elsősorban annak a következménye, hogy a párt- szervezetek nem találták még meg a sikeres irányító, helyileg is sikerrel alkalmaztató módszereit. Mit kellene csinálni, hogy ezek a módszerek kialakuljanak és eredményesen alkalmazzák is azokat? Egy kicsit nagyvonalúbban kellene foglalkozni az ifjúsággal, a KISZ-szel, oly módon, hogy legyen az ifjúsági szervezetnek nagyobb önállósága és rendelkezzen a szükséges eszközökkel az önálló zeti élet minél teljesebb kibontakoztatásához. Ma már nem szükséges az egyes pártszervezeteknek hatalmi szóval érvényesíteni az akaratukat. Hiszen a fiatalok hajlanak az okos, türelmes meggyőzésre kivált akkor, ha látják: a pártszervezet melléjük áll jogos érdekeik védelmében a napi termelőmunkában éppen úgy, mint a kulturális, sportolási lehetőségek biztosítása terén. Az kellene, hogy az eddiginél lényegesen több „szövetségese" legyen a KISZ-nek a többi társadalmi szervezet berkeiben. Ezt egyedül a KISZ semmiképpen nem tudja kiharcolni, ehhez nélkülözhetetlen a pártszervezet erkölcsi-politikai súlya, tekintélye. Nem mintha jelenleg nem lennének szövetségesei az ifjúsági szervezeteknek. Főleg a pedagógusok körében találunk jó segítőtársra ilyen vonatkozásban. Csakhogy a pedagógusoknál már évek óta mind súlyosabb méreteket ölt a túlterheltség. Nem várhatunk mindennel órájuk. Más értelmiségi rétegeket is jobban kellene közelíteni a fiatalokhoz. Ma már eljutottunk odáig, hogy az ifjúsági szövetség a KISZ-munka kereteit többé-kevésbé világosan képes megadni. Egy sor olyan kezdeményezés is meggyökeresedett az elmúlt években, amelyhez érdemes hozzátenni a helyi javaslatokat. A fiatalok sokszor nem tudják hol kezdjék, miként folytassák. Segítsünk nekik emberi melegséggel, bátorítással, úgy, hogy lássák, bennünket is érdekel, miként boldogul az ifjúsági szervezet. S, hogy mi nem azért foglalkozunk velük kizárólag, hogy időről időre beírhassuk a jelentésekbe: hány beszámoltatás, mennyi kiértékelés történt egy adott időszak folyamán. Lehetséges, hogy ehhez az eddiginél több szeretet és buzgalom szükséges, s a hivatalnokszemlélet teljes elvetése. K. I. Mezőgazdasági könyvespolc Milyen legyen a családI ház kertje? Mutasd meg kertedet, megmondom ki vagy! — A szerző szól így az olvasóhoz könyvének bevezetőjében. Valóban sok mindent megmond művelőjéről a kert, s Oláh Sándor azt tartja, hogy az ország jólétét, ízlését nemcsak a szép utcák, kirakatok és a lakások jelzik, hanem a kertek is. A családi házak kertjéről szóló könyvet most jelentette meg harmadik, bővített kiadásban a Mező- gazdasági Könyvkiadó. Ez is mutatja, hogy milyen nagy az érdeklődés manapság a kertkultúra iránt. Magyarországon félmillió holdat tesz ki a kiskertek területe. A városi ember, de a falusi sem igen tudja, hogyan kell kialakítani a szép pihenőkertet, amelyből haszon is származik. Hová kerüljön a virág, a gyümölcsös, merre a pázsit, milyen legyen a kerítés, a lépcső, hogyan készítsünk játszóterületet a gyerekeknek. A díszkút, vagy egy- egy hangulatos szobor elhelyezése is gond lehet. Mindezekre választ ad Oláh Sándor könyve. A sok szép illusztráció mellett — amely Szabó Ildikó munkája — megismertet fontosabb évelőnövényekkel, a sziklakerti növényekkel, egynyári virágokkal,
